Jön a baba - Hadas Krisztával

Áprilisban még azon izgultunk, hogy nehogy koraszülöttek legyenek a fiúk, most meg, június 1-én ki sem akarnak jönni - ez járt a fejemben reggel, amikor a Szent János kórház felé tartottam, Jármer Katához, Attilához és az ikrekhez. Betöltötte a 38. hetet, a fiúk pedig az ultrahangos becslések szerint elérhetik akár a 3 és fél kilót is. Fejenként!

Fájások, szülésre utaló jel sehol. És bár Kata sokáig reménykedett (bevallom, Krisztával mi is!) egy természetes ikres szülésben, ez nem jött össze, mivel az egyik baba, pont az "A" baba, aki lentebb volt, farosként találta meg a helyét. Így aztán csak a császár jöhetett szóba.

Én most láttam Katát először, és a hatalmas pocakja láttán tátva maradt a szám!

Kata várandóssága nem volt könnyű. Többször bekerült rövidebb időkre a kórházba, egy időben koraszülés veszélye is fennállt, kapott tüdőérlelőt is, aztán az utolsó 2 hónapot szinte fekve töltötte. Megérte.

Azt mondta, néha már a hátában is gyereket érzett, el sem tudja képzelni, hogyan férnek még el benn.

Mikor megérkeztünk, Attilával, a párjával békésen cseverésztek a szülőszobán, Kelenvölgyi Anikó szülésznő tüsténkedett körülötte, a magzati szívhang monitoron pedig két szám látszódott (ilyet sem láttam még!), a két baba szívhangját külön mutatta az eszköz. Részesei lehettünk egy gyors ultrahangnak, amin az operáló orvos, Dr. Hernádi Balázs szülész-nőgyógyász megkapta az információkat arról, hogy melyik babával kell kezdeni, ki lesz az elsőszülött. Aztán Katát előkészítették és Attila - arcán mosollyal palástolt aggodalommal - kísérte be leendő gyermekei édesanyját a műtőbe.

Ott aztán Dr. Hernádi Balázs olyan gyorsan vette ki a fiúkat, hogy alig volt időnk felocsúdni, máris két nagyhangú, roppant formás kispasi üvöltött a lepedőkbe bugyolálva.

Tökéletesen egészségesek voltak, Attila mégis sírt. Sírt az örömtől, megkönnyebbüléstől, sírtak vele a babák is, sírt egy kicsit Hadas Kriszta is.

Míg a műtőben levették a köldökzsinórvért és -szövetet, amit az FHBiobank tárol el 20 évre a műsorban résztvevő mamáknak, addig kinn a babákat mérték, öltöztették.

3350 és 2870 lett a súlyuk, nagyjából stimmelt a becslés, és érdekes volt hogy Attila és Kata már akkor, amikor a srácok még pocakban voltak, eldöntötték, hogy az "A" baba lesz Gergely és a "B" baba Barnabás.

Egyetlen perc különbséggel születtek meg.

Aztán, ahogy azt Attila remélte, megkapta őket egy kicsit, ő is a meztelen mellkasára vehette az ikreket. Hát, itt bizony potyogtak a könnyei a frissen avanzsált édesapának, aki csitítgatta az öklüket a szájukba tömködő, lelkesen oázó gyerekeket.

Aztán kipróbált egy nemrég hallott trükköt is: kézmosás után odaadta az ujjait a fiúknak, akik lelkesen szorongattás és cummogták, és egész jól csendben voltak az új játékszerükkel.

Aztán már csak arra vártunk, hogy Katát is behozzák, és kipróbálhassa, milyen "egyszerű" is lesz egyszerre két gyereket szoptatni.

Aztán eljött egy pillanat, amire nagyon vártunk: Kata édesapja és a babák keresztszülei is bejöhettek, és itt érte őket a meglepetés: a fiúk a két nagypapa után kapták a második nevüket, így lettek végül Gergely Károly és Barnabás András.

