Alabástrom fehér bőrű, vállára omló hosszú hajú, szelíd mosolyú 29 éves fiatalasszony. Pásti Emese olyan, mint ha egy festményről lépett volna le. Ha hátulról nézem testhez simuló mini ruhájában pont úgy néz ki, mint egy művészi tornára járó bakfis. Amikor megfordul, akkor meg úgy, mint ha ez a vékonyka bakfis lenyelt volna, egy keményre fújt focilabdát.
Nem csak genetikailag dobott neki sok jót a gép, tornázik is rendszeresen. Minden nap, hajnali hatkor otthon, amikor a férje és kisfia Leonárd még alszik. Most Szegeden élnek, de vettek egy telket a közeli Deszken, ahol villamosmérnök férje bőszen építkezik. Ott áll majd álmaik otthona.
„Első alkalommal is fájdalomcsillapítás nélkül szültem, 13 órás vajúdást követően. Tudom, hogyan lehet a 10-es skálán 100-as nagyságrendű fájdalmakat átélni és kibírni. Az újdonsült apuka könnyeit látva voltam a legboldogabb, s persze akkor, amikor az egészséges, csúszós kis újszülöttemet a hasamra tették…Ez alkalommal nehezebben viselem a terhességet, de mivel már van tapasztalatom, mik azok a jelek, amik aggasztóak, optimistább és bevállalósabb vagyok.”
Dr. Pásti Emese a Szegedi Tudományegyetem Gyerekklinikáján dolgozik, méghozzá a koraszülött intenzív osztályon. Pontosabban dolgozott, egy hónapja abbahagyta a munkát, a várandósság 12 hete óta veszélyeztetett terhes. Egyébként nagyon fárasztó is a munka számára, hiszen az intenzív ellátásra szoruló babák gyógyítása óriási felelősség. Emese azt mondja, amikor a csöppnyi, néha alig rebegő életű koraszülöttek között dolgozott, ha nem is mindig sikerült neki, de próbálta az érzelmeket visszafogni, kizárni, hisz csak így tudott higgadt és megfontolt döntéseket hozni.
Azt gondolnánk, hogy egy orvosnő, mivel mindent tud a szervezetében lejátszódó folyamatokról, a szülésről, nem izgul a terhessége alatt. De Emese szerint ez nem így van. Sőt! Mivel pontosan ismeri az esetleges komplikációk veszélyeit, nagyon is izgul.
Folyamatosan figyeli magát, és beszerzett egy otthon is használható, hangerősítővel működő magzati szívhangfigyelő készüléket. Ráadásul Emese már az első gyermekével is veszélyeztetett terhes volt. Most, a másodikkal is az. Szívritmuszavarokkal küszködik és szigorú cukormentes diétát kell tartania.
Mostanság igen erős jósló fájásai vannak, és akkor otthon, maga vizsgálja meg a hasában növekvő babát, aki most két héttel a kiírt időpont előtt még nem fordult be, egyelőre faros fekvésű.
Emese persze nem szeretne császármetszéses szülést, de próbálja lelkileg felkészíteni magát arra, hogy ha nem változik a helyzet, előfordulhat, hogy a műtőbe kell majd mennie.
Mi pedig Budapestről száguldunk hozzá, ha elindul a szülés. Beszámolunk majd arról is - és természetesen a május 3-ától a LifeNetworkön induló 2. évadban láthatjátok is Emesét és a családját.
Hadas Kriszta
De végül teljesen időben érkeztünk, az orgonalila szülőszobában jó hangulat és ritmusos, erős fájásokkal vajúdó Zsuzsa várt minket. Meg persze
Egyébként maga a szülés úgy zajlott, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: a szuszogás, a lazítás és a nyomás lentre is - Zsuzsa mindent pont úgy csinált, ahogy kérték tőle. Az, hogy a fájdalom az elviselhetetlenségig fokozódott, csak abból derült ki, hogy néha felkiáltott és fehérre szorongatta Csaba kezét. Nem nagyon tehettünk mást, mint hogy nyugtattuk: a fájdalmát ne fojtsa vissza, ez természetes, nem kell a kedvünkért viselkednie.
Nem volt szükség oxitocinra, egyedüli beavatkozás egy apró gátmetszés volt, hogy a (szülésznő szerint is) jó tempóban érkező kisbaba ne repessze meg a gátat. Végül 11 óra 35-kor, 5-6 tolófájás után világra jött Zsuzsa és Csaba kislánya: Lilla.
Bababarát kórházként itt az a szokás, hogy a születést követő 2 órát az édesanyán pihenve tölti a baba, nem viszik addig sehova, ha állapota nem indokolja, a szoptatást is megmutatja a nővér és a család együtt örül a kisbabának. Csak eztán mérik meg: Lilla 3430 grammal és 54 centivel írja be magát a családi legendáriumba.
