Jön a baba - Hadas Krisztával

11 kórházban töltött nap után Kozmáné Varga Andi végre hazatért Benedekkel, aki kicsit fogyott, de szépen eszik.

A császármetszés helye még sajog, a varratokat kivették (és ez valamiért nagyon-nagyon kellemetlen volt Andinak, kicsit nehezen jár-kel), a méhizom összehúzódások sem voltak éppen fájdalommentesek. De Andi nem panaszkodik, már megszokta, hogy magában tartja a rossz élményeit, mert azokkal csak férjét, Józsit aggasztja, aki Ausztriában közben rommá izgulja magát.Igen, harmadik gyerekük megszületése után mindössze két nappal, József fájdalmas búcsút vett a feleségétől. Mindössze négy nap szabit kapott, vissza kellett utaznia a hegyi panzióba, ahol szakácsként dolgozik.

A Kistarcsai Flór Ferenc Kórházban a tomboló influenzajárvány miatt látogatási tilalom van. Józsit és engem is csak azért engedtek be 10 percre Andihoz, mert már hetekkel korábban beoltattuk magunkat, és vittük magunkkal az oltásról szóló bizonyítványunkat is. (Ajánlom mindenkinek, akinek influenzaszezonban szül a párja, hogy oltassa be magát, mert különben - a teljesen indokolt biztonsági intézkedések miatt - a közelébe sem mehet majd a mamának és babájának. És persze otthon sem szabad ráragasztani a kismamára a vírust, szóval kérjen oltást, aki szeretné látni a gyermeke(i) anyját a szülés után.)Szóval a szülők 10 percet kaptak a búcsúzkodásra. Közben a nagyobb gyerekek Jázmin és Botond a folyosón várakoztak türelmesen. A kórteremben a szülők még tartották magukat, felváltva ölelték egymást és a babát. De amikor Józsi elszakadt feleségétől és legkisebb gyerekétől, mindketten a sírással küszködtek. Kint pedig Jázmin és Boti akkor kezdett keserves sírásba, amikor meglátták könnyes szemű apjukat. Sajnálták a szüleiket és sajnálták magukat, hisz csak két hónap múlva láthatják apát, és annak is érezték a súlyát, hogy apa legközelebb már két hónapos korában tartja újra a karjaiban Benedeket.Most azt kérdezik, minek ez az egész szenvedés? Hát azért, mert a csődbe ment családi vállalkozás, a hitelek miatt a családfő Ausztriából tudja biztonsággal eltartani a családját. Sok ezren élnek így…

József azóta kora reggeltől késő estik dolgozik, nem csak főz, a panzió "mindenesi" feladatait is ellátja. Havat lapátol, szerel, mindent megcsinál, ami munka. Azt mondja, azért fárasztja ki magát teljesen, hogy késő este csak bezuhanjon az ágyba, és ne járjon az agya, ne gondoljon minden pillanatban arra, hogy mi lehet otthon. És ha tud, skype-on beszélget a feleségével és a gyerekeivel.Andi már otthon van. A kicsi veresegyházi házban egy szobában alszik a gyerekeivel, a másik szobában a szülei laknak. Benedeket éjszaka maga mellé veszi, hogy ha felsír, azonnal megetesse - részben anyatejjel, részben tápszerrel. Nem akarja, hogy a sírás felébressze a testvéreket, akiknek pihenni kell, hisz reggel suliba, óvodába indulnak. A nagyszülők hozzák-viszik a gyerekeket. Andinak még fogalma sincs arról, hogy mi lesz akkor, ha a nagyszülők épp nem tudnak segíteni a hurcolászásban, autó híján ugyanis, a csecsemővel a kezében elég nehéz lenne délutánonként begyűjteni Jázmint és Botondot.

De azt mondja, ne aggódjunk, úgyis meg fogja oldani!

Már 4 szülésen túl vagyunk, túl vannak a mamáink, még hat áll előttünk! Tartsatok velünk!