Katára most még kemény hetek, hónapok várnak, de hisszük, tudjuk, látjuk, hogy egymást támogatva, segítve mosolyogva veszik majd az akadályokat. Kívánunk a 2. évad utolsó babáinak és szüleinek sok boldogságot!

Történetük filmen a LifeNetwork csatornán lesz látható, az új részek vasárnaponként 16 órakor kezdődnek. Ugye nézitek?

Kéky Kira

Van egy kismamánk, aki egy kicsi, hajdú-bihari településen, Nagyrábén él. Éva merészen a boldogságot választotta az elvárások helyett, és ezzel a fél falu a szájára vette. Választania kellett, hogy boldogtalanul marad az első párjával, vagy továbblép és Lajossal, az ő határozott, ügyes emberével folytatja az életét.

Döntésének súlya volt, ezt megláthatjátok a róluk készült filmben, melyben a babavárásukat kísértük végig.

A kis Lali születése nagy testi fájdalmakat, és lassan már múló lelki sebeket okozott Évának.

Jön a baba sorozatunkban ő volt az baba, aki egyszerűen nem fért ki az édesanyjából. Éva több mint félnapos, kimerítő vajúdás után sem tágult elég jó ütemben, és attól kellett tartani, hogy még akár egy napot is szenvedne, mire elkezdődhetne a kitolás. Márpedig akkor nem maradt volta ereje Évának arra, hogy megszülje a babáját. Orvosa ezért úgy döntött, hogy császárral emelik ki a babát.

Évát sírva tolták be a műtőbe. Nagy csalódás volt számára, hogy nem tudta természetesen úton megszülni a kisfiát. Ám az nagy megkönnyebbülés volt, hogy alig fél óra múlva Lali 2900 grammal, és tökéletesen egészségesen látta meg a napvilágot.

Azóta Lajos és Éva keményen tolják a háromgyerekes szülők életét. A családfő Bihartordán, egy állattartó telepen dolgozik. Teheneket ellet, bocikat etet, mellette birkákat nyír. Gyakran reggel öttől délután ötig. Ilyenkor a szoptatós kismama egyedül van a gyerekekkel: az előző kapcsolatából született 6 éves Csillával, Lajossal első közös gyermekükkel Bernivel és a hathetes Lalival. Éva napközben a háztájit is ellátja.

Így ír erről Éva:

"Mi okoz nehézséget? Ha Lajos egész napos, akkor én egyedül vagyok a gyerekekkel, és nagyon nehezen birok velük. Ahogy ez már lenni szokott, nem fogadnak szót. A kisebbik lány állandóan Lali fejét simogatja, puszilgatja, szopizásnál főleg, hiába mondom neki, hogy békén kellene ilyenkor hagynia. A nagyobbik azzal nyúz, hogy játsszak vele, csináljak neki gumikarkötőt.

Ha Lali itthon van, akkor megpróbálja a lányokat magával vinni, mert most van a birkanyírás. Akkor legalább van egy kis időm, de mivel nincs segítségem (csak egy hétig volt) így mosok, főzök, takarítok, sütök, vasalok, apró jószágokat intézem, a kertet kapálom - és mindezt egyedül.

Ez mind nem elég...

Beállítottam a keltetőgépünket is, azt is én kezelem, most kelnek ki a csirkéink.

Este nagyon fáradtan dőlök be az ágyba. Pedig még elalvás előtt a nagyobbik lányomnak szoktam esti mesét is mesélni, aztán elénekeljük a "Jó éjt gyerekek"-et együtt, és úgy alszik el."

És Lalika nem is szopizik, nem olyan ügyes, mint a két lány volt. Nehezen büfizik, viszont akkor jó sok kijön belőle, a pelenkában lévő termés meg túl híg... Hiába háromgyerekes édesanya Éva, ez újdonság neki.

Amikor csípőszűrésen voltak vele, akkor terpeszpelust írtak fel nekik, vélhetőleg inkább csak megelőzésképpen, mert nem mondták, hogy valami nem stimmelne. Ilyen sem volt az első két lánynál, ráadásul Lalikán össze-vissza csúszkál a merevítő része középen... Szóval nem könnyű most Évának.

