Jön a baba - Hadas Krisztával

Réka különleges helyzetben szülhetett: édesanyja ugyanis aneszteziológus, és Réka abban az intézményben szült, ahol a mamája dolgozik, így őt kérte meg, hogy legyen vele a szülés alatt és csillapítsa a fájdalmát.

Este 11 volt, amikor megcsörrent a telefon. Stein Péter, Réka férje jelentkezett be azzal, hogy kórházban vannak, burokrepesztés lesz - szóval szülünk!

Amikor beértünk Rékát éppen vizsgálta orvosa, Dr. Tekse István szülész-nőgyógyász a Róbert Károly Magánkórházban. Megvolt a burokrepesztés is, bizakodóan álltunk az éjszakázás előtt.

Nem találtuk Pétert a barátságos szülőszobában, aztán kiderült, hogy ennek is oka van :) Ugyanis a nagy kapkodásban pár dolog otthon maradt, így Péter még egy útra kényszerült a kórház és a lakás között. Ám Réka nem volt egyedül, hiszen édesanyja, Barbara mellette volt, mint ahogy az előző vakriasztásnál is.

Talán kicsit furcsa, hogy valakinek az édesanyja az aneszteziológus a szülésnél, de Réka azt mondta, hogy neki bizony így a legjobb. Így érzi magát a leginkább biztonságban. Ahogy látható, itt még mindenki mosolygott :)

Mivel a szülés még nagyon az elején járt, Réka fájásai rendszertelenek és rövidek voltak, az orvos azt ajánlotta Rékának hogy nyugodtan dőljenek le a franciaágyon Péterrel, próbáljanak meg aludni kicsit. Az a legjobb, ha gyűjtik az erőt hajnalra.

El is helyezkedtek kényelmesen az ágyon leoltották az összes villanyt, ám negyedóra múlva Réka megjelent Czemmel Franciska szülésznő mellett és közölte: neki melege van és egyébként is kényelmetlen feküdnie a fájások alatt.Így aztán míg Péter nyugodtan szundított a szülőszobában addig Réka, az édesanyja, Franciska és mi vártuk, hogy rendszereződjenek és sűrűsödjenek a fájások. Ám erre hiába vártunk.

Azok a fránya fájások ugyanis eléggé össze-vissza érkeztek és még mindig nem voltak túl hosszúak. Óránként vizsgálta meg Rékát a szülésznő, hogy lássa: hogyan alakul a méhszáj állapota, van-e már valami teendő.

Nagyjából 3-ig szinte semmi nem történt, folyadékpótlást kapott infúzióban (erre a várandóssága alatt is szinte minden nap szüksége volt, mivel állandóan hányt), lassan rendszereződnek a fájások és Réka szeretett volna fájdalomcsillapítást igénybe venni a szüléshez. Ezért (is) volt itt mellette aneszteziológus édesanya. Öt kérte meg ugyanis Réka, hogy kösse be számára az EDA-t.Amikor az orvos megérkezett átbeszélték, hogy innentől milyen ütemben kap Réka fájdalomcsillapítást és oxitocint. Az EDA elsimítja a méhszájat, az oxitocin pedig segít rendszerezni a fájásokat. Azt remélték, hogy a kettő együttes használatával Réka hamarosan világra hozza kisfiát.

Barbara, Réka édesanyja a Róbert Károly Magánkórház részlegvezető aneszteziológus főorvosa. Nagyon furcsa volt számára is, hogy a páciense a saját lánya, egyáltalán nem lett könnyebb ettől a szíve, de - mint minden páciensen - segíteni akart, hogy a szülés a lehetőségekhez képest a legkevésbé fájjon.

Réka még nem szúrt gerincközeli érzéstelenítést, de nagyon sokat látott, most viszont úgy fogalmazott, amikor a folyamat közben a beavatkozás menetéről beszélgetett az édesanyjával: "anya, most én szülő nő vagyok, nem orvostanhallgató".

Közben Péter, a férj néha szundított a franciaágyon, ugyanis a feleségének nem esett jól sem a simogatás, sem az ölelés, így szegény semmilyen módon nem tudott a párja segítségére lenni. Talán amiatt, hogy Réka hatodéves orvostanhallgató, megszállottan figyelte a magzati szívhang monitort, ha nem tudott rápillantani, akkor azonnal kérte, hogy fordítsák úgy, hogy lássa.

