Jön a baba - Hadas Krisztával

"Zoé baba már három napja táncol az idegeimen, ez a front most nagyon megviselte őt, és semmit nem tudtam tőle csinálni" - kezdte beszámolóját Melicher Erika, sorozatunk 2. évadának újabb kismamája. Ez a helyzet vélhetően minden anyuka számára ismerős :)

"Megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, nem volt egyszerű az ordítás mellett."

Erikáék története több ok miatt is nagyon egyedi és nagyon pozitív.

Egyrészt Erika túl van egy mellrákon, ami miatt levették az egyik mellét, másrészt a boldogságot egy kameruni férfi mellett találta meg: Sebas remek férj és gondos családapa. Irigylésre méltóan az, nézzétek meg ma a filmben!

Erikát is beszippantotta az anyaság, "a világ legcsodálatosabb, de legkeményebb melója" - ahogy fogalmaz.

"A terhesség alatt már készültem rá, hogy nem lesz sétagalopp. De erre nem lehet felkészülni max. elképzelni, ami köszönőviszonyban sincs a valósággal. A legijesztőbb dolog az volt, amikor hazavittük a kórházból, és rádöbbentem, hogy ezt a kis emberkét valahogy életben kell tartani. Totál rám van utalva. Az érzéstől és felismeréstől összeszorult a gyomrom. Akkor tudatosult bennem a felelősség. Szerencsés vagyok, mert Sebas rengeteget segít nekem, és nagyon jól tűri a kiborulásaimat is. Mert vannak. Főleg mikor nem tudom, hogy Zoé miért sír. Gondolom ismerős a helyzet, a gyerek ordít, te mindent végigzongorázol, (kaja, pelus, orra nincs-e eldugulva, stb.) és nincs eredménye. A gyerkőc még mindig ugyanúgy üvölt. Volt, hogy én is sírva fakadtam vele."

Ez az anyukák rémálma. És ilyenkor rimánkodunk, hogy teljen gyorsabban az idő, mert ha már tudna beszélni, akkor legalább tudnánk, mit szeretne az a gyerek!

"Amitől én a legjobban szenvedek az az alváshiány. Mindig is jó alvó voltam, most viszont a túlélésre játszom :D Az elején még lelkiismeret furdalásom volt amiatt, hogy szalad a lakás, hogy összecsapnak a hullámok a fejem felett. Mára már elengedtem ezeket. Első Zoé, a többi megvár."

Na, ez az, amit viszont sok édesanya nem képes megtenni, és szép lassan beleőrülnek a teljesítménykényszerbe.

"Már nem cserélném vissza ezt a korábbi életemmel. Annyira jó nézni, ahogyan Zoé fejlődik, megtanul dolgokat, kinyílik a kis tudata. Már most látom, hogy akaratos és önfejű gyerek lesz. :) Nem meglepő mindketten azok vagyunk. Lesz vele meló :D Az összes rosszabb napot feledtetni tudja egy gőgicséléssel, vagy egy széles mosollyal. Sosem gondoltam volna, hogy Zoé átveszi az irányítást, de kb. 2 nap alatt sikerült neki. Ahogy belegondolok, hogyan kísérleteztünk ki módszereket, csak hogy ne sírjon sokat, vagy hajnalban ne 2-2,5 órát legyen ébren... Most már csak mosolygok, akkor véresen komolynak tűnt."

Erika egyébként hihetetlen sok mosollyal jutalmazott minket forgatás közben - még a szülés alatt is, belőle egyszerűen sugárzik az életöröm.

Nézzétek meg ma délután 4-kor a LifeNetworkön a Jön a baba - Hadas Krisztával sorozat újabb epizódját. Ígérem, szem nem marad szárazon!

Kéky Kira

Erikát a Szent János Kórház nőgyógyászatának egyik folyosóján szólítottam meg.

Ultrahangon forgattunk az egyik anyukánkkal. Kifelé jövet pillantottam meg őt. Szégyenlősen, befelé mosolyogva ült, egy fekete bőrű férfi kezét szorongatta. Amikor ránéztem, elkapta a tekintetét, a csempét kezdte nézni. Elkomorodott, bezárkózott. Benke Ottó barátom, a Jön a baba operatőre ugyanekkor elkezdett a fülembe duruzsolni. „Kriszta, nem te lennél, ha nem szólítanád meg”- mondta. Egy kicsit tipródtam, cápáztam körülöttük, aztán csak melléjük ültem, és megszólítottam Erikát.

