Jön a baba - Hadas Krisztával

A Jön a baba sorozatunkban nehéz, sokszor fájdalmas, de szerencsére eddig happy end-el végződő családi történeteink között természetesen vannak könnyű lányregényekbe illők is. Nem feltétlenül a két buszmegálló között elolvashatókra gondolok, hanem az olyan felhőtlen, harmonikus, vidám „sztorikra”, mint például Zsuzsa és Csaba története.

A helyszín Székesfehérvár, apró próbaterem, melyben a J.A.M. Showband játszik. A frontember, zenekarvezető Csaba, az énekesnő pedig Zsuzsa, aki nagy pocakkal és teljes erőbedobással nyomja a magyar és külföldi slágereket. Rendezvényeken, esküvőkön szoktak zenélni, szóval - ahogy a kismama mondja - igazi „rákendroll életmódot” élnek. Pontosabban most már csak Csaba utazik sokat, Zsuzsi visszavett a tempóból. De a hetedik hónap végéig dolgozott, civilben ugyanis közgazdász egy multinál, és még arra is jut-jutott ideje, hogy zumbázzon. Várandóssága előtt oktató is volt, aztán ahogy nőtt a pocakja, egyre „lájtosabban” vett részt az órákon.

Zsuzsa és Csaba egyébként úgy ismerkedtek meg, hogy a zenekarvezető új énekesnőt keresett a bandájába, akit - ki másban! - Zsuzsa személyében talált meg. Sokáig kerülgették egymást a fellépések előtt, után, aztán csak egymásba szerelmesedtek. Zsuzsa így ír a boldogságukról:

„Párom egy éve jegyzett el. Közben viszont úgy gondoltunk, hogy a többit a természetre bízzuk, és meglátjuk, mi jön előbb az esküvő, vagy a baba. Hát, a baba nagyon akart jönni, amolyan várt váratlan ő, mert olyan hamar összejött, hogy magunk is meglepődtünk. Mikor kiderült, a párom sokkot kapott. Kb. 2 napig nem tudott beszélni. Nagyon szerencsésnek érzem magunkat, tudom, hogy milyen sokan küzdenek azért, hogy teherbe essenek. Az esküvőt jegeltük, de aztán később mégis úgy gondoltuk, hogy hivatalosan is összekötjük az életünket.”

A pocakos, vidám, laza esküvőn természetesen mi is ott voltunk. Csaba először kicsit feszengett, nem egy öltönyös, nyakkendős típus, de Zsuzsi elragadtatása, boldog izgalma természetesen őt is magával sodorta.

„Mivel elég pörgős életet élünk, szeretünk zizegni, utazni, mindig csinálunk valamit, korábban számomra elképzelhetetlen volt, hogy hogyan fér bele egy baba - most viszont alig várom, hogy itt legyen velünk, és mindent együtt csináljunk. Nagyon nagy a boldogság, amit szeretnék másokkal is megosztani, mert szavakkal kifejezni nehéz. A terhességem nagyon jól telik, egészségesek vagyunk, kirobbanó formában érzem magam, túlcsordulok a boldogságtól.”

Zsuzsa most már bármelyik nap szülhet, április 7-re van kiírva. Azt mondja, nem csak ő, férje is majd szétrobban az izgalomtól, annyira várják a nagy napot. Ha hívnak, mi azonnal rohanunk Székesfehérvárra, hogy kameránkkal végigkövethessük első babájuk születését, akiről már azt is tudjuk, hogy kislány lesz.

Hadas Kriszta
 

Az óraátállítás napján, vasárnap, amikor egyébként is csak 23 órás a nap, arra ébredni reggel fél 9-kor, hogy Hadas Kriszta számát látom a kijelzőn, ez csak szülést jelenthet.

Fegyver Éva hajnal óta vajúdik - tőlünk 220 kilométerre, Debrecenben. Harmadik gyerek, ennek fele se tréfa - indulni kell mielőbb!

Délre értünk le a cívis városba, ahol nagy szeretettel fogadtak minket, Éva arca is ragyogott, ahogy beléptünk, és Lajos, az erős, mosolygós férfi Éva fejénél állva tartotta a frontot.

