Jön a baba - Hadas Krisztával

Amikor Bernadették szülésének első húsz percét végigröhögtük, mert olyan "szőkék" voltunk, hogy képesek voltunk számtalanszor eltévedni éjjek a kórházban, akkor már tudtam, hogy Bernadett nagyon laza, jó fej, hogy ő nem egy parázós típus,

Vágni is nagyon jó volt a filmjöket, nagyon remélem, hogy Ti is felváltva fogtok vigyorogni és könnyezni, mert persze lesznek a filmben szívbemarkoló pillanatok is.

A forgatás óta is tartjuk Berniékkel a kapcsolatot, és azt mesélik, hogy mikor hazamentek a kórházból, akkor nagy nyugodtan azt gondolták, hogy majd szépen beáll a rendszer, megszokják, hogy egy "Mannányival" többen vannak és minden rendben lesz.

Ám a helyzet ennél néha kaotikusabb, Bernadett így ír erről:

"Hétköznapokon van egy biztos pont az életünkben, Márkónak (ő a nagy fiú) be kell érnie a suliba. Ezt a feladatát több-kevesebb sikerrel abszolválja. Délután az én megyek Márkóért és bevallom én sem teljesítek 100%-on. Ne aggódjon senki, Márkó minden nap suliban van, amikor van iskola és minden nap haza is hozzuk, csak nem mindig a tervezett időben... Míra (a középső gyerek) hetente kétszer van családi napköziben és péntekenként van nagymamánál. Természetesen az érkezési időpontjaink ebben az esetben is hektikusak.

Manna (a sorozatban született legkisebb kislány) folyton úton van. Ő nem késik el a saját programjairól egyelőre (talán azért mert még nincs neki), de biztos vagyok benne, hogy idővel változni fog ez a helyzet is. Néha azt gondolom az élet tréfálkozik velünk, vagy csak egyszerűen teszteli a terhelhetőségünket, mert a munkánkban most kapjuk meg azokat a lehetőségeket, amikre hosszú idő óta vágytunk.

Feltételezésem szerint egy normális család életében most az következne, hogy a hétvégéket együtt töltjük, kirándulunk, romantikázunk. Nálunk ez sincs így. Az említett vágyak teljesülése miatt Manna és én úton vagyunk, apa meg a nagyokkal próbál túlélni itthon.

Hamarosan nyári szünet lesz és tartok tőle, hogy a gyerekeink idegbajt fognak kapni tőlünk. Ha azzal kezdtem, hogy minden rendben van, azzal is zárom. Tényleg minden rendben van, csak kicsit másképp, mint azt sokan képzelik. 20 év múlva talán kipihenjük magunkat."

Hát így van!

Bernadették példát mutatnak rögtönzésből, alkalmazkodásból és lazaságból - ne hagyjátok ki a részüket a Jön a baba - Hadas Krisztával sorozatban, amelynek új epizódja vasárnap 16 órakor kezdődik a LifeNetworkön!

Kéky Kira

"Zoé baba már három napja táncol az idegeimen, ez a front most nagyon megviselte őt, és semmit nem tudtam tőle csinálni" - kezdte beszámolóját Melicher Erika, sorozatunk 2. évadának újabb kismamája. Ez a helyzet vélhetően minden anyuka számára ismerős :)

"Megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, nem volt egyszerű az ordítás mellett."

Erikáék története több ok miatt is nagyon egyedi és nagyon pozitív.

Egyrészt Erika túl van egy mellrákon, ami miatt levették az egyik mellét, másrészt a boldogságot egy kameruni férfi mellett találta meg: Sebas remek férj és gondos családapa. Irigylésre méltóan az, nézzétek meg ma a filmben!

Erikát is beszippantotta az anyaság, "a világ legcsodálatosabb, de legkeményebb melója" - ahogy fogalmaz.

"A terhesség alatt már készültem rá, hogy nem lesz sétagalopp. De erre nem lehet felkészülni max. elképzelni, ami köszönőviszonyban sincs a valósággal. A legijesztőbb dolog az volt, amikor hazavittük a kórházból, és rádöbbentem, hogy ezt a kis emberkét valahogy életben kell tartani. Totál rám van utalva. Az érzéstől és felismeréstől összeszorult a gyomrom. Akkor tudatosult bennem a felelősség. Szerencsés vagyok, mert Sebas rengeteget segít nekem, és nagyon jól tűri a kiborulásaimat is. Mert vannak. Főleg mikor nem tudom, hogy Zoé miért sír. Gondolom ismerős a helyzet, a gyerek ordít, te mindent végigzongorázol, (kaja, pelus, orra nincs-e eldugulva, stb.) és nincs eredménye. A gyerkőc még mindig ugyanúgy üvölt. Volt, hogy én is sírva fakadtam vele."

