Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Mellrák, kameruni férj, csokibaba - Erika története

Erikát a Szent János Kórház nőgyógyászatának egyik folyosóján szólítottam meg.

Ultrahangon forgattunk az egyik anyukánkkal. Kifelé jövet pillantottam meg őt. Szégyenlősen, befelé mosolyogva ült, egy fekete bőrű férfi kezét szorongatta. Amikor ránéztem, elkapta a tekintetét, a csempét kezdte nézni. Elkomorodott, bezárkózott. Benke Ottó barátom, a Jön a baba operatőre ugyanekkor elkezdett a fülembe duruzsolni. „Kriszta, nem te lennél, ha nem szólítanád meg”- mondta. Egy kicsit tipródtam, cápáztam körülöttük, aztán csak melléjük ültem, és megszólítottam Erikát.

Igen, tévés vagyok, azt gondoltam, nagyon jót tenne a dokumentumsorozatnak, ha egy magyar-afrikai pár életét is bemutathatnám. Ez bulvár? Igen az, de azt gondolom, hogy ez is lehet a bulvár. A „ jó” bulvár. Én ugyanis hiszek a sokszínűségben. Ez például New Yorkban nem kérdés, nem is téma, teljesen természetes, de itt Magyarországon kuriózum, sokak szemében furcsa is.

Akkor ott, a Szent János Kórház egyik épületében nem történt más, mint hogy Erikával telefonszámot cseréltünk. Megkértem, nézze meg a neten a sorozatunkat, és jeleztem, néhány nap múlva felhívom, hogy tetszik-e neki.

Aztán elkezdtünk telefonon beszélgetni, és ismét kiderült számomra, hogy a felszínnél, a láthatónál sokkal érdekesebb, mélyebb történet van minden ember mögött. Sokadszor éltem meg, hogy ha egy várandós nővel elkezdek beszélgetni, kiderül, hogy a nagy pocak mögött elképesztő múlt, tényleg filmre kívánkozó történetek, tanulságok vannak.

Erika az egyik telefonbeszélgetésünk alkalmával elárulta, mellrákos volt. Leoperálták az egyik mellét. Nincs az a profin kifundált casting, ami ilyen történeteket tudna hozni. Nálunk nem volt casting, mi nem tartunk meghallgatásokat, levelek jönnek és a legérdekesebbekkel telefonon beszélgetek. És ekkor jött a képbe a rólunk, a műsorról mit sem tudó Erika.

Amikor már kamerával is először találkoztunk, mindketten tudtuk, hogy én rá fogok kérdezni "arra". Mindketten tudtuk, már nem elsősorban az az érdekes, hogy ő egy, az ELTE-n tanuló, nála fiatalabb kameruni fiatalemberbe lett szerelmes és hozzá is ment feleségül, hanem az, hogy a kemoterápiák, műtétek után, hogyan folytatta az életét.

A férjének, Antem Sebastiennek hét testvére van. Apjának, aki egy óceáni olajfúró bázison dolgozik, arra van pénze, hogy a gyerekei közül egyet Európában taníttasson. Budapest olcsó Londonhoz vagy Párizshoz képest, Sebastien tehát Magyarországra jött, ahol megismerte Erát.

Sebastien bérelt panellakásukban a forgatás alatt épp sült banánt, és babos-kukoricás csirkezúzát készített ebédre. Era közben arról beszélt, hogy Sebas hogyan udvarolta őt körül, milyen udvarias volt, hogy az első csókhoz is engedélyt kért, most pedig 39 évesen végre az első babájukat várják.

Aztán már a virágos tapétás nappaliban, tiszta, nagy kék szemeivel rám néz, és egy szuszra meséli el, hogy egy szerelmi csalódás, és az évekig húzódó mellrák után hogyan állt újra talpra. Látom rajta, elhatározta, hogy nem fog sírni, tényszerűen meséli el, milyen volt az, amikor a műtét után felébredt, és az egyik melle helyén nem volt semmi. Milyen volt az utána következő sokórás helyreállító operáció, milyen volt, amikor jóval utána először vetkőzött le egy férfi előtt.

