Jön a baba - Hadas Krisztával

Szóval ott tartottam ebben a tegnapi posztban (aki nem olvasta, ne hagyja ki!), hogy azon a péntek reggelen, alig 6 óra után a crohn-beteg kismamánk sürgősségi császármetszésén voltunk. Délelőtt Hadas Kriszta forgatni ment Matkó Zsuzsiékhoz, akiknél 2 hete született baba, majd vissza a frissen szült Adriennhez.

Én pedig mindezek alatt előkészítettem a következő részek alapanyagát. Nyugodtak voltunk, hogy újabb szülés kipipálva, mindenki jól van, már csak 3 maradt hátra.

Rutinból töltöttem le a forgatott anyagot a számítógépre, és rutinból töltöttem fel mindhárom aksit.

Amikor este 9-kor megjelent a telefonom kijelzőjén Kriszta neve, nem gondoltam semmi rosszra, mert gyakran még este 10-11 körül is beszélünk, éjfél után meg e-mailezünk egymásnak, szöveget egyeztetünk, megbeszéljük a teendőket.

Ám Kriszta hangja ideges volt, már a köszönésnél is. Nem csoda, hiszen pillanatokon belül kiderült: egy kismamánknál beindult a szülés és sürgősségi császármetszése lesz.

SZEGEDEN.

És ahogy reggel, Adrienn szülésénél, úgy most sem volt Krisztával otthon senki az 5 éves fián kívül. Hirtelen csak a nagylányát, a 21 éves Sárit tudta előrántani, hogy jöjjön át a kisfiúhoz éjszakára. Benke Ottó, a műsor operatőre pedig már száguldott felénk. Szerencsénkre épp akkor tette volna le az autót és a kamerát, amikor Kriszta telefonon utolérte.

Újratervezés: egy munkanap után ő is újabb munkanapba kezdett - velünk együtt.

Összeszedett minket gyorsan és téptünk le Szegedre, közben Kriszta elmesélte a részleteket: a gyermekorvos doktornő kismamánk, Emese szokásos vizsgálatra ment be este a Szegedi Tudományegyetem Nőgyógyászati Klinikájára, és ekkor az orvosa azt érezte, hogy 3 ujjnyira nyitva van a kismama, a magzatburok kiboltosul és mintha "kiállna" valami testrész..

Emese orvosa veszélyesnek ítélte a helyzetet, mert ha a magzatburok megrepedt volna, és ha a köldökzsinór előrecsúszott volna, és ha a baba popsija erre rázáródik, akkor oxigénhiány léphetett volna fel. Ezért az azonnali császármetszés mellett döntött.

Kriszta még tudott telefonon pár szót váltani az orvossal a műtét előtt, de aztán se kép, se hang. És szó szerint: hiába csörgettük Emese számát (bízva abban, hogy a férjénél, Lacinál van a telefon és ő felveszi) semmi hírünk nem volt.

Félúton jártunk Szeged felé, amikor sikerült Emese férjét elérnünk, aki boldogan közölte: megszületett Amélia.

Kamera híján (és mert még telefonnal sem engedtek pár képet rögzíteni) született meg Amélia (3720 grammal, 50 centivel).

Persze a mama és a baba egészsége a legfontosabb, nem a műsor! De - be kell valljuk - nem így terveztük, amikor engedélyt kértünk a forgatásra. Eddig mindenhová odaértünk, még Békéscsabára és Debrecenbe is. De a nagy számok törvénye szerint várható volt, hogy ilyen is előfordul.

Mindenesetre amikor éjfél előtt odaértünk és beléptünk a 3 ágyas kórterembe, akkor Emese már megnyugodva, angyali mosollyal az arcán szoptatta a kislányát.

Emese orvosa, Dr. Molnár András elmondta, hogy mi történt, hogy indolkolt volt a gyors beavatkozás, és mindenki egészséges, illetve a köldökzsinórvért és szövetet rendben levették, reggel jönnek érte az FHBiobankból, ahol ezt 20 évre eltárolják.

