Jön a baba - Hadas Krisztával

Most volt, hogy Almádi Zsuzsával és férjével Zsolttal a császármetszés előtt izgatottan fotózkodtunk.

Pontosabban csak az apuka, és mi izgultunk, Zsuzsán valami földöntúli nyugalom látszott. Pedig 11 évet vártak a kicsi Majára, aki Zsuzsa egészségügyi problémái miatt végül petesejtdonációval fogant. A szülést Zsuzsa unokatestvére - aki első kérésre adta petesejtjét - végigizgulta a folyosón.

Aztán amikor kiemelték anyukája hasából az egészséges kislányt, Zsuzsában, mint ha átszakadt volna egy erős gát, végre átadta magát a hatalmas boldogságnak, és percekig csak halkan sírt és sírt.

Azóta gyakorlatilag eufóriában élnek ők hárman. Így ír erről naplójában Zsuzsa:

"Majus ma 1 hónapos!

Rohan az idő, még épp csak most volt, hogy a doktor úr megerősítette: kisbabát várok :)

Bizonyára minden anyuka a boldogságtól úszik, mikor végre világra jön a várva várt baby.

A mi örömünk elmondhatatlan, mert ennek a kislánynak a létezése igazi csoda!

Az életemmel eddig is elégedett voltam, hiszen a világ legcsodálatosabb férjét tudhatom a magam mellett, szerető családom van, de valami hiányérzetem mindig is volt. Nem volt semmi ehhez fogható dolog, amiért így tudtam volna lelkesedni, és tűzön-vízen át mindent megtenni, mint az, hogy gyermekem legyen!

Ő hiányzott az életemből-életünkből, egy kis jövevény, és most már tudom, hogy igen is erre születtem, kiteljesedett az életem, és azt csinálom amit mindig szerettem volna.

Édesanya vagyok!!!!

És ami az örömömet megsokszorozza, hogy a párom személyében a kis Majácskánknak olyan Apukája van, akinél jobbat el sem tudnék képzelni."

És tényleg, a munkamániás Zsolt olyan, mintha kicserélték volna. A nagy ember az első hetekben minden pillanatát kislánya ölelgetésével, puszilgatásával töltötte. A szülők többé nem idegeskednek.

Pedig Maja az első időkben jócskán vesztett születési súlyából. Valahogy sehogy sem ment neki a szoptatás. Zsuzsa mindennel próbálkozott, még azt a módszert is bevetette, hogy a lefejt tejet egy vékony csövecskén keresztül, mellhez szorítva vezette be a baba szájába. Gyakorlott szakember, szoptatási tanácsadó is járt hozzájuk, aki megmutatta a különböző praktikákat.

Aztán lassan-lassan Maja hízni kezdett. Egy hónaposan érte el a születési súlyát. Most már gyarapodik, és olyan szép, hogy már két filmhez is "felkérték" szereplőnek, túl is van mindkét forgatáson - nagyon jól viselte a kamerákat.

A szülők büszkén babakocsiznak vele, az esti fürdetés pedig ilyen fürdető vödörben zajlik náluk. Azt mondják, Majus nagyon élvezi, mert a meleg vízben rögtön felveszi a magzati pózt, úgy érzi magát mintha még Zsuzsa hasában lenne - néha alszik is fürdetés közben. Nincs sírás, nincs tiltakozás...

Zsuzsa, Zsolt és Maja - nagyon sok boldogságot kívánunk Nektek!

Kövessék majd történetüket a LifeNetwork-ön szeptember 21-én induló dokumentumsorozatunkban!

Tudjátok: "Jön a baba - Hadas Krisztával"!

Hadas Kriszta

Bár péntekre volt betervezve, de mivel Móninak fájásai vannak, a pocakja pedig nagyon keményedik, és egyébként is be kellett menniük vizsgálatra, ezért az orvos úgy döntött, hogy még ma világra segítik Feri és Móni közös kislányát, Szofit.