Sebastien beszélgetésünk közben csendben zizeg, nem érti minden szavunkat, de pontosan tudja, miről beszélünk. Ő mosolyog, másképp lát mindent: sosem gondol rossz dolgokra. Örül, mert nemsokára kislánya születik, és hiszi, hogy az ő babája majd anyukája kék szemeit örökli.

Néhány órával később Erika szüleinek csobánkai házában a nagymama azonnal sírva fakad, amikor lánya betegsége kerül szóba. Nagyon nehéz időszak volt, de túl vannak rajta.

Közben az alagsorban, Era édesapjának asztalosműhelyében már a születendő kisbaba ágyát készítik. A leendő nagypapa először megdöbbent azon, hogy lánya egy afrikai férfiba szerelmes, aztán azon is, hogy neki „ csoki” unokája lesz. Fel kellett dolgoznia mindezeket, hiszen a településen még senkinek sem volt „színes” férje. De nagyon örül lánya boldogságának, és várja a pici göndör hajú kislányt.

Antem Zoé pedig nemsokára megszületik! Mi ott leszünk most is!

Hadas Kriszta

1 Tovább

Anya, segíts, ez nagyon fáj! - Péter születése

Réka különleges helyzetben szülhetett: édesanyja ugyanis aneszteziológus, és Réka abban az intézményben szült, ahol a mamája dolgozik, így őt kérte meg, hogy legyen vele a szülés alatt és csillapítsa a fájdalmát.

Este 11 volt, amikor megcsörrent a telefon. Stein Péter, Réka férje jelentkezett be azzal, hogy kórházban vannak, burokrepesztés lesz - szóval szülünk!

Amikor beértünk Rékát éppen vizsgálta orvosa, Dr. Tekse István szülész-nőgyógyász a Róbert Károly Magánkórházban. Megvolt a burokrepesztés is, bizakodóan álltunk az éjszakázás előtt.

Nem találtuk Pétert a barátságos szülőszobában, aztán kiderült, hogy ennek is oka van :) Ugyanis a nagy kapkodásban pár dolog otthon maradt, így Péter még egy útra kényszerült a kórház és a lakás között. Ám Réka nem volt egyedül, hiszen édesanyja, Barbara mellette volt, mint ahogy az előző vakriasztásnál is.

Talán kicsit furcsa, hogy valakinek az édesanyja az aneszteziológus a szülésnél, de Réka azt mondta, hogy neki bizony így a legjobb. Így érzi magát a leginkább biztonságban. Ahogy látható, itt még mindenki mosolygott :)

Mivel a szülés még nagyon az elején járt, Réka fájásai rendszertelenek és rövidek voltak, az orvos azt ajánlotta Rékának hogy nyugodtan dőljenek le a franciaágyon Péterrel, próbáljanak meg aludni kicsit. Az a legjobb, ha gyűjtik az erőt hajnalra.

El is helyezkedtek kényelmesen az ágyon leoltották az összes villanyt, ám negyedóra múlva Réka megjelent Czemmel Franciska szülésznő mellett és közölte: neki melege van és egyébként is kényelmetlen feküdnie a fájások alatt.Így aztán míg Péter nyugodtan szundított a szülőszobában addig Réka, az édesanyja, Franciska és mi vártuk, hogy rendszereződjenek és sűrűsödjenek a fájások. Ám erre hiába vártunk.

Azok a fránya fájások ugyanis eléggé össze-vissza érkeztek és még mindig nem voltak túl hosszúak. Óránként vizsgálta meg Rékát a szülésznő, hogy lássa: hogyan alakul a méhszáj állapota, van-e már valami teendő.

