Jön a baba - Hadas Krisztával

Kata szőke, tiszta tekintetű és bájosan mosolygós. Attila barna, tiszta tekintetű és kisfiúsan mosolygós. Két helyes, barátságos, fiatal, akik mindig úgy beszélnek, hogy közben mélyen a szemembe néznek. Semmi manír, nincs hamiskodás, mismásolás, őszinték és romlatlanok. Most életük legnagyobb „kalandját” élik. Ikreket várnak.

Attila az építőiparban dolgozik, Kata pedig kórházba be, kórházból ki jár. Nagyon nehéz a terhessége. Közben pedig bérelt lakótelepi lakásukat csinosítgatják. Nagyon nem veti fel őket a pénz, Kata már nem dolgozhat, Attila pedig kemény munkával teremti meg a legszükségesebbeket.

Már állnak a kiságyak, betáraztak pelenkából is, és nagyon várják a fiúkat. Igen, fiúk lesznek. Ott voltam, amikor az ultrahangos vizsgálaton kiderült a nemük. Óriási volt az öröm, mert az első sokk után, amikor kiderült, hogy két baba lesz, rögtön mindketten azt kívánták, bárcsak fiúk lennének. És lőn!

Kata és Attila nagyon régóta ismerik egymást. Nem új kapcsolat az övék, bár szerelem nemrég lett belőle. Így ír erről Kata:

„Párommal egy iskolába jártunk, majd 14 év után újra keresztezték egymást útjaink…
Ami még bájosabbá teszi a történetünket az én szememben, hogy szerelmünk távkapcsolatként kezdődött, mert Attila akkoriban Svájcban dolgozott, így csak 2-3 havonta találkoztunk, amúgy pedig non-stop bekapcsolva a webkamera. (Úgy is aludtunk.) Majd a szülinapomon hazaköltözött hozzám, és 8 nappal később, az ő szülinapján megfogantak az ikrek.

Nagyon sok erőt adott már most az, mikor elcsíptem az első évad ikres részét, és ha a második évadban is terveztek ilyet, állunk elébe.

Eddig csak az volt a benyomásom, hogy a terhesség a boldogság netovábbja és egy igazi, gyönyörű élmény. Hát óriási pofont kaptam, mikor én is belevágtam. Nem gondoltam, hogy ennyire borzasztó is lehet az első időszak.”

Aztán a második, és a harmadik trimeszter sem lett sokkal könnyebb Kata számára. A hasában növekvő ikrek legyengítették a szervezetét, és kiújult egy régi gyerekkori bőrbetegsége. Nagy lila foltok, pörsenések jelentek meg az egész testén. Nem csoda hát, hogy a kismama néha nekikeseredik. Sokat van megfigyelésen a Szent János Kórházban, ahol majd szülni fog.

„Sok szuri, gyógyszer miegymás segítségével próbáljuk még kicsit maradásra bírni a kicsiket…
Én már nem aggódom, mert 2 kg fölött van mindkettő, megfelelő a fejlettségük. Szóval én megadtam magam, döntsenek az orvosok!
Az önző, rossz és a gondoskodó anya vív harcot bennem.
Nagyon várom már, hogy végre láthassam, a karjaimba vegyem őket, de azt sem bánom, ha még pihennek odabent kicsit, hiszen tudom, hogy ez nagyon fontos. (Habár már nagyon nehéznek érzem a pocakom.)
A kórházi mindennapokat viselem csak nehezen, de ennyit igazán meg kell tennem értük!
A lelki része kínoz nagyon, mert apuci csak ritkábban tud jönni, és nagyon hiányzik mindhármunknak a hangja, a keze melege a pocin, és csak úgy, egyszerűen Ő...
Reggel ötkor ébresztő és este tíz-tizenegyig nincs az a zene, könyv, séta, nasi, ami elég. Minden porcikám azt remegi, bár otthon lehetnék…
A drámakirálylány sokat sír egyedül a kórházban, de ezeken a könnycseppeken keresztül majd csak átcsusszanok a célvonalon, és már csak a meghatottságtól és a büszkeségtől leszek hajlandó sírni, mert elmondhatom, megcsináltam, megcsináltuk!
Eddigi életem legnagyobb versenyét én nyertem és a fődíj: család.”