Dr. Juhász Gábor burokrepesztéssel fogadott minket - és bevallom, életemben annyi magzatvizet nem láttam, mint amennyi Évából kijött! Körülbelül 2 és fél liternyi. Nagyon lassan, óvatosan kellett leengedni ennyi vizet, nehogy az áramlás előresodorja a köldökzsinórt vagy a baba egyik kezét - mert akkor azonnal császármetszésre lenne szükség.

A művelet sikeres volt, és Éva eddig is elég erős fájásai tovább durvultak.

Hajnal 3 óta voltak rendszeresek a fájások, de már előző este is voltak ritkán. Szóval már jó ideje nem aludt és tűrte angyali arccal a méhösszehúzódásokat.

Éva 154 centis, vékony asszonyka, Lajos, a párja normál testalkatú, talán 180 körül lehet - valószínűleg a természet okosan rendelkezett, hogy a számított idő előtt 2 héttel beindult a szülés, hiszen Éva kis termetéhez vélhetőleg nagy lesz a születendő baba. Éva első két babáját megszülte sima úton, bár a 2. gyereknél súlyos komplikációk léptek fel. A szülés másnapján életmentő műtétet hajtottak rajta végre, vérátömlesztést is kapott. Épp ezért most nem abban a kissebb, városi kórházban szül, hanem a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján. Ez egy nagyon modern, jól felszerelt és nem utolsósorban bababarát kórház. Gyönyörű épület, szép szülőszoba, bekészített köldökzsinórvér- és szövetlevételi szett, kedves orvosok, mosolygós szülésznő (Győrffy Mónika), rendszeres, erős fájások - minden rendben lévőnek tűnt. De csak tűnt.

Órák teltek el, Évának felajánlották, hogy lélegezzen be nevetőgázt (másnéven kéjgázt, nitrogén-oxidot), mivel az csökkenti a fájdalmat és lazítja a kismamát. Így aztán a következő, egyre erősödő fájásoknál ki is próbálta: úgy érezte, valóban segít. Amikor jött egy fájás, a baba szívverése is felgyorsult - ez épp így tökéletes.

A két gyereket elosztották: a nagylány ment Éva szüleihez, a kicsi a keresztmamához - őt ugyanis Éva szülei nem akarják elfogadni.

Lajos egyébként tegnap este még borjat elletett, hajnal 3-kor szólt haza Éva, hogy a párja autóval menjen dolgozni, mert bizony szülés lesz nap közben.

Kérték, hogy kicsit üljön, álljon, mert nem akart folytatódni a tágulás, és felajánlották az EDA-t is, tehát a gerincbe adott fájdalomcsillapítást. Egyre fáradtabb volt ugyanis. És Éva, aki az első két babáját fájdalomcsillapítás nélkül szülte, most örült a felajánlott lehetőségnek, és kérte.

Ám, az élet mást hozott.

A kórházban, tőlünk 20 méterre ugyanis sürgősségi császármetszésre ugrott össze vasárnap az ügyeletes csapat, ugyanis egy 32 hetes kismamát lepényleválással hoztak be. Így nem volt szabad aneszteziológus. Addig is a nevetőgázt használta Éva és várt türelmesen - szűk 4 ujjnyira mondta a helyzetet az adjunktus úr.

Ám a következő órában ez nem nőtt, sőt! Kiderült, hogy - ha lehet ilyet mondani - még rosszabb is lett a helyzet benn. A baba koponyája ugyanis nem úgy forog, ahogy kellene. Ennek az lehet az oka nagy valószínűség szerint, hogy Évához képest, aki - mint mondtam - 154 centi és vékonyka, ez a baba túl nagy. És az utóbbi időben a fájások alatt a magzati szívhang nem felgyorsult, hanem lelassult. És ez nagyon nem jó. Ráadásul az előző szülésnél eléggé megsérült Éva alul, életveszélybe került - ez az előzmény is óvatosságra intette az orvost, aki azért Évának már jó ideje mondogatta, hogy ha nem úgy alakulnak a dolgok, akkor inkább vágnak, minthogy baja essen bármelyikőjüknek is.