Hadas Kriszta

Este háromnegyed 11-kor telefoncsörgést hallani - ez csak egyet jelenthet - szülést. Ne hát tegnapelőtt szültünk, most 3 hétig nem várunk semmit - villant át a gondolat az agyamon, miközben igyekeztem nagyon gyorsan felvenni a telefont, hiszen a 10 éves lányom már aludt.

- Erikának elfolyt a magzatvize - mondta Hadas Kriszta, mire én csak annyit tudtam mondani: Ó, ne!

Nem mintha nem a világ egyik legfelemelőbb munkája lenne, amit most (és tavaly az első évadban) Hadas Krisztával csinálunk/csináltunk csupán szerettünk volna pihenni kicsit. Mert ez a munka most 30-40 órás ébrenlétekkel jár és azt gondoltuk, a következő szülésig van egy kis időnk pihenni.

Hát nem volt.

Még szerencse, hogy a forgatáshoz mindig elő van készítve minden, így csak az öltözködés, frizura és smink maradt hátra. 11.40-re jött a taxi, és nemsokára már a Szent János Kórház szülészete előtt topogtam.

Én érkeztem leghamarabb, így Erikával és párjával, a kameruni Sebastiennel együtt caplattunk fel a másodikra, ahol Palotai Éva szülésznő már mosolyogva várt minket.

A CTG szerint Erikának fájásai is voltak, ám ez az arcán egyáltalán nem látszott, olyan őszinte derűt, jókedvet sugárzott, olyan hihetetlen bizalmat, hogy szinte tapintani lehetett körülötte az örömét.

Az orvosi vizsgálat megerősítette, hogy a magzatvíz folyik, és épp akkor, amikor az ultrahangon az ügyeletes orvos rátette a vizsgálófejet Erika hasára, befutott a kismama választott orvosa is, így együtt hallottuk az eredményt: Zoé baba továbbra is faros, ebből császármetszés lesz.

- Első babát nem engednek farosan születni, ez a protokoll - mondta dr. Hajdinák Adrienn. Hát, bár Erika nem így tervezte, de a reakciója csak ennyi volt: akkor így lesz, semmi gond!

Egy gondunk volt csupán, de az is csak a mi arcunkat felhősítette el Hadas Krisztával: Zoé baba még csak 36 hetet töltött benn Erika méhében, így hivatalosan koraszülöttnek számít, és ezzel együtt esélyesnek arra, hogy születés után elvigyék egy PIC-re, a koraszülött intenzívre.

Arra esélye sem volt Erikának, hogy a szülést megállítsák, megrepedt magzatburokkal nem maradhat benn a baba még egy hétig. Még egy napig sem igazán. Ha viszont a gyermekorvos rendben találja a kislánykát, ha az értékei jók, akkor nem kötelező PIC-re vinni.

Bár nem akarta az édesanyját jóval éjfél után felébreszteni, de a párja unszolására Erika mégiscsak telefonált. Megegyeztek, hogy nem kell izgulni miatta, mindenki ideért már, a doktornő és Hadas Kriszta is, és majd jelentkezik, ha megszületett Zoé.

Épp senki sem szült az osztályon, Erika átköltözött az egyik nagyon szép, fürdőszobás, kádas szülőszobába, kapott infúziót, amivel előkészítették a műtétre. Ez már a sorozat 14. szülése, de ilyen nagyon erős szeretetmegnyilvánulást, ennyi simogatást, ölelést egyetlen édesapától sem láttunk: Sebastian folyton fogta Erika kezét, puszilta a hasát, duruzsolt neki és követte mindenhová.Nem tudok más szót erre: hatalmas szerelemben élnek és mindketten maximálisan ki is mutatják az érzelmeiket. Seba még csak kicsit tud magyarul, de azt például mondogatta párszor: "nyugi!"

Gyorsan összehívták az ügyeletes anesztes csapatot és alig fél óra múlva már tolták is a műtőbe a kismamánkat.

Közben megismerkedtünk a tündéri gyermekorvossal is, Dr. Flach Edinával, aki a műtő előtt várta készenlétben Zoét, hogy megvizsgálhassa.