Bár az EDA tompította a fájdalmat, látható volt, hogy Réka egyre jobban kizárja a külvilágot akkor, amikor épp méhösszehúzódás jött. 4 óra körül már 3 ujjnyira volt kitágulva. Ha kellett, akkor itt félhomályban is vizsgált a szülésznő, nem az ő kényelme volt fontos, hanem a kismamáé.

Reggel fél 6-kor felrakták Rékának az első adag Gynotal szülést segítő gélt, amit itt a kórházban elég gyakran használnak a hüvelyi szülésnél, mivel úgymond "beolajozza" a kisbaba útját a hüvelyben, használatakor olyan réteg képződik a hüvely falán, amely elősegíti, hogy a baba könnyebben jusson át a szülőcsatornán.

6 előtt jött újra Réka orvosa, és innentől mozgalmasabb volt az élet a szülészeten, lassan beindult a reggeli műszak :)

Előkészítették a köldökzsinórvér- és szövet tárolására szolgáló szettet, és ekkortól győzködték Rékát, hogy ne akarjon annyi fájdalomcsillapítást, mert szüksége lesz valamennyi fájdalomra ahhoz, hogy jól haladjon a szülés.

Barbara nagyon feszült volt, együtt szenvedett a lányával, aki hajnal óta szinte ki sem engedte a szülőszobából édesanyját. Ekkor már 2-3 percesek voltak a fájások.

Réka fájt.Negyed 8 körül kezdte gyakorolni, hogy mit kell majd csinálnia, ha tolni kell. Először sehogy sem ment: hol az arcába nyomta a levegőt, hol a mellkasába, sokadig próbálkozásra érezte meg, hogy hova kell nyomnia.

Előbb a férje fogta, támasztotta a fejét, majd az édesanyja. Azt lehetett látni, hogy Réka kicsit megijedt, sehogy nem volt jó neki és mivel ahhoz van szokva, hogy mindent kontroll alatt tart, mindenről tud, mindent tudományosan is megért, talán nehezen tudott megbirkózni azzal, hogy most valami ösztönös dolog részese, ez olyan, amibe nincs sok beleszólása, egy dolgot tehet: hagyja, hogy sodródjon az eseményekkel és teszi, amit a mellette álló, tapasztalt emberek mondanak neki. Azt javasolták neki, hogy egy fájásban nyomjon, aztán egy-két fájást lihegjen át.

Megkérték, hogy álljon fel kicsit, mossa meg az arcát, és néhány fájást bírjon ki állva, guggolva.

Egyre többen jöttek be a szülőszobába: egyrészt a kisbabát váró gyermekgyógyász főorvos és csecsemőápoló, másrészt - mivel Rékának szinte második otthona volt az intézmény és rengeteget járt be ide gyerekkorától - a "pótmamái" is.

"Csináljatok valamit, nem tudok így nyomni, nagyon fáj!" - nyögte Réka. De el kellett fogadnia, hogy ez a fájdalom kell, ez jó, ezzel haladnak, erre a fájdalomra rá kell nyomnia - erről győzködte a szülészorvos. Jobb híján vizes ruhával törölgették a homlokát és biztatták, kapott egy újabb adag szüléskönnyítő gélt.

Talán az ismerős arcok és a segítő szándék, talán az, hogy úgysem tehetett mást: Réka végül belefeledkezett a szülésbe, már nem beszélt, csak tette, amit kellett, és sokadik tolófájásra, 8 óra 12 perckor végül kicsusszant Péter. Azzal a lendülettel máris Réka mellkasára tették és miközben levették a köldökzsinórvért, melyet az FHBiobank tárol el a műsor kismamáinak 20 évre, Réka már ölelte, babusgatta is kisfiát. Az eddig feszült, komoly nőből egyszerre lágy és csupa mosoly édesanya lett.Péterke 10/10-es Apgart kapott, 53 centis és 3200 grammos, egészséges, kissé csúcsfejű kisbaba lett.

A családnak gratulálunk, a kis Péternek jó egészséget kívánunk!

Még 7 szülésünk van hátra, kövessetek minket továbbra is!