A család az, amire mindketten nagyon vágynak. Kata és Attila szülei is elváltak, é rendkívül megviselte őket az elszakadás. Kata az édesanyjától, Attila az édesapjától került nagyon távol. De most - azt remélik - hogy a babák érkezése majd újra összehozza a családot. Volt, ami volt, spongya rá - mondják - hisz a két babának csak örülni lehet!  

Hadas Kriszta

Vasárnap reggel. Vagy inkább hajnal. 4 óra 37 perc. Csörög a telefonom. Dorina az, Szegedről.

"Szia, ne haragudj, hogy zavarlak, anyának elfolyt a magzatvize!"

Szegény szülésznők hányszor ébredhetnek hasonló hívásra! Nagyon tudom becsülni érte őket. Én nem szülésznő vagyok, de mióta Hadas Krisztával a LifeNetworkon a Jön a baba sorozaton forgatom a szüléseket és vállaltuk, hogy a második évad 10 szülésénél (az első évadhoz hasonlóan) mindenképp ott leszünk, ilyen az életünk. Nem panaszként mondom, mert gyönyörű munka. Csak kissé kiszámíthatatlan.

Én például épp egy órával előtte, hajnali fél 4-kor feküdtem le aludni. De ez a munka együtt jár a fegyelmezettséggel is: amikor hívom Krisztát, és felveszi a telefont, azonnal újságíró-üzemmódba kapcsol, pedig - mint kiderült - ő is csak 3 órával előtte feküdt le. Mégis azonnal éber lesz, intézkedik, hívja Ottót, a műsor állandó operatőrét, akivel ma egyébként épp mentek volna Szegedre forgatni a másik anyukához, Emeséhez, hogy a késő délelőtti indulásból hajnal lesz. Mert helyzet van.

Bő két óra az út, a múltkor nem értünk oda időben, Emese sürgősségi császárral megszült, mikor mi nagyjából félúton voltunk. Drukkolunk, hogy Klaudia babája ne akarjon nélkülünk megszületni.

Ezúttal szerencsénk volt :) 7 óra után megérkezünk. A folyosón Klaudia nagylánya, a 14 éves Dorina és a barátnők várják a híreket bentről.

Még egyben találtuk Klaudiát, intenzív, rendszeres fájások közepette. A szülésznő, Katalin hozott neki nevetőgázt, amitől kissé elbódul az ember és kevésbé viselik meg a fájások. Kapott a popsijába egy "koktélt" is, ami segíti a méhszáj lazulását. De persze ezek csak kicsit, tényleg kicsit könnyítenek egy szülő nő terhein.

Ez van, Klaudia is tudta, hogy ezzel jár a szülés, hiszen 14 éve ugyanígy, ugyanitt szülte meg Dorinát. Csak most már több lehetőség van a csillapításra, mint akkor volt.

Míg kinn a nagylány izgult (aki azt mondta, nagyon izgult pánikban volt hajnalban, mert nem tudta, mit kell ilyenkor csinálni), addig benn Attila teszi ugyanezt.

Ő Klaudia volt barátja, aki a babája édesapja. Megígérte, hogy bejön, hogy legalább a jelenlétével próbáljon támogatást nyújtani, ha már mást nem is tud tenni ilyenkor egy férfi.

Mert mást nem tud. Mi sem, pedig szinte tapinthatóan igyekeztünk minden édesanyának valamit nyújtani, minden szülésnél. Bátorítást, egy kis humort, együttérzést - kinek mire volt szüksége.

De ez a harc mindig az anyáé, mindenki más csak kibic ebben a játszmában.

Tulajdonképpen nem tartott soká, egész gyorsan tágult Klaudia, és azt, hogy elementáris fájdalom szülni, a belőle kiszakadt kiáltásokból is tudtuk. Ősi volt, ösztönös.

A Gynotal szülést könnyítő gél vélhetőleg gyorsabbá tette kislánya útját, mert 8 óra 25 perckor Dr. Bitó Tamás szülész-nőgyógyász és Simon Katalin kezei közé szinte teljesen kerek fejjel jött világra Kamilla Fruzsina, úgy tűnik, nem sok időt töltött a szülőcsatornában. 10-es APGAR értéket kapott az orvostól, minden tökéletesen rendben volt rajta.

