Jön a baba - Hadas Krisztával

Éjfél után még kedélyesen csevegtem Adriennel, az első gyermekét váró crohn-beteg kismamánkkal, aki mondta, hogy fájásai vannak, de nem tudja eldönteni, hogy igaziak-e, vagy csak jóslók. Mondtam, hogy vegyen meleg fürdőt vagy zuhanyt, ha elmúlik, akkor jósló, ha nem, akkor szülés.

Mondjuk nem voltam túl nyugodt, mert Adrienn még csak a 37. hétben volt, a babája pedig a mérések alapján még túl kicsi. Épp ezért a Maternityn, ahol szülni készült, a következő héten akarták eldönteni, hogy mikor végezzék el a programozott császárt.

Mert hogy császár lesz, az biztos volt, hiszen Adrienn számos hasi műtéten volt túl és sztómazsákkal él. A hagyományos szülés épp ezért szóba sem jöhetett.

Szóval még legalább egy, de ideális esetben 2-3 hete lett volna hátra a szülésig, ám a fájások a meleg víz alatt sem múltak el, hanem rendszereződtek.

Így aztán különösebben meg sem lepődtem, amikor reggel 6 után pár perccel csörgött a telefon, a vonalban Hadas Krisztával, hogy nagyon gyorsan szedjem össze magam, mert Adrienn benn van a klinikán és előkészítik császárra, Kriszta pedig egyedül van a kisfiával (a férje 2 napra elutazott), tehát szerezni kell valakit, aki vigyáz Zsigára.

Háromnegyed óra múlva már benn is voltam, és bizony jól tettem, mert így még tudtam 5 percet beszélni Adriennel két fájás között, mielőtt bement a műtőbe.

Kiderült, hogy az eredeti tervtől eltérve nem gerincközeli érzéstelenítéssel végzik a műtétet, hanem teljes altatásban. És kiderült, hogy - bár eddig sosem kerültünk ilyen helyzetbe - csak kintről nézhetjük mindezt, csak akkor szólnak nekünk és az édesapának, ha a baba kiemelése előtt vannak.

Befutott Kriszta, és mindannyian a dupla zsilipajtóra tapadva, benézegetve próbáltuk megfejteni, mi zajlik vajon benn. És persze addig Lacitól, Adrienn férjétől tudakoltuk, bírja-e még idegekkel. (Bírta, stramm pasi!)

Aztán szóltak, hogy mehetünk.

Épp csak kinyílt a zsilipajtó, 7 óra 44-kor kiemelték Adrienn kissé balra csúszott méhéből Áront és levették a köldökzsinórvért, melyet az FHBiobank tárol el a műsorban született babák számára 20 évre.

Ahhoz voltunk szokva, hogy ilyenkor a baba sír, de legalábbis nyöszörög, ám itt nem történt semmi.

Csend volt.

Törölgették, masszírozták és hozták ki a melegítő alá, szívták le az orrát, száját, masszírozgatták, forgatták...

Kétségbeesetten kérdeztük, vagy talán maguktól is mondták, már nem emlékszem, de kiderült, hogy amikor hagyományos altatásban végzik a császármetszést, akkor a kisbabába is jut egy kis altatószer a placentán keresztül. Ezért majdnem úgy alszik, mint a mamája és úgy kell ébresztgetni.

Megnyugodtunk - bár Laci arcán csak mosolyt láttunk, riadalmat nem, nem győzte figyelni a csöpp kisfiát, aki az alapos masszírozgatás után végre felébredt és hangicált.

Aztán megmérték: Áron 2420 gramm 51 cm volt - tényleg elég apró. De azért szerencsére egészséges!

A kis Áron kapott egy pelust (a hónaljáig ért) és édesapja csupasz mellkasára tették.

Itt is megszokott dolog az úgynevezett szőrkontaktus, tehát a császár alatt az édesanya helyett az apuka mellkasán tölti első perceit a baba.

A pár perces idill után a fürdetés következett.

Az édesapa nagyon figyelt, amikor a csecsemős megmosdatta a kisfiát, igyekezett ellesni a mozdulatokat, hiszen most egy darabig biztosan sokat kell segíteni a baba ellátásában: Adrienn a császár után - egyébként is nagyon lefogyva - még ne ugráljon sokat.

Aztán, míg Laci babázott, mi visszamentünk a műtőhöz, ahol javában "dolgoztak" még Adrienn hasán. Amikor vége lett, és elkezdték ébreszteni a kismamát, akkor azt láttuk, hogy Adrienn sír.

Sírt, mint a záporeső, ömlöttek a könnyei, nem győzték törölgetni az arcát, mosolyogva hajoltak fölé és nyugtatták őt.

Amikor végre kihozták és tudtunk vele beszélni, akkor azt mondta, hogy nem is igazán tudja az okát a sírásnak, azt mondta, hogy a feszültség tört ki belőle, a megkönnyebbülés.

Dr. Papp Zoltán, a MATERNITY Szülészeti és Nőgyógyászati Magánklinika vezetője, Adrienn szülész-nőgyógyásza igazán megnyugtató hírekkel szolgált: remekül ment minden, nem kellett a sokszor műtött belekhez hozzányúlni (Adrienn crohn-beteg), a sztómazsák sem zavarta a műtétet, Adriennek lehet majd még újra kisbabája.