Természetesen máris indulunk Hadas Krisztával, hogy ott legyünk a lombikkal fogant kislány világrajötténél, akit vár már a rózsaszín kiscipő és a gyönyörű babaszoba. 

Kövessetek minket itt, a postr-en élőben, mert nemsokára szülünk, Feri és Móni már a szülőszobán vár minket és nemsokára megyünk a műtőbe!

Kéky Kira

Két, egészséges, előző kapcsolatból származó nagyfiú után, évek keserves próbálkozása és hat lombikkezelés után érkezik Szofi a házaspár életébe.

"Ez a baba igazi csoda az életünkben!" - így érzi Szijártó-Schleer Mónika, aki most a fellegekben jár, de megjárta a poklot is.

Móni - vagy ahogyan sokan becézik Mona - 42 éves.

Fiait 20 és 29 éves korában szülte, mindkettő más apától van.

A két válás után már az is csodaszámba ment, hogy harmadszor talált társat magának, és Feri a két nagyfiúval is elfogadta Monát. Feri még sosem élte át az apaság érzését, vágyott gyermekre, de el tudta volna fogadni, hogy Mona nem szül többet. 

Ám aztán Mona egyre inkább azt látta, hogy Feri annyira jó apa, hogy vétek lenne nem vállalni a közös gyermeket. Bár Mona félt, hogy úgy járhat, ahogy az előző kapcsolataiban, hogy megint egyedül marad, csak most már három gyermekkel. Ám mivel nagyon szereti Ferit, és határtalan bizalom alakult ki közöttük, ezért úgy döntöttek, hogy megpróbálják összehozni a közös babát.

Mivel már mindketten túl voltak a negyvenen, rögtön orvosi segítséget vettek igénybe.

Két év alatt 17 embrió beültetésén és "elveszítésén" voltak túl, arra két évre Mona úgy emlékszik vissza, hogy csupa megpróbáltatás volt, tele sírással.

Mona rettenetes lelki kínokat élt át, depressziós is volt - kétségek között vergődött, nagyon akart gyermeket a férjétől, de szinte felőrölte, hogy több mint száz (!) negatív terhességi tesztet látot, mindig csalódnia kellett. Nem, egyáltalán nem lehetett azt mondani, hogy felhőtlen, boldog életet éltek ez idő alatt.

De nem akarták feladni, ezért mindig jött egy újabb beültetés.

És erről a következőket írta Mona:

"Rá tíz nappal elvégeztem munka közben egy terhességi gyors tesztet, ami pozitív lett! Istenem, azt nem lehet elmondani, hogy mit éreztem! Sokkot kaptam! Legalább száz sikertelen teszt után, a kezemben tartottam a pozitív tesztet, képtelen voltam felfogni! Masnit kötöttem rá és este a párom kezébe adtam :) Ő is zavartan, mosolyogva kérdezte, az akkor most mit jelent? Azt mondtam, úgy néz ki édesapa leszel! Kiderült, hogy egy teljesen egészséges, pici lányt hordok a szívem alatt, és bár mindegy volt, hogy kisfiú, vagy kislány lesz, de titkon mindketten egy Szofi babára vártunk – és most útban van!"

Már 7 hónapos terhesen, kerek pocakkal, hófehér ruhában házasodtak össze Bikalon a Puchner Kastélyban a két nagyfiú jelenlétében. Az esküvőt is láthatjátok majd a "Jön a baba - Hadas Krisztával" sorozatban, ősszel!

Mona egyszer már bekerült a SOTE-ra (ahol szülni fog), mert a hőségben a grillezéstől rosszul lett, de semmi baja nem lett sem neki, sem a kis Szofinak, csak a biztonság kedvéért fogták benn pár napra.

Csináltak pár vizsgálatot, de minden rendben van, és a kismama ismét otthon készülhet az utolsó hetekre. 

Móni jövő héten programozott császárral szül a Semmelweis Egyetem I-es számú Női Klinikáján.