Benn egyszerre két kamerával igyekeztünk résen lenni, hogy ne maradjunk le semmiről, de ne is zavarjuk a műtétet: Hadas Kriszta is kapott egy kis kamerát, hogy míg én a császármetszést figyelem, addig ő feszülten figyelő édesapáról is készíthessen felvételeket. Erika végig mosolygott, nem hittem volna, hogy valakibe ennyi derű fér és még ilyen helyzetben, a műtőben kiterítve is mosolyog az arca, a szeme :)

Aztán egészen gyorsan elérkezett a nagy pillanat, és popsival előre kihúzták a mamájából Zoét, aki azonnal hangos tiltakozásba kezdett, nagyon magas, lányos hangon sírt. A szülésznő már vitte is ki a gyermekorvoshoz, aki megvizsgálta, és mindent tökéletesen rendben lévőnek talált. Zoé 9/10-es Apgarral született, 2450 grammos és 52 centis. Bár édesapja nagyon sötét bőrű, Zoé most még nem tejeskávé bőrű, csak később fog "besötétedni".

Közben levették a köldökzsinórvért és szövetet is, melyet a műsor kismamáinak 20 évre ingyen tárol el az FHBiobank.

Felöltöztetés után édesapja kapta meg a kis babát, és be kell valljam, könnyekig hatódtunk, amikor hallottuk, hogy Seba egy kedves kis dalt, amolyan altatóféleséget dúdol Zoénak, miközben szakszerűen ringatja.

Kiderült, hogy amikor kicsi volt, akkor ezt a dalt az ő édesapja énekelte neki és testvéreinek. Seba egyébként jártas a gyerekgondozásban, kisebb testvérei rendszeresen ő istápolta Kamerunban, nem riad meg a tele pelenkától sem. Erika szerint biztosan rengeteget fog segíteni a baba ellátásában, ezt előre mondta is neki a párja.

Amikor aztán Erikát kitolták a műtőből, és Seba odavitte neki a rózsaszínű, csíkos pokrócba bugyolált csöppséget, mindketten könnyeztek :) Na jó, mi is egy kicsit :)

A rendkívül kedves, mosolygós doktornő szerint minden tökéletesen zajlott, mondta, hogy nagyon megkedvelte a különös párt :)

Erika megkapta a szobáját, felhívta az édesanyját, együtt örültek, aztán egy pár percre kihozták még neki a kislányát a melegítő inkubátorból, hogy dédelgethesse.

Hadas Kriszta értesítette az FHBiobankot, hogy jöhetnek a szettért, elkészítettük ezt az utolsó fotót és hagytuk pihenni őket.

Hát, biztosak vagyunk benne, hogy a kis Zoé sokat lesz édesapja karjaiban, és hisszük, hogy Erika, aki mellrák, sugárkezelés, és egyik mellének eltávolítása után csupa derűvel a szemében most már csak jót kaphat az élettől.

A Szent János Kórháznak köszönjük a segítséget, a családnak gratulálunk és jó egészséget kívánunk a kis Zoénak!

Még 6 szülést kísérünk, tartsatok velünk továbbra is!

A LifeNetworkön a sorozat anyák napján, május 3-án indul, ott meg is nézhetitek a különleges pár igazán nem hétköznapi történetét!

Kéky Kira

Réka különleges helyzetben szülhetett: édesanyja ugyanis aneszteziológus, és Réka abban az intézményben szült, ahol a mamája dolgozik, így őt kérte meg, hogy legyen vele a szülés alatt és csillapítsa a fájdalmát.

Este 11 volt, amikor megcsörrent a telefon. Stein Péter, Réka férje jelentkezett be azzal, hogy kórházban vannak, burokrepesztés lesz - szóval szülünk!

Amikor beértünk Rékát éppen vizsgálta orvosa, Dr. Tekse István szülész-nőgyógyász a Róbert Károly Magánkórházban. Megvolt a burokrepesztés is, bizakodóan álltunk az éjszakázás előtt.