Elhangzott tehát a döntés: császármetszés lesz.

Az orvos nagyon kedvesen nyugtatta Évát: "mindent megtett a kismama, mindent szépen csinált, nagyon jól tűrte a vajúdást is, de nem lehet a végtelenségig várni. Lehet, hogy magától is megszületne a kisfiú, de akár 2 napig is tarthatna. Régebben az ilyen helyzetbe bele is halhattak a babák. Sőt akár az édesanya is."

Éva aggódó kérdéseire nyugodt hangú, részletes válaszokat kapott. Ám hiába a szép szavak, Éva bizony sírt egy kicsit, amikor a műtőbe tolták.

És aztán gyorsan történt minden: Lajos, és a kisebbik lány, Bernadett időközben megérkező keresztmamája ott kukucskáltak befelé a műtő ablakán. És itt már Lajos sem volt olyan sziklaszilárd, a szíve szakadt meg az asszonykájáért, amikor látta, hogy előkészítik.

Ám nem volt miért aggódni: benn a csapat (Dr. Kozma Bence szülész-nőgyógyász szakorvos, Dr. Filep Annamária anaesthesiologus szakorvos, Kathy Zsuzsanna anaesthesiologus szakasszisztens, Szabóné Papp Irén műtősnő, Matolcsy Attila műtőssegéd) rutinosan dolgozott össze.

Nagyon gyorsan, komplikációmentesen kiemelték Évából a babát, akiről az derült ki, hogy egyáltalán nem jó irányba kezdett el forogni a beilleszkedéshez. Folyton felfelé rúgta magát ahelyett, hogy előre fúrta volna magát a kijárat felé.

A kis Lajos - mert édesapja után a Lajos nevet kapta - egészséges - állapította meg Dr. Kovács Judit - neonatológus szakorvos. 2900 gramm és 49 centis lett, ám már most 34-es volt a feje, ha tovább nő, akkor elég reménytelen lett volna, hogy azon a szűk medencén kiférjen.

A babát itt is az édesapa veheti a mellére először, ha az édesanyát műtik: Lajos meg is lepődött, de határtalan boldogsággal ölelte meztelen mellkasára a pelenkás, de egyébként csupasz, nagyon magzatmázas kisfiát.

Nemsokára Éva is kikerült a műtőből és Ráczné Nagy Gabriella csecsemő- és gyermekszakápoló segítségével már mellre is tehette kisfiát. Lajos értesítette az FHBiobankot, hogy lehet jönni a levett anyagért, aztán összebújtak és csak csodálták ezt a csöppnyi kisfiút - aki az első fiúgyereke Lajosnak.

A családnak sok boldogságot kívánunk, és gyors gyógyulást, sok tejet Évának!

Köszönjük a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának, hogy fogadtak minket!

Kéky Kira

Biztosan sokan emlékeznek annak a családnak a történetére, ahol előbb az édesapa kapott új vesét, aztán az édesanya megszülte a kicsi Zsombort, majd az előbb tökéletesen növögető kisfiú egyszercsak életveszélybe került.

5 napon keresztül minden megevett korty anyatej és tápszer sugárban jött ki belőle. Akkor a Heim Pál Gyermekmórházban Dr. Hegyi Gábor és csapata mentette meg Zsombor életét, akinek egy ritka rendellenessége, csecsemőkori gyomorkimenet-szűkülete lett.

Kulcsár Bernadett és Antal, a férje abban a pár napban a poklot is megjárták.

Ám aztán a kórházban olyan kedvességet, figyelmet és empátiát éreztek, hogy úgy érezték, az osztályt fel kell terjeszteniük az Astellas - Az év orvosa pályázat újonnan alapított De Châtel Rudolf-emlékdíjra.Ezt az elismerést a tavaly elhunyt, csapatmunkát és humánumot szem előtt tartó nagy hírű professzor emlékére, a betegek gyógyulása érdekében végzett áldozatos munka, valamint a kiemelkedő szakmai és emberi teljesítmények csoportos elismerésére hívták életre. A 34 felterjesztett csoportban megosztott első helyet kapott a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Csecsemő- és Gyermekszívsebészeti Anaesthesiológiai Intenzív Részlege és a Heim Pál

Gyermekkórház Sebészeti és Traumatológiai Osztálya. Ez utóbbin mentették meg Zsombor életét.