Nemsokára megérkezett Laci édesanyja is, aki néhány röpke pillantást vethetett új kisunokájára. Aztán felvitték a babát az újszülött osztályra, hogy Emese aludhasson.

Mi pedig elindultunk vissza, Budapestre fáradtan, 24 órán belül két váratlan szüléssel a hátunk mögött.

Már csak két kismamánk maradt: egy szintén Szegeden, és egy Budapesten.

Tartsatok velünk  azoknál is!

A sorozat 2. évadának epizódjait (köztük Emese történetét) pedig május 3-tól láthatjátok a LifeNetwork csatornán!

Kéky Kira

Éjfél után még kedélyesen csevegtem Adriennel, az első gyermekét váró crohn-beteg kismamánkkal, aki mondta, hogy fájásai vannak, de nem tudja eldönteni, hogy igaziak-e, vagy csak jóslók. Mondtam, hogy vegyen meleg fürdőt vagy zuhanyt, ha elmúlik, akkor jósló, ha nem, akkor szülés.

Mondjuk nem voltam túl nyugodt, mert Adrienn még csak a 37. hétben volt, a babája pedig a mérések alapján még túl kicsi. Épp ezért a Maternityn, ahol szülni készült, a következő héten akarták eldönteni, hogy mikor végezzék el a programozott császárt.

Mert hogy császár lesz, az biztos volt, hiszen Adrienn számos hasi műtéten volt túl és sztómazsákkal él. A hagyományos szülés épp ezért szóba sem jöhetett.

Szóval még legalább egy, de ideális esetben 2-3 hete lett volna hátra a szülésig, ám a fájások a meleg víz alatt sem múltak el, hanem rendszereződtek.

Így aztán különösebben meg sem lepődtem, amikor reggel 6 után pár perccel csörgött a telefon, a vonalban Hadas Krisztával, hogy nagyon gyorsan szedjem össze magam, mert Adrienn benn van a klinikán és előkészítik császárra, Kriszta pedig egyedül van a kisfiával (a férje 2 napra elutazott), tehát szerezni kell valakit, aki vigyáz Zsigára.

Háromnegyed óra múlva már benn is voltam, és bizony jól tettem, mert így még tudtam 5 percet beszélni Adriennel két fájás között, mielőtt bement a műtőbe.

Kiderült, hogy az eredeti tervtől eltérve nem gerincközeli érzéstelenítéssel végzik a műtétet, hanem teljes altatásban. És kiderült, hogy - bár eddig sosem kerültünk ilyen helyzetbe - csak kintről nézhetjük mindezt, csak akkor szólnak nekünk és az édesapának, ha a baba kiemelése előtt vannak.

Befutott Kriszta, és mindannyian a dupla zsilipajtóra tapadva, benézegetve próbáltuk megfejteni, mi zajlik vajon benn. És persze addig Lacitól, Adrienn férjétől tudakoltuk, bírja-e még idegekkel. (Bírta, stramm pasi!)

Aztán szóltak, hogy mehetünk.

Épp csak kinyílt a zsilipajtó, 7 óra 44-kor kiemelték Adrienn kissé balra csúszott méhéből Áront és levették a köldökzsinórvért, melyet az FHBiobank tárol el a műsorban született babák számára 20 évre.

Ahhoz voltunk szokva, hogy ilyenkor a baba sír, de legalábbis nyöszörög, ám itt nem történt semmi.

Csend volt.

Törölgették, masszírozták és hozták ki a melegítő alá, szívták le az orrát, száját, masszírozgatták, forgatták...

Kétségbeesetten kérdeztük, vagy talán maguktól is mondták, már nem emlékszem, de kiderült, hogy amikor hagyományos altatásban végzik a császármetszést, akkor a kisbabába is jut egy kis altatószer a placentán keresztül. Ezért majdnem úgy alszik, mint a mamája és úgy kell ébresztgetni.