Nem találtuk Pétert a barátságos szülőszobában, aztán kiderült, hogy ennek is oka van :) Ugyanis a nagy kapkodásban pár dolog otthon maradt, így Péter még egy útra kényszerült a kórház és a lakás között. Ám Réka nem volt egyedül, hiszen édesanyja, Barbara mellette volt, mint ahogy az előző vakriasztásnál is.

Talán kicsit furcsa, hogy valakinek az édesanyja az aneszteziológus a szülésnél, de Réka azt mondta, hogy neki bizony így a legjobb. Így érzi magát a leginkább biztonságban. Ahogy látható, itt még mindenki mosolygott :)

Mivel a szülés még nagyon az elején járt, Réka fájásai rendszertelenek és rövidek voltak, az orvos azt ajánlotta Rékának hogy nyugodtan dőljenek le a franciaágyon Péterrel, próbáljanak meg aludni kicsit. Az a legjobb, ha gyűjtik az erőt hajnalra.

El is helyezkedtek kényelmesen az ágyon leoltották az összes villanyt, ám negyedóra múlva Réka megjelent Czemmel Franciska szülésznő mellett és közölte: neki melege van és egyébként is kényelmetlen feküdnie a fájások alatt.Így aztán míg Péter nyugodtan szundított a szülőszobában addig Réka, az édesanyja, Franciska és mi vártuk, hogy rendszereződjenek és sűrűsödjenek a fájások. Ám erre hiába vártunk.

Azok a fránya fájások ugyanis eléggé össze-vissza érkeztek és még mindig nem voltak túl hosszúak. Óránként vizsgálta meg Rékát a szülésznő, hogy lássa: hogyan alakul a méhszáj állapota, van-e már valami teendő.

Nagyjából 3-ig szinte semmi nem történt, folyadékpótlást kapott infúzióban (erre a várandóssága alatt is szinte minden nap szüksége volt, mivel állandóan hányt), lassan rendszereződnek a fájások és Réka szeretett volna fájdalomcsillapítást igénybe venni a szüléshez. Ezért (is) volt itt mellette aneszteziológus édesanya. Öt kérte meg ugyanis Réka, hogy kösse be számára az EDA-t.Amikor az orvos megérkezett átbeszélték, hogy innentől milyen ütemben kap Réka fájdalomcsillapítást és oxitocint. Az EDA elsimítja a méhszájat, az oxitocin pedig segít rendszerezni a fájásokat. Azt remélték, hogy a kettő együttes használatával Réka hamarosan világra hozza kisfiát.

Barbara, Réka édesanyja a Róbert Károly Magánkórház részlegvezető aneszteziológus főorvosa. Nagyon furcsa volt számára is, hogy a páciense a saját lánya, egyáltalán nem lett könnyebb ettől a szíve, de - mint minden páciensen - segíteni akart, hogy a szülés a lehetőségekhez képest a legkevésbé fájjon.

Réka még nem szúrt gerincközeli érzéstelenítést, de nagyon sokat látott, most viszont úgy fogalmazott, amikor a folyamat közben a beavatkozás menetéről beszélgetett az édesanyjával: "anya, most én szülő nő vagyok, nem orvostanhallgató".

Közben Péter, a férj néha szundított a franciaágyon, ugyanis a feleségének nem esett jól sem a simogatás, sem az ölelés, így szegény semmilyen módon nem tudott a párja segítségére lenni. Talán amiatt, hogy Réka hatodéves orvostanhallgató, megszállottan figyelte a magzati szívhang monitort, ha nem tudott rápillantani, akkor azonnal kérte, hogy fordítsák úgy, hogy lássa.

Bár az EDA tompította a fájdalmat, látható volt, hogy Réka egyre jobban kizárja a külvilágot akkor, amikor épp méhösszehúzódás jött. 4 óra körül már 3 ujjnyira volt kitágulva. Ha kellett, akkor itt félhomályban is vizsgált a szülésznő, nem az ő kényelme volt fontos, hanem a kismamáé.

