Szóval ott tartottam ebben a tegnapi posztban (aki nem olvasta, ne hagyja ki!), hogy azon a péntek reggelen, alig 6 óra után a crohn-beteg kismamánk sürgősségi császármetszésén voltunk. Délelőtt Hadas Kriszta forgatni ment Matkó Zsuzsiékhoz, akiknél 2 hete született baba, majd vissza a frissen szült Adriennhez.
Én pedig mindezek alatt előkészítettem a következő részek alapanyagát. Nyugodtak voltunk, hogy újabb szülés kipipálva, mindenki jól van, már csak 3 maradt hátra.
Rutinból töltöttem le a forgatott anyagot a számítógépre, és rutinból töltöttem fel mindhárom aksit.
Amikor este 9-kor megjelent a telefonom kijelzőjén Kriszta neve, nem gondoltam semmi rosszra, mert gyakran még este 10-11 körül is beszélünk, éjfél után meg e-mailezünk egymásnak, szöveget egyeztetünk, megbeszéljük a teendőket.
Ám Kriszta hangja ideges volt, már a köszönésnél is. Nem csoda, hiszen pillanatokon belül kiderült: egy kismamánknál beindult a szülés és sürgősségi császármetszése lesz.
SZEGEDEN.
És ahogy reggel, Adrienn szülésénél, úgy most sem volt Krisztával otthon senki az 5 éves fián kívül. Hirtelen csak a nagylányát, a 21 éves Sárit tudta előrántani, hogy jöjjön át a kisfiúhoz éjszakára. Benke Ottó, a műsor operatőre pedig már száguldott felénk. Szerencsénkre épp akkor tette volna le az autót és a kamerát, amikor Kriszta telefonon utolérte.
Újratervezés: egy munkanap után ő is újabb munkanapba kezdett - velünk együtt.
Összeszedett minket gyorsan és téptünk le Szegedre, közben Kriszta elmesélte a részleteket: a gyermekorvos doktornő kismamánk, Emese szokásos vizsgálatra ment be este a Szegedi Tudományegyetem Nőgyógyászati Klinikájára, és ekkor az orvosa azt érezte, hogy 3 ujjnyira nyitva van a kismama, a magzatburok kiboltosul és mintha "kiállna" valami testrész..
Emese orvosa veszélyesnek ítélte a helyzetet, mert ha a magzatburok megrepedt volna, és ha a köldökzsinór előrecsúszott volna, és ha a baba popsija erre rázáródik, akkor oxigénhiány léphetett volna fel. Ezért az azonnali császármetszés mellett döntött.
Kriszta még tudott telefonon pár szót váltani az orvossal a műtét előtt, de aztán se kép, se hang. És szó szerint: hiába csörgettük Emese számát (bízva abban, hogy a férjénél, Lacinál van a telefon és ő felveszi) semmi hírünk nem volt.
Félúton jártunk Szeged felé, amikor sikerült Emese férjét elérnünk, aki boldogan közölte: megszületett Amélia.
Kamera híján (és mert még telefonnal sem engedtek pár képet rögzíteni) született meg Amélia (3720 grammal, 50 centivel).
Persze a mama és a baba egészsége a legfontosabb, nem a műsor! De - be kell valljuk - nem így terveztük, amikor engedélyt kértünk a forgatásra. Eddig mindenhová odaértünk, még Békéscsabára és Debrecenbe is. De a nagy számok törvénye szerint várható volt, hogy ilyen is előfordul.
Mindenesetre amikor éjfél előtt odaértünk és beléptünk a 3 ágyas kórterembe, akkor Emese már megnyugodva, angyali mosollyal az arcán szoptatta a kislányát.
Emese orvosa, Dr. Molnár András elmondta, hogy mi történt, hogy indolkolt volt a gyors beavatkozás, és mindenki egészséges, illetve a köldökzsinórvért és szövetet rendben levették, reggel jönnek érte az FHBiobankból, ahol ezt 20 évre eltárolják.
Nemsokára megérkezett Laci édesanyja is, aki néhány röpke pillantást vethetett új kisunokájára. Aztán felvitték a babát az újszülött osztályra, hogy Emese aludhasson.
Mi pedig elindultunk vissza, Budapestre fáradtan, 24 órán belül két váratlan szüléssel a hátunk mögött.
Már csak két kismamánk maradt: egy szintén Szegeden, és egy Budapesten.
Tartsatok velünk azoknál is!
A sorozat 2. évadának epizódjait (köztük Emese történetét) pedig május 3-tól láthatjátok a LifeNetwork csatornán!
Kéky Kira
Nem csak genetikailag dobott neki sok jót a gép, tornázik is rendszeresen. Minden nap, hajnali hatkor otthon, amikor a férje és kisfia Leonárd még alszik. Most Szegeden élnek, de vettek egy telket a közeli Deszken, ahol villamosmérnök férje bőszen építkezik. Ott áll majd álmaik otthona.
„Első alkalommal is fájdalomcsillapítás nélkül szültem, 13 órás vajúdást követően. Tudom, hogyan lehet a 10-es skálán 100-as nagyságrendű fájdalmakat átélni és kibírni. Az újdonsült apuka könnyeit látva voltam a legboldogabb, s persze akkor, amikor az egészséges, csúszós kis újszülöttemet a hasamra tették…Ez alkalommal nehezebben viselem a terhességet, de mivel már van tapasztalatom, mik azok a jelek, amik aggasztóak, optimistább és bevállalósabb vagyok.”
Dr. Pásti Emese a Szegedi Tudományegyetem Gyerekklinikáján dolgozik, méghozzá a koraszülött intenzív osztályon. Pontosabban dolgozott, egy hónapja abbahagyta a munkát, a várandósság 12 hete óta veszélyeztetett terhes. Egyébként nagyon fárasztó is a munka számára, hiszen az intenzív ellátásra szoruló babák gyógyítása óriási felelősség. Emese azt mondja, amikor a csöppnyi, néha alig rebegő életű koraszülöttek között dolgozott, ha nem is mindig sikerült neki, de próbálta az érzelmeket visszafogni, kizárni, hisz csak így tudott higgadt és megfontolt döntéseket hozni.
Azt gondolnánk, hogy egy orvosnő, mivel mindent tud a szervezetében lejátszódó folyamatokról, a szülésről, nem izgul a terhessége alatt. De Emese szerint ez nem így van. Sőt! Mivel pontosan ismeri az esetleges komplikációk veszélyeit, nagyon is izgul.
Folyamatosan figyeli magát, és beszerzett egy otthon is használható, hangerősítővel működő magzati szívhangfigyelő készüléket. Ráadásul Emese már az első gyermekével is veszélyeztetett terhes volt. Most, a másodikkal is az. Szívritmuszavarokkal küszködik és szigorú cukormentes diétát kell tartania.
Mostanság igen erős jósló fájásai vannak, és akkor otthon, maga vizsgálja meg a hasában növekvő babát, aki most két héttel a kiírt időpont előtt még nem fordult be, egyelőre faros fekvésű.
Mi pedig Budapestről száguldunk hozzá, ha elindul a szülés. Beszámolunk majd arról is - és természetesen a május 3-ától a LifeNetworkön induló 2. évadban láthatjátok is Emesét és a családját.
Utolsó kommentek