Ráadásul a párján kívül csak a nagynénje, Manyi néni és a barátnője tud segíteni. A szüleire sajnos továbbra sem számíthat. A családi harag azóta tart, hogy Éva Lajosért elhagyta előző párját. Szülei azóta nem állnak szóba vele, és a két kisebbik unokájukat sem látták még. Nyilván az egész családot nagyon megviseli ez a helyzet, ám békülni - egyelőre - még sem akarnak.

Mi azért reméljük, hogy eljön majd az idő, amikor újra egymásra találnak!

Éva történetét, a különleges vidéki hangulatot bociszületéssel, birkanyírással vasárnap 16 órakor láthatjátok a LifeNetwork csatornán! Tartsatok velünk, mert nálunk újra "Jön a baba"!

Hadas Kriszta

Amikor Bernadették szülésének első húsz percét végigröhögtük, mert olyan "szőkék" voltunk, hogy képesek voltunk számtalanszor eltévedni éjjek a kórházban, akkor már tudtam, hogy Bernadett nagyon laza, jó fej, hogy ő nem egy parázós típus,

Vágni is nagyon jó volt a filmjöket, nagyon remélem, hogy Ti is felváltva fogtok vigyorogni és könnyezni, mert persze lesznek a filmben szívbemarkoló pillanatok is.

A forgatás óta is tartjuk Berniékkel a kapcsolatot, és azt mesélik, hogy mikor hazamentek a kórházból, akkor nagy nyugodtan azt gondolták, hogy majd szépen beáll a rendszer, megszokják, hogy egy "Mannányival" többen vannak és minden rendben lesz.

Ám a helyzet ennél néha kaotikusabb, Bernadett így ír erről:

"Hétköznapokon van egy biztos pont az életünkben, Márkónak (ő a nagy fiú) be kell érnie a suliba. Ezt a feladatát több-kevesebb sikerrel abszolválja. Délután az én megyek Márkóért és bevallom én sem teljesítek 100%-on. Ne aggódjon senki, Márkó minden nap suliban van, amikor van iskola és minden nap haza is hozzuk, csak nem mindig a tervezett időben... Míra (a középső gyerek) hetente kétszer van családi napköziben és péntekenként van nagymamánál. Természetesen az érkezési időpontjaink ebben az esetben is hektikusak.

Manna (a sorozatban született legkisebb kislány) folyton úton van. Ő nem késik el a saját programjairól egyelőre (talán azért mert még nincs neki), de biztos vagyok benne, hogy idővel változni fog ez a helyzet is. Néha azt gondolom az élet tréfálkozik velünk, vagy csak egyszerűen teszteli a terhelhetőségünket, mert a munkánkban most kapjuk meg azokat a lehetőségeket, amikre hosszú idő óta vágytunk.

Feltételezésem szerint egy normális család életében most az következne, hogy a hétvégéket együtt töltjük, kirándulunk, romantikázunk. Nálunk ez sincs így. Az említett vágyak teljesülése miatt Manna és én úton vagyunk, apa meg a nagyokkal próbál túlélni itthon.

Hamarosan nyári szünet lesz és tartok tőle, hogy a gyerekeink idegbajt fognak kapni tőlünk. Ha azzal kezdtem, hogy minden rendben van, azzal is zárom. Tényleg minden rendben van, csak kicsit másképp, mint azt sokan képzelik. 20 év múlva talán kipihenjük magunkat."

Hát így van!

Bernadették példát mutatnak rögtönzésből, alkalmazkodásból és lazaságból - ne hagyjátok ki a részüket a Jön a baba - Hadas Krisztával sorozatban, amelynek új epizódja vasárnap 16 órakor kezdődik a LifeNetworkön!

Kéky Kira

"Zoé baba már három napja táncol az idegeimen, ez a front most nagyon megviselte őt, és semmit nem tudtam tőle csinálni" - kezdte beszámolóját Melicher Erika, sorozatunk 2. évadának újabb kismamája. Ez a helyzet vélhetően minden anyuka számára ismerős :)

"Megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, nem volt egyszerű az ordítás mellett."