Reggel fél 6-kor felrakták Rékának az első adag Gynotal szülést segítő gélt, amit itt a kórházban elég gyakran használnak a hüvelyi szülésnél, mivel úgymond "beolajozza" a kisbaba útját a hüvelyben, használatakor olyan réteg képződik a hüvely falán, amely elősegíti, hogy a baba könnyebben jusson át a szülőcsatornán.

6 előtt jött újra Réka orvosa, és innentől mozgalmasabb volt az élet a szülészeten, lassan beindult a reggeli műszak :)

Előkészítették a köldökzsinórvér- és szövet tárolására szolgáló szettet, és ekkortól győzködték Rékát, hogy ne akarjon annyi fájdalomcsillapítást, mert szüksége lesz valamennyi fájdalomra ahhoz, hogy jól haladjon a szülés.

Barbara nagyon feszült volt, együtt szenvedett a lányával, aki hajnal óta szinte ki sem engedte a szülőszobából édesanyját. Ekkor már 2-3 percesek voltak a fájások.

Réka fájt.Negyed 8 körül kezdte gyakorolni, hogy mit kell majd csinálnia, ha tolni kell. Először sehogy sem ment: hol az arcába nyomta a levegőt, hol a mellkasába, sokadig próbálkozásra érezte meg, hogy hova kell nyomnia.

Előbb a férje fogta, támasztotta a fejét, majd az édesanyja. Azt lehetett látni, hogy Réka kicsit megijedt, sehogy nem volt jó neki és mivel ahhoz van szokva, hogy mindent kontroll alatt tart, mindenről tud, mindent tudományosan is megért, talán nehezen tudott megbirkózni azzal, hogy most valami ösztönös dolog részese, ez olyan, amibe nincs sok beleszólása, egy dolgot tehet: hagyja, hogy sodródjon az eseményekkel és teszi, amit a mellette álló, tapasztalt emberek mondanak neki. Azt javasolták neki, hogy egy fájásban nyomjon, aztán egy-két fájást lihegjen át.

Megkérték, hogy álljon fel kicsit, mossa meg az arcát, és néhány fájást bírjon ki állva, guggolva.

Egyre többen jöttek be a szülőszobába: egyrészt a kisbabát váró gyermekgyógyász főorvos és csecsemőápoló, másrészt - mivel Rékának szinte második otthona volt az intézmény és rengeteget járt be ide gyerekkorától - a "pótmamái" is.

"Csináljatok valamit, nem tudok így nyomni, nagyon fáj!" - nyögte Réka. De el kellett fogadnia, hogy ez a fájdalom kell, ez jó, ezzel haladnak, erre a fájdalomra rá kell nyomnia - erről győzködte a szülészorvos. Jobb híján vizes ruhával törölgették a homlokát és biztatták, kapott egy újabb adag szüléskönnyítő gélt.

Talán az ismerős arcok és a segítő szándék, talán az, hogy úgysem tehetett mást: Réka végül belefeledkezett a szülésbe, már nem beszélt, csak tette, amit kellett, és sokadik tolófájásra, 8 óra 12 perckor végül kicsusszant Péter. Azzal a lendülettel máris Réka mellkasára tették és miközben levették a köldökzsinórvért, melyet az FHBiobank tárol el a műsor kismamáinak 20 évre, Réka már ölelte, babusgatta is kisfiát. Az eddig feszült, komoly nőből egyszerre lágy és csupa mosoly édesanya lett.Péterke 10/10-es Apgart kapott, 53 centis és 3200 grammos, egészséges, kissé csúcsfejű kisbaba lett.

A családnak gratulálunk, a kis Péternek jó egészséget kívánunk!

Még 7 szülésünk van hátra, kövessetek minket továbbra is!

Kéky Kira

Csak két nap ölelés - aztán majd legközelebb április közepén jön haza József Ausztriából, ahol szakácsként dolgozik, hogy eltarthassa családját.

Két napig örülhet itthon, testközelben harmadik gyermekének és annak, hogy bár felesége, Andrea veszélyeztetett terhes lett a várandósság végére - terhességi toxémia miatt - kisfia végül minden komplikáció nélkül megszületett a 39. héten. Nem lennénk a helyében, de nincs más választása, ennyi idő jut a családjára, kell a pénz.