Ez az anyukák rémálma. És ilyenkor rimánkodunk, hogy teljen gyorsabban az idő, mert ha már tudna beszélni, akkor legalább tudnánk, mit szeretne az a gyerek!

"Amitől én a legjobban szenvedek az az alváshiány. Mindig is jó alvó voltam, most viszont a túlélésre játszom :D Az elején még lelkiismeret furdalásom volt amiatt, hogy szalad a lakás, hogy összecsapnak a hullámok a fejem felett. Mára már elengedtem ezeket. Első Zoé, a többi megvár."

Na, ez az, amit viszont sok édesanya nem képes megtenni, és szép lassan beleőrülnek a teljesítménykényszerbe.

"Már nem cserélném vissza ezt a korábbi életemmel. Annyira jó nézni, ahogyan Zoé fejlődik, megtanul dolgokat, kinyílik a kis tudata. Már most látom, hogy akaratos és önfejű gyerek lesz. :) Nem meglepő mindketten azok vagyunk. Lesz vele meló :D Az összes rosszabb napot feledtetni tudja egy gőgicséléssel, vagy egy széles mosollyal. Sosem gondoltam volna, hogy Zoé átveszi az irányítást, de kb. 2 nap alatt sikerült neki. Ahogy belegondolok, hogyan kísérleteztünk ki módszereket, csak hogy ne sírjon sokat, vagy hajnalban ne 2-2,5 órát legyen ébren... Most már csak mosolygok, akkor véresen komolynak tűnt."

Erika egyébként hihetetlen sok mosollyal jutalmazott minket forgatás közben - még a szülés alatt is, belőle egyszerűen sugárzik az életöröm.

Nézzétek meg ma délután 4-kor a LifeNetworkön a Jön a baba - Hadas Krisztával sorozat újabb epizódját. Ígérem, szem nem marad szárazon!

Kéky Kira

Kata szőke, tiszta tekintetű és bájosan mosolygós. Attila barna, tiszta tekintetű és kisfiúsan mosolygós. Két helyes, barátságos, fiatal, akik mindig úgy beszélnek, hogy közben mélyen a szemembe néznek. Semmi manír, nincs hamiskodás, mismásolás, őszinték és romlatlanok. Most életük legnagyobb „kalandját” élik. Ikreket várnak.

Attila az építőiparban dolgozik, Kata pedig kórházba be, kórházból ki jár. Nagyon nehéz a terhessége. Közben pedig bérelt lakótelepi lakásukat csinosítgatják. Nagyon nem veti fel őket a pénz, Kata már nem dolgozhat, Attila pedig kemény munkával teremti meg a legszükségesebbeket.

Már állnak a kiságyak, betáraztak pelenkából is, és nagyon várják a fiúkat. Igen, fiúk lesznek. Ott voltam, amikor az ultrahangos vizsgálaton kiderült a nemük. Óriási volt az öröm, mert az első sokk után, amikor kiderült, hogy két baba lesz, rögtön mindketten azt kívánták, bárcsak fiúk lennének. És lőn!

Kata és Attila nagyon régóta ismerik egymást. Nem új kapcsolat az övék, bár szerelem nemrég lett belőle. Így ír erről Kata:

„Párommal egy iskolába jártunk, majd 14 év után újra keresztezték egymást útjaink…
Ami még bájosabbá teszi a történetünket az én szememben, hogy szerelmünk távkapcsolatként kezdődött, mert Attila akkoriban Svájcban dolgozott, így csak 2-3 havonta találkoztunk, amúgy pedig non-stop bekapcsolva a webkamera. (Úgy is aludtunk.) Majd a szülinapomon hazaköltözött hozzám, és 8 nappal később, az ő szülinapján megfogantak az ikrek.

Nagyon sok erőt adott már most az, mikor elcsíptem az első évad ikres részét, és ha a második évadban is terveztek ilyet, állunk elébe.