Laci percek múlva megjelent, karjában békésen szemlélődő Áronnal, és a családi idill úgy vált teljessé, hogy Lenhardt Csilla csecsemős nővér megmutatta, hogyan is kell mellre tenni a kisbabát.

Így hagytuk őket ott a klinikán, feldobódva. Kriszta indult forgatni egy előző kismamánkhoz, én haza, szintén a munkámat végezni. Úgy váltunk el Krisztával, hogy akkor most pár napig újra "csend" lesz.

Hogy mi mekkorát tévedtünk! Azt el sem tudjátok képzelni!

Holnap elmesélem azt is!

Kéky Kira

Vannak igazi Jedi harcos nők. Ők azok, akik bármilyen iszonyú nehéz is nekik, végül mindig győznek. Mi, könnyen élők, gyakran mondjuk „jaj szegény”, „hogy tudja mindezt csinálni?” De ők nem szeretik, sőt gyakran utálják az ilyen közhelyesen sajnálkozó mondatokat, melyek persze valós együttérzésből fakadnak. Ők azok, akik megcsinálják, amit az élethelyzetükből adódóan meg kell csinálni, fájnak, szenvednek, aztán egy félszeg mosollyal az arcukon lépkednek tovább. Bozsik Adrienn pont ilyen nő. Azt mondta nekem, azért jelentkezett a műsorba, hogy erőt, hitet adjon azoknak, akik úgy élnek, mint ő.

„1997 óta vagyok diagnosztizált crohn-colitis beteg, pont érettségi előtt, pont a legrosszabbkor, bár mikor is jöhet jól egy betegség, természetesen soha, de egy fiatalnak még nehezebb feldolgozni.

Attól az évtől kezdve 2006-ig ahelyett, hogy éltem volna a fiatalok életét, kórházakba, kivizsgálásokra jártam. Többet voltam kórházban, mint otthon - és ahogy mostanában viccesen mondom - nincs olyan lyuk a testemben, amibe ne dugtak volna csövet vizsgálat miatt. Azokban az években sokat szenvedtem. Fájdalmak, vizsgálatok, kezelések, és soha nem segített semmi. Erről sokat lehetne beszélni, de végül is minek, ez már a múlt. 2006-ban megműtöttek, mivel az állapotom menthetetlen volt, kivették a teljes vastagbelemet és kiültették a vékonybelemet, így azóta sztóma zsákkal élem az életem. Lehúztam 1 hónapot az intenzív osztályon, aztán még 1 hónapot a sebészeti osztályon, onnan kezdődött a felépülés nehéz folyamata.

Fél év otthoni lábadozás után visszamentem edzeni, egy fantasztikus kínai Tai Ji Mesternél tanulok azóta is. Többször utaztam Kínába, éltem, tanultam ott.

Részt veszek az edzéseken, oktatok és tolmácsolok is. Természetgyógyászok és a kínai gyógyászat segítségével helyrejöttem. Minden leletem tökéletes, nem szedek gyógyszert.”

A most 36 éves Adri még az egyetem alatt „jött össze” Lacival, aki – tudom, pátoszosan hangzik - de igazi példa arra, hogy a szerelemnek végtelen hatalma van. Sokszor cipelte ölben a feleségét, mert annyira gyenge volt. Sokszor kopogtatott a fürdőszoba ajtón, hogy Adrienn ne féljen, ne szégyenkezzen, engedje be. Számára ő nem egy testileg kiszolgáltatott ember, hanem a NŐ, így nagybetűkkel. És a nagybetűs nő, már mindjárt anya is. Első babájukat várják.

"Férjemmel a természetes fogantatás mellett döntöttünk, bár az orvosok azt mondták, ez nem lesz könnyű, inkább menjünk mesterséges beültetésre.

Nyáron hazajöttünk Kínából az éves nyaralásból és megbeszéltük, hogy most már magunkra és a leendő családunkra koncentrálunk, lezárjuk az utazásokat, a pörgős életből visszaveszünk; és ahogy ezt elhatároztuk, már itt is volt a kisfiúnk. Teljesen természetesen, semmi mesterséges ráhatás nem volt. A terhességet jól élem meg, nincs hányás, rosszullét, talán még jobban is viselem, mint a legtöbb kismama. Azóta is pörög az élet, edzek, tolmácsolok. A vizsgálatok is hasonlóak, mint a többi kismamánál, annyi kivétellel, hogy több orvoshoz kell kontrollra járnom, és nem tudok majd természetesen szülni, császár lesz, de ez a legkevesebb."

A kisbaba egyelőre még kisebb az átlagnál, becsült súlya a két és fél kilót sem éri el. Adrienn pocakja is elég apró volt igazán sokáig, a kismama még most is tai jizik, és az étvágya sem az igazi. A sztómazsák és a többször műtött belek miatt a méh egy kicsit bal oldalra van tolódva, talán a magzatnak sincs akkora hely, mint általában, de ezektől eltekintve minden rendben van, mindketten jól vannak.

Mostanában, a 37. héten Adrienn már jóslófájásokat érzett és lassan kitűzik a programozott császár időpontját.

Már hónapok óta forgatok Adriennékkel, és Kéky Kira szerkesztőtársammal ott leszünk a szülésen is.  Tartsatok velünk!

Hadas Kriszta