Jön a baba - Hadas Krisztával

Most volt, hogy Almádi Zsuzsával és férjével Zsolttal a császármetszés előtt izgatottan fotózkodtunk.

Pontosabban csak az apuka, és mi izgultunk, Zsuzsán valami földöntúli nyugalom látszott. Pedig 11 évet vártak a kicsi Majára, aki Zsuzsa egészségügyi problémái miatt végül petesejtdonációval fogant. A szülést Zsuzsa unokatestvére - aki első kérésre adta petesejtjét - végigizgulta a folyosón.

Aztán amikor kiemelték anyukája hasából az egészséges kislányt, Zsuzsában, mint ha átszakadt volna egy erős gát, végre átadta magát a hatalmas boldogságnak, és percekig csak halkan sírt és sírt.

Azóta gyakorlatilag eufóriában élnek ők hárman. Így ír erről naplójában Zsuzsa:

"Majus ma 1 hónapos!

Rohan az idő, még épp csak most volt, hogy a doktor úr megerősítette: kisbabát várok :)

Bizonyára minden anyuka a boldogságtól úszik, mikor végre világra jön a várva várt baby.

A mi örömünk elmondhatatlan, mert ennek a kislánynak a létezése igazi csoda!

Az életemmel eddig is elégedett voltam, hiszen a világ legcsodálatosabb férjét tudhatom a magam mellett, szerető családom van, de valami hiányérzetem mindig is volt. Nem volt semmi ehhez fogható dolog, amiért így tudtam volna lelkesedni, és tűzön-vízen át mindent megtenni, mint az, hogy gyermekem legyen!

Ő hiányzott az életemből-életünkből, egy kis jövevény, és most már tudom, hogy igen is erre születtem, kiteljesedett az életem, és azt csinálom amit mindig szerettem volna.

Édesanya vagyok!!!!

És ami az örömömet megsokszorozza, hogy a párom személyében a kis Majácskánknak olyan Apukája van, akinél jobbat el sem tudnék képzelni."

És tényleg, a munkamániás Zsolt olyan, mintha kicserélték volna. A nagy ember az első hetekben minden pillanatát kislánya ölelgetésével, puszilgatásával töltötte. A szülők többé nem idegeskednek.

Pedig Maja az első időkben jócskán vesztett születési súlyából. Valahogy sehogy sem ment neki a szoptatás. Zsuzsa mindennel próbálkozott, még azt a módszert is bevetette, hogy a lefejt tejet egy vékony csövecskén keresztül, mellhez szorítva vezette be a baba szájába. Gyakorlott szakember, szoptatási tanácsadó is járt hozzájuk, aki megmutatta a különböző praktikákat.

Aztán lassan-lassan Maja hízni kezdett. Egy hónaposan érte el a születési súlyát. Most már gyarapodik, és olyan szép, hogy már két filmhez is "felkérték" szereplőnek, túl is van mindkét forgatáson - nagyon jól viselte a kamerákat.

A szülők büszkén babakocsiznak vele, az esti fürdetés pedig ilyen fürdető vödörben zajlik náluk. Azt mondják, Majus nagyon élvezi, mert a meleg vízben rögtön felveszi a magzati pózt, úgy érzi magát mintha még Zsuzsa hasában lenne - néha alszik is fürdetés közben. Nincs sírás, nincs tiltakozás...

Zsuzsa, Zsolt és Maja - nagyon sok boldogságot kívánunk Nektek!

Kövessék majd történetüket a LifeNetwork-ön szeptember 21-én induló dokumentumsorozatunkban!

Tudjátok: "Jön a baba - Hadas Krisztával"!

Hadas Kriszta

Biztos emlékeztek arra az édesanyára, akinek a szülésére csak vártunk és vártunk... aztán beelőzte őt Timi, és beelőzte Virág is az ikrekkel.

De – mivel baba még benn nem maradt – eljött Eszter napja is.

És mivel a szülés óta eltelt pár hét, itt az ideje, hogy beszámoljunk arról, hogy mire emlékszik vissza a vidám szüléséből az édesanya, és hogyan telnek a hétköznapjaik azóta.

"2014. július 1-n hajnali 2.10-kor született Csiki Antónia Zoé, ahogy én hívom, Picur! :-)

Ha visszagondolok, még most is érzem, ahogy "kicsusszant". Elmondhatatlanul fantasztikus érzés! És most nem a fájdalom megszűnésére, a megkönnyebbülésre gondolok. Olyan érzés volt, mintha először simítanám végig a kicsi testét, először éreztem valójában a fizikai mivoltját.