Eddig csak az volt a benyomásom, hogy a terhesség a boldogság netovábbja és egy igazi, gyönyörű élmény. Hát óriási pofont kaptam, mikor én is belevágtam. Nem gondoltam, hogy ennyire borzasztó is lehet az első időszak.”

Aztán a második, és a harmadik trimeszter sem lett sokkal könnyebb Kata számára. A hasában növekvő ikrek legyengítették a szervezetét, és kiújult egy régi gyerekkori bőrbetegsége. Nagy lila foltok, pörsenések jelentek meg az egész testén. Nem csoda hát, hogy a kismama néha nekikeseredik. Sokat van megfigyelésen a Szent János Kórházban, ahol majd szülni fog.

„Sok szuri, gyógyszer miegymás segítségével próbáljuk még kicsit maradásra bírni a kicsiket…
Én már nem aggódom, mert 2 kg fölött van mindkettő, megfelelő a fejlettségük. Szóval én megadtam magam, döntsenek az orvosok!
Az önző, rossz és a gondoskodó anya vív harcot bennem.
Nagyon várom már, hogy végre láthassam, a karjaimba vegyem őket, de azt sem bánom, ha még pihennek odabent kicsit, hiszen tudom, hogy ez nagyon fontos. (Habár már nagyon nehéznek érzem a pocakom.)
A kórházi mindennapokat viselem csak nehezen, de ennyit igazán meg kell tennem értük!
A lelki része kínoz nagyon, mert apuci csak ritkábban tud jönni, és nagyon hiányzik mindhármunknak a hangja, a keze melege a pocin, és csak úgy, egyszerűen Ő...
Reggel ötkor ébresztő és este tíz-tizenegyig nincs az a zene, könyv, séta, nasi, ami elég. Minden porcikám azt remegi, bár otthon lehetnék…
A drámakirálylány sokat sír egyedül a kórházban, de ezeken a könnycseppeken keresztül majd csak átcsusszanok a célvonalon, és már csak a meghatottságtól és a büszkeségtől leszek hajlandó sírni, mert elmondhatom, megcsináltam, megcsináltuk!
Eddigi életem legnagyobb versenyét én nyertem és a fődíj: család.”

A család az, amire mindketten nagyon vágynak. Kata és Attila szülei is elváltak, é rendkívül megviselte őket az elszakadás. Kata az édesanyjától, Attila az édesapjától került nagyon távol. De most - azt remélik - hogy a babák érkezése majd újra összehozza a családot. Volt, ami volt, spongya rá - mondják - hisz a két babának csak örülni lehet!  

Hadas Kriszta

Vasárnap reggel. Vagy inkább hajnal. 4 óra 37 perc. Csörög a telefonom. Dorina az, Szegedről.

"Szia, ne haragudj, hogy zavarlak, anyának elfolyt a magzatvize!"

Szegény szülésznők hányszor ébredhetnek hasonló hívásra! Nagyon tudom becsülni érte őket. Én nem szülésznő vagyok, de mióta Hadas Krisztával a LifeNetworkon a Jön a baba sorozaton forgatom a szüléseket és vállaltuk, hogy a második évad 10 szülésénél (az első évadhoz hasonlóan) mindenképp ott leszünk, ilyen az életünk. Nem panaszként mondom, mert gyönyörű munka. Csak kissé kiszámíthatatlan.

Én például épp egy órával előtte, hajnali fél 4-kor feküdtem le aludni. De ez a munka együtt jár a fegyelmezettséggel is: amikor hívom Krisztát, és felveszi a telefont, azonnal újságíró-üzemmódba kapcsol, pedig - mint kiderült - ő is csak 3 órával előtte feküdt le. Mégis azonnal éber lesz, intézkedik, hívja Ottót, a műsor állandó operatőrét, akivel ma egyébként épp mentek volna Szegedre forgatni a másik anyukához, Emeséhez, hogy a késő délelőtti indulásból hajnal lesz. Mert helyzet van.

Bő két óra az út, a múltkor nem értünk oda időben, Emese sürgősségi császárral megszült, mikor mi nagyjából félúton voltunk. Drukkolunk, hogy Klaudia babája ne akarjon nélkülünk megszületni.

Ezúttal szerencsénk volt :) 7 óra után megérkezünk. A folyosón Klaudia nagylánya, a 14 éves Dorina és a barátnők várják a híreket bentről.