Nagyjából 3-ig szinte semmi nem történt, folyadékpótlást kapott infúzióban (erre a várandóssága alatt is szinte minden nap szüksége volt, mivel állandóan hányt), lassan rendszereződnek a fájások és Réka szeretett volna fájdalomcsillapítást igénybe venni a szüléshez. Ezért (is) volt itt mellette aneszteziológus édesanya. Öt kérte meg ugyanis Réka, hogy kösse be számára az EDA-t.Amikor az orvos megérkezett átbeszélték, hogy innentől milyen ütemben kap Réka fájdalomcsillapítást és oxitocint. Az EDA elsimítja a méhszájat, az oxitocin pedig segít rendszerezni a fájásokat. Azt remélték, hogy a kettő együttes használatával Réka hamarosan világra hozza kisfiát.

Barbara, Réka édesanyja a Róbert Károly Magánkórház részlegvezető aneszteziológus főorvosa. Nagyon furcsa volt számára is, hogy a páciense a saját lánya, egyáltalán nem lett könnyebb ettől a szíve, de - mint minden páciensen - segíteni akart, hogy a szülés a lehetőségekhez képest a legkevésbé fájjon.

Réka még nem szúrt gerincközeli érzéstelenítést, de nagyon sokat látott, most viszont úgy fogalmazott, amikor a folyamat közben a beavatkozás menetéről beszélgetett az édesanyjával: "anya, most én szülő nő vagyok, nem orvostanhallgató".

Közben Péter, a férj néha szundított a franciaágyon, ugyanis a feleségének nem esett jól sem a simogatás, sem az ölelés, így szegény semmilyen módon nem tudott a párja segítségére lenni. Talán amiatt, hogy Réka hatodéves orvostanhallgató, megszállottan figyelte a magzati szívhang monitort, ha nem tudott rápillantani, akkor azonnal kérte, hogy fordítsák úgy, hogy lássa.

Bár az EDA tompította a fájdalmat, látható volt, hogy Réka egyre jobban kizárja a külvilágot akkor, amikor épp méhösszehúzódás jött. 4 óra körül már 3 ujjnyira volt kitágulva. Ha kellett, akkor itt félhomályban is vizsgált a szülésznő, nem az ő kényelme volt fontos, hanem a kismamáé.

Reggel fél 6-kor felrakták Rékának az első adag Gynotal szülést segítő gélt, amit itt a kórházban elég gyakran használnak a hüvelyi szülésnél, mivel úgymond "beolajozza" a kisbaba útját a hüvelyben, használatakor olyan réteg képződik a hüvely falán, amely elősegíti, hogy a baba könnyebben jusson át a szülőcsatornán.

6 előtt jött újra Réka orvosa, és innentől mozgalmasabb volt az élet a szülészeten, lassan beindult a reggeli műszak :)

Előkészítették a köldökzsinórvér- és szövet tárolására szolgáló szettet, és ekkortól győzködték Rékát, hogy ne akarjon annyi fájdalomcsillapítást, mert szüksége lesz valamennyi fájdalomra ahhoz, hogy jól haladjon a szülés.

Barbara nagyon feszült volt, együtt szenvedett a lányával, aki hajnal óta szinte ki sem engedte a szülőszobából édesanyját. Ekkor már 2-3 percesek voltak a fájások.

Réka fájt.Negyed 8 körül kezdte gyakorolni, hogy mit kell majd csinálnia, ha tolni kell. Először sehogy sem ment: hol az arcába nyomta a levegőt, hol a mellkasába, sokadig próbálkozásra érezte meg, hogy hova kell nyomnia.