Így terjesztette fel Bernadett a csapatot:

Köszönöm gyermekem mosolyát!

A kisfiam 2014 júliusában született egészséges, csodaszép gyermekként. Otthonlétünk alatt gyarapodott, növekedett rendesen. 2 hetesen azt tapasztaltuk, hogy a tej eleinte bukás formájában, később pedig már minden evés alkalmával hányás formájában visszajött.

Ügyeletre mentünk a Heim Pál Kórházba és megfigyelték a kisfiam evését, ám akkor nem tapasztaltak hányást így hazaküldtek bennünket.

Majd tovább teltek a napok és rohamos fogyás következett. A pelenka minden alkalommal üres volt, sem vizelet, sem széklet. Kora reggel elmentünk a Heim Pál Kórházba és azonnal felvették gyermekemet a belgyógyászatra és már vizsgálták is. Vérvétel és ultrahang vizsgálat után kiderült a probléma oka: gyomorkimenet-szűkületet állapítottak meg alig 3 hetes kisfiamnál.

Súlyosan kiszáradva, az utolsó pillanatban voltunk a kórházban. Azonnali műtétet javasoltak. A sürgősségin találkoztunk Dr. Hegyi Gáborral és csapatával, akik azonnal a kisfiam segítségére siettek. Infúziót kapott, hogy felkészítsék a műtétre. Végül a nap végére sikerült olyan állapotba hozni gyermekemet, hogy kibírja a műtéttel járó megpróbáltatásokat.

Sikeresen megműtötték, átvágták a gyomor és patkóbél közötti szakaszon az izomgyűrűt, mely megakadályozta az étel továbbjutását. Dr. Hegyi Gábor azonnal készen állt arra, hogy segítsen, megérdemli a jelölést az Astellas díjra.

Átéltük a legrosszabbat, amit egy család átélhet, amikor életveszélyben látja a gyermekét. Ahogy azt a "Jön a baba - Hadas Krisztával" című műsorban is megfogalmaztam (ami a babavárásunk, a szülés és a váratlan életveszélyes állapot dokumentumfilmes bemutatása)

"Napközben itt voltunk, éjszaka pedig próbáltuk behozni az alvást, mondván, hogy intenzív osztályon van, és ott figyelnek rá. Tényleg nagyon jó kezekben volt, mindenki annyit segített és foglalkozott vele, hogy le a kalappal mindenki előtt. Köszönjük nekik a munkájukat, mert csodálatosan figyeltek a kisfiunkra.

Az osztály minden dolgozója, tényleg mindenki nagyon figyelmes volt, emberszámba vettek minket, tájékoztattak és a lehetőségekhez képest igyekeztek komfortosan elhelyezni minket, hogy a babánkkal lehessünk. A férjem akkor volt 5 hete vese transzplantált, maszkot hordott, úgy volt velünk. "

Ő ezt mesélte a Jön a baba - Hadas Krisztával műsorban:

"Amikor megtudták itt a kórházban, hogy öt hete voltam transzplantálva, azt mondta mindenki - nővérek és orvosok, kifejezetten a Hegyi Gábor doktor is - hogy magának itt jelenleg semmi keresnivalója nincs, mert le van gyengítve az immunrendszere. Ez teljesen igaz és óvnak, védenek, nagyon kedvesek, de a gyerekemet nem hagyhatom itt. Itt kellett lennem mellette."

Viszont amikor látták, hogy hajthatatlan és nem megy haza, akkor hoztak neki friss maszkot és igyekeztek óvni őt is. Minden kedves Heim Pál (intenzív sebészet, sebészeti osztály és sebészeti baba-mama osztály) orvosának és nővérének külön köszönet az emberséges hozzáállásukhoz, szakmai hozzáértéséhez és segítségükhöz. Fantasztikus szakemberek és magánemberek.