Kicsit később, amikor apa hozta vissza, hogy szoptassam meg, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne (és tényleg az) magam mellé fogtam és szoptattam. Belülről, ösztönből... Senki sem mondta, hogy mit, hogyan... Csak tettem, amit a belsőm diktált..."

Eszter a kórházban mindent megtett, amit meg lehetett, hogy minél gyorsabban legyen teje. 4 litert ivott, tejserkentőt ivott, és egyszercsak arra ébredt, hogy megjött a teje. Ez is teljesen ismeretlen érzés, mint ahogy az is, amikor az első éjszakát vállalta be – még a kórházban – a babával, aki majdnem végig sírt.

"Aztán másnap este, amikor kikísértem apát, betoltam a csecsemősökhöz a babát addig. És akkor hirtelen rám tört! Aggódás, szerelem hiány! Alig vártam, hogy visszamenjek és kihozzam és mellettem legyen Antónia, a kislányom. :-) Aznap este ölelve őt - zokogtam. Ő az enyém, és szeretem, és én vagyok neki AZ ANYA! A MINDEN!

Ekkor tudatosult bennem, hogy anya lettem!"

Eszter kapott tanácsokat a húgától is, aki most 7 hónapos várandós a második babájával. De megélni mindazt, amit eddig csak mondtak neki - na, az nagyon más :)

Antal a kórházban azért "kicsomagolta" a gyereket, ellenőrizte, hogy biztosan lány-e... De már kezd hozzászokni a gondolathoz. Olyannyira, hogy mire Eszterrel hazamentek a babával, a gyerekszoba halványlilára volt festve.

Ahogy mondta: nem a gyerekért, hanem Eszterért tette, hogy a kórház pár napja alatt a barátai segítségével befejezték a házban az addig félbehagyott munkákat, így a kedvesét hatalmas meglepetéssel várta.

Eszter kapott szoptatós fotelt bentre és a kertbe is, virágot... A kutyusok is megismerkedtek Toncsival.

A család tehát egy tündéri leányzóval bővült és ahogy Antal fogalmaz: már egyáltalán nem bánja, hogy kislánya született.

Erről így ír:

"Kezdetben vala az egész ötlet tőlem származott. Szerettem volna, ha mindaz ami én vagyok, azt tovább örökítsem egy kisfiúnak. Más - az életvitelemből, az érdeklődési körömből adódóan - szóba sem jöhetett. 

Nekem.

Az ötletet - egy fagylaltozó teraszán - azonnal akceptálta Eszter, majd a tettek mezejére leptünk, ami szinte rögtön sikert eredményezett: jön a baba, jön a fiam!!!
Aztán az első UH után az arcomon a mosoly frozen...és off és black out.
Azt mondtak kislány...
...egy hétig nem szóltam a páromhoz/!/, utaltam a világot és utáltam mindent, ami kiscsajos: a lepkét, a szájnelkülicicát, a királynőket, a babázást,a rózsaszínt, a ...és...és...és... Sorolhatnám. Mit csinálok egy kislánnyal? Milyen lesz nemfocizni, nemboxolni, nemautozni??
Egy hét után oldódott a feszkó. Bennem. Persze ez akkor a kapcsolatunknak nem tett jót, de közben mégis: én akkor újrarendeztem magamban a jövőt.
A közös jövőt. A mi közös jövőnket.
És Eszter megfelelő intelligenciával bírta ezt. Maximális respekt ezert / is!"

Aztán persze - ahogy ez várható volt - az, ahogy Antal jelen volt a szülésnél és látta kedvese küzdelmét és azt, ahogy világra hozta közös gyermeküket, mindent felül írt.

"Az én lányom!
Micsoda kisember!
Eszterből és belőlem..!
Szeretem!!!

Azt hiszem, bár igazi APUKA még nem lettem, de törekszem rá, szóval azt hiszem: ennél nincs szebb. Van egy szép új család.
Ez a MI családunk!
... mi vagyunk a legboldogabb, legsikeresebb, legjobb új család a világon:
Toncsi, Eszter és én."

És bár a leírás alapján úgy tűnik, hogy minden rózsaszín (a lányszoba lila inkább :))), de Eszteréket sem kerülik el a súrlódások: Eszter elég féltékeny, és finoman fogalmazva is eléggé "sárkányos" mostanában. De ez a hormonoknak is betudható.

