Volt egy kamaszlány Klaudia. Szülei elváltak, majd összeköltöztek, aztán megint elváltak. A családban volt sok veszekedés, alkoholprobléma, betegség. Nem csoda hát, hogy az igazán sehová sem tartozó lány gimnáziumból gimnáziumba, kollégiumból nevelőotthonba vándorolt. Sehol sem találta a helyét, mert sehol sem volt igazi helye. Míg a nővére jól teljesített, kiegyensúlyozottabban vette a családi kanyarokat, addig ő – ahogy mondani szokták - nehezen kezelhető, devianciára hajlamos fiatallá vált. 16 éves intézetis lány volt, amikor úgy gondolta egy fiú oldalán önálló életet kezdhet.

Valakibe, bárkibe, kapaszkodni akart.

"Míg bent voltam sokszor elszöktem Gáborhoz és többször voltam az utcán is, mint bent, ahol szörnyű volt. Mire kikerültem, már terhes voltam Dórival. Apa elvitt, hogy szakítsuk meg a terhességem, de úgy sírtam, hogy végül megkegyelmezett nekünk és megszületett Dorina."

Gondolom senkit sem ér meglepetésként, (Klaudia története ugye sajnos nem egyedi), hogy a kamaszlány végül egyedül vágott neki az anyaságnak. Dorina apjával ugyanis hamar szétmentek. Elmondása szerint édesapja segített leginkább neki. És múltak az évek. Dorina ma már 14 éves nagylány. Azzal a tudattal él, hogy őt csak az anyukája akarta, de ő viszont nagyon akarta. Anya és lánya szinte együtt nőttek fel. Most egy egyszobás albérletben laknak Szegeden, de nemsokára hárman lesznek. Klaudia a második gyermekét várja. És ismét egyedül!

Attilával a munkahelyén jött össze. Hamar összeköltöztek. Több félresikerült próbálkozás után Klaudia úgy érezte: na most végre igazi családja lesz.

"Azután jött az első terhességem, aminek mindketten nagyon örültünk. Meséket irt, amiket felolvasott az akkor még nem is gömbölyödő pocakomnak, és én nagyon boldog voltam. Végre hosszú évek után azt gondoltam, egy család leszünk és minden rendben lesz. Olyan nagyon vágytam rá és Dórival is nagyon jó kapcsolatot ápolt Attila. Annyira jó érzés volt és nem akartam elveszíteni a biztonságot, a családot és a szerelmet. Ezért gyáván viselkedve, nem mondtam el, hogy elvetéltem. Még nagyon fiatal volt a terhességem. Reméltem, hogy mihamarabb ismét teherbe esek, mert Attila nagyon szeretett volna egy saját gyereket. Így nem mondtam el neki az igazat, bízva abban, hogy nem veszítem el, és nem fog rám haragudni, hogy bár már nem az első terhességem, mégis a közös gyerekünket hordom a szívem alatt. Sajnos mire erőt vettem magamon és őszintén elmondtam mindent, Attila csalódott bennem és nem tudta megbocsájtani ezt nekem."

Jöttek a sírós, hisztérikus veszekedések, az ajtó előtt való tusakodások, amikor Klaudia megpróbálta visszatartani a férfit, aki menni akart. És mindezek Dorina előtt játszódtak. Attila ma már azt is kétségbe vonja, hogy Klaudia tényleg elvetélt-e, szerinte csak hazudott neki, hogy magához kösse. De egy közös baba most már tényleg, napokon belül megszületik. Ők pedig amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban élnek. Attila azt mondja, az apasági teszt elvégzése után természetesen gondoskodni fog gyermekéről, de Klaudiában többé nem tud megbízni, mert sokat hazudott neki. Közben Dorina hasonlóan nehéz körülmények között készül a ballagására, mint annak idején Klaudia. Imádja az anyját, várja a testvért, és ragaszkodik Attilához is. A kismama már most is alig tudja előteremteni megélhetésükre a pénzt, és hogy a baba születése után mi lesz, arról fogalma sincs.

"Én már százezerszer megbántam a történteket és szeretném helyrehozni a kapcsolatunkat, mert szerintem jó kis család voltunk. Dóri is nagyon megszerette és én is nagyon boldog voltam."

Klaudia gyerekkora óta kényszerpályán él, próbálja valahogy megvetni a lábát, de nem tudja, nincsenek eszközei, senkitől sem tanulhatta meg, hogy kell.

Most ráadásul az albérletből is mennie kell, mert nem kívánatos ott a gyereksírás. De még egyáltalán nem tudja, hogy így, mindenórásan, vagy a pár napos babával hogyan lesz képes új helyet keresni, találni maguknak. Pedig muszáj lesz.

Klaudia babája bármikor megszülethet, mi pedig rohanunk majd hozzá Szegedre.

Hadas Kriszta