A kitolásnál nem volt benn az édesapa, így az orvos feltette a kérdést, ki vágja el a köldökzsinórt? Klaudia nem akarta (egy kismamánk korábban megtette ügyesen), rábeszéltük gyorsan Hadas Krisztát, hogy vállalja ő.

Életében először megtette ezt a mozdulatot, amellyel a baba eddigi 9 hónapos léte visszavonhatatlanul véget ér és az új élet elkezdődik számára. Levették a köldökzsinórvért és szövetet is, melyet a műsorban szereplő kismamák számára az FHBiobank tárol el 20 évre.

Gyors mérés és csutakolás után klasszikus, fehér pólyába öltöztették Kamillát. Az édesanyjának még volt némi dolga: megszülni a méhlepényt, kibírni a gátmetszés sebének ellátását és saját lábon átsétálni az újszülöttes ágyikóba. Kamilla eléggé elanyátlanodva kiáltotta világgá, hogy megérkezett, bár a pólya melege és érintése állítólag emlékezteti a babákat az eddigi szűk helyre, de Kamilla kitartóan követelte édesanyját.

Alighogy Klaudia lefeküdt, már vitték is ki neki a kisasszonykáját. 

Mellre tette, Kamilla pedig nem túl lelkesen, de azért szopizott egy kicsit. Végre bejöhetett az édesapa és Dorina is, úgy hagytuk őket ott, hogy lelkesen bámulták az újszülött babát.

Drukkolunk, hogy minden szépen alakuljon körülöttük és sok boldogságot kívánunk nekik!

Klaudia történetével a LifeNetwork csatornán ismerkedhettek meg a Jön a baba - Hadas Krisztával sorozat 2. évadában, ahol ismét 10 édesanya babavárásába pillanthattok bele.

Tartsatok velünk vasárnap délutánonként 16 órától! 

Kéky Kira

Volt egy kamaszlány Klaudia. Szülei elváltak, majd összeköltöztek, aztán megint elváltak. A családban volt sok veszekedés, alkoholprobléma, betegség. Nem csoda hát, hogy az igazán sehová sem tartozó lány gimnáziumból gimnáziumba, kollégiumból nevelőotthonba vándorolt. Sehol sem találta a helyét, mert sehol sem volt igazi helye. Míg a nővére jól teljesített, kiegyensúlyozottabban vette a családi kanyarokat, addig ő – ahogy mondani szokták - nehezen kezelhető, devianciára hajlamos fiatallá vált. 16 éves intézetis lány volt, amikor úgy gondolta egy fiú oldalán önálló életet kezdhet.

Valakibe, bárkibe, kapaszkodni akart.

"Míg bent voltam sokszor elszöktem Gáborhoz és többször voltam az utcán is, mint bent, ahol szörnyű volt. Mire kikerültem, már terhes voltam Dórival. Apa elvitt, hogy szakítsuk meg a terhességem, de úgy sírtam, hogy végül megkegyelmezett nekünk és megszületett Dorina."

Gondolom senkit sem ér meglepetésként, (Klaudia története ugye sajnos nem egyedi), hogy a kamaszlány végül egyedül vágott neki az anyaságnak. Dorina apjával ugyanis hamar szétmentek. Elmondása szerint édesapja segített leginkább neki. És múltak az évek. Dorina ma már 14 éves nagylány. Azzal a tudattal él, hogy őt csak az anyukája akarta, de ő viszont nagyon akarta. Anya és lánya szinte együtt nőttek fel. Most egy egyszobás albérletben laknak Szegeden, de nemsokára hárman lesznek. Klaudia a második gyermekét várja. És ismét egyedül!

Attilával a munkahelyén jött össze. Hamar összeköltöztek. Több félresikerült próbálkozás után Klaudia úgy érezte: na most végre igazi családja lesz.

