Vannak igazi Jedi harcos nők. Ők azok, akik bármilyen iszonyú nehéz is nekik, végül mindig győznek. Mi, könnyen élők, gyakran mondjuk „jaj szegény”, „hogy tudja mindezt csinálni?” De ők nem szeretik, sőt gyakran utálják az ilyen közhelyesen sajnálkozó mondatokat, melyek persze valós együttérzésből fakadnak. Ők azok, akik megcsinálják, amit az élethelyzetükből adódóan meg kell csinálni, fájnak, szenvednek, aztán egy félszeg mosollyal az arcukon lépkednek tovább. Bozsik Adrienn pont ilyen nő. Azt mondta nekem, azért jelentkezett a műsorba, hogy erőt, hitet adjon azoknak, akik úgy élnek, mint ő.
„1997 óta vagyok diagnosztizált crohn-colitis beteg, pont érettségi előtt, pont a legrosszabbkor, bár mikor is jöhet jól egy betegség, természetesen soha, de egy fiatalnak még nehezebb feldolgozni.
Attól az évtől kezdve 2006-ig ahelyett, hogy éltem volna a fiatalok életét, kórházakba, kivizsgálásokra jártam. Többet voltam kórházban, mint otthon - és ahogy mostanában viccesen mondom - nincs olyan lyuk a testemben, amibe ne dugtak volna csövet vizsgálat miatt. Azokban az években sokat szenvedtem. Fájdalmak, vizsgálatok, kezelések, és soha nem segített semmi. Erről sokat lehetne beszélni, de végül is minek, ez már a múlt. 2006-ban megműtöttek, mivel az állapotom menthetetlen volt, kivették a teljes vastagbelemet és kiültették a vékonybelemet, így azóta sztóma zsákkal élem az életem. Lehúztam 1 hónapot az intenzív osztályon, aztán még 1 hónapot a sebészeti osztályon, onnan kezdődött a felépülés nehéz folyamata.
Fél év otthoni lábadozás után visszamentem edzeni, egy fantasztikus kínai Tai Ji Mesternél tanulok azóta is. Többször utaztam Kínába, éltem, tanultam ott.
Részt veszek az edzéseken, oktatok és tolmácsolok is. Természetgyógyászok és a kínai gyógyászat segítségével helyrejöttem. Minden leletem tökéletes, nem szedek gyógyszert.”
A most 36 éves Adri még az egyetem alatt „jött össze” Lacival, aki – tudom, pátoszosan hangzik - de igazi példa arra, hogy a szerelemnek végtelen hatalma van. Sokszor cipelte ölben a feleségét, mert annyira gyenge volt. Sokszor kopogtatott a fürdőszoba ajtón, hogy Adrienn ne féljen, ne szégyenkezzen, engedje be. Számára ő nem egy testileg kiszolgáltatott ember, hanem a NŐ, így nagybetűkkel. És a nagybetűs nő, már mindjárt anya is. Első babájukat várják.
"Férjemmel a természetes fogantatás mellett döntöttünk, bár az orvosok azt mondták, ez nem lesz könnyű, inkább menjünk mesterséges beültetésre.
Nyáron hazajöttünk Kínából az éves nyaralásból és megbeszéltük, hogy most már magunkra és a leendő családunkra koncentrálunk, lezárjuk az utazásokat, a pörgős életből visszaveszünk; és ahogy ezt elhatároztuk, már itt is volt a kisfiúnk. Teljesen természetesen, semmi mesterséges ráhatás nem volt. A terhességet jól élem meg, nincs hányás, rosszullét, talán még jobban is viselem, mint a legtöbb kismama. Azóta is pörög az élet, edzek, tolmácsolok. A vizsgálatok is hasonlóak, mint a többi kismamánál, annyi kivétellel, hogy több orvoshoz kell kontrollra járnom, és nem tudok majd természetesen szülni, császár lesz, de ez a legkevesebb."
A kisbaba egyelőre még kisebb az átlagnál, becsült súlya a két és fél kilót sem éri el. Adrienn pocakja is elég apró volt igazán sokáig, a kismama még most is tai jizik, és az étvágya sem az igazi. A sztómazsák és a többször műtött belek miatt a méh egy kicsit bal oldalra van tolódva, talán a magzatnak sincs akkora hely, mint általában, de ezektől eltekintve minden rendben van, mindketten jól vannak.
Mostanában, a 37. héten Adrienn már jóslófájásokat érzett és lassan kitűzik a programozott császár időpontját.
Már hónapok óta forgatok Adriennékkel, és Kéky Kira szerkesztőtársammal ott leszünk a szülésen is. Tartsatok velünk!
Hadas Kriszta
Nem csak genetikailag dobott neki sok jót a gép, tornázik is rendszeresen. Minden nap, hajnali hatkor otthon, amikor a férje és kisfia Leonárd még alszik. Most Szegeden élnek, de vettek egy telket a közeli Deszken, ahol villamosmérnök férje bőszen építkezik. Ott áll majd álmaik otthona.
„Első alkalommal is fájdalomcsillapítás nélkül szültem, 13 órás vajúdást követően. Tudom, hogyan lehet a 10-es skálán 100-as nagyságrendű fájdalmakat átélni és kibírni. Az újdonsült apuka könnyeit látva voltam a legboldogabb, s persze akkor, amikor az egészséges, csúszós kis újszülöttemet a hasamra tették…Ez alkalommal nehezebben viselem a terhességet, de mivel már van tapasztalatom, mik azok a jelek, amik aggasztóak, optimistább és bevállalósabb vagyok.”