Ma már egészséges és fejlett kisbaba Zsombor. Egészségi állapota kifogástalan, erős és boldog kisfiú. Minden nap emlékszem a megpróbáltatásokra, amiket átéltünk, és hálát adok, hogy megmentették a kisfiúnk életét. A mosoly amit kapunk tőle… felbecsülhetetlen.

Köszönöm Dr. Hegyi Gábor, nekem Ön az év orvosa!

A kitüntetést péntek este, az Astellas - Az év orvosa díjátadóján vehették át az osztály dolgozói.

Azóta Zsombor már 80 centis, 10 kilós és az orvosok azt jósolták, hogy vélhetőleg erős, vagány kissrác lesz belőle, mert azok a gyerekek, akiknél ez az életveszélyes elváltozás kialakul, felnőttként erősek és izmosak, birkózók, úszók lesznek.

Így legyen!

A családnak jó egészséget a Heim Pál Gyermekkórház Sebészeti és Traumatológiai Osztálya minden dolgozójának pedig további sikereket kívánunk!

Kéky Kira

11 kórházban töltött nap után Kozmáné Varga Andi végre hazatért Benedekkel, aki kicsit fogyott, de szépen eszik.

A császármetszés helye még sajog, a varratokat kivették (és ez valamiért nagyon-nagyon kellemetlen volt Andinak, kicsit nehezen jár-kel), a méhizom összehúzódások sem voltak éppen fájdalommentesek. De Andi nem panaszkodik, már megszokta, hogy magában tartja a rossz élményeit, mert azokkal csak férjét, Józsit aggasztja, aki Ausztriában közben rommá izgulja magát.Igen, harmadik gyerekük megszületése után mindössze két nappal, József fájdalmas búcsút vett a feleségétől. Mindössze négy nap szabit kapott, vissza kellett utaznia a hegyi panzióba, ahol szakácsként dolgozik.

A Kistarcsai Flór Ferenc Kórházban a tomboló influenzajárvány miatt látogatási tilalom van. Józsit és engem is csak azért engedtek be 10 percre Andihoz, mert már hetekkel korábban beoltattuk magunkat, és vittük magunkkal az oltásról szóló bizonyítványunkat is. (Ajánlom mindenkinek, akinek influenzaszezonban szül a párja, hogy oltassa be magát, mert különben - a teljesen indokolt biztonsági intézkedések miatt - a közelébe sem mehet majd a mamának és babájának. És persze otthon sem szabad ráragasztani a kismamára a vírust, szóval kérjen oltást, aki szeretné látni a gyermeke(i) anyját a szülés után.)Szóval a szülők 10 percet kaptak a búcsúzkodásra. Közben a nagyobb gyerekek Jázmin és Botond a folyosón várakoztak türelmesen. A kórteremben a szülők még tartották magukat, felváltva ölelték egymást és a babát. De amikor Józsi elszakadt feleségétől és legkisebb gyerekétől, mindketten a sírással küszködtek. Kint pedig Jázmin és Boti akkor kezdett keserves sírásba, amikor meglátták könnyes szemű apjukat. Sajnálták a szüleiket és sajnálták magukat, hisz csak két hónap múlva láthatják apát, és annak is érezték a súlyát, hogy apa legközelebb már két hónapos korában tartja újra a karjaiban Benedeket.Most azt kérdezik, minek ez az egész szenvedés? Hát azért, mert a csődbe ment családi vállalkozás, a hitelek miatt a családfő Ausztriából tudja biztonsággal eltartani a családját. Sok ezren élnek így…