Igen, tévés vagyok, azt gondoltam, nagyon jót tenne a dokumentumsorozatnak, ha egy magyar-afrikai pár életét is bemutathatnám. Ez bulvár? Igen az, de azt gondolom, hogy ez is lehet a bulvár. A „ jó” bulvár. Én ugyanis hiszek a sokszínűségben. Ez például New Yorkban nem kérdés, nem is téma, teljesen természetes, de itt Magyarországon kuriózum, sokak szemében furcsa is.

Akkor ott, a Szent János Kórház egyik épületében nem történt más, mint hogy Erikával telefonszámot cseréltünk. Megkértem, nézze meg a neten a sorozatunkat, és jeleztem, néhány nap múlva felhívom, hogy tetszik-e neki.

Aztán elkezdtünk telefonon beszélgetni, és ismét kiderült számomra, hogy a felszínnél, a láthatónál sokkal érdekesebb, mélyebb történet van minden ember mögött. Sokadszor éltem meg, hogy ha egy várandós nővel elkezdek beszélgetni, kiderül, hogy a nagy pocak mögött elképesztő múlt, tényleg filmre kívánkozó történetek, tanulságok vannak.

Erika az egyik telefonbeszélgetésünk alkalmával elárulta, mellrákos volt. Leoperálták az egyik mellét. Nincs az a profin kifundált casting, ami ilyen történeteket tudna hozni. Nálunk nem volt casting, mi nem tartunk meghallgatásokat, levelek jönnek és a legérdekesebbekkel telefonon beszélgetek. És ekkor jött a képbe a rólunk, a műsorról mit sem tudó Erika.

Amikor már kamerával is először találkoztunk, mindketten tudtuk, hogy én rá fogok kérdezni "arra". Mindketten tudtuk, már nem elsősorban az az érdekes, hogy ő egy, az ELTE-n tanuló, nála fiatalabb kameruni fiatalemberbe lett szerelmes és hozzá is ment feleségül, hanem az, hogy a kemoterápiák, műtétek után, hogyan folytatta az életét.

A férjének, Antem Sebastiennek hét testvére van. Apjának, aki egy óceáni olajfúró bázison dolgozik, arra van pénze, hogy a gyerekei közül egyet Európában taníttasson. Budapest olcsó Londonhoz vagy Párizshoz képest, Sebastien tehát Magyarországra jött, ahol megismerte Erát.

Sebastien bérelt panellakásukban a forgatás alatt épp sült banánt, és babos-kukoricás csirkezúzát készített ebédre. Era közben arról beszélt, hogy Sebas hogyan udvarolta őt körül, milyen udvarias volt, hogy az első csókhoz is engedélyt kért, most pedig 39 évesen végre az első babájukat várják.

Aztán már a virágos tapétás nappaliban, tiszta, nagy kék szemeivel rám néz, és egy szuszra meséli el, hogy egy szerelmi csalódás, és az évekig húzódó mellrák után hogyan állt újra talpra. Látom rajta, elhatározta, hogy nem fog sírni, tényszerűen meséli el, milyen volt az, amikor a műtét után felébredt, és az egyik melle helyén nem volt semmi. Milyen volt az utána következő sokórás helyreállító operáció, milyen volt, amikor jóval utána először vetkőzött le egy férfi előtt.

Sebastien beszélgetésünk közben csendben zizeg, nem érti minden szavunkat, de pontosan tudja, miről beszélünk. Ő mosolyog, másképp lát mindent: sosem gondol rossz dolgokra. Örül, mert nemsokára kislánya születik, és hiszi, hogy az ő babája majd anyukája kék szemeit örökli.

Néhány órával később Erika szüleinek csobánkai házában a nagymama azonnal sírva fakad, amikor lánya betegsége kerül szóba. Nagyon nehéz időszak volt, de túl vannak rajta.

Közben az alagsorban, Era édesapjának asztalosműhelyében már a születendő kisbaba ágyát készítik. A leendő nagypapa először megdöbbent azon, hogy lánya egy afrikai férfiba szerelmes, aztán azon is, hogy neki „ csoki” unokája lesz. Fel kellett dolgoznia mindezeket, hiszen a településen még senkinek sem volt „színes” férje. De nagyon örül lánya boldogságának, és várja a pici göndör hajú kislányt.

Antem Zoé pedig nemsokára megszületik! Mi ott leszünk most is!

Hadas Kriszta