Előbb a férje fogta, támasztotta a fejét, majd az édesanyja. Azt lehetett látni, hogy Réka kicsit megijedt, sehogy nem volt jó neki és mivel ahhoz van szokva, hogy mindent kontroll alatt tart, mindenről tud, mindent tudományosan is megért, talán nehezen tudott megbirkózni azzal, hogy most valami ösztönös dolog részese, ez olyan, amibe nincs sok beleszólása, egy dolgot tehet: hagyja, hogy sodródjon az eseményekkel és teszi, amit a mellette álló, tapasztalt emberek mondanak neki. Azt javasolták neki, hogy egy fájásban nyomjon, aztán egy-két fájást lihegjen át.

Megkérték, hogy álljon fel kicsit, mossa meg az arcát, és néhány fájást bírjon ki állva, guggolva.

Egyre többen jöttek be a szülőszobába: egyrészt a kisbabát váró gyermekgyógyász főorvos és csecsemőápoló, másrészt - mivel Rékának szinte második otthona volt az intézmény és rengeteget járt be ide gyerekkorától - a "pótmamái" is.

"Csináljatok valamit, nem tudok így nyomni, nagyon fáj!" - nyögte Réka. De el kellett fogadnia, hogy ez a fájdalom kell, ez jó, ezzel haladnak, erre a fájdalomra rá kell nyomnia - erről győzködte a szülészorvos. Jobb híján vizes ruhával törölgették a homlokát és biztatták, kapott egy újabb adag szüléskönnyítő gélt.

Talán az ismerős arcok és a segítő szándék, talán az, hogy úgysem tehetett mást: Réka végül belefeledkezett a szülésbe, már nem beszélt, csak tette, amit kellett, és sokadik tolófájásra, 8 óra 12 perckor végül kicsusszant Péter. Azzal a lendülettel máris Réka mellkasára tették és miközben levették a köldökzsinórvért, melyet az FHBiobank tárol el a műsor kismamáinak 20 évre, Réka már ölelte, babusgatta is kisfiát. Az eddig feszült, komoly nőből egyszerre lágy és csupa mosoly édesanya lett.Péterke 10/10-es Apgart kapott, 53 centis és 3200 grammos, egészséges, kissé csúcsfejű kisbaba lett.

A családnak gratulálunk, a kis Péternek jó egészséget kívánunk!

Még 7 szülésünk van hátra, kövessetek minket továbbra is!

Kéky Kira

0 Tovább

Nem jött össze a péntek 13-i szülés - a lombikbaba megvárta apukáját Amerikából

Vizsgázik, szül, majd megint vizsgázik. Így telnek majd Stein-Udvardi Réka következő hetei. A 25 éves hatodéves orvostanhallgató az utolsó nagy vizsgáira tanul, és közben van, hogy infúzió csepeg belé. Réka ugyanis nagyon nehezen viseli a várandósságot, gyakoriak a rosszullétei, az étkezések után minden kijön belőle. Rendszeresen, szinte naponta kapott infúziót, hogy ne száradjon ki. 

Még szerencse, hogy édesapja és édesanyja is orvos, mindig van segítség, és persze ő maga is pontosan tudja, mikor mi történik a szervezetében.

Az aneszteziológusnak készülő kismama állandóan figyeli magát, mindent alaposan kielemez, semmit sem bíz a véletlenre. Ez teljesen érthető azután, amiken átment. Réka nem egy kiborulós nő, ő érzelmeit inkább a tudományba fordítja, gyakorlatilag 24 órás szigorú megfigyelés alatt tartja magát. Nagyon megszenvedett a babájáért, most végre már a célegyenesben van, és bár erről nem szívesen beszél, de láthatóan félve várja a szülést. Úgy érzi, nagyon hosszú lesz a vajúdás.Réka és közgazdász férje Péter, 2012 óta házasok. Ahogy mondani szokták, szépen élnek. Az esküvő után rögtön gyerekre vágytak, de nem jött össze a baba. Réka, mivel nagyon tudatos, hamar orvoshoz fordult, és kiderült jól tette. Így írt nekünk bemutatkozó levelében:

Egy év sikertelen próbálkozás után elkezdtük a meddőségi kivizsgálást a Róbert Károly Magánkórházban. Gyorsan ki is derült, hogy nincs minden rendben, PCOS (polycystas ovarium syndromám) és inzulinrezisztenciám, valamint pajzsmirigy alul működésem van, és el is kezdtük a kezelést.