József azóta kora reggeltől késő estik dolgozik, nem csak főz, a panzió "mindenesi" feladatait is ellátja. Havat lapátol, szerel, mindent megcsinál, ami munka. Azt mondja, azért fárasztja ki magát teljesen, hogy késő este csak bezuhanjon az ágyba, és ne járjon az agya, ne gondoljon minden pillanatban arra, hogy mi lehet otthon. És ha tud, skype-on beszélget a feleségével és a gyerekeivel.Andi már otthon van. A kicsi veresegyházi házban egy szobában alszik a gyerekeivel, a másik szobában a szülei laknak. Benedeket éjszaka maga mellé veszi, hogy ha felsír, azonnal megetesse - részben anyatejjel, részben tápszerrel. Nem akarja, hogy a sírás felébressze a testvéreket, akiknek pihenni kell, hisz reggel suliba, óvodába indulnak. A nagyszülők hozzák-viszik a gyerekeket. Andinak még fogalma sincs arról, hogy mi lesz akkor, ha a nagyszülők épp nem tudnak segíteni a hurcolászásban, autó híján ugyanis, a csecsemővel a kezében elég nehéz lenne délutánonként begyűjteni Jázmint és Botondot.

De azt mondja, ne aggódjunk, úgyis meg fogja oldani!

Már 4 szülésen túl vagyunk, túl vannak a mamáink, még hat áll előttünk! Tartsatok velünk!

Hadas Kriszta

Este háromnegyed 11-kor telefoncsörgést hallani - ez csak egyet jelenthet - szülést. Ne hát tegnapelőtt szültünk, most 3 hétig nem várunk semmit - villant át a gondolat az agyamon, miközben igyekeztem nagyon gyorsan felvenni a telefont, hiszen a 10 éves lányom már aludt.

- Erikának elfolyt a magzatvize - mondta Hadas Kriszta, mire én csak annyit tudtam mondani: Ó, ne!

Nem mintha nem a világ egyik legfelemelőbb munkája lenne, amit most (és tavaly az első évadban) Hadas Krisztával csinálunk/csináltunk csupán szerettünk volna pihenni kicsit. Mert ez a munka most 30-40 órás ébrenlétekkel jár és azt gondoltuk, a következő szülésig van egy kis időnk pihenni.

Hát nem volt.

Még szerencse, hogy a forgatáshoz mindig elő van készítve minden, így csak az öltözködés, frizura és smink maradt hátra. 11.40-re jött a taxi, és nemsokára már a Szent János Kórház szülészete előtt topogtam.

Én érkeztem leghamarabb, így Erikával és párjával, a kameruni Sebastiennel együtt caplattunk fel a másodikra, ahol Palotai Éva szülésznő már mosolyogva várt minket.

A CTG szerint Erikának fájásai is voltak, ám ez az arcán egyáltalán nem látszott, olyan őszinte derűt, jókedvet sugárzott, olyan hihetetlen bizalmat, hogy szinte tapintani lehetett körülötte az örömét.

Az orvosi vizsgálat megerősítette, hogy a magzatvíz folyik, és épp akkor, amikor az ultrahangon az ügyeletes orvos rátette a vizsgálófejet Erika hasára, befutott a kismama választott orvosa is, így együtt hallottuk az eredményt: Zoé baba továbbra is faros, ebből császármetszés lesz.

- Első babát nem engednek farosan születni, ez a protokoll - mondta dr. Hajdinák Adrienn. Hát, bár Erika nem így tervezte, de a reakciója csak ennyi volt: akkor így lesz, semmi gond!

Egy gondunk volt csupán, de az is csak a mi arcunkat felhősítette el Hadas Krisztával: Zoé baba még csak 36 hetet töltött benn Erika méhében, így hivatalosan koraszülöttnek számít, és ezzel együtt esélyesnek arra, hogy születés után elvigyék egy PIC-re, a koraszülött intenzívre.

Arra esélye sem volt Erikának, hogy a szülést megállítsák, megrepedt magzatburokkal nem maradhat benn a baba még egy hétig. Még egy napig sem igazán. Ha viszont a gyermekorvos rendben találja a kislánykát, ha az értékei jók, akkor nem kötelező PIC-re vinni.

Bár nem akarta az édesanyját jóval éjfél után felébreszteni, de a párja unszolására Erika mégiscsak telefonált. Megegyeztek, hogy nem kell izgulni miatta, mindenki ideért már, a doktornő és Hadas Kriszta is, és majd jelentkezik, ha megszületett Zoé.

