Jön a baba - Hadas Krisztával

Eszter június 18-ra volt kiírva - ám Antónia Zoé (vagy ha mégis fiú lesz, aminek az apuka nagyon örülne akkor Antal Zalán) most talán végre megszületik!

Mára behívta az orvosa vizsgálatra, és mindenki azt reméli, hogy már baba nélkül ki sem jön a kórházból a kismama :)

Drukkoljatok!

Kövessetek minket, mert azonnal írunk, ha fejlemény van - a szülés itt, élőben a postr-en követhető!

(És aztán ősszel a LifeNetwork csatornán a "Jön a baba - Hadas Krisztával" című műsorban :))

Valahogy így, ebben a sorrendben! :)

Zalán (a nagyobb) és Milán (a picúr) az első pár órájukat a PIC-en (Perinatális Intenzív Centrum) töltötték.

Amikor letelt Virágnak a császár utáni kötelező 6 óra fekvés, akkor fel kellett kelnie, hogy picit járjon - ezzel együtt pedig meglátogathatta a babáit :)

Íme a fotók - külön kommentár nélkül!

Mindannyian egészségesek!

A szülésről itt olvashatsz!

Éjjel megfájdult a hasa Virágnak, aki egyébként arra készült - és erre ígértet is kapott - hogy ma hazamehet a Semmelweis Egyetem I-es Női Klinikájáról és a hétvégét otthon töltheti. Szóval meglátogatta a mellékhelyiséget, és mivel hasmenése mellé egy kis vérzés is társult, szólt a nővéreknek. A fájások nem voltak erősek, de elég nyilallósak voltak ahhoz, hogy valamit jelezzenek.

21. századi kismama lévén rögtön rákeresett okostelefonjával a neten, és látta: sokaknál így indul a szülés!

Kiment a nővérhez, az hívta az ügyeletest, aki a CTG és a vizsgálat után közölte: ezek bizony fájások, rendszeresek. A méhszáj is papírvékony - ebből szülés lesz, nem pedig hazamenetel!

Virág hívta a férjét telefonon, a férje minket reggel háromnegyed 7-kor - mindannyian felkerekedtünk, és a Semmelweis Egyetemen, a műtőben találkoztunk össze.

Virág babái közül az egyik beállt szépen fejjel lefelé, a másik viszont farfekvéses maradt. Egyébként is programozott császár volt az esélyes, de azért arra nem számítottak, hogy a 34. héten lesznek meg a srácok! Az édesapa szerencsére nem felejtette otthon az FH Bioban köldökzsinórvér-őssejtes csomagját - nekik kettő volt, hiszen ikrek születnek.

Virág epidurális érzéstelenítést kapott, és innentől fájdalom nélkül, tulajdonképpen mosolyogva várta az ikreket, beszélgetett a férjével, aki azt mondogatta: "hát, voltam már ennél nyugodtabb is!"

A műtőben nagyon jókedvű, összeszokott csapat dolgozott Virág pocakján Dr. Joó József szülész-nőgyógyász vezetésével, míg a férj Virág fejénél ült, biztonságban, zöld lepedővel elválasztva a látványtól.

Dr. Joó József Gábor emelte ki a 34. hétre született ikreket, akik azonnal felsírtak :)

Levették a köldökzsinórvért mindkét babától, a szetteket elszállítják az FH Biobankba 20 éves megőrzésre.

Egy röpke pillanatra megmutatták a fiúkat az édesanyjuknak és a boldog apának, aztán elvitték őket mérni, vizsgálni.

Mivel azért relatíve picik (bár 34. hétre teljesen jó ez a súly!), ezért a kisebbik fiúcskát, Milánt (1970 grammosan) elvitték inkubátorba, kap egy kis légzéstámogatást.

Zalánnak minderre nincs szüksége, a maga 2230 grammjával strammul vette az akadályokat :)

Míg a fiúk első pillanatait Hadas Kriszta rögzítette egy kamerával, addig én a műtőben maradtam Virággal és férjével.

Ádámmal azt beszélték meg (míg a csapat összevarrta Virágot), hogy mi lesz a hétvégi program. A férj szerint nagy tejfakasztó bulit kell rendezni, de hogy ő nagyot fog inni a barátokkal az ikrek egészségére, az biztos :)

Virág még néhány órát fekve marad, addig Ádám telefonjáról nézheti a fiait, de kora délután talán már személyesen is találkozhat velük :)

A LifeNetwork csapata, a Jön a baba - Hadas Krisztával stábja gratulál a családnak, köszönjük a Semmelweis Egyetem segítőkész befogadását!

Virágék történetét a szeptember 21-én, 15 órakor induló sorozatunkban követhetitek nyomon a LifeNetwork csatornán.

Kövessetek minket, mert Eszter mindenórás - az Ő szülésénél is ott leszünk!