Így, nem sokkal a baba megérkezése előtt nagyon erősen dolgoznak benne a hormonok, ennek tudható be, hogy a lelke nagyon érzékeny, illetve ez a várandóssága most igazi teher a szó fizikai értelmében is.

A történésekről, Szofi megérkezéséről a szeptemberben a LifeNetwork-ön induló "Jön a baba - Hadas Krisztával" című műsorban, illetve a jövő hétren óráról-órára itt, a Postr-en számolunk be, ha eljön az ideje!

Kéky Kira

Míg újabb kismamánk, Schleer Móni szülésére várunk (nemsokára bemutatjuk őt itt a műsor blogján), addig is Moór Péter vágóval készítjük a "Jön a baba - Hadas Krisztával" című LifeNetwork sorozat 2. epizódját, melyben a 46 éves, negyedik gyermekét szülő Emmer Éva történetét ismerhetitek meg.

Szomolányi Timivel ellentétben itt császármetszésre volt szükség, de ettől még ugyanolyan megható lett Lea születése, pláne az édesapa reakciója miatt, akinek Lea az első gyermeke.

Bár a szülések többségén túl vagyunk, de két baba még a mamája vendégszeretetét élvezi - és mi ott leszünk akkor is, amikor Móni és Nóra világra hozza gyermekét :)

Van továbbá még egy jó hírünk: Zsombor, akin bő egy hete életmentő műtétet hajtottak végre, hazamehetett, Bernadették megnyugodtak, most már minden rendben lesz vele!

Tartsatok velünk most is, és szeptember 21-től a LifeNetwork-ön is!

Biztos emlékeztek arra az édesanyára, akinek a szülésére csak vártunk és vártunk... aztán beelőzte őt Timi, és beelőzte Virág is az ikrekkel.

De – mivel baba még benn nem maradt – eljött Eszter napja is.

És mivel a szülés óta eltelt pár hét, itt az ideje, hogy beszámoljunk arról, hogy mire emlékszik vissza a vidám szüléséből az édesanya, és hogyan telnek a hétköznapjaik azóta.

"2014. július 1-n hajnali 2.10-kor született Csiki Antónia Zoé, ahogy én hívom, Picur! :-)

Ha visszagondolok, még most is érzem, ahogy "kicsusszant". Elmondhatatlanul fantasztikus érzés! És most nem a fájdalom megszűnésére, a megkönnyebbülésre gondolok. Olyan érzés volt, mintha először simítanám végig a kicsi testét, először éreztem valójában a fizikai mivoltját.

Kicsit később, amikor apa hozta vissza, hogy szoptassam meg, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne (és tényleg az) magam mellé fogtam és szoptattam. Belülről, ösztönből... Senki sem mondta, hogy mit, hogyan... Csak tettem, amit a belsőm diktált..."

Eszter a kórházban mindent megtett, amit meg lehetett, hogy minél gyorsabban legyen teje. 4 litert ivott, tejserkentőt ivott, és egyszercsak arra ébredt, hogy megjött a teje. Ez is teljesen ismeretlen érzés, mint ahogy az is, amikor az első éjszakát vállalta be – még a kórházban – a babával, aki majdnem végig sírt.

"Aztán másnap este, amikor kikísértem apát, betoltam a csecsemősökhöz a babát addig. És akkor hirtelen rám tört! Aggódás, szerelem hiány! Alig vártam, hogy visszamenjek és kihozzam és mellettem legyen Antónia, a kislányom. :-) Aznap este ölelve őt - zokogtam. Ő az enyém, és szeretem, és én vagyok neki AZ ANYA! A MINDEN!

Ekkor tudatosult bennem, hogy anya lettem!"

Eszter kapott tanácsokat a húgától is, aki most 7 hónapos várandós a második babájával. De megélni mindazt, amit eddig csak mondtak neki - na, az nagyon más :)

Antal a kórházban azért "kicsomagolta" a gyereket, ellenőrizte, hogy biztosan lány-e... De már kezd hozzászokni a gondolathoz. Olyannyira, hogy mire Eszterrel hazamentek a babával, a gyerekszoba halványlilára volt festve.

