Jön a baba - Hadas Krisztával

A 23 éves Nóra ránézésre nem volt rosszul, de a laborértékei azt mutatták, hogy baj van, nagyon nincs rendben valami odabenn.

Kislánya ugyanis olyan szerencsétlen módon helyezkedett el, hogy elnyomta az édesanyja epevezetékét, így Nóri szervezetében elkezdtek felhalmozódni bizonyos méreganyagok.

Ez momentán csak azt jelentette, hogy a hasa egy része viszketett, de van, akinél ez elviselhetetlen érzést is okozhat, és ha nem tesznek semmit, akkor egyre nagyobb bajba sodorják őt is és a méhében növekvő kislányát is.

Erre az állapotra az egyetlen megoldás a terhesség "befejezése": betöltött 37. hét után az orvosok megindítják a szülést - Nóra pedig már épp a 40. hetében volt, épp mostanra volt kiírva. Így nem halogathatták tovább: mindenképp szülni kellett.

De könnyű ezt mondani, ha egyszer Nórának még semmi fájása nem volt, a méhszáj csak fél ujjnyira volt nyitva!

"Hogy lesz ebből gyerek?" Ezt kérdeztük magunkban reggel, amikor találkoztunk a hatalmas pocakú, vékony, vidám lánnyal, akit nemcsak édesanyja kísért el, de több rokona is. Azt rögtön láttuk: nem mondhatnánk, hogy magára hagyták volna! :)

És külön szerencse, hogy a Semmelweis Egyetem II-es Női Klinikáján, ahol választott orvosánál, Sára Leventénél szült, ott dolgozik nagynénje, Éva, aki vállalta, hogy "kézben tartja" az ügyeket és segít, ahol csak tud. Nóra tehát mosolyogva, szépen befont hajjal indult a szülőszobába, ahol fogadott szülésznője, Bogdánné Laskó Katalin várta.Mit tagadjam: a szülés eleje rémesen tétlenül telt: fél 10-től 12-ig gyakorlatilag vártunk a "semmire" - pedig Nóri alaposan elbeszélgetett a méhében mocorgó magzatával, tudatta vele, hogy bizony kívül tágasabb lenne most már.

De mivel ez nem vezetett eredményre, az orvos burkot repesztett, aminek aztán meg is lett az hatása, mert elkezdődtek végre a fájások. Nagynénje Éva, és Anikó, Nóri édesanyja végig ott ült a lánya mellett - a kisbaba apukája helyett is fogva Nóri kezét.

Ám néhány óra várakozás, sétálgatás és nagyjából 3-4 perces fájások mellett is csak 2 ujjnyira tágult Nóri, itt volt az idő, hogy történjen még valami. Katalin, a szülésznő elmondta Nórinak, hogy ha nem haladnak a dolgok és Lara szívhangja lassulna, akkor mindenképp be kell avatkozni, akkor akár császár is lehet a vége.

Így aztán lassan, cseppenként oxitocint kezdett kapni, ennek hatására a fájások hosszabbodni kezdtek, és Lara továbbra is jól volt benn. Ám ekkor már ráfért Nórára a biztatás: az édesanyja és a nagynénje tartotta benne a lelket, mert az eddig mosolygós arcú fiatal lány keze ökölbe szorult, lábai meg-megrándultak a fájdalomtól.Ám a tágulás még mindig nem gyorsult fel eléggé, ezért - és mert láthatóan, de nem hallhatóan! - Nórinak fájtak a méhösszehúzódások, az orvosa fél 5-kor felajánlotta, hogy adhatnak neki epidurális érzéstelenítést. Ekkor már több mint 6 órája voltunk a szülőszobán, Nóri mintaszerűen vette és fújta a levegőt, lazított és lihegett - úgy, ahogy ezt tanácsolták neki, ő tényleg mindent megtett, hogy a kislánya születését segítse.A gerincérzéstelenítés után érdekes módon Nóri nem érezte azt, hogy már nem fájnának a méhösszehúzódások, csak talán kissé kevésbé voltak erősek. Ám a legnagyobb haszna az eljárásnak az volt, hogy innentől elég gyorsan eljutott a 2 ujjnyiról a 4 ujjnyira nyitott méhszájig, szabaddá vált az út a kislányának. Ekkor már Nóra nem beszélt, maximum annyit, hogy "igen, nem". Bár néha viccelődtünk körülötte és csendesen beszélgettünk, ő már semmit nem érzékelt a külvilágból. Csak fájt, meglepően csendesen.