Erikáék története több ok miatt is nagyon egyedi és nagyon pozitív.

Egyrészt Erika túl van egy mellrákon, ami miatt levették az egyik mellét, másrészt a boldogságot egy kameruni férfi mellett találta meg: Sebas remek férj és gondos családapa. Irigylésre méltóan az, nézzétek meg ma a filmben!

Erikát is beszippantotta az anyaság, "a világ legcsodálatosabb, de legkeményebb melója" - ahogy fogalmaz.

"A terhesség alatt már készültem rá, hogy nem lesz sétagalopp. De erre nem lehet felkészülni max. elképzelni, ami köszönőviszonyban sincs a valósággal. A legijesztőbb dolog az volt, amikor hazavittük a kórházból, és rádöbbentem, hogy ezt a kis emberkét valahogy életben kell tartani. Totál rám van utalva. Az érzéstől és felismeréstől összeszorult a gyomrom. Akkor tudatosult bennem a felelősség. Szerencsés vagyok, mert Sebas rengeteget segít nekem, és nagyon jól tűri a kiborulásaimat is. Mert vannak. Főleg mikor nem tudom, hogy Zoé miért sír. Gondolom ismerős a helyzet, a gyerek ordít, te mindent végigzongorázol, (kaja, pelus, orra nincs-e eldugulva, stb.) és nincs eredménye. A gyerkőc még mindig ugyanúgy üvölt. Volt, hogy én is sírva fakadtam vele."

Ez az anyukák rémálma. És ilyenkor rimánkodunk, hogy teljen gyorsabban az idő, mert ha már tudna beszélni, akkor legalább tudnánk, mit szeretne az a gyerek!

"Amitől én a legjobban szenvedek az az alváshiány. Mindig is jó alvó voltam, most viszont a túlélésre játszom :D Az elején még lelkiismeret furdalásom volt amiatt, hogy szalad a lakás, hogy összecsapnak a hullámok a fejem felett. Mára már elengedtem ezeket. Első Zoé, a többi megvár."

Na, ez az, amit viszont sok édesanya nem képes megtenni, és szép lassan beleőrülnek a teljesítménykényszerbe.

"Már nem cserélném vissza ezt a korábbi életemmel. Annyira jó nézni, ahogyan Zoé fejlődik, megtanul dolgokat, kinyílik a kis tudata. Már most látom, hogy akaratos és önfejű gyerek lesz. :) Nem meglepő mindketten azok vagyunk. Lesz vele meló :D Az összes rosszabb napot feledtetni tudja egy gőgicséléssel, vagy egy széles mosollyal. Sosem gondoltam volna, hogy Zoé átveszi az irányítást, de kb. 2 nap alatt sikerült neki. Ahogy belegondolok, hogyan kísérleteztünk ki módszereket, csak hogy ne sírjon sokat, vagy hajnalban ne 2-2,5 órát legyen ébren... Most már csak mosolygok, akkor véresen komolynak tűnt."

Erika egyébként hihetetlen sok mosollyal jutalmazott minket forgatás közben - még a szülés alatt is, belőle egyszerűen sugárzik az életöröm.

Nézzétek meg ma délután 4-kor a LifeNetworkön a Jön a baba - Hadas Krisztával sorozat újabb epizódját. Ígérem, szem nem marad szárazon!

Kéky Kira

Kata szőke, tiszta tekintetű és bájosan mosolygós. Attila barna, tiszta tekintetű és kisfiúsan mosolygós. Két helyes, barátságos, fiatal, akik mindig úgy beszélnek, hogy közben mélyen a szemembe néznek. Semmi manír, nincs hamiskodás, mismásolás, őszinték és romlatlanok. Most életük legnagyobb „kalandját” élik. Ikreket várnak.

