Vannak igazi Jedi harcos nők. Ők azok, akik bármilyen iszonyú nehéz is nekik, végül mindig győznek. Mi, könnyen élők, gyakran mondjuk „jaj szegény”, „hogy tudja mindezt csinálni?” De ők nem szeretik, sőt gyakran utálják az ilyen közhelyesen sajnálkozó mondatokat, melyek persze valós együttérzésből fakadnak. Ők azok, akik megcsinálják, amit az élethelyzetükből adódóan meg kell csinálni, fájnak, szenvednek, aztán egy félszeg mosollyal az arcukon lépkednek tovább. Bozsik Adrienn pont ilyen nő. Azt mondta nekem, azért jelentkezett a műsorba, hogy erőt, hitet adjon azoknak, akik úgy élnek, mint ő.

„1997 óta vagyok diagnosztizált crohn-colitis beteg, pont érettségi előtt, pont a legrosszabbkor, bár mikor is jöhet jól egy betegség, természetesen soha, de egy fiatalnak még nehezebb feldolgozni.

Attól az évtől kezdve 2006-ig ahelyett, hogy éltem volna a fiatalok életét, kórházakba, kivizsgálásokra jártam. Többet voltam kórházban, mint otthon - és ahogy mostanában viccesen mondom - nincs olyan lyuk a testemben, amibe ne dugtak volna csövet vizsgálat miatt. Azokban az években sokat szenvedtem. Fájdalmak, vizsgálatok, kezelések, és soha nem segített semmi. Erről sokat lehetne beszélni, de végül is minek, ez már a múlt. 2006-ban megműtöttek, mivel az állapotom menthetetlen volt, kivették a teljes vastagbelemet és kiültették a vékonybelemet, így azóta sztóma zsákkal élem az életem. Lehúztam 1 hónapot az intenzív osztályon, aztán még 1 hónapot a sebészeti osztályon, onnan kezdődött a felépülés nehéz folyamata.

Fél év otthoni lábadozás után visszamentem edzeni, egy fantasztikus kínai Tai Ji Mesternél tanulok azóta is. Többször utaztam Kínába, éltem, tanultam ott.

Részt veszek az edzéseken, oktatok és tolmácsolok is. Természetgyógyászok és a kínai gyógyászat segítségével helyrejöttem. Minden leletem tökéletes, nem szedek gyógyszert.”

A most 36 éves Adri még az egyetem alatt „jött össze” Lacival, aki – tudom, pátoszosan hangzik - de igazi példa arra, hogy a szerelemnek végtelen hatalma van. Sokszor cipelte ölben a feleségét, mert annyira gyenge volt. Sokszor kopogtatott a fürdőszoba ajtón, hogy Adrienn ne féljen, ne szégyenkezzen, engedje be. Számára ő nem egy testileg kiszolgáltatott ember, hanem a NŐ, így nagybetűkkel. És a nagybetűs nő, már mindjárt anya is. Első babájukat várják.

"Férjemmel a természetes fogantatás mellett döntöttünk, bár az orvosok azt mondták, ez nem lesz könnyű, inkább menjünk mesterséges beültetésre.

Nyáron hazajöttünk Kínából az éves nyaralásból és megbeszéltük, hogy most már magunkra és a leendő családunkra koncentrálunk, lezárjuk az utazásokat, a pörgős életből visszaveszünk; és ahogy ezt elhatároztuk, már itt is volt a kisfiúnk. Teljesen természetesen, semmi mesterséges ráhatás nem volt. A terhességet jól élem meg, nincs hányás, rosszullét, talán még jobban is viselem, mint a legtöbb kismama. Azóta is pörög az élet, edzek, tolmácsolok. A vizsgálatok is hasonlóak, mint a többi kismamánál, annyi kivétellel, hogy több orvoshoz kell kontrollra járnom, és nem tudok majd természetesen szülni, császár lesz, de ez a legkevesebb."

A kisbaba egyelőre még kisebb az átlagnál, becsült súlya a két és fél kilót sem éri el. Adrienn pocakja is elég apró volt igazán sokáig, a kismama még most is tai jizik, és az étvágya sem az igazi. A sztómazsák és a többször műtött belek miatt a méh egy kicsit bal oldalra van tolódva, talán a magzatnak sincs akkora hely, mint általában, de ezektől eltekintve minden rendben van, mindketten jól vannak.

Mostanában, a 37. héten Adrienn már jóslófájásokat érzett és lassan kitűzik a programozott császár időpontját.

Már hónapok óta forgatok Adriennékkel, és Kéky Kira szerkesztőtársammal ott leszünk a szülésen is.  Tartsatok velünk!

Hadas Kriszta