Még egyben találtuk Klaudiát, intenzív, rendszeres fájások közepette. A szülésznő, Katalin hozott neki nevetőgázt, amitől kissé elbódul az ember és kevésbé viselik meg a fájások. Kapott a popsijába egy "koktélt" is, ami segíti a méhszáj lazulását. De persze ezek csak kicsit, tényleg kicsit könnyítenek egy szülő nő terhein.

Ez van, Klaudia is tudta, hogy ezzel jár a szülés, hiszen 14 éve ugyanígy, ugyanitt szülte meg Dorinát. Csak most már több lehetőség van a csillapításra, mint akkor volt.

Míg kinn a nagylány izgult (aki azt mondta, nagyon izgult pánikban volt hajnalban, mert nem tudta, mit kell ilyenkor csinálni), addig benn Attila teszi ugyanezt.

Ő Klaudia volt barátja, aki a babája édesapja. Megígérte, hogy bejön, hogy legalább a jelenlétével próbáljon támogatást nyújtani, ha már mást nem is tud tenni ilyenkor egy férfi.

Mert mást nem tud. Mi sem, pedig szinte tapinthatóan igyekeztünk minden édesanyának valamit nyújtani, minden szülésnél. Bátorítást, egy kis humort, együttérzést - kinek mire volt szüksége.

De ez a harc mindig az anyáé, mindenki más csak kibic ebben a játszmában.

Tulajdonképpen nem tartott soká, egész gyorsan tágult Klaudia, és azt, hogy elementáris fájdalom szülni, a belőle kiszakadt kiáltásokból is tudtuk. Ősi volt, ösztönös.

A Gynotal szülést könnyítő gél vélhetőleg gyorsabbá tette kislánya útját, mert 8 óra 25 perckor Dr. Bitó Tamás szülész-nőgyógyász és Simon Katalin kezei közé szinte teljesen kerek fejjel jött világra Kamilla Fruzsina, úgy tűnik, nem sok időt töltött a szülőcsatornában. 10-es APGAR értéket kapott az orvostól, minden tökéletesen rendben volt rajta.

A kitolásnál nem volt benn az édesapa, így az orvos feltette a kérdést, ki vágja el a köldökzsinórt? Klaudia nem akarta (egy kismamánk korábban megtette ügyesen), rábeszéltük gyorsan Hadas Krisztát, hogy vállalja ő.

Életében először megtette ezt a mozdulatot, amellyel a baba eddigi 9 hónapos léte visszavonhatatlanul véget ér és az új élet elkezdődik számára. Levették a köldökzsinórvért és szövetet is, melyet a műsorban szereplő kismamák számára az FHBiobank tárol el 20 évre.

Gyors mérés és csutakolás után klasszikus, fehér pólyába öltöztették Kamillát. Az édesanyjának még volt némi dolga: megszülni a méhlepényt, kibírni a gátmetszés sebének ellátását és saját lábon átsétálni az újszülöttes ágyikóba. Kamilla eléggé elanyátlanodva kiáltotta világgá, hogy megérkezett, bár a pólya melege és érintése állítólag emlékezteti a babákat az eddigi szűk helyre, de Kamilla kitartóan követelte édesanyját.

Alighogy Klaudia lefeküdt, már vitték is ki neki a kisasszonykáját. 

Mellre tette, Kamilla pedig nem túl lelkesen, de azért szopizott egy kicsit. Végre bejöhetett az édesapa és Dorina is, úgy hagytuk őket ott, hogy lelkesen bámulták az újszülött babát.

Drukkolunk, hogy minden szépen alakuljon körülöttük és sok boldogságot kívánunk nekik!

Klaudia történetével a LifeNetwork csatornán ismerkedhettek meg a Jön a baba - Hadas Krisztával sorozat 2. évadában, ahol ismét 10 édesanya babavárásába pillanthattok bele.

Tartsatok velünk vasárnap délutánonként 16 órától! 

Kéky Kira

Volt egy kamaszlány Klaudia. Szülei elváltak, majd összeköltöztek, aztán megint elváltak. A családban volt sok veszekedés, alkoholprobléma, betegség. Nem csoda hát, hogy az igazán sehová sem tartozó lány gimnáziumból gimnáziumba, kollégiumból nevelőotthonba vándorolt. Sehol sem találta a helyét, mert sehol sem volt igazi helye. Míg a nővére jól teljesített, kiegyensúlyozottabban vette a családi kanyarokat, addig ő – ahogy mondani szokták - nehezen kezelhető, devianciára hajlamos fiatallá vált. 16 éves intézetis lány volt, amikor úgy gondolta egy fiú oldalán önálló életet kezdhet.

