Amikor meghirdettük a Jön a baba 2. évadát, február és április között szülő édesanyákat kerestünk, és persze egy ikres mamát mindenképp (többen is jelentkeztek). Úgy voltunk vele, hogy a május végi ikres Jármer Kata úgyis április végi lesz, mert a duplababák úgysem maradnak benn sokáig. Na jó, legfeljebb május eleje, mondtuk magunkban engedékenyen, de az még belefér. Aztán június 1-jén úgy kellett kiimádkozni a gyerekeket Kata hasából!
Kata szíve szerint természetes úton szült volna, de császár lett belőle, mert az a baba, aki elsőnek bújt volna ki, faros volt. Ez pedig a protokoll szerint - első szülés lévén - császármetszést igényel.
Azt, hogy milyen sírós-nevetős volt az a nap, a filmben láthatjátok, nem fogok most erről többet beszélni.
Viszont a szülés óta eltelt egy hónap. És amikor feltettem a kérdést Katának, hogy milyen ikres anyának lenni, akkor ezt válaszolta: álmos. És a kérdésre így válaszolt a párja, Attila is.
Kata ezt írja: "Álmos vagyok és álmos apa is. Olyan, mintha az a nap tartana még mindig, mikor hazajöttünk a kórházból, csak néha fürdünk is! A terhességem előtt is gyakran tettem fel a kérdést, hogy milyen nap van. Na. Annyi biztosan változott, hogy már nem teszem fel a kérdést. Mert nem érdekel!
Tapasztalatból mondom, hogy a már-már közhelyessé vált tanács, miszerint akkor kell aludnunk, amikor a gyerekek, aranyat ér, és nagy igazság! Pont egy hónapig csináltam végig ezeket a nappalokat és éjszakákat úgy, hogy csak az éjszakai műszak alatt engedélyeztem magamnak némi alvást, ami sokszor csak húsz perceket jelentett. Néha-néha, ha akadt két-három óra csend éjjel, már járkáltam a lakásban, és már kezdtem aggódni, hogy minden rendben van-e, miért nem kelnek.
Aztán egy hónapig bírtam. Ekkor úgy döntöttem, kiveszek egy szabadnapot. Mondtam apának is, ne lepődjön meg, ma nem fog történni semmi a lakásban, nem lesz meleg vacsi, mikor hazaér, fel sem öltözök és a telefont is lenémítom. Ugyanis eljött az a nap, amikor kipróbáltam. Végigmentünk a fent említett procedúrán, majd akárhányszor elaludtak, én melléjük feküdtem és aludtam. Vagyis feküdtem ájultan, hiszen mikor újra kelni kellett 2-3 óra múlva, azon kaptam magam, hogy a nyálam is kifolyt. Szóval Anyukák! Nem csak ikresek, mindenki, aki ilyen fáradtan éli meg az első időszakot, jelentem, aludni kell, amikor a picúrok is alszanak!"
Katáékat váratlanul érte a két baba, egyre számítottak, és - bár örömből is duplát kaptak, a nehézségek néha triplázódni látszódnak. Nincs ugyanis ehhez a hirtelen bővüléshez elég sok mobilizálható rokon, aki segít, bár a fiúk összehozták kissé a családot - de erről sem mondok többet, a filmben benne lesz minden.
Kéky Kira
Attila, a kisbaba édesapja is bejött a szülésre annak ellenére, hogy amolyan "se veled, se nélküled" állapotban voltak Klaudiával. A kapcsolatuk azóta sem stabilizálódott - de - én szívből remélem - majd alakul ez is.
Aztán jönnek a reggeli teendők, de még alig kezdtem bele valamibe már Kamilla ismét fent! Akkor szopizás és végre jön a nagy lányom játszik a picivel! Dóri imádja ezeket a pillanatokat és számomra is felejthetetlenek" - mondja Klaudia.
Amikor odaértünk egy még nagyon bágyadt, a műtéttől és az izgalomtól kimerült anya szoptatta a kislányát.