Aztán amikor már állandósult a nyomási inger, a szülészorvosa kért egy "próbanyomást" és kiderült, hogy Nórinak az is tökéletesen ment.Innentől már csak egy fél óra kellett, bár Lara picit visszacsúszott, amikor épp fájásszünet volt és Nóra úgy érezte, hogy szétreped, végül este 8 előtt nem sokkal megszületett az óriási kisbaba - ahogy néhány perc múlva kiderült, 4 kiló 16 dekával, 56 centisen, egészségesen! :)

És igen, Nóra sírt. Nem a fájdalomtól, hanem attól az érzéstől, ami elöntötte akkor, amikor a babáját a mellkasára fektették; és ahogyan ott sírt, mocorgott a kislánya, akinek életéről pár hónapja ő döntött. Ő döntött úgy, hogy mindenképpen megtartja még akkor is, ha az édesapa még nem szeretne családot. Mindketten meghozták a maguk felelős döntését, de talán Nóráé volt nehezebb. Sírt Nóri édesanyja is - nem is csodálkoztunk rajta.

És most - bár ezt az édesapák szokták - most Nóra volt az, aki elvágta a köldökzsinórt. Lara reszketett, kicsit hűvösnek találta ezt a kinti levegőt. Aztán levették a köldökzsinórvért és szövetet, hogy 20 évre eltárolják az FH Biobankban.Nóra megszülte a lepényt, a gátmetszését ellátták, Larát gyönyörű ruhába és hófehér pólyába öltöztették és Nóra visszakapta őt.

Egy óra múlva már szoptatta is.Nóra nem marad család és támogatás nélkül: népes, szerető, törődő rokonság veszi őt körül, Lara édesapja is azonnal jött meglátogatni újszülött kislányát, hiszen attól még, hogy nem fognak együtt élni, a nevére vette és törődni is fog vele. 

Jó egészséget kívánunk Neki!

Nóra és Lara történetét is láthatjátok a vasárnap, 15 órakor induló "Jön a baba - Hadas Krisztával" sorozatunkban, melyben 10 kismama 11 kisbabájának hiteles történetét mutatjuk be. Tartsatok velünk!

Kéky Kira

23 éves, most írja a diplomamunkáját, és mindjárt anya lesz. Olyan anya, ki egyedül vállalja a babáját. Az ő kezét a szülőszobában „csak” az édesanyja fogja. Szóval Nóra, aki a Budapesti Gazdasági Főiskolán fejezi be a tanulmányait, nagyon nehéz helyzetben van. Senki sem erről álmodik, de ha már így alakult az élete, nem sírja tele éjszakánként a párnáját, a baba miatt is próbál a lehetőségekhez képest kiegyensúlyozott, sőt derűs lenni.

Nóra mindössze néhány hónapja járt együtt egy fiatalemberrel. Persze, hogy nem terveztek gyereket, még nem is ismerték egymást alaposan.A fiatal kismama és párja védekezett, mégis úgy esett, hogy babájuk fogant.

Ráadásul korábban PCOS-t, azaz policisztás ovárium (petefészek) szindrómát diagnosztizáltak nála, aminek következményeként a ciklusa is nagyon rendszertelen volt.

Nórának tehát először azzal kellett szembesülnie, hogy csupán néhány százaléknyi esélye lesz később az anyaságra, amikor majd családot akar alapítani. Aztán egy nőgyógyászati vizsgálatról azzal jött ki: lehet, hogy nem is beteg, viszont teljesen biztos, hogy most babát vár.Ezek után jött a tépelődés, a dilemma, hisz párja nyilvánvalóvá tette, ő bizony még nem akar apa lenni. „Megéltük az abortusz közelségének érzését, ám úgy döntöttem, szeretném a kislányt, aki a pocakomban növekszik..." - így írt nekünk magáról a rendkívül csinos, és nemsokára gyerekét egyedül nevelő anyuka. Párjával ugyanis a baba miatt veszekedés veszekedést követett, és végül szakítottak.

Nóra most visszaköltözött a lányszobájába, az édesanyjához. Nagymama, anya és a pici lánya együtt fognak élni.Persze őket is elkapta a fészekrakó ösztön, festettek, mázoltak, tapétáztak és berendezték a babaszobát, a bátyja pedig - a hogy a képen látható - a falak kidíszítésében segített.

Nóra azt mondja, talán túl vannak a nagy viharokon, és bár nem felhőtlen a kapcsolata gyermeke apjával, de azért beszélnek, mert az apa kérdezősködik születendő kislányáról. Nóra persze a családján kívül a barátnőire is számíthat, akikkel rendszeresen csajos délutánokat szerveznek.Bulizni persze egyáltalán nincs kedve, de nem azért, mert szégyelli állapotát, hanem mert nem vágyik hangos partykra. 

„Történetem talán erőt ad más lányoknak/anyáknak az élethez, vagy olyan helyzetekhez melyektől rettegnek... ahogy most én is teszem. De kitartok a babámért.”