Épp senki sem szült az osztályon, Erika átköltözött az egyik nagyon szép, fürdőszobás, kádas szülőszobába, kapott infúziót, amivel előkészítették a műtétre. Ez már a sorozat 14. szülése, de ilyen nagyon erős szeretetmegnyilvánulást, ennyi simogatást, ölelést egyetlen édesapától sem láttunk: Sebastian folyton fogta Erika kezét, puszilta a hasát, duruzsolt neki és követte mindenhová.Nem tudok más szót erre: hatalmas szerelemben élnek és mindketten maximálisan ki is mutatják az érzelmeiket. Seba még csak kicsit tud magyarul, de azt például mondogatta párszor: "nyugi!"

Gyorsan összehívták az ügyeletes anesztes csapatot és alig fél óra múlva már tolták is a műtőbe a kismamánkat.

Közben megismerkedtünk a tündéri gyermekorvossal is, Dr. Flach Edinával, aki a műtő előtt várta készenlétben Zoét, hogy megvizsgálhassa.

Benn egyszerre két kamerával igyekeztünk résen lenni, hogy ne maradjunk le semmiről, de ne is zavarjuk a műtétet: Hadas Kriszta is kapott egy kis kamerát, hogy míg én a császármetszést figyelem, addig ő feszülten figyelő édesapáról is készíthessen felvételeket. Erika végig mosolygott, nem hittem volna, hogy valakibe ennyi derű fér és még ilyen helyzetben, a műtőben kiterítve is mosolyog az arca, a szeme :)

Aztán egészen gyorsan elérkezett a nagy pillanat, és popsival előre kihúzták a mamájából Zoét, aki azonnal hangos tiltakozásba kezdett, nagyon magas, lányos hangon sírt. A szülésznő már vitte is ki a gyermekorvoshoz, aki megvizsgálta, és mindent tökéletesen rendben lévőnek talált. Zoé 9/10-es Apgarral született, 2450 grammos és 52 centis. Bár édesapja nagyon sötét bőrű, Zoé most még nem tejeskávé bőrű, csak később fog "besötétedni".

Közben levették a köldökzsinórvért és szövetet is, melyet a műsor kismamáinak 20 évre ingyen tárol el az FHBiobank.

Felöltöztetés után édesapja kapta meg a kis babát, és be kell valljam, könnyekig hatódtunk, amikor hallottuk, hogy Seba egy kedves kis dalt, amolyan altatóféleséget dúdol Zoénak, miközben szakszerűen ringatja.

Kiderült, hogy amikor kicsi volt, akkor ezt a dalt az ő édesapja énekelte neki és testvéreinek. Seba egyébként jártas a gyerekgondozásban, kisebb testvérei rendszeresen ő istápolta Kamerunban, nem riad meg a tele pelenkától sem. Erika szerint biztosan rengeteget fog segíteni a baba ellátásában, ezt előre mondta is neki a párja.

Amikor aztán Erikát kitolták a műtőből, és Seba odavitte neki a rózsaszínű, csíkos pokrócba bugyolált csöppséget, mindketten könnyeztek :) Na jó, mi is egy kicsit :)

A rendkívül kedves, mosolygós doktornő szerint minden tökéletesen zajlott, mondta, hogy nagyon megkedvelte a különös párt :)

Erika megkapta a szobáját, felhívta az édesanyját, együtt örültek, aztán egy pár percre kihozták még neki a kislányát a melegítő inkubátorból, hogy dédelgethesse.

Hadas Kriszta értesítette az FHBiobankot, hogy jöhetnek a szettért, elkészítettük ezt az utolsó fotót és hagytuk pihenni őket.

Hát, biztosak vagyunk benne, hogy a kis Zoé sokat lesz édesapja karjaiban, és hisszük, hogy Erika, aki mellrák, sugárkezelés, és egyik mellének eltávolítása után csupa derűvel a szemében most már csak jót kaphat az élettől.

A Szent János Kórháznak köszönjük a segítséget, a családnak gratulálunk és jó egészséget kívánunk a kis Zoénak!

Még 6 szülést kísérünk, tartsatok velünk továbbra is!

A LifeNetworkön a sorozat anyák napján, május 3-án indul, ott meg is nézhetitek a különleges pár igazán nem hétköznapi történetét!

Kéky Kira