Eleinte a pajzsmirigyemet kezeltük, illetve hormonokat kaptam, amivel a petefészkeimet stimulálták, és inszeminációs kezeléseket alkalmaztunk, sikertelenül. 3 sikertelen inszemináció után szünetet tartottunk 2013 karácsonyán a vizsgaidőszakom, illetve a szervezetem pihentetése miatt.

Ekkor viszont spontán teherbe estem, amit nem is gondoltunk volna. Ám sajnos skarlátfertőzést kaptam és 6 hetesen elvetéltem.

Ez nagyon megrázott minket. Viszont ezután még jobban szerettünk volna Babát!”

Réka sok, a szervezetét és a lelkét is megviselő beavatkozás, és egy elvesztett magzat után újra felállt és Péterrel folytatták a kezeléseket. Inszeminációk, stimulációk, diéta, a cukorháztartás kezelése és még sorolhatnám. De nem jártak sikerrel. Végül belevágtak a lombik programba, ami viszont rögtön sikerült! Kisfiuk lesz, és a sok rosszullét, izgalom, aggódás közben persze határtalan a boldogságuk.

A Róbert Károly Magánkórházban fog szülni két okból is: nagyon megszerették az ott dolgozókat, illetve Réka édesanyja ott altató orvos.

Réka természetes szülésre készül, de ha bármi komplikáció adódik, anyukája fogja a császárnál elvégezni az érzéstelenítést. Azért mi (is) reméljük, hogy erre nem lesz szükség :)

Réka március 4-re van kiírva, de már most erős jósló fájásai vannak.

Péntek 13-án hajnalban már épp úgy tűnt, hogy a várandósság 37. hetében kikérezkedik a kisfiú, ám a kórházban az orvosi vizsgálat és a CTG is azt mutatta, hogy ez még csak a felkészülés időszaka, a méh "tréningezett egyet" és ráijesztett a fiatal párra.Péter, aki egy multinál dolgozik, ez után a vakriasztás után pár napig épp külföldön volt, Amerikában. Nagyon drukkoltak, hogy a gyermekük ne épp azokban a napokban akarjon világra jönni! 

Mivel Péter azóta már újra itthon van, Réka pedig a 38. hetet is betöltötte, bármikor világra jöhet a baba.

Mi mindenképp ott leszünk vele a szülőszobában. Drukkoljatok nekik!

Hadas Kriszta

0 Tovább

Csak két napig láthatja újszülött kisfiát József

Csak két nap ölelés - aztán majd legközelebb április közepén jön haza József Ausztriából, ahol szakácsként dolgozik, hogy eltarthassa családját.

Két napig örülhet itthon, testközelben harmadik gyermekének és annak, hogy bár felesége, Andrea veszélyeztetett terhes lett a várandósság végére - terhességi toxémia miatt - kisfia végül minden komplikáció nélkül megszületett a 39. héten. Nem lennénk a helyében, de nincs más választása, ennyi idő jut a családjára, kell a pénz.

Andrea múlt hétfőn feküdt be a Kistarcsai Flór Ferenc Kórházba, mivel pár nappal előtte közölték vele, hogy nincs minden rendben. Nem nagy a baj - mondták - nem kell azonnal beavatkozni, de magas a vérnyomása, a vércukorszintje sincs rendben, és a kisfia az elvártnál kisebb odabenn. Terhességi toxémiája van a kismamának, emiatt nem fejlődött a szokott ütemben a kis Benedek - és itt a kis jelző nem csupán kedveskedés.