"Azután jött az első terhességem, aminek mindketten nagyon örültünk. Meséket irt, amiket felolvasott az akkor még nem is gömbölyödő pocakomnak, és én nagyon boldog voltam. Végre hosszú évek után azt gondoltam, egy család leszünk és minden rendben lesz. Olyan nagyon vágytam rá és Dórival is nagyon jó kapcsolatot ápolt Attila. Annyira jó érzés volt és nem akartam elveszíteni a biztonságot, a családot és a szerelmet. Ezért gyáván viselkedve, nem mondtam el, hogy elvetéltem. Még nagyon fiatal volt a terhességem. Reméltem, hogy mihamarabb ismét teherbe esek, mert Attila nagyon szeretett volna egy saját gyereket. Így nem mondtam el neki az igazat, bízva abban, hogy nem veszítem el, és nem fog rám haragudni, hogy bár már nem az első terhességem, mégis a közös gyerekünket hordom a szívem alatt. Sajnos mire erőt vettem magamon és őszintén elmondtam mindent, Attila csalódott bennem és nem tudta megbocsájtani ezt nekem."

Jöttek a sírós, hisztérikus veszekedések, az ajtó előtt való tusakodások, amikor Klaudia megpróbálta visszatartani a férfit, aki menni akart. És mindezek Dorina előtt játszódtak. Attila ma már azt is kétségbe vonja, hogy Klaudia tényleg elvetélt-e, szerinte csak hazudott neki, hogy magához kösse. De egy közös baba most már tényleg, napokon belül megszületik. Ők pedig amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban élnek. Attila azt mondja, az apasági teszt elvégzése után természetesen gondoskodni fog gyermekéről, de Klaudiában többé nem tud megbízni, mert sokat hazudott neki. Közben Dorina hasonlóan nehéz körülmények között készül a ballagására, mint annak idején Klaudia. Imádja az anyját, várja a testvért, és ragaszkodik Attilához is. A kismama már most is alig tudja előteremteni megélhetésükre a pénzt, és hogy a baba születése után mi lesz, arról fogalma sincs.

"Én már százezerszer megbántam a történteket és szeretném helyrehozni a kapcsolatunkat, mert szerintem jó kis család voltunk. Dóri is nagyon megszerette és én is nagyon boldog voltam."

Klaudia gyerekkora óta kényszerpályán él, próbálja valahogy megvetni a lábát, de nem tudja, nincsenek eszközei, senkitől sem tanulhatta meg, hogy kell.

Most ráadásul az albérletből is mennie kell, mert nem kívánatos ott a gyereksírás. De még egyáltalán nem tudja, hogy így, mindenórásan, vagy a pár napos babával hogyan lesz képes új helyet keresni, találni maguknak. Pedig muszáj lesz.

Klaudia babája bármikor megszülethet, mi pedig rohanunk majd hozzá Szegedre.

Hadas Kriszta

Szóval ott tartottam ebben a tegnapi posztban (aki nem olvasta, ne hagyja ki!), hogy azon a péntek reggelen, alig 6 óra után a crohn-beteg kismamánk sürgősségi császármetszésén voltunk. Délelőtt Hadas Kriszta forgatni ment Matkó Zsuzsiékhoz, akiknél 2 hete született baba, majd vissza a frissen szült Adriennhez.

Én pedig mindezek alatt előkészítettem a következő részek alapanyagát. Nyugodtak voltunk, hogy újabb szülés kipipálva, mindenki jól van, már csak 3 maradt hátra.

Rutinból töltöttem le a forgatott anyagot a számítógépre, és rutinból töltöttem fel mindhárom aksit.

Amikor este 9-kor megjelent a telefonom kijelzőjén Kriszta neve, nem gondoltam semmi rosszra, mert gyakran még este 10-11 körül is beszélünk, éjfél után meg e-mailezünk egymásnak, szöveget egyeztetünk, megbeszéljük a teendőket.

Ám Kriszta hangja ideges volt, már a köszönésnél is. Nem csoda, hiszen pillanatokon belül kiderült: egy kismamánknál beindult a szülés és sürgősségi császármetszése lesz.

SZEGEDEN.

És ahogy reggel, Adrienn szülésénél, úgy most sem volt Krisztával otthon senki az 5 éves fián kívül. Hirtelen csak a nagylányát, a 21 éves Sárit tudta előrántani, hogy jöjjön át a kisfiúhoz éjszakára. Benke Ottó, a műsor operatőre pedig már száguldott felénk. Szerencsénkre épp akkor tette volna le az autót és a kamerát, amikor Kriszta telefonon utolérte.

Újratervezés: egy munkanap után ő is újabb munkanapba kezdett - velünk együtt.