Valakibe, bárkibe, kapaszkodni akart.

"Míg bent voltam sokszor elszöktem Gáborhoz és többször voltam az utcán is, mint bent, ahol szörnyű volt. Mire kikerültem, már terhes voltam Dórival. Apa elvitt, hogy szakítsuk meg a terhességem, de úgy sírtam, hogy végül megkegyelmezett nekünk és megszületett Dorina."

Gondolom senkit sem ér meglepetésként, (Klaudia története ugye sajnos nem egyedi), hogy a kamaszlány végül egyedül vágott neki az anyaságnak. Dorina apjával ugyanis hamar szétmentek. Elmondása szerint édesapja segített leginkább neki. És múltak az évek. Dorina ma már 14 éves nagylány. Azzal a tudattal él, hogy őt csak az anyukája akarta, de ő viszont nagyon akarta. Anya és lánya szinte együtt nőttek fel. Most egy egyszobás albérletben laknak Szegeden, de nemsokára hárman lesznek. Klaudia a második gyermekét várja. És ismét egyedül!

Attilával a munkahelyén jött össze. Hamar összeköltöztek. Több félresikerült próbálkozás után Klaudia úgy érezte: na most végre igazi családja lesz.

"Azután jött az első terhességem, aminek mindketten nagyon örültünk. Meséket irt, amiket felolvasott az akkor még nem is gömbölyödő pocakomnak, és én nagyon boldog voltam. Végre hosszú évek után azt gondoltam, egy család leszünk és minden rendben lesz. Olyan nagyon vágytam rá és Dórival is nagyon jó kapcsolatot ápolt Attila. Annyira jó érzés volt és nem akartam elveszíteni a biztonságot, a családot és a szerelmet. Ezért gyáván viselkedve, nem mondtam el, hogy elvetéltem. Még nagyon fiatal volt a terhességem. Reméltem, hogy mihamarabb ismét teherbe esek, mert Attila nagyon szeretett volna egy saját gyereket. Így nem mondtam el neki az igazat, bízva abban, hogy nem veszítem el, és nem fog rám haragudni, hogy bár már nem az első terhességem, mégis a közös gyerekünket hordom a szívem alatt. Sajnos mire erőt vettem magamon és őszintén elmondtam mindent, Attila csalódott bennem és nem tudta megbocsájtani ezt nekem."

Jöttek a sírós, hisztérikus veszekedések, az ajtó előtt való tusakodások, amikor Klaudia megpróbálta visszatartani a férfit, aki menni akart. És mindezek Dorina előtt játszódtak. Attila ma már azt is kétségbe vonja, hogy Klaudia tényleg elvetélt-e, szerinte csak hazudott neki, hogy magához kösse. De egy közös baba most már tényleg, napokon belül megszületik. Ők pedig amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban élnek. Attila azt mondja, az apasági teszt elvégzése után természetesen gondoskodni fog gyermekéről, de Klaudiában többé nem tud megbízni, mert sokat hazudott neki. Közben Dorina hasonlóan nehéz körülmények között készül a ballagására, mint annak idején Klaudia. Imádja az anyját, várja a testvért, és ragaszkodik Attilához is. A kismama már most is alig tudja előteremteni megélhetésükre a pénzt, és hogy a baba születése után mi lesz, arról fogalma sincs.

"Én már százezerszer megbántam a történteket és szeretném helyrehozni a kapcsolatunkat, mert szerintem jó kis család voltunk. Dóri is nagyon megszerette és én is nagyon boldog voltam."

Klaudia gyerekkora óta kényszerpályán él, próbálja valahogy megvetni a lábát, de nem tudja, nincsenek eszközei, senkitől sem tanulhatta meg, hogy kell.

Most ráadásul az albérletből is mennie kell, mert nem kívánatos ott a gyereksírás. De még egyáltalán nem tudja, hogy így, mindenórásan, vagy a pár napos babával hogyan lesz képes új helyet keresni, találni maguknak. Pedig muszáj lesz.

Klaudia babája bármikor megszülethet, mi pedig rohanunk majd hozzá Szegedre.

Hadas Kriszta