Kéky Kira

Pár perce születtek meg Virág gyermekei: Milán (1970 gramm) és Zalán (2230 gramm). A babák, az anyuka és az apuka is jól vannak.

A kovászos uborka és szülés története itt olvasható! 

A boldog Virág, aki epidurális érzéstelenítésben feküdte végig a császárt.

Az ikrek :)

Az őrzőben, boldogan :)

Virág története itt olvasható:

http://jonababa.postr.hu/az-elso-eles-probalkozasnal-ikrek-fogantak-szilagyi-virag-tort

A szülés előtti élményei a kórházból:

http://jonababa.postr.hu/az-ikres-mamink-korhazba-kerult

Már szinte biztos, hogy szülünk!

Fájással, de leginkább derékfájással ment kórházba Virág, de mivel ikerterhes, benn fogták es most szülni fog, császárral!

Virág beszámolója következik, így élte meg ezeket a napokat!

Az első hét a kórházban gyorsan telt, fiatal, jófej szobatársaim vannak, igazi koleszos feeling van itt.

Kedd este kerültem be enyhe derékfájással, amire azt mondták hogy lehet ez már az igazi fájás is, inkább maradjak bent, adnak magnézium infúziót és tüdőérlelőt, hogy ha hamarabb jönnének a fiúk, akkor a tüdejük rendben legyen.

Szerdán azt mondta az orvosom, hogy pénteken talán hazamehetek. Sajnos a SOTE protokollja szerint az ikreseket a 32. héten befektetik akkor is, ha nincs baj.

Én alapból nem jöttem volna, de ha már itt vagyok nehéz kijutni. Vártam a pénteket, főleg hogy a pünkösdi hosszú hétvége következett, de nem mehettem haza. Akkor aztán alig vártam, hogy kedd legyen!

Kinyomoztam, hogy saját felelősségemre elhagyhatom bármikor a kórházat, persze a dokimmal mindenképp konzultálni akartam. És akkor úgy tűnt, hogy semmi sem áll a hazamenetelem útjába, elengednek - ám előbb elküldtek ultrahangra.

Az ultrahangon azt mondták, hogy "A" babánál lényegesen kevesebb a magzatvíz, míg "B" babánál csak kicsit kevesebb.

Erre azt mondta az orvosom, hogy ez azt jelzi, hogy nem akarnak túl sokáig bent maradni, ezért lőttek a hazamenetelnek.

Valahogy nem hittem el, hogy tényleg kevés a víz. Illetve inkább úgy fogalmazom, hogy tudtam hogy ez nem tartós és nekem márpedig rendben van a vizem, maximum rosszkor vagy rosszul mérték.

Mondtam az orvosnak, hogy nekem márpedig arra van szükségem hogy hazamenjek kicsit és otthon a hűvös szobában (mert itt 40 fokos hőség volt) a férjem megölelgessen. Tudom persze, hogy ez így biztonságosabb, és az orvosok tudják, mit miért csinálnak. Végül kedden este saját felelősségre hazamentem és csak csütörtök reggel tértem vissza.

Nagyon jó volt otthon lenni, visszajönni és visszaszokni viszont annál nehezebb annak ellenére is, hogy tudtam: engem, illetve minket vigyáznak azzal, hogy benn tartanak. Mégis rám tört a búskomorság.

Alapvetően mindig pozitív vagyok és lazán kezelem a dolgokat, de péntek este jött a mélypont. Az ember nem éppen így képzeli el az utolsó napokat/heteket. Nekem otthon a helyem a férjem karjai közt, együtt kellene felkészülnünk a következő hetek, hónapok, évek eseményeire. Szerettem volna meghitten, kettesben tölteni a "maradék" időnket, hiszen ki tudja mikor lesz rá újra alkalmunk. Továbbá hiszem hogy többet ér az otthoni lelki nyugalomban eltöltött utolsó idő, mint egyedül a kórházban, ahol szomorú sorsokkal találkozik naponta az ember. Itt nem lehet pihenni, alkalmazkodni kell és egyedül viselni a terhet.
Ráadásul a mai napig azt érzem, hogy feleslegesen vagyok itt, hiszen ha bármi van 30 perc alatt itt vagyok otthonról.

Mindegy, összeszorítottam a fogamat, letöröltem a könnyeimet és elhatároztam hogy rendbe hozom magam. Hiszek a gondolatok erejében, így ehhez az eszközhöz nyúltam és agykontroll segítségével visszaállítottam a magzatvíz mennyiségét. Persze kaptam rá 4 infúziót is.

És igen: az újabb ultrahangon már megint mindkét babánál átlagos mennyiségű magzatvizet mértek, tehát újra minden rendben!
Azt a jó hírt kaptam, hogy ma hazamehetek és otthon folytathatom a szigorú fekvést.

Itt a postr-en kovessetek a fejleményeket, máris szülünk!