Andi előző két gyermeke, Botond és Jázmin majdnem 4 kilós súllyal jött világra, ehhez képest Benedek a 38. héten alig volt több 2 kilónál az UH-vizsgálat szerint. Andrea nagyon el volt keseredve, sírt is, persze, az lett volna meglepő, ha nem sírja el magát az aggodalomtól.

És nagyon nem jött jól ez a komplikáció, mivel a férje több száz kilométerre dolgozott tőle, a két nagyobb gyerek meg csak nem maradhat felnőtt nélkül. Az a szerencse, hogy Andrea az édesanyjáéknál lakik, így csak a logisztikát kellett megszervezni - Andrea pedig minden cuccával bevonulhatott a kórházba.Megfigyelésre benn is tartották végig, nehogy bajba kerüljenek és ne legyenek szem előtt. Én magam is így születtem a kiírt időpontnál 3 héttel korábban, sürgősségi császármetszéssel, az én édesanyámnak is az volt a szerencséje, hogy megfigyelésre őt is bennfogták 40 éve a kórházban, így amikor rosszul lett, azonnal tolták a műtőbe és mindketten egészségesen keveredtünk elő. A terhességi toxémia ugyanis nem vicc, életveszélyessé válhat. 

Andi szerencsére nagyon jól viselte ezt az egy hetet és a betöltött 39. héten, február 17-re kitűzték a császármetszés időpontját. Erre nem csupán a toxémia miatt volt szükség (hogy ne legyen benn olyan sokáig, mai esetleg veszélyebe sodorhatja mindkettőjüket), hanem azért is, mert Benedek faros volt.

Józsi vasárnap éjjel érkezett haza Ausztriából, szabadságot kapott a szülés idejére, és hétfőn már "hadba is állt", Jázmin ugyanis megfázott, vihette orvoshoz. (Szerencsére semmi komoly, nem influenzás lett - az jött volna még nagyon rosszul a családnak most.)

Kedden pedig már reggel fél 9-kor benn volt a kórházban, teljesen felspannolva. Órákig tehetetlenül járkált a szülőszobában, ahol a műtét előkészítése maitt az infúziókat kapta Andi.

Andreát 1 óra körül tolták a műtőbe, ahol spinális érzéstelenítést kapott. Ettől viszont jól leesett a vérnyomása, elfehéredett, kiszáradt a szája, laikus is látta, hogy most épp pocsékul érzi magát, de dr. Tóth Tímea altatóorvos, Bosznay Diána aneszteziológiai asszisztens addig állítgatta az infúziókat, míg lassan visszatért Andrea arcára a szín és a mosoly :) A pocakja már érzéketlen volt, lehetett vágni.

A zöld lepedővel letakart has egyik felébe kucorodott oda Benedek, jól lehetett látni, épp hol van a feje, háta. A szokásos rutinnal kezdte a császármetszést Dr. Sipos Attila osztályvezető főorvos és Dr. Kalamász Nikolett szülész-nőgyógyász.

Hadas Krisztával már 11 szülésen voltunk túl, de most láttunk először olyat, hogy egy kisbabát popóval előrefelé emeljenek ki a mamája hasából - mivel Benedek farfekvéses volt, ezt most így kellett megoldani.

Bizony, a képen középen az egy kis popó, Benedek popsija, kibukkanása után hajtogatták ki a kezecskéit és húzták ki teljesen a mamája méhéből. Felsírt, de csak amolyan jelzésszerűen: nem csapott nagy patáliát.

Kummer Márta műtősnő, Oláh János műtős segéd részvételével gyorsan, minden váratlan esemény nélkül jött tehát világra Andrea és József 3. gyermeke, 13 óra 35-kor. Gyorsan levették a köldökzsinórvért és szövetet, melyet az FHBiobank tárol el 20 évre.

Miközben a várva várt kisfiú megszületett, édesapja a műtő ablakán kukucskált befelé és könnycseppjeit törölgette. Hát még akkor mennyire potyogtak a könnyei, amikor a picuri kisfiút fehér kendőbe bugyolálva kivitte hozzá Závorszky Edéné Ildikó szülőszoba-vezető.