Kéky Kira

Vizsgázik, szül, majd megint vizsgázik. Így telnek majd Stein-Udvardi Réka következő hetei. A 25 éves hatodéves orvostanhallgató az utolsó nagy vizsgáira tanul, és közben van, hogy infúzió csepeg belé. Réka ugyanis nagyon nehezen viseli a várandósságot, gyakoriak a rosszullétei, az étkezések után minden kijön belőle. Rendszeresen, szinte naponta kapott infúziót, hogy ne száradjon ki. 

Még szerencse, hogy édesapja és édesanyja is orvos, mindig van segítség, és persze ő maga is pontosan tudja, mikor mi történik a szervezetében.

Az aneszteziológusnak készülő kismama állandóan figyeli magát, mindent alaposan kielemez, semmit sem bíz a véletlenre. Ez teljesen érthető azután, amiken átment. Réka nem egy kiborulós nő, ő érzelmeit inkább a tudományba fordítja, gyakorlatilag 24 órás szigorú megfigyelés alatt tartja magát. Nagyon megszenvedett a babájáért, most végre már a célegyenesben van, és bár erről nem szívesen beszél, de láthatóan félve várja a szülést. Úgy érzi, nagyon hosszú lesz a vajúdás.Réka és közgazdász férje Péter, 2012 óta házasok. Ahogy mondani szokták, szépen élnek. Az esküvő után rögtön gyerekre vágytak, de nem jött össze a baba. Réka, mivel nagyon tudatos, hamar orvoshoz fordult, és kiderült jól tette. Így írt nekünk bemutatkozó levelében:

„Egy év sikertelen próbálkozás után elkezdtük a meddőségi kivizsgálást a Róbert Károly Magánkórházban. Gyorsan ki is derült, hogy nincs minden rendben, PCOS (polycystas ovarium syndromám) és inzulinrezisztenciám, valamint pajzsmirigy alul működésem van, és el is kezdtük a kezelést.

Eleinte a pajzsmirigyemet kezeltük, illetve hormonokat kaptam, amivel a petefészkeimet stimulálták, és inszeminációs kezeléseket alkalmaztunk, sikertelenül. 3 sikertelen inszemináció után szünetet tartottunk 2013 karácsonyán a vizsgaidőszakom, illetve a szervezetem pihentetése miatt.

Ekkor viszont spontán teherbe estem, amit nem is gondoltunk volna. Ám sajnos skarlátfertőzést kaptam és 6 hetesen elvetéltem.

Ez nagyon megrázott minket. Viszont ezután még jobban szerettünk volna Babát!”

Réka sok, a szervezetét és a lelkét is megviselő beavatkozás, és egy elvesztett magzat után újra felállt és Péterrel folytatták a kezeléseket. Inszeminációk, stimulációk, diéta, a cukorháztartás kezelése és még sorolhatnám. De nem jártak sikerrel. Végül belevágtak a lombik programba, ami viszont rögtön sikerült! Kisfiuk lesz, és a sok rosszullét, izgalom, aggódás közben persze határtalan a boldogságuk.

A Róbert Károly Magánkórházban fog szülni két okból is: nagyon megszerették az ott dolgozókat, illetve Réka édesanyja ott altató orvos.

Réka természetes szülésre készül, de ha bármi komplikáció adódik, anyukája fogja a császárnál elvégezni az érzéstelenítést. Azért mi (is) reméljük, hogy erre nem lesz szükség :)

Réka március 4-re van kiírva, de már most erős jósló fájásai vannak.

Péntek 13-án hajnalban már épp úgy tűnt, hogy a várandósság 37. hetében kikérezkedik a kisfiú, ám a kórházban az orvosi vizsgálat és a CTG is azt mutatta, hogy ez még csak a felkészülés időszaka, a méh "tréningezett egyet" és ráijesztett a fiatal párra.Péter, aki egy multinál dolgozik, ez után a vakriasztás után pár napig épp külföldön volt, Amerikában. Nagyon drukkoltak, hogy a gyermekük ne épp azokban a napokban akarjon világra jönni! 

Mivel Péter azóta már újra itthon van, Réka pedig a 38. hetet is betöltötte, bármikor világra jöhet a baba.

Mi mindenképp ott leszünk vele a szülőszobában. Drukkoljatok nekik!

Hadas Kriszta