Összeszedett minket gyorsan és téptünk le Szegedre, közben Kriszta elmesélte a részleteket: a gyermekorvos doktornő kismamánk, Emese szokásos vizsgálatra ment be este a Szegedi Tudományegyetem Nőgyógyászati Klinikájára, és ekkor az orvosa azt érezte, hogy 3 ujjnyira nyitva van a kismama, a magzatburok kiboltosul és mintha "kiállna" valami testrész..

Emese orvosa veszélyesnek ítélte a helyzetet, mert ha a magzatburok megrepedt volna, és ha a köldökzsinór előrecsúszott volna, és ha a baba popsija erre rázáródik, akkor oxigénhiány léphetett volna fel. Ezért az azonnali császármetszés mellett döntött.

Kriszta még tudott telefonon pár szót váltani az orvossal a műtét előtt, de aztán se kép, se hang. És szó szerint: hiába csörgettük Emese számát (bízva abban, hogy a férjénél, Lacinál van a telefon és ő felveszi) semmi hírünk nem volt.

Félúton jártunk Szeged felé, amikor sikerült Emese férjét elérnünk, aki boldogan közölte: megszületett Amélia.

Kamera híján (és mert még telefonnal sem engedtek pár képet rögzíteni) született meg Amélia (3720 grammal, 50 centivel).

Persze a mama és a baba egészsége a legfontosabb, nem a műsor! De - be kell valljuk - nem így terveztük, amikor engedélyt kértünk a forgatásra. Eddig mindenhová odaértünk, még Békéscsabára és Debrecenbe is. De a nagy számok törvénye szerint várható volt, hogy ilyen is előfordul.

Mindenesetre amikor éjfél előtt odaértünk és beléptünk a 3 ágyas kórterembe, akkor Emese már megnyugodva, angyali mosollyal az arcán szoptatta a kislányát.

Emese orvosa, Dr. Molnár András elmondta, hogy mi történt, hogy indolkolt volt a gyors beavatkozás, és mindenki egészséges, illetve a köldökzsinórvért és szövetet rendben levették, reggel jönnek érte az FHBiobankból, ahol ezt 20 évre eltárolják.

Nemsokára megérkezett Laci édesanyja is, aki néhány röpke pillantást vethetett új kisunokájára. Aztán felvitték a babát az újszülött osztályra, hogy Emese aludhasson.

Mi pedig elindultunk vissza, Budapestre fáradtan, 24 órán belül két váratlan szüléssel a hátunk mögött.

Már csak két kismamánk maradt: egy szintén Szegeden, és egy Budapesten.

Tartsatok velünk  azoknál is!

A sorozat 2. évadának epizódjait (köztük Emese történetét) pedig május 3-tól láthatjátok a LifeNetwork csatornán!

Kéky Kira

Éjfél után még kedélyesen csevegtem Adriennel, az első gyermekét váró crohn-beteg kismamánkkal, aki mondta, hogy fájásai vannak, de nem tudja eldönteni, hogy igaziak-e, vagy csak jóslók. Mondtam, hogy vegyen meleg fürdőt vagy zuhanyt, ha elmúlik, akkor jósló, ha nem, akkor szülés.

Mondjuk nem voltam túl nyugodt, mert Adrienn még csak a 37. hétben volt, a babája pedig a mérések alapján még túl kicsi. Épp ezért a Maternityn, ahol szülni készült, a következő héten akarták eldönteni, hogy mikor végezzék el a programozott császárt.

Mert hogy császár lesz, az biztos volt, hiszen Adrienn számos hasi műtéten volt túl és sztómazsákkal él. A hagyományos szülés épp ezért szóba sem jöhetett.

Szóval még legalább egy, de ideális esetben 2-3 hete lett volna hátra a szülésig, ám a fájások a meleg víz alatt sem múltak el, hanem rendszereződtek.

Így aztán különösebben meg sem lepődtem, amikor reggel 6 után pár perccel csörgött a telefon, a vonalban Hadas Krisztával, hogy nagyon gyorsan szedjem össze magam, mert Adrienn benn van a klinikán és előkészítik császárra, Kriszta pedig egyedül van a kisfiával (a férje 2 napra elutazott), tehát szerezni kell valakit, aki vigyáz Zsigára.

Háromnegyed óra múlva már benn is voltam, és bizony jól tettem, mert így még tudtam 5 percet beszélni Adriennel két fájás között, mielőtt bement a műtőbe.