Ahogy mondta: nem a gyerekért, hanem Eszterért tette, hogy a kórház pár napja alatt a barátai segítségével befejezték a házban az addig félbehagyott munkákat, így a kedvesét hatalmas meglepetéssel várta.

Eszter kapott szoptatós fotelt bentre és a kertbe is, virágot... A kutyusok is megismerkedtek Toncsival.

A család tehát egy tündéri leányzóval bővült és ahogy Antal fogalmaz: már egyáltalán nem bánja, hogy kislánya született.

Erről így ír:

"Kezdetben vala az egész ötlet tőlem származott. Szerettem volna, ha mindaz ami én vagyok, azt tovább örökítsem egy kisfiúnak. Más - az életvitelemből, az érdeklődési körömből adódóan - szóba sem jöhetett. 

Nekem.

Az ötletet - egy fagylaltozó teraszán - azonnal akceptálta Eszter, majd a tettek mezejére leptünk, ami szinte rögtön sikert eredményezett: jön a baba, jön a fiam!!!
Aztán az első UH után az arcomon a mosoly frozen...és off és black out.
Azt mondtak kislány...
...egy hétig nem szóltam a páromhoz/!/, utaltam a világot és utáltam mindent, ami kiscsajos: a lepkét, a szájnelkülicicát, a királynőket, a babázást,a rózsaszínt, a ...és...és...és... Sorolhatnám. Mit csinálok egy kislánnyal? Milyen lesz nemfocizni, nemboxolni, nemautozni??
Egy hét után oldódott a feszkó. Bennem. Persze ez akkor a kapcsolatunknak nem tett jót, de közben mégis: én akkor újrarendeztem magamban a jövőt.
A közös jövőt. A mi közös jövőnket.
És Eszter megfelelő intelligenciával bírta ezt. Maximális respekt ezert / is!"

Aztán persze - ahogy ez várható volt - az, ahogy Antal jelen volt a szülésnél és látta kedvese küzdelmét és azt, ahogy világra hozta közös gyermeküket, mindent felül írt.

"Az én lányom!
Micsoda kisember!
Eszterből és belőlem..!
Szeretem!!!

Azt hiszem, bár igazi APUKA még nem lettem, de törekszem rá, szóval azt hiszem: ennél nincs szebb. Van egy szép új család.
Ez a MI családunk!
... mi vagyunk a legboldogabb, legsikeresebb, legjobb új család a világon:
Toncsi, Eszter és én."

És bár a leírás alapján úgy tűnik, hogy minden rózsaszín (a lányszoba lila inkább :))), de Eszteréket sem kerülik el a súrlódások: Eszter elég féltékeny, és finoman fogalmazva is eléggé "sárkányos" mostanában. De ez a hormonoknak is betudható.

Persze a kismamák réme Esztert sem kerüli el: Antónia sírása komoly fejtörést okoz, ha már nem éhes, tiszta a pelus és anya is kéznél van... ilyenkor Eszter is tehetetlen. Ezért aztán nagyon nehéz Neki is. És bár sok pasinak úgy tűnhet, hogy az anya "nem csinál otthon semmit", az a semmi 24 órás szolgálatot takar.

Ráadásul Eszter maximalista a munkájában - és lehet, hogy emiatt anyaként is: pedig a 100% anya, 100% takarítónő, 100% szakácsnő, 100% feleség - szóval ez a tökéletesség tényleg csak a mesékben létezik.

Egyszóval itt van és kezdi belakni a teret a szépséges kiscsaj, Antónia Zoé Ő Császári Felsége - ez a beceneve a kis diktátornak, akit persze imádnak.

Kívánjuk nekik, hogy mindig kincsnek érezzék ezt a szép pici lányt :)

Kéky Kira