Andrea múlt hétfőn feküdt be a Kistarcsai Flór Ferenc Kórházba, mivel pár nappal előtte közölték vele, hogy nincs minden rendben. Nem nagy a baj - mondták - nem kell azonnal beavatkozni, de magas a vérnyomása, a vércukorszintje sincs rendben, és a kisfia az elvártnál kisebb odabenn. Terhességi toxémiája van a kismamának, emiatt nem fejlődött a szokott ütemben a kis Benedek - és itt a kis jelző nem csupán kedveskedés.

Andi előző két gyermeke, Botond és Jázmin majdnem 4 kilós súllyal jött világra, ehhez képest Benedek a 38. héten alig volt több 2 kilónál az UH-vizsgálat szerint. Andrea nagyon el volt keseredve, sírt is, persze, az lett volna meglepő, ha nem sírja el magát az aggodalomtól.

És nagyon nem jött jól ez a komplikáció, mivel a férje több száz kilométerre dolgozott tőle, a két nagyobb gyerek meg csak nem maradhat felnőtt nélkül. Az a szerencse, hogy Andrea az édesanyjáéknál lakik, így csak a logisztikát kellett megszervezni - Andrea pedig minden cuccával bevonulhatott a kórházba.Megfigyelésre benn is tartották végig, nehogy bajba kerüljenek és ne legyenek szem előtt. Én magam is így születtem a kiírt időpontnál 3 héttel korábban, sürgősségi császármetszéssel, az én édesanyámnak is az volt a szerencséje, hogy megfigyelésre őt is bennfogták 40 éve a kórházban, így amikor rosszul lett, azonnal tolták a műtőbe és mindketten egészségesen keveredtünk elő. A terhességi toxémia ugyanis nem vicc, életveszélyessé válhat. 

Andi szerencsére nagyon jól viselte ezt az egy hetet és a betöltött 39. héten, február 17-re kitűzték a császármetszés időpontját. Erre nem csupán a toxémia miatt volt szükség (hogy ne legyen benn olyan sokáig, mai esetleg veszélyebe sodorhatja mindkettőjüket), hanem azért is, mert Benedek faros volt.

Józsi vasárnap éjjel érkezett haza Ausztriából, szabadságot kapott a szülés idejére, és hétfőn már "hadba is állt", Jázmin ugyanis megfázott, vihette orvoshoz. (Szerencsére semmi komoly, nem influenzás lett - az jött volna még nagyon rosszul a családnak most.)

Kedden pedig már reggel fél 9-kor benn volt a kórházban, teljesen felspannolva. Órákig tehetetlenül járkált a szülőszobában, ahol a műtét előkészítése maitt az infúziókat kapta Andi.

Andreát 1 óra körül tolták a műtőbe, ahol spinális érzéstelenítést kapott. Ettől viszont jól leesett a vérnyomása, elfehéredett, kiszáradt a szája, laikus is látta, hogy most épp pocsékul érzi magát, de dr. Tóth Tímea altatóorvos, Bosznay Diána aneszteziológiai asszisztens addig állítgatta az infúziókat, míg lassan visszatért Andrea arcára a szín és a mosoly :) A pocakja már érzéketlen volt, lehetett vágni.

A zöld lepedővel letakart has egyik felébe kucorodott oda Benedek, jól lehetett látni, épp hol van a feje, háta. A szokásos rutinnal kezdte a császármetszést Dr. Sipos Attila osztályvezető főorvos és Dr. Kalamász Nikolett szülész-nőgyógyász.

Hadas Krisztával már 11 szülésen voltunk túl, de most láttunk először olyat, hogy egy kisbabát popóval előrefelé emeljenek ki a mamája hasából - mivel Benedek farfekvéses volt, ezt most így kellett megoldani.

Bizony, a képen középen az egy kis popó, Benedek popsija, kibukkanása után hajtogatták ki a kezecskéit és húzták ki teljesen a mamája méhéből. Felsírt, de csak amolyan jelzésszerűen: nem csapott nagy patáliát.