Amélia gyönyörűen fejlődik, 5600 grammot nyom, 60 centi. Most két hónapos. Imád fürödni, mosolygós, jó alvó, jól szopik. A hasa szokott fájni. Sokáig elnézegeti a játékokat, arcunkat, a családunkat felismeri. Hordozó kendőben tölti rajtam a nap felét. Szeret velem rumbázni, tornázni. Járunk egy Maminbaba nevű klubba, ahol más anyukákkal, babákkal táncolunk, persze hordozót használva. Nekem szigorú diétát kell tartanom: kerülve a tejtermékeket, puffasztó és allergizáló ételeket, élesztőt, finomított szénhidrátokat.
Leonárdon hullámokban mutatkozik a változás: nyilván nem lehetett egyszerű egyik pillanatról a másikra testvérré válni. A babát imádja, féltőn óvja, puszilgatja, szeretgeti. Sok figyelmet kap, de ennek ellenére is a szelíd kisfiú szófogadatlanná válik néha. Vele kapcsolatban mindig azt érzem, sosem elég az az idő, amit vele töltök.
Emese - látni fogják -, egy szokatlanul őszinte vallomással is megtisztelt minket és a nézőket. Elmesélte, milyen volt az a szörnyű időszak, amikor még első gyermeke, Leonárd születése után komoly depresszióval küzdött. Nagyon sok kismamát érint ez a betegség, de a többség nagy szégyennek éli meg. Sem segítséget kérni, sem beszélni róla nem mernek. Emese mindkettőt megtette.
Majd, amikor Adriennből, ahogy maga fogalmaz "végképp kezdett elszállni az élet", egy műtét alkalmával kivezették a vékonybelét. Azóta sztómazsákkal él, mégis pozitív irányba változtak az életkörülményei. A házaspár utazgatni kezdett és azóta felhőtlenül élvezi az életet. És nekik, akikről senki nem gondolta, hogy gyermekük lehet mégis gyermekük lett. Mégpedig természetes úton fogant.
Egy órával később, mikor Adriennt is ébresztgetni kezdték a műtőben, ő is zokogva ébredt. Akkor szakadt ki belőle minden feszültség és persze öröm.
Csak egy gondolat: ma este álltam kint a folyosón kezemben a gyerek, lábamnál a két macska (a cicák minden este szeretnek a folyosón ülni és nézgelődni), felnéztem az ajtóra, ahol a névtáblánk van. Az a névtábla, amit még ideköltözésünk első hetében készítettem, rajta az áll, hogy Bozsik család. Akkor még nem jelentett ez a két szó együtt semmit, ma éreztem azt először, hogy ez a két szó megtelt jelentéssel.
A cicákkal is rendeződött a helyzet, csak egy kis idő kellet, hogy összeszokjanak. Néha úgy érzem, hogy van 3 gyerekem, akik egyszerre táncolnak az idegeimen. De összességében minden szuper, minden nap van valami, ami más, ami új. Kíváncsi vagyok milyen lesz Áron mondjuk 1 évesen."
Gyors és meghitt. A szülésznő és az orvos is mosolyogva, csak a szükséges mértékben beavatkozva segítettek Lillának világra jönni. És azóta több mint 2 hónap telt el.
Zsuzsa azt írja, hogy nagyon jól vannak.
A kicsi Lilla csodásan fejlődik: nap mint nap valami újdonsággal rukkol elő: mosolyog, már gügyög, "beszélget" az emberrel. Az egész család érte rajong.
"Csupa családi program, nem hiányzik az arcon pörgés az éjszakában. Jól érzem magam itthon, főleg, hogy jön a nyár, jó dolog a tavaszi baba" - mondja Zsuzsi.
Zsuzsáék esküvője már várandósan volt, a vasárnap délutáni premieren a nem mindennapi szertartásba is bepillanthatunk, és az is kiderül, hogy meddig maradt a sport Zsuzsa életének része a szülés előtt.
Sok zene, mosolygós család - a délutáni filmhez érdemes bekészíteni valami finomságot, és garantáljuk, hogy mosolyogni fognak háromnegyed órán keresztül. Na jó, egy picit talán sírni is. De Zsuzsák története igazán szívderítő - nem érdemes kihagyni!
Utolsó kommentek