Csaba készített néhány fotót, de inkább csak élvezte, kiélvezte a pillanatot, hogy apa lett, hogy ők hárman pedig igazi családdá váltak. Gratulálunk Nekik!
A helyszín Székesfehérvár, apró próbaterem, melyben a J.A.M. Showband játszik. A frontember, zenekarvezető Csaba, az énekesnő pedig Zsuzsa, aki nagy pocakkal és teljes erőbedobással nyomja a magyar és külföldi slágereket. Rendezvényeken, esküvőkön szoktak zenélni, szóval - ahogy a kismama mondja - igazi „rákendroll életmódot” élnek. Pontosabban most már csak Csaba utazik sokat, Zsuzsi visszavett a tempóból. De a hetedik hónap végéig dolgozott, civilben ugyanis közgazdász egy multinál, és még arra is jut-jutott ideje, hogy zumbázzon. Várandóssága előtt oktató is volt, aztán ahogy nőtt a pocakja, egyre „lájtosabban” vett részt az órákon.
„Párom egy éve jegyzett el. Közben viszont úgy gondoltunk, hogy a többit a természetre bízzuk, és meglátjuk, mi jön előbb az esküvő, vagy a baba. Hát, a baba nagyon akart jönni, amolyan várt váratlan ő, mert olyan hamar összejött, hogy magunk is meglepődtünk. Mikor kiderült, a párom sokkot kapott. Kb. 2 napig nem tudott beszélni. Nagyon szerencsésnek érzem magunkat, tudom, hogy milyen sokan küzdenek azért, hogy teherbe essenek. Az esküvőt jegeltük, de aztán később mégis úgy gondoltuk, hogy hivatalosan is összekötjük az életünket.”
A pocakos, vidám, laza esküvőn természetesen mi is ott voltunk. Csaba először kicsit feszengett, nem egy öltönyös, nyakkendős típus, de Zsuzsi elragadtatása, boldog izgalma természetesen őt is magával sodorta.
Nagyon gyorsan, komplikációmentesen kiemelték Évából a babát, akiről az derült ki, hogy egyáltalán nem jó irányba kezdett el forogni a beilleszkedéshez. Folyton felfelé rúgta magát ahelyett, hogy előre fúrta volna magát a kijárat felé.
A babát itt is az édesapa veheti a mellére először, ha az édesanyát műtik: Lajos meg is lepődött, de határtalan boldogsággal ölelte meztelen mellkasára a pelenkás, de egyébként csupasz, nagyon magzatmázas kisfiát.
Nemsokára Éva is kikerült a műtőből és Ráczné Nagy Gabriella csecsemő- és gyermekszakápoló segítségével már mellre is tehette kisfiát. Lajos értesítette az FHBiobankot, hogy lehet jönni a levett anyagért, aztán összebújtak és csak csodálták ezt a csöppnyi kisfiút - aki az első fiúgyereke Lajosnak.
Ezt az elismerést a tavaly elhunyt, csapatmunkát és humánumot szem előtt tartó nagy hírű professzor emlékére, a betegek gyógyulása érdekében végzett áldozatos munka, valamint a kiemelkedő szakmai és emberi teljesítmények csoportos elismerésére hívták életre. A 34 felterjesztett csoportban megosztott első helyet kapott a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Csecsemő- és Gyermekszívsebészeti Anaesthesiológiai Intenzív Részlege és a Heim Pál
Súlyosan kiszáradva, az utolsó pillanatban voltunk a kórházban. Azonnali műtétet javasoltak. A sürgősségin találkoztunk Dr. Hegyi Gáborral és csapatával, akik azonnal a kisfiam segítségére siettek. Infúziót kapott, hogy felkészítsék a műtétre. Végül a nap végére sikerült olyan állapotba hozni gyermekemet, hogy kibírja a műtéttel járó megpróbáltatásokat.
Átéltük a legrosszabbat, amit egy család átélhet, amikor életveszélyben látja a gyermekét. Ahogy azt a "Jön a baba - Hadas Krisztával" című műsorban is megfogalmaztam (ami a babavárásunk, a szülés és a váratlan életveszélyes állapot dokumentumfilmes bemutatása)
Az osztály minden dolgozója, tényleg mindenki nagyon figyelmes volt, emberszámba vettek minket, tájékoztattak és a lehetőségekhez képest igyekeztek komfortosan elhelyezni minket, hogy a babánkkal lehessünk. A férjem akkor volt 5 hete vese transzplantált, maszkot hordott, úgy volt velünk. "
Viszont amikor látták, hogy hajthatatlan és nem megy haza, akkor hoztak neki friss maszkot és igyekeztek óvni őt is. Minden kedves Heim Pál (intenzív sebészet, sebészeti osztály és sebészeti baba-mama osztály) orvosának és nővérének külön köszönet az emberséges hozzáállásukhoz, szakmai hozzáértéséhez és segítségükhöz. Fantasztikus szakemberek és magánemberek.
Utolsó kommentek