Dr. Pásti Emese a Szegedi Tudományegyetem Gyerekklinikáján dolgozik, méghozzá a koraszülött intenzív osztályon. Pontosabban dolgozott, egy hónapja abbahagyta a munkát, a várandósság 12 hete óta veszélyeztetett terhes. Egyébként nagyon fárasztó is a munka számára, hiszen az intenzív ellátásra szoruló babák gyógyítása óriási felelősség. Emese azt mondja, amikor a csöppnyi, néha alig rebegő életű koraszülöttek között dolgozott, ha nem is mindig sikerült neki, de próbálta az érzelmeket visszafogni, kizárni, hisz csak így tudott higgadt és megfontolt döntéseket hozni.
Azt gondolnánk, hogy egy orvosnő, mivel mindent tud a szervezetében lejátszódó folyamatokról, a szülésről, nem izgul a terhessége alatt. De Emese szerint ez nem így van. Sőt! Mivel pontosan ismeri az esetleges komplikációk veszélyeit, nagyon is izgul.
Folyamatosan figyeli magát, és beszerzett egy otthon is használható, hangerősítővel működő magzati szívhangfigyelő készüléket. Ráadásul Emese már az első gyermekével is veszélyeztetett terhes volt. Most, a másodikkal is az. Szívritmuszavarokkal küszködik és szigorú cukormentes diétát kell tartania.
Mostanság igen erős jósló fájásai vannak, és akkor otthon, maga vizsgálja meg a hasában növekvő babát, aki most két héttel a kiírt időpont előtt még nem fordult be, egyelőre faros fekvésű.
Mi pedig Budapestről száguldunk hozzá, ha elindul a szülés. Beszámolunk majd arról is - és természetesen a május 3-ától a LifeNetworkön induló 2. évadban láthatjátok is Emesét és a családját.
De végül teljesen időben érkeztünk, az orgonalila szülőszobában jó hangulat és ritmusos, erős fájásokkal vajúdó Zsuzsa várt minket. Meg persze
Egyébként maga a szülés úgy zajlott, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: a szuszogás, a lazítás és a nyomás lentre is - Zsuzsa mindent pont úgy csinált, ahogy kérték tőle. Az, hogy a fájdalom az elviselhetetlenségig fokozódott, csak abból derült ki, hogy néha felkiáltott és fehérre szorongatta Csaba kezét. Nem nagyon tehettünk mást, mint hogy nyugtattuk: a fájdalmát ne fojtsa vissza, ez természetes, nem kell a kedvünkért viselkednie.
Nem volt szükség oxitocinra, egyedüli beavatkozás egy apró gátmetszés volt, hogy a (szülésznő szerint is) jó tempóban érkező kisbaba ne repessze meg a gátat. Végül 11 óra 35-kor, 5-6 tolófájás után világra jött Zsuzsa és Csaba kislánya: Lilla.
Bababarát kórházként itt az a szokás, hogy a születést követő 2 órát az édesanyán pihenve tölti a baba, nem viszik addig sehova, ha állapota nem indokolja, a szoptatást is megmutatja a nővér és a család együtt örül a kisbabának. Csak eztán mérik meg: Lilla 3430 grammal és 54 centivel írja be magát a családi legendáriumba.
Csaba készített néhány fotót, de inkább csak élvezte, kiélvezte a pillanatot, hogy apa lett, hogy ők hárman pedig igazi családdá váltak. Gratulálunk Nekik!
Nagyon gyorsan, komplikációmentesen kiemelték Évából a babát, akiről az derült ki, hogy egyáltalán nem jó irányba kezdett el forogni a beilleszkedéshez. Folyton felfelé rúgta magát ahelyett, hogy előre fúrta volna magát a kijárat felé.
A babát itt is az édesapa veheti a mellére először, ha az édesanyát műtik: Lajos meg is lepődött, de határtalan boldogsággal ölelte meztelen mellkasára a pelenkás, de egyébként csupasz, nagyon magzatmázas kisfiát.
Nemsokára Éva is kikerült a műtőből és Ráczné Nagy Gabriella csecsemő- és gyermekszakápoló segítségével már mellre is tehette kisfiát. Lajos értesítette az FHBiobankot, hogy lehet jönni a levett anyagért, aztán összebújtak és csak csodálták ezt a csöppnyi kisfiút - aki az első fiúgyereke Lajosnak.
Még szerencse, hogy édesapja és édesanyja is orvos, mindig van segítség, és persze ő maga is pontosan tudja, mikor mi történik a szervezetében.
Réka és közgazdász férje Péter, 2012 óta házasok. Ahogy mondani szokták, szépen élnek. Az esküvő után rögtön gyerekre vágytak, de nem jött össze a baba. Réka, mivel nagyon tudatos, hamar orvoshoz fordult, és kiderült jól tette. Így írt nekünk bemutatkozó levelében:
A Róbert Károly Magánkórházban fog szülni két okból is: nagyon megszerették az ott dolgozókat, illetve Réka édesanyja ott altató orvos.
Péter, aki egy multinál dolgozik, ez után a vakriasztás után pár napig épp külföldön volt, Amerikában. Nagyon drukkoltak, hogy a gyermekük ne épp azokban a napokban akarjon világra jönni! 
Utolsó kommentek