Kiderült, hogy az eredeti tervtől eltérve nem gerincközeli érzéstelenítéssel végzik a műtétet, hanem teljes altatásban. És kiderült, hogy - bár eddig sosem kerültünk ilyen helyzetbe - csak kintről nézhetjük mindezt, csak akkor szólnak nekünk és az édesapának, ha a baba kiemelése előtt vannak.

Befutott Kriszta, és mindannyian a dupla zsilipajtóra tapadva, benézegetve próbáltuk megfejteni, mi zajlik vajon benn. És persze addig Lacitól, Adrienn férjétől tudakoltuk, bírja-e még idegekkel. (Bírta, stramm pasi!)

Aztán szóltak, hogy mehetünk.

Épp csak kinyílt a zsilipajtó, 7 óra 44-kor kiemelték Adrienn kissé balra csúszott méhéből Áront és levették a köldökzsinórvért, melyet az FHBiobank tárol el a műsorban született babák számára 20 évre.

Ahhoz voltunk szokva, hogy ilyenkor a baba sír, de legalábbis nyöszörög, ám itt nem történt semmi.

Csend volt.

Törölgették, masszírozták és hozták ki a melegítő alá, szívták le az orrát, száját, masszírozgatták, forgatták...

Kétségbeesetten kérdeztük, vagy talán maguktól is mondták, már nem emlékszem, de kiderült, hogy amikor hagyományos altatásban végzik a császármetszést, akkor a kisbabába is jut egy kis altatószer a placentán keresztül. Ezért majdnem úgy alszik, mint a mamája és úgy kell ébresztgetni.

Megnyugodtunk - bár Laci arcán csak mosolyt láttunk, riadalmat nem, nem győzte figyelni a csöpp kisfiát, aki az alapos masszírozgatás után végre felébredt és hangicált.

Aztán megmérték: Áron 2420 gramm 51 cm volt - tényleg elég apró. De azért szerencsére egészséges!

A kis Áron kapott egy pelust (a hónaljáig ért) és édesapja csupasz mellkasára tették.

Itt is megszokott dolog az úgynevezett szőrkontaktus, tehát a császár alatt az édesanya helyett az apuka mellkasán tölti első perceit a baba.

A pár perces idill után a fürdetés következett.

Az édesapa nagyon figyelt, amikor a csecsemős megmosdatta a kisfiát, igyekezett ellesni a mozdulatokat, hiszen most egy darabig biztosan sokat kell segíteni a baba ellátásában: Adrienn a császár után - egyébként is nagyon lefogyva - még ne ugráljon sokat.

Aztán, míg Laci babázott, mi visszamentünk a műtőhöz, ahol javában "dolgoztak" még Adrienn hasán. Amikor vége lett, és elkezdték ébreszteni a kismamát, akkor azt láttuk, hogy Adrienn sír.

Sírt, mint a záporeső, ömlöttek a könnyei, nem győzték törölgetni az arcát, mosolyogva hajoltak fölé és nyugtatták őt.

Amikor végre kihozták és tudtunk vele beszélni, akkor azt mondta, hogy nem is igazán tudja az okát a sírásnak, azt mondta, hogy a feszültség tört ki belőle, a megkönnyebbülés.

Dr. Papp Zoltán, a MATERNITY Szülészeti és Nőgyógyászati Magánklinika vezetője, Adrienn szülész-nőgyógyásza igazán megnyugtató hírekkel szolgált: remekül ment minden, nem kellett a sokszor műtött belekhez hozzányúlni (Adrienn crohn-beteg), a sztómazsák sem zavarta a műtétet, Adriennek lehet majd még újra kisbabája.

Laci percek múlva megjelent, karjában békésen szemlélődő Áronnal, és a családi idill úgy vált teljessé, hogy Lenhardt Csilla csecsemős nővér megmutatta, hogyan is kell mellre tenni a kisbabát.

Így hagytuk őket ott a klinikán, feldobódva. Kriszta indult forgatni egy előző kismamánkhoz, én haza, szintén a munkámat végezni. Úgy váltunk el Krisztával, hogy akkor most pár napig újra "csend" lesz.

Hogy mi mekkorát tévedtünk! Azt el sem tudjátok képzelni!

Holnap elmesélem azt is!

Kéky Kira