Az óraátállítás napján, vasárnap, amikor egyébként is csak 23 órás a nap, arra ébredni reggel fél 9-kor, hogy Hadas Kriszta számát látom a kijelzőn, ez csak szülést jelenthet.
Fegyver Éva hajnal óta vajúdik - tőlünk 220 kilométerre, Debrecenben. Harmadik gyerek, ennek fele se tréfa - indulni kell mielőbb!
Délre értünk le a cívis városba, ahol nagy szeretettel fogadtak minket, Éva arca is ragyogott, ahogy beléptünk, és Lajos, az erős, mosolygós férfi Éva fejénél állva tartotta a frontot.
Dr. Juhász Gábor burokrepesztéssel fogadott minket - és bevallom, életemben annyi magzatvizet nem láttam, mint amennyi Évából kijött! Körülbelül 2 és fél liternyi. Nagyon lassan, óvatosan kellett leengedni ennyi vizet, nehogy az áramlás előresodorja a köldökzsinórt vagy a baba egyik kezét - mert akkor azonnal császármetszésre lenne szükség.
A művelet sikeres volt, és Éva eddig is elég erős fájásai tovább durvultak.
Hajnal 3 óta voltak rendszeresek a fájások, de már előző este is voltak ritkán. Szóval már jó ideje nem aludt és tűrte angyali arccal a méhösszehúzódásokat.
Éva 154 centis, vékony asszonyka, Lajos, a párja normál testalkatú, talán 180 körül lehet - valószínűleg a természet okosan rendelkezett, hogy a számított idő előtt 2 héttel beindult a szülés, hiszen Éva kis termetéhez vélhetőleg nagy lesz a születendő baba. Éva első két babáját megszülte sima úton, bár a 2. gyereknél súlyos komplikációk léptek fel. A szülés másnapján életmentő műtétet hajtottak rajta végre, vérátömlesztést is kapott. Épp ezért most nem abban a kissebb, városi kórházban szül, hanem a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján. Ez egy nagyon modern, jól felszerelt és nem utolsósorban bababarát kórház. Gyönyörű épület, szép szülőszoba, bekészített köldökzsinórvér- és szövetlevételi szett, kedves orvosok, mosolygós szülésznő (Győrffy Mónika), rendszeres, erős fájások - minden rendben lévőnek tűnt. De csak tűnt.
Órák teltek el, Évának felajánlották, hogy lélegezzen be nevetőgázt (másnéven kéjgázt, nitrogén-oxidot), mivel az csökkenti a fájdalmat és lazítja a kismamát. Így aztán a következő, egyre erősödő fájásoknál ki is próbálta: úgy érezte, valóban segít. Amikor jött egy fájás, a baba szívverése is felgyorsult - ez épp így tökéletes.
A két gyereket elosztották: a nagylány ment Éva szüleihez, a kicsi a keresztmamához - őt ugyanis Éva szülei nem akarják elfogadni.
Lajos egyébként tegnap este még borjat elletett, hajnal 3-kor szólt haza Éva, hogy a párja autóval menjen dolgozni, mert bizony szülés lesz nap közben.
Kérték, hogy kicsit üljön, álljon, mert nem akart folytatódni a tágulás, és felajánlották az EDA-t is, tehát a gerincbe adott fájdalomcsillapítást. Egyre fáradtabb volt ugyanis. És Éva, aki az első két babáját fájdalomcsillapítás nélkül szülte, most örült a felajánlott lehetőségnek, és kérte.
Ám, az élet mást hozott.
A kórházban, tőlünk 20 méterre ugyanis sürgősségi császármetszésre ugrott össze vasárnap az ügyeletes csapat, ugyanis egy 32 hetes kismamát lepényleválással hoztak be. Így nem volt szabad aneszteziológus. Addig is a nevetőgázt használta Éva és várt türelmesen - szűk 4 ujjnyira mondta a helyzetet az adjunktus úr.
Ám a következő órában ez nem nőtt, sőt! Kiderült, hogy - ha lehet ilyet mondani - még rosszabb is lett a helyzet benn. A baba koponyája ugyanis nem úgy forog, ahogy kellene. Ennek az lehet az oka nagy valószínűség szerint, hogy Évához képest, aki - mint mondtam - 154 centi és vékonyka, ez a baba túl nagy. És az utóbbi időben a fájások alatt a magzati szívhang nem felgyorsult, hanem lelassult. És ez nagyon nem jó. Ráadásul az előző szülésnél eléggé megsérült Éva alul, életveszélybe került - ez az előzmény is óvatosságra intette az orvost, aki azért Évának már jó ideje mondogatta, hogy ha nem úgy alakulnak a dolgok, akkor inkább vágnak, minthogy baja essen bármelyikőjüknek is.
Elhangzott tehát a döntés: császármetszés lesz.
Az orvos nagyon kedvesen nyugtatta Évát: "mindent megtett a kismama, mindent szépen csinált, nagyon jól tűrte a vajúdást is, de nem lehet a végtelenségig várni. Lehet, hogy magától is megszületne a kisfiú, de akár 2 napig is tarthatna. Régebben az ilyen helyzetbe bele is halhattak a babák. Sőt akár az édesanya is."
Éva aggódó kérdéseire nyugodt hangú, részletes válaszokat kapott. Ám hiába a szép szavak, Éva bizony sírt egy kicsit, amikor a műtőbe tolták.
És aztán gyorsan történt minden: Lajos, és a kisebbik lány, Bernadett időközben megérkező keresztmamája ott kukucskáltak befelé a műtő ablakán. És itt már Lajos sem volt olyan sziklaszilárd, a szíve szakadt meg az asszonykájáért, amikor látta, hogy előkészítik.
Ám nem volt miért aggódni: benn a csapat (Dr. Kozma Bence szülész-nőgyógyász szakorvos, Dr. Filep Annamária anaesthesiologus szakorvos, Kathy Zsuzsanna anaesthesiologus szakasszisztens, Szabóné Papp Irén műtősnő, Matolcsy Attila műtőssegéd) rutinosan dolgozott össze.
Nagyon gyorsan, komplikációmentesen kiemelték Évából a babát, akiről az derült ki, hogy egyáltalán nem jó irányba kezdett el forogni a beilleszkedéshez. Folyton felfelé rúgta magát ahelyett, hogy előre fúrta volna magát a kijárat felé.
A kis Lajos - mert édesapja után a Lajos nevet kapta - egészséges - állapította meg Dr. Kovács Judit - neonatológus szakorvos. 2900 gramm és 49 centis lett, ám már most 34-es volt a feje, ha tovább nő, akkor elég reménytelen lett volna, hogy azon a szűk medencén kiférjen.
A babát itt is az édesapa veheti a mellére először, ha az édesanyát műtik: Lajos meg is lepődött, de határtalan boldogsággal ölelte meztelen mellkasára a pelenkás, de egyébként csupasz, nagyon magzatmázas kisfiát.
Nemsokára Éva is kikerült a műtőből és Ráczné Nagy Gabriella csecsemő- és gyermekszakápoló segítségével már mellre is tehette kisfiát. Lajos értesítette az FHBiobankot, hogy lehet jönni a levett anyagért, aztán összebújtak és csak csodálták ezt a csöppnyi kisfiút - aki az első fiúgyereke Lajosnak.
A családnak sok boldogságot kívánunk, és gyors gyógyulást, sok tejet Évának!
Köszönjük a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának, hogy fogadtak minket!
Kéky Kira
Utolsó kommentek