Attila az építőiparban dolgozik, Kata pedig kórházba be, kórházból ki jár. Nagyon nehéz a terhessége. Közben pedig bérelt lakótelepi lakásukat csinosítgatják. Nagyon nem veti fel őket a pénz, Kata már nem dolgozhat, Attila pedig kemény munkával teremti meg a legszükségesebbeket.

Már állnak a kiságyak, betáraztak pelenkából is, és nagyon várják a fiúkat. Igen, fiúk lesznek. Ott voltam, amikor az ultrahangos vizsgálaton kiderült a nemük. Óriási volt az öröm, mert az első sokk után, amikor kiderült, hogy két baba lesz, rögtön mindketten azt kívánták, bárcsak fiúk lennének. És lőn!

Kata és Attila nagyon régóta ismerik egymást. Nem új kapcsolat az övék, bár szerelem nemrég lett belőle. Így ír erről Kata:

„Párommal egy iskolába jártunk, majd 14 év után újra keresztezték egymást útjaink…
Ami még bájosabbá teszi a történetünket az én szememben, hogy szerelmünk távkapcsolatként kezdődött, mert Attila akkoriban Svájcban dolgozott, így csak 2-3 havonta találkoztunk, amúgy pedig non-stop bekapcsolva a webkamera. (Úgy is aludtunk.) Majd a szülinapomon hazaköltözött hozzám, és 8 nappal később, az ő szülinapján megfogantak az ikrek.

Nagyon sok erőt adott már most az, mikor elcsíptem az első évad ikres részét, és ha a második évadban is terveztek ilyet, állunk elébe.

Eddig csak az volt a benyomásom, hogy a terhesség a boldogság netovábbja és egy igazi, gyönyörű élmény. Hát óriási pofont kaptam, mikor én is belevágtam. Nem gondoltam, hogy ennyire borzasztó is lehet az első időszak.”

Aztán a második, és a harmadik trimeszter sem lett sokkal könnyebb Kata számára. A hasában növekvő ikrek legyengítették a szervezetét, és kiújult egy régi gyerekkori bőrbetegsége. Nagy lila foltok, pörsenések jelentek meg az egész testén. Nem csoda hát, hogy a kismama néha nekikeseredik. Sokat van megfigyelésen a Szent János Kórházban, ahol majd szülni fog.

„Sok szuri, gyógyszer miegymás segítségével próbáljuk még kicsit maradásra bírni a kicsiket…
Én már nem aggódom, mert 2 kg fölött van mindkettő, megfelelő a fejlettségük. Szóval én megadtam magam, döntsenek az orvosok!
Az önző, rossz és a gondoskodó anya vív harcot bennem.
Nagyon várom már, hogy végre láthassam, a karjaimba vegyem őket, de azt sem bánom, ha még pihennek odabent kicsit, hiszen tudom, hogy ez nagyon fontos. (Habár már nagyon nehéznek érzem a pocakom.)
A kórházi mindennapokat viselem csak nehezen, de ennyit igazán meg kell tennem értük!
A lelki része kínoz nagyon, mert apuci csak ritkábban tud jönni, és nagyon hiányzik mindhármunknak a hangja, a keze melege a pocin, és csak úgy, egyszerűen Ő...
Reggel ötkor ébresztő és este tíz-tizenegyig nincs az a zene, könyv, séta, nasi, ami elég. Minden porcikám azt remegi, bár otthon lehetnék…
A drámakirálylány sokat sír egyedül a kórházban, de ezeken a könnycseppeken keresztül majd csak átcsusszanok a célvonalon, és már csak a meghatottságtól és a büszkeségtől leszek hajlandó sírni, mert elmondhatom, megcsináltam, megcsináltuk!
Eddigi életem legnagyobb versenyét én nyertem és a fődíj: család.”

A család az, amire mindketten nagyon vágynak. Kata és Attila szülei is elváltak, é rendkívül megviselte őket az elszakadás. Kata az édesanyjától, Attila az édesapjától került nagyon távol. De most - azt remélik - hogy a babák érkezése majd újra összehozza a családot. Volt, ami volt, spongya rá - mondják - hisz a két babának csak örülni lehet!  

Hadas Kriszta