A JÖN A BABA - HADAS KRISZTÁVAL című sorozatunk premierje szeptember 21-én, vasárnap lesz 15 órakor a LifeNetwork műsorán.

Tartsatok velünk, és nézzétek meg a történeteinket!

Hadas Kriszta

Merthogy vannak, akik már most látták a Jön a baba - Hadas Krisztával sorozat egy-egy részét, mégpedig a főszereplők.

Szomolányi Timi, Szilágyi Virág és Emmer Éva benn járt a LifeNetworknél és - nem túlzok! - teljes odaadással nézték a róluk szóló filmet.

Sírtak, nevettek, újra sírtak... 

Pár nap múlva, szeptember 21-én, 15 órakor premier, és akkor végre kiderül Nektek is, hogyan jönnek a babák Hadas Krisztával! :)

Most viszont a vágás mellett a 10. szülésünkre is készülünk, és egyre bizonyosabban közeledig a perc...

Természetesen arról is élőben közvetítünk majd itt! Tartsatok velünk!

Volt egy éjszaka, aminek akkor úgy tűnt sosem lesz vége. Váradi-Varga Kriszta ugyanis a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban este tíztől reggel majdnem 9-ig vajúdott. Ő is, mi is azt hittük, hogy a negyedik gyerek – ahogy általában lenni szokott – a leggyorsabban érkezik. Nem így történt. Volt egy időszak, lassan hajnalodott már, amikor bevallom, a kedves papa, Laci mellé kuporodva elszundítottam a hatalmas, családi vajúdásra szánt ágyon. Mindeközben Kriszta hol egy nagy labdán, hol a fotelban ücsörögve várta a fájásokat. Csak Kéky Kira szerkesztőtársam volt éber. Azt hiszem, túl sok teát ivott :)

Reggel aztán minden komplikáció nélkül megszületett Balázs, Kriszta negyedik gyermeke.

Azóta eltelt egy hónap, és Kriszta keményen tolja a négygyerekes anyukák hétköznapjait. A legtöbb gondot a testvérféltékenység okozza neki. A két és fél éves Milán ugyanis nem akar tudomást venni az öccséről. Erről így ír naplójában Kriszta:

„Milán eléggé nehezen viseli a kistesó jelenlétét. Nagy szerencsénkre Balázs szinte csak akkor sír, ha éhes. Viszont akkor Milán is éktelen ordításba kezd. Na, ez kikészít minket.”

Többször előfordult, hogy amikor Kriszta a kicsit szoptatta, Milán az anyjába kapaszkodott, és megpróbálta lerángatni róla a babát. És ilyen alkalom rengeteg van, mert a kicsi Balázs szinte egyfolytában szopizni akar.

„Jelenleg kanapényomaték üzemmódban vagyok. Balázs aluszékony volt, az evés kifárasztotta, így szopi közben elaludt, úgyhogy esetünkben a 3-4 óránkénti szoptatás helyett egy végeláthatatlan szoptatási maraton zajlott/zajlik. (Most épp mindkét kicsi alszik, a zöldbab nagyjából 3 órája itt figyel mellettem, és várja, hogy főzelékké váljék. Hát, arra várhat...)

A hattagú Váradi-Varga család egy pici, 52 négyzetméteres lakásban lakik. Az esti fürdésben külön tortúra, hogy mindenki időben bejusson a fürdőszobába, mindenkinek legyen egy rövidke saját ideje magára. Balázst inkább a nappaliban fürdetik, mert úgy egyszerűbb. Szóval ahová az ember néz, mindenhol gyerek, akikkel napközben persze anya van, hisz Laci a családfenntartó, dolgoznia kell.

„… apa kora reggel elindul dolgozni és kora este ér haza (ha nincs túlórája). A férjem szülei sajnos már nem élnek, így nagymamai segítségként az én anyum jöhet szóba, de ő a munkája révén ritkán ér rá. Nálunk nem lesz olyan, hogy apuka viszi őket oviba vagy ő megy értük. Mindig, mindent én…Úgy élek, mint valami „fontosember”, a határidőnapló állandóan a kezem ügyében. Időpontokat egyeztetni mindenkivel, még az hogy eljussak a fodrászhoz az is komoly szervezést igényel. Hihetetlen ez a kettősség, hogy állandó készenléti állapotban vagyok, sokszor az idegbaj kerülget, és mégis olyan boldoggá tesz, hogy ilyen sokan vagyunk!”

A két nagy gyerek Peti és Eszter, akiknek mindjárt kezdődik a suli, sokat segítenek. De azért ugye velük sem annyira egyszerű, hiszen Péter Asperger szindrómája miatt befelé forduló fiú.