Kummer Márta műtősnő, Oláh János műtős segéd részvételével gyorsan, minden váratlan esemény nélkül jött tehát világra Andrea és József 3. gyermeke, 13 óra 35-kor. Gyorsan levették a köldökzsinórvért és szövetet, melyet az FHBiobank tárol el 20 évre.

Miközben a várva várt kisfiú megszületett, édesapja a műtő ablakán kukucskált befelé és könnycseppjeit törölgette. Hát még akkor mennyire potyogtak a könnyei, amikor a picuri kisfiút fehér kendőbe bugyolálva kivitte hozzá Závorszky Edéné Ildikó szülőszoba-vezető.

A nagy, erős ember határtalanul boldog volt, hogy amíg az édesanyát benn még varrogatták, addig a kisfia az ő meztelen mellkasán melegedett. Itt, a Kistarcsai Flór Ferenc kórházban nagyon bababarát módon vezetik a szülést és az újszülött osztályt. Andi mondta később, hogy az előző két gyermekének szüléséhez képest ez mennyire másabb, jobb volt.A kis fickó értékei tökéletesen rendben voltak, a hosszúsága semmi kívánnivalót nem hagyott maga után, merthogy 52 centis lett, a súlya pedig nem volt vészesen kisebb a szokottnál, 2860 gramm. Ahogy Dr. Molnár Adrienn, a Benedeket ellátó orvos mondta, "ez még belefér", minden rendben van.Miután Andreát ellátták, kitolták a szobájába, és perceken belül meg is érkezett a gyermeke - itt ugyanis a császárosoknak is azonnal odaadják a kisbabát, hogy mielőbb szopizni próbáljanak. Ahogy Dr. Molnár Adrienn mondta: a születést követő első óra (az úgynevezett aranyóra) a legalkalmasabb arra, hogy a kisbaba elkezdjen szopizni, ilyenkor a szülés miatt még nagyon éber és keresi is a cicit.

Andrea meg is szoptatta a kisfiát, majd bejött a férje és a nagylánya is. Most már igazán nagy család lettek, három gyerekkel.

Gratulálunk nekik, és meglátogatjuk még őket később, amikor már otthon lesznek a legkisebb családtaggal.

A szülést és a család történetét tavasszal a LifeNetwork csatornán látjátok a "Jön a baba - Hadas Krisztával" sorozatban.

Maradjatok velünk, mert még 8 kismama 9 kisbabájának születését követjük végig a következő 3 hónapban!

Kéky Kira

Egy órát sikerült aludnunk, a telefoncsörgés váratlan volt Hadas Krisztánál és nálam is, mert bár február 2-re volt kiírva Bernadette, de nap közben, amikor beszéltünk, még nem adta jelét a leányzó, hogy elege lenne a koszt-kvártélyból és kibújna.

Szerencsére a forgatáshoz minden össze volt pakolva, aksi feltöltve, kamera bekészítve, nem is ez volt a nehéz, hanem az egy órányi alvás után felébredni, öltözni, hajat rendbe rakni, valami arcot festeni magunkra és kimenni a hidegbe.

Hadas Kriszta konkrétan azt hitte, hogy a férje szórakozásból rázza fel elalvás után 1 órával, alig hitte el, hogy ez most nem vicc, mi most tényleg szülünk.

3 óra 20-kor, Bernadette-tel és párjával, Balázzsal egyszerre érkeztem a MH Egészségügyi Központ épületéhez, a volt MÁV Kórházhoz, és Berni azt állította, tudja, hogyan kell a szülészetre menni. De mivel terhesgondozásra nem ide járt, bizony tévedett :)

Ám talán egy 7 perces fájásokkal a 3. gyermekét váró, a szülőszobán utoljára 2 és fél éve járó édesanyának ez megbocsátható. Mi mindenesetre nemcsak megbocsátottunk, de bizony végig is röhögtük az utat, Bernadette-tel együtt :)