A nagy, erős ember határtalanul boldog volt, hogy amíg az édesanyát benn még varrogatták, addig a kisfia az ő meztelen mellkasán melegedett. Itt, a Kistarcsai Flór Ferenc kórházban nagyon bababarát módon vezetik a szülést és az újszülött osztályt. Andi mondta később, hogy az előző két gyermekének szüléséhez képest ez mennyire másabb, jobb volt.A kis fickó értékei tökéletesen rendben voltak, a hosszúsága semmi kívánnivalót nem hagyott maga után, merthogy 52 centis lett, a súlya pedig nem volt vészesen kisebb a szokottnál, 2860 gramm. Ahogy Dr. Molnár Adrienn, a Benedeket ellátó orvos mondta, "ez még belefér", minden rendben van.Miután Andreát ellátták, kitolták a szobájába, és perceken belül meg is érkezett a gyermeke - itt ugyanis a császárosoknak is azonnal odaadják a kisbabát, hogy mielőbb szopizni próbáljanak. Ahogy Dr. Molnár Adrienn mondta: a születést követő első óra (az úgynevezett aranyóra) a legalkalmasabb arra, hogy a kisbaba elkezdjen szopizni, ilyenkor a szülés miatt még nagyon éber és keresi is a cicit.

Andrea meg is szoptatta a kisfiát, majd bejött a férje és a nagylánya is. Most már igazán nagy család lettek, három gyerekkel.

Gratulálunk nekik, és meglátogatjuk még őket később, amikor már otthon lesznek a legkisebb családtaggal.

A szülést és a család történetét tavasszal a LifeNetwork csatornán látjátok a "Jön a baba - Hadas Krisztával" sorozatban.

Maradjatok velünk, mert még 8 kismama 9 kisbabájának születését követjük végig a következő 3 hónapban!

Kéky Kira

12 Tovább

Távkapcsolatban fogant baba - Andrea története

A 10 éves Jázminnak nemrég volt a szülinapja. Az ünnepségen összegyűlt a család: felköszöntötték a nagyszülők, a nagynéni (aki az első évadban kismamánk volt, Váradi-Varga Kriszta!), az unokatestvérek (a már általatok is ismert Peti, Eszter, Milán és Balázs), a hatéves öccse Botond, és Andi, az édesanyja. Csak apa hiányzott! Nagyon hiányzott…
Jázmin apukája ugyanis már három éve egy osztrák hegyi panzióban dolgozik szakácsként. Ritkán tud csak hazajönni.

Most nem tudott, mert választania kellett: vagy Jázmin újabb kisöccsének születésére, vagy a szülinapra vesz ki szabadságot, kétszer egymás után nem hiányozhat. Így történt, hogy a jeles napon, a család veresegyházi otthonában bekapcsolták a számítógépet, és az apa skype-on keresztül énekelte el kislányának a születésnapi dalt. Sajnos kicsit pityergősre sikerült ez az ünnep is, mint oly sok másik a Kozma családban.
Andrea és József története nem egyedülálló Magyarországon. Családok ezrei élnek így. Ők ketten 14 éve ismerkedtek meg, 11 éve házasok. Először megszületett Jázmin, majd néhány év múlva Botond. Minden szép és jó lett volna, ha közben nem megy tönkre József vállalkozása.De nem csak az övék, Andi szüleié is. Ráadásul még korábban belefogtak egy közös ház építésébe, és bizony ők is svájci frank alapú hitelt vettek fel. Azt hiszem, a többit már mindenki tudja. A ház befejezetlenül áll. Andi, József és a nagyszülők pedig összeköltöztek.A nagymamának és nagypapának egy kisebb szoba, Andiéknak a gyerekekkel a nagyobb jutott. Míg József Ausztriából tartja el a családját, addig a nagyszülők ismét vállalkozni próbálnak. Kecskesajtokat árulnak.