„Hogy mi is a legnehezebb számomra? Talán az, hogy elfogadjam, hogy ha nem minden alakul a terveim szerint, akkor a kiborulási fázist kihagyjam, és koncentráljak a megoldásra.

Mi egy zizzent család vagyunk, de számunkra így kerek a világ.

Na, jó amikor nagyobb lakásba költözünk és lesz egy akkora autónk amibe beférünk mindannyian, akkor azt hiszem „kicsit” még kerekebb lesz.”

A család egyetlen lánygyereke Eszter, így fogalmazott: „Anya, most már bezár a babagyár!”

És tényleg bezár. Nem terveznek több gyereket. Így teljes számukra a világ! Krisztának most már „csak” az hiányzik az életéből, hogy egy picit több ideje jusson magára, hogy az anyaság mellett újra nőnek is érezhesse magát.

De, mint ezen a fotón is látszik, Kriszta kívülről egyáltalán nem tűnik gyűröttnek.

Kövessétek majd történetüket a LifeNetwork-ön szeptember 21-én induló dokumentumsorozatunkban!

Hajrá Váradi-Varga család!

Hadas Kriszta

Most volt, hogy Almádi Zsuzsával és férjével Zsolttal a császármetszés előtt izgatottan fotózkodtunk.

Pontosabban csak az apuka, és mi izgultunk, Zsuzsán valami földöntúli nyugalom látszott. Pedig 11 évet vártak a kicsi Majára, aki Zsuzsa egészségügyi problémái miatt végül petesejtdonációval fogant. A szülést Zsuzsa unokatestvére - aki első kérésre adta petesejtjét - végigizgulta a folyosón.

Aztán amikor kiemelték anyukája hasából az egészséges kislányt, Zsuzsában, mint ha átszakadt volna egy erős gát, végre átadta magát a hatalmas boldogságnak, és percekig csak halkan sírt és sírt.

Azóta gyakorlatilag eufóriában élnek ők hárman. Így ír erről naplójában Zsuzsa:

"Majus ma 1 hónapos!

Rohan az idő, még épp csak most volt, hogy a doktor úr megerősítette: kisbabát várok :)

Bizonyára minden anyuka a boldogságtól úszik, mikor végre világra jön a várva várt baby.

A mi örömünk elmondhatatlan, mert ennek a kislánynak a létezése igazi csoda!

Az életemmel eddig is elégedett voltam, hiszen a világ legcsodálatosabb férjét tudhatom a magam mellett, szerető családom van, de valami hiányérzetem mindig is volt. Nem volt semmi ehhez fogható dolog, amiért így tudtam volna lelkesedni, és tűzön-vízen át mindent megtenni, mint az, hogy gyermekem legyen!

Ő hiányzott az életemből-életünkből, egy kis jövevény, és most már tudom, hogy igen is erre születtem, kiteljesedett az életem, és azt csinálom amit mindig szerettem volna.

Édesanya vagyok!!!!

És ami az örömömet megsokszorozza, hogy a párom személyében a kis Majácskánknak olyan Apukája van, akinél jobbat el sem tudnék képzelni."

És tényleg, a munkamániás Zsolt olyan, mintha kicserélték volna. A nagy ember az első hetekben minden pillanatát kislánya ölelgetésével, puszilgatásával töltötte. A szülők többé nem idegeskednek.

Pedig Maja az első időkben jócskán vesztett születési súlyából. Valahogy sehogy sem ment neki a szoptatás. Zsuzsa mindennel próbálkozott, még azt a módszert is bevetette, hogy a lefejt tejet egy vékony csövecskén keresztül, mellhez szorítva vezette be a baba szájába. Gyakorlott szakember, szoptatási tanácsadó is járt hozzájuk, aki megmutatta a különböző praktikákat.

Aztán lassan-lassan Maja hízni kezdett. Egy hónaposan érte el a születési súlyát. Most már gyarapodik, és olyan szép, hogy már két filmhez is "felkérték" szereplőnek, túl is van mindkét forgatáson - nagyon jól viselte a kamerákat.

A szülők büszkén babakocsiznak vele, az esti fürdetés pedig ilyen fürdető vödörben zajlik náluk. Azt mondják, Majus nagyon élvezi, mert a meleg vízben rögtön felveszi a magzati pózt, úgy érzi magát mintha még Zsuzsa hasában lenne - néha alszik is fürdetés közben. Nincs sírás, nincs tiltakozás...

Zsuzsa, Zsolt és Maja - nagyon sok boldogságot kívánunk Nektek!

Kövessék majd történetüket a LifeNetwork-ön szeptember 21-én induló dokumentumsorozatunkban!

Tudjátok: "Jön a baba - Hadas Krisztával"!

Hadas Kriszta