Piciny, alig 150 centis, törékeny asszonyka nagy hassal. Nagyrábén (Hajdú-Biharban) él, az ő erős emberével, Lajossal. Birkákat, tyúkokat, kacsákat tartanak, hajnali négykor kelnek minden nap, mert még munka előtt a háztájit is meg kell etetni. Lajos aztán motorral vagy biciklin megy a helyi vállalkozó telephelyére, ahol a borjúkat gondozza. Ott is almozni, etetni, elletni kell.

Éva és Lajos már a második közös gyermeküket várják, de velük él Éva előző kapcsolatából született kislánya, a hatéves Csilla is. Bernadett pedig két éves.

Két ember áll mellettük: Éva nagynénje és volt munkatársa, Márti.  A nagyszülőkre nem számíthatnak, mert - ahogy mondja - a szülei „kitagadták” Lajos miatt. Éva ugyanis miatta hagyta el előző élettársát, legidősebb gyermeke apját, pedig békében, nyugalomban, Éva szerint túl nagy nyugalomban éltek.

27 évesen, egy szupemarketben ismerkedtek meg, munkahelyi szerelem lett belőle. A szülők örültek, hozzájuk is költöztek a fiatalok és hamarosan jött a baba: Csilla. De Éva azt mondja: nem volt boldog. Unalmasnak, agyonkontrolláltnak érezte az életét. Nem tudott férfiként nézni gyermeke apjára.

És akkor jött Lajos, az ezermester, a Szent György napon a község főterén birkákat nyíró, erőskezű, nagyhangú elvált férfi, aki kerülgetni kezdte a kisgyerekes anyát. A dolog hamar kitudódott, családi botrány lett belőle.

Éva pedig döntött, úgy érezte: szabadon, saját akaratából kell választania és összeköltözött Lajossal. Ezek után per pert követett: gyerekelhelyezés miatt, a kis vagyonka végett. A mai napig vitatkoznak autón, konyhabútoron, mindenen.

Közben pedig Berni megszületése után Éva már a második gyermekét várja Lajostól. Csilla, a halk szavú, félszeg kislány nagyon megsínylette a válást. A második gyerek Berni pedig egyáltalán nem ismeri a nagyszüleit, Lajosnak ugyanis meghaltak a szülei, Éva szülei pedig nem hajlandók tudomást venni az újabb unokáról. Nagyon haragszanak a lányukra, aki szerintük csalfa, felelőtlen és hálátlan volt.

Ez az a történet, amiben valamilyen módon mindenkinek igaza lehet, és ez az a történet, amiben senki sem enged. A nyakas családtagok ugyanabban faluban kerülgetik egymást, de nem békülnek. Mindenki arra vár, hogy a másik tegye meg az első, békülékeny lépést.

Ott voltam, amikor a község óvodás farsangi rendezvényén az egyik sarokban ültek a nagyszülők, mellettük Csilla édesapja. A másik sarokban pedig a várandós Éva, Lajos és kicsi Berni. Mereven néztek maguk elé, alig fogadták egymás köszönését.

Közben pedig a színpadon Csilla az óvodás csoportjával énekelt. Biztos vagyok abban, hogy nem ők az egyetlen magyar család, akik perben, haragban élnek, akik azért sem engednek, még akkor se, ha a gyerekeknek ez lenne a legjobb.

És hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, Éváról azt is tudni kell, hogy második gyermekének szülése közben életveszélybe került. Rengeteg vért vesztett, a mai napig nem tudja, pontosan miért. Most persze nagyon aggódik, hogy mi lesz a harmadik babával.

Éva erről így ír:

„ Félek, mert a második születésénél vérátömlesztést kaptam. Össze-vissza repedtem, iszonyú fájdalmaim voltak. Berni megszületése után hosszú hetekig mozdulni sem bírtam. Most egy kisfiút várunk, aki szépen fejlődik, de kérdéses, hogy az előző szülésem után hogyan tudom majd világra hozni. Nagyon kicsi vagyok, a baba meg szép nagy. Az orvosom azt mondja, szinte biztos, hogy hamarabb meg kell szülnöm.”

Éva most egy másik intézményben, Debreceni Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán fog szülni. Orvosával hetente konzultál, CTG-re jár, és már a szülésznőjével is megismerkedett. Titkon reméli, hogy a harmadik unoka születése után a szülei is megenyhülnek, elfogadják a döntését, és visszafogadják őket a családba.