Andi azt mondja az anyagi csőd nagyon megviselte őket. A depresszióból kirángatva magukat próbálnak újra talpra állni. Így meg sem fordult a fejükben, hogy újabb gyerekkel bővítik a családot.

Andi így ír magukról: „A távolság a mi esetünkben megmentette a házasságot, újra megtanultuk értékelni egymást.

Óriási meglepetésként ért minket, hogy egy újabb baba érkezik hozzánk. Egyszer nem védekeztünk, a visszamenetele előtti napon.

Vegyes érzelmekkel néztem a pozitív tesztet, nem tudtam, hogy akarom-e és azt sem, hogy a férjem mit fog hozzá szólni. Amikor ő őszintén örült, akkor már én is felhőtlenül tudtam örülni az újabb jövevénynek, főleg hogy a gyerekek is nagyon várják a kistesót.

De tudtam, hogy nehéz lesz úgy végigcsinálni, hogy a 9 hónap alatt csak néhány hetet van itt velünk, és mire legközelebb hazajön, addigra már itt lesz a kisbabánk.

Jázminka természetes úton született, Boti farfekvéses volt, így ő császáros volt.

Most abban reménykedem, hogy a baba még időben megfordul, és újból átélhetem a természetes szülést.”

A kisfiú nem fordult meg, faros, de nem is ez a legnagyobb baj.

Kicsi.

Túl kicsi ahhoz képest, hogy mindjárt vége a várandósságnak. Az ultrahangképek alapján 2 és fél kilósra becsülték, pedig Andi első két gyermeke 4 kiló körüli súllyal született.

Aztán az is kiderült, hogy miért. Nagyon magas Andrea vérnyomása, és a további vizsgálatok kimutatták, hogy úgynevezett terhességi toxémiája van, ami veszélyes mindkettőjükre. Erről itt olvashattok bővebben. Ezért hétfőn befektették a kórházba és már haza sem engedik, csak szülés után. Rengeteg vizsgálaton volt a kismama, diétáztatják, rögzíteni kell a bemenő és kijövő folyadék mennyiségét, mindenféle módon nyomon követik a magzat és az édesanya állapotát, hogy baj esetén azonnal, sürgősségi császármetszéssel világra hozhassák a kisbabát.

Andrea alapvetően nyugodt, bár a két nagyobb gyerekkel való logisztikázás okozott némi fejtörést, hiszen az édesapjuk Ausztriában, ő befeküdt a kórházba... de a nagymama (Andi édesanyja) megoldotta a problémát, hisz együtt élnek. A gyerkőcök kihasználják, hogy a szülői ágy üres és ketten jókat alszanak benne - amíg még csend van és nyugalom.

Józsefet, Andrea férjét az osztrák panzióban látogattuk meg, és nemsokára ott leszünk Andival a szülőszobában is - egész pontosan kedden délelőtt, akkorra jegyezték elő császárra Andreát. Ez jó nap lesz, mert addigra József is itthon lesz már :)

Drukkoljatok velünk Andreának, hisz tudjátok: Jön a baba - Hadas Krisztával 2. évad, nemsokára a LifeNetworkön!



Hadas Kriszta, Kéky Kira

1 Tovább

Jön a baba - Hadas Krisztával

blogavatar

10 édesanya, 11 gyermek - Jön a baba Hadas Krisztával! A LifeNetwork csatornán 2. évadát kezdi az a 10 részes sorozat, mely igazi családi mozi lesz: nem idealizált, hanem valódi családokkal mutatjuk meg, milyen a babavárás, a szülés és a gyermekágyas időszak. Tavasszal láthatóak majd az új részek, addig itt a postr-en bepillanthattok a forgatás kulisszái mögé és élőben izgulhatjátok végig a szüléseket. Tartsatok velünk!

Utolsó kommentek