Persze a kismamák réme Esztert sem kerüli el: Antónia sírása komoly fejtörést okoz, ha már nem éhes, tiszta a pelus és anya is kéznél van... ilyenkor Eszter is tehetetlen. Ezért aztán nagyon nehéz Neki is. És bár sok pasinak úgy tűnhet, hogy az anya "nem csinál otthon semmit", az a semmi 24 órás szolgálatot takar.

Ráadásul Eszter maximalista a munkájában - és lehet, hogy emiatt anyaként is: pedig a 100% anya, 100% takarítónő, 100% szakácsnő, 100% feleség - szóval ez a tökéletesség tényleg csak a mesékben létezik.

Egyszóval itt van és kezdi belakni a teret a szépséges kiscsaj, Antónia Zoé Ő Császári Felsége - ez a beceneve a kis diktátornak, akit persze imádnak.

Kívánjuk nekik, hogy mindig kincsnek érezzék ezt a szép pici lányt :)

Kéky Kira

Virág, a fiatal kismama a 34. hét betöltése után szülte meg Zalánt és Milánt a Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján, mivel a szülés váratlanul megindult.

Az ikreket a születésük után azonnal egy emelettel feljebb, a Semmelweis Egyetem újszülött intenzív osztályára vitték.

Az egyik koraszülött babával minden rendben volt, de a másik, a kisebb súllyal született fiúcska légzésrásegítést igényelt.

Virág ezek után belázasodott. Legyengült szervezete nem bírta a megpróbáltatást, de ennek ellenére mégis hihetetlenül pozitívan, derűlátóan kezelte a helyzetet. Mindig azt mondta, ő tudja, a gyerekek jó kezekben vannak. És így is volt.

Amikor a kismama végre elhagyhatta a kórházat a fiúkat a Madarász utcai Gyermekkórházba szállították.

A legtöbb nő, teljesen érhetően ilyenkor kiborul, hiszen megszült két babát, akiket nem tarthat a kezében. Nem szoptathat, nem babusgathat. Mintha nem is lennének - én így gondoltam. De Virágot teljesen már fából faragták, mint engem. Számomra hihetetlen, de kicsit sem borult ki. Racionálisan végig gondolta, hogy a babáknak most ez a legjobb. Amikor végre elmúlt a láza, akkor minden reggel ment a Madarász utcába és Ádámmal együtt reggeltől késő délutánig a babáival volt.

Azt mondja, a szülés után, mivel nem lehetett együtt a fiúkkal csak naponta egy-két órában, sokáig fel sem fogta, hogy tényleg vannak gyerekei, hogy most már nem csak ketten vannak a férjével. Hálás volt azért, hogy később, a Madarász utcai Gyermekkórházban első szülő, tapasztalatlan anyukaként megtanulhatta, hogyan kell gondozni két gyereket egyszerre. (Eredetileg azt terveztük, hogy elvisszük egy ikres családhoz, hogy felkészítsék a teendőkre, de a sors mást akart, kórházba fekvés és szülés lett a családlátogatásból...)

Az ikrek most már végre otthon vannak a szép csobánkai házban, és Virágék továbbra sem stresszelnek. Azt mondják, ők nem akarnak fölöslegesen idegeskedni, mert boldogok, és bíznak magukban.

Most már, hogy lehet, naponta hosszabb sétákra indulnak az ikres babakocsival, melyben két pici fiú, Zalán és Milán oázik. Aztán - mivel Virág nem tudta őket eddig szoptatni - üvegből etetik őket, de Virág azt mondja, ezen sem hajlandó idegeskedni. Az igaz, hogy nem szoptatja a babákat, de ettől függetlenül, ugyanannyi szeretetet, gondoskodást kapnak a fiúk, nem sérül semmi.

Amikor Ádám, aki építési vállalkozóként dolgozik, este hazaér, jöhet a nagy fürdetési szeánsz, amikor is a melegre fűtött babaszobában az apa egyenként megfürdeti a fiúkat. A szülők nagyon fiatalok még. Fogalmuk sem volt ezidáig arról, hogy mit és hogyan kell csinálni, de valahogy mégis ideges irányszavak nélkül, lazán megy nekik. Virág és Ádám nem játsszák meg magukat, ők tényleg ilyenek!

A fürdetés után pedig jön egy kis közös babusgatás, játszás, és az esti etetés.

Virág és Ádám azt mondják, tudják, hogy most még minden könnyebb, de hiszik, ha majd a fiúk elindulnak, és igazán rossz kis kölykök lesznek, akkor is konzekvensen tartják majd magukat a laza, de szigorú szülők elveihez. Majd meglátjuk :-).

Úgy legyen! 

Hadas Kriszta