Ebből a történetből merítsen erőt az, akinek a gyermekvállalása nem sétagalopp! Vasárnap délután bemutatjuk Adriennt, akiről senki nem hitte, hogy édesanya lehet.
Bozsik Adrienn és férje László maguk mögött tudhatják a gyakran megalázóan fájdalmas, szorongó éveket. Adrienn Crohn-beteg. Egész fiatalsága a kórházról kórházra járás, a hosszú és bonyolult műtétek, az intenzív osztályokon való lábadozások jegyében telt. Férje, igazi védőangyalként csinálta vele végig ezeket az éveket.
Majd, amikor Adriennből, ahogy maga fogalmaz "végképp kezdett elszállni az élet", egy műtét alkalmával kivezették a vékonybelét. Azóta sztómazsákkal él, mégis pozitív irányba változtak az életkörülményei. A házaspár utazgatni kezdett és azóta felhőtlenül élvezi az életet. És nekik, akikről senki nem gondolta, hogy gyermekük lehet mégis gyermekük lett. Mégpedig természetes úton fogant.
Adriennek viszont a betegsége miatt csak császárral lehetett szülnie. Két hónappal ezelőtt egy hajnalon mégis spontán indult be a szülés, és emiatt nagy volt a riadalom. Ám a Maternity Magánkórház műtőcsapata hamar összeállt, és gyorsan megszületett a kis Áron, aki - mivel édesanyját teljes altatásban műtötték - maga is szundikálva jött a világra.
Ott voltunk, amikor végre felcsendült a várva várt sírás.
Egy órával később, mikor Adriennt is ébresztgetni kezdték a műtőben, ő is zokogva ébredt. Akkor szakadt ki belőle minden feszültség és persze öröm.
Azóta nyolc hét telt el. Adrienn és Laci fáradt boldogságban élnek Áronnal, és a két sziámi macskájukkal, akik először idegenkedve fogadták az új családtagot.
Adrienn így ír az életükről:
"Az anyaság számomra mit is jelent? Szép, izgalmas, de nehéz feladat az életben. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs benne nehézség, lemondás, fájdalom, de mégis megéri, hiszen ebben az élethelyzetben tudtam végre megismerni magamat, a másikat. Kiteljesedtem és megváltoztam azzal, hogy ezzel a kisemberrel, aki közénk csöppent, foglalkozom minden nap. Minden nap tanít valamire, engem pl. türelemre.
Csak egy gondolat: ma este álltam kint a folyosón kezemben a gyerek, lábamnál a két macska (a cicák minden este szeretnek a folyosón ülni és nézgelődni), felnéztem az ajtóra, ahol a névtáblánk van. Az a névtábla, amit még ideköltözésünk első hetében készítettem, rajta az áll, hogy Bozsik család. Akkor még nem jelentett ez a két szó együtt semmit, ma éreztem azt először, hogy ez a két szó megtelt jelentéssel.
Áron napról napra fejlődik, ez nem csak a testi fejlődésben nyilvánul meg, hogy pl. szopinál superman tartásban már lelóg a kis lába, hanem az értelme is kezd kinyílni, egyre jobban figyel. Mostanában kezdte tanulni majd használni is a mosolyt, amivel mindig két vállra tud fektetni minket.
A cicákkal is rendeződött a helyzet, csak egy kis idő kellet, hogy összeszokjanak. Néha úgy érzem, hogy van 3 gyerekem, akik egyszerre táncolnak az idegeimen. De összességében minden szuper, minden nap van valami, ami más, ami új. Kíváncsi vagyok milyen lesz Áron mondjuk 1 évesen."
Adrienn azt mondja, azért jelentkezett a Jön a baba műsorba, mert erőt szeretne adni a sorstársainak. Azoknak a betegeknek, akik most úgy érzik: nincs tovább és sosem lehet gyermekük.
A Bozsik család történetét vasárnap 16.00-kor láthatjátok a LifeNetwork csatornán! Tartsatok velünk!
Hadas Kriszta
Ismétlés vasárnap éjfélkor, hétfő reggel 8-kor és hétfőn 20 órakor!
„1997 óta vagyok diagnosztizált crohn-colitis beteg, pont érettségi előtt, pont a legrosszabbkor, bár mikor is jöhet jól egy betegség, természetesen soha, de egy fiatalnak még nehezebb feldolgozni.
Fél év otthoni lábadozás után visszamentem edzeni, egy fantasztikus kínai Tai Ji Mesternél tanulok azóta is. Többször utaztam Kínába, éltem, tanultam ott.
Részt veszek az edzéseken, oktatok és tolmácsolok is. Természetgyógyászok és a kínai gyógyászat segítségével helyrejöttem. Minden leletem tökéletes, nem szedek gyógyszert.”
A most 36 éves Adri még az egyetem alatt „jött össze” Lacival, aki – tudom, pátoszosan hangzik - de igazi példa arra, hogy a szerelemnek végtelen hatalma van. Sokszor cipelte ölben a feleségét, mert annyira gyenge volt. Sokszor kopogtatott a fürdőszoba ajtón, hogy Adrienn ne féljen, ne szégyenkezzen, engedje be. Számára ő nem egy testileg kiszolgáltatott ember, hanem a NŐ, így nagybetűkkel. És a nagybetűs nő, már mindjárt anya is. Első babájukat várják.
Nyáron hazajöttünk Kínából az éves nyaralásból és megbeszéltük, hogy most már magunkra és a leendő családunkra koncentrálunk, lezárjuk az utazásokat, a pörgős életből visszaveszünk; és ahogy ezt elhatároztuk, már itt is volt a kisfiúnk. Teljesen természetesen, semmi mesterséges ráhatás nem volt. A terhességet jól élem meg, nincs hányás, rosszullét, talán még jobban is viselem, mint a legtöbb kismama. Azóta is pörög az élet, edzek, tolmácsolok. A vizsgálatok is hasonlóak, mint a többi kismamánál, annyi kivétellel, hogy több orvoshoz kell kontrollra járnom, és nem tudok majd természetesen szülni, császár lesz, de ez a legkevesebb."
A kisbaba egyelőre még kisebb az átlagnál, becsült súlya a két és fél kilót sem éri el. Adrienn pocakja is elég apró volt igazán sokáig, a kismama még most is tai jizik, és az étvágya sem az igazi. A sztómazsák és a többször műtött belek miatt a méh egy kicsit bal oldalra van tolódva, talán a magzatnak sincs akkora hely, mint általában, de ezektől eltekintve minden rendben van, mindketten jól vannak.
Utolsó kommentek