A bejutás még könnyen ment, ám utána valamit elszúrhattunk, mert a "lifttel fel a harmadikra, utána a folyosón végig" útvonal máshova vezetett. Vissza, másik folyosó másik vége, ez sem jött be. Bernadette kórházi csomagját párja, Balázs cipelte, nem tudom, hány kiló lehetett a nagy sporttáska, de az "erőemelő" férfiú az első 5 percben még szinte szaladt a holmival. Berninek csak a saját női táskája és az FHBiobank őssejtes doboza maradt, én meg a forgatáshoz használt cuccokkal loholtam utánuk, közben forgott is a kamera. Ám amikor már 10 perce nem találtuk a szülészetet, pedig még útbaigazítást is kaptunk, akkor összefutottunk Hadas Krisztával, de csak azért, hogy mondja: nem érkeztünk még meg, egy másik emelet másik folyosója lesz a jó.

Újabb 5 perc után már hangosan röhögtünk a kihalt folyosókon, egyik liftbe be, a másikból ki...

Újabb nővérkébe botlottunk, aki úgy döntött: nem magyaráz, odakísér. Félő volt, hogy a nagy kóválygásban megszületik Manna valahol egy lépcsőfordulóban :)

Abszolút ismerős folyosókon haladtunk végig, aztán egyszercsak tényleg ott volt a szülőszoba :) Hiába, no, mi nők nem a tájékozódási képességünkről vagyunk híresek :)

Pontosan 23 percet bolyongtunk a kamera órája szerint :)

Addigra azonban mindannyiónkról folyt a víz, még Balázsról is, pedig ő aztán - mivel erőemelő - bírja a súlyokat. Ám az osztályon kedves, mosolygós nővérek, szülésznők vártak minket, az ügyeletes orvos gyorsan megvizsgálta Bernit és közölte, hogy bár csak 7 percesek a fájások, (nem tűnt nagyon fájósnak Berni), bizony 3 ujjnyira van nyitva, szóval lehet menni "szobára".

Nem húzom tovább, mert Bernadette sem tette: 4.15-kor feküdt fel az ágyra, nemsokára megérkezett az orvosa, dr. Tidrenczel Zsolt, aki burkot repesztett, mert addigra már 4 ujjnyira volt nyitva a méhszáj.

Még pár perc telt el, aztán tolófájások jöttek - csendben és gyorsan. És aztán hirtelen, gátmetszés nélkül, Molnár Orsolya szülésznő kezei közé világra jött Manna. Pontosan 4 óra 44-kor.Nem is sírt, egy kedves kis nyüszi és pár pislogás után az édesanyja hasán folytatta is a szendergést. Mire a köldökzsinórvért levették, jött a csecsemős és vitte mérni. 57 centi lett és 3460 gramm lett a kis hölgy, a család 3. babája.

Csak egy pelust és egy kis sapkát kapott Manna, és már vitték is vissza az édesanyja meztelen hasára, mellére, jól betakarva. Így, az édesanyja szívdobogását hallva, az ő melegét érezve szendergett tovább. Bernit nem kellett varrni, mert nem repedt, úgyhogy negyed órával később már szoptatott is. A kisasszony partner volt ebben, ügyesen küzdött a cicin.

Hát így, a vártnál csupán egy héttel korábban, gyorsan és jó hangulatban jött világra a Jön a baba - Hadas Krisztával műsor 2. évadjának első kisbabája.

Köszönjük a kórház dolgozóinak is, mert kedves, mosolygós és segítőkész csapat segítette a munkánkat.

Hab a tortán, hogy szinte napra pontosan 5 évvel korábban ugyanott hozta világra a kisfiát Hadas Kriszta, így amikor épp nem forgattunk, akkor nosztalgiáztunk arról a különleges napról.

Februárban egy szülésünk biztosan lesz, de remélhetőleg egy másik is - nemsokára azokat a családokat is bemutatjuk, tartsatok velünk!

Bernadette szülése (és babavárásának története) a tervek szerint májusban lesz látható a LifeNetwork csatornán, ahol most még az első évad kismamái láthatók.

Ugye megnézitek? :)

Kéky Kira