Megnyugodtunk - bár Laci arcán csak mosolyt láttunk, riadalmat nem, nem győzte figyelni a csöpp kisfiát, aki az alapos masszírozgatás után végre felébredt és hangicált.

Aztán megmérték: Áron 2420 gramm 51 cm volt - tényleg elég apró. De azért szerencsére egészséges!

A kis Áron kapott egy pelust (a hónaljáig ért) és édesapja csupasz mellkasára tették.

Itt is megszokott dolog az úgynevezett szőrkontaktus, tehát a császár alatt az édesanya helyett az apuka mellkasán tölti első perceit a baba.

A pár perces idill után a fürdetés következett.

Az édesapa nagyon figyelt, amikor a csecsemős megmosdatta a kisfiát, igyekezett ellesni a mozdulatokat, hiszen most egy darabig biztosan sokat kell segíteni a baba ellátásában: Adrienn a császár után - egyébként is nagyon lefogyva - még ne ugráljon sokat.

Aztán, míg Laci babázott, mi visszamentünk a műtőhöz, ahol javában "dolgoztak" még Adrienn hasán. Amikor vége lett, és elkezdték ébreszteni a kismamát, akkor azt láttuk, hogy Adrienn sír.

Sírt, mint a záporeső, ömlöttek a könnyei, nem győzték törölgetni az arcát, mosolyogva hajoltak fölé és nyugtatták őt.

Amikor végre kihozták és tudtunk vele beszélni, akkor azt mondta, hogy nem is igazán tudja az okát a sírásnak, azt mondta, hogy a feszültség tört ki belőle, a megkönnyebbülés.

Dr. Papp Zoltán, a MATERNITY Szülészeti és Nőgyógyászati Magánklinika vezetője, Adrienn szülész-nőgyógyásza igazán megnyugtató hírekkel szolgált: remekül ment minden, nem kellett a sokszor műtött belekhez hozzányúlni (Adrienn crohn-beteg), a sztómazsák sem zavarta a műtétet, Adriennek lehet majd még újra kisbabája.

Laci percek múlva megjelent, karjában békésen szemlélődő Áronnal, és a családi idill úgy vált teljessé, hogy Lenhardt Csilla csecsemős nővér megmutatta, hogyan is kell mellre tenni a kisbabát.

Így hagytuk őket ott a klinikán, feldobódva. Kriszta indult forgatni egy előző kismamánkhoz, én haza, szintén a munkámat végezni. Úgy váltunk el Krisztával, hogy akkor most pár napig újra "csend" lesz.

Hogy mi mekkorát tévedtünk! Azt el sem tudjátok képzelni!

Holnap elmesélem azt is!

Kéky Kira

Vannak igazi Jedi harcos nők. Ők azok, akik bármilyen iszonyú nehéz is nekik, végül mindig győznek. Mi, könnyen élők, gyakran mondjuk „jaj szegény”, „hogy tudja mindezt csinálni?” De ők nem szeretik, sőt gyakran utálják az ilyen közhelyesen sajnálkozó mondatokat, melyek persze valós együttérzésből fakadnak. Ők azok, akik megcsinálják, amit az élethelyzetükből adódóan meg kell csinálni, fájnak, szenvednek, aztán egy félszeg mosollyal az arcukon lépkednek tovább. Bozsik Adrienn pont ilyen nő. Azt mondta nekem, azért jelentkezett a műsorba, hogy erőt, hitet adjon azoknak, akik úgy élnek, mint ő.

„1997 óta vagyok diagnosztizált crohn-colitis beteg, pont érettségi előtt, pont a legrosszabbkor, bár mikor is jöhet jól egy betegség, természetesen soha, de egy fiatalnak még nehezebb feldolgozni.

Attól az évtől kezdve 2006-ig ahelyett, hogy éltem volna a fiatalok életét, kórházakba, kivizsgálásokra jártam. Többet voltam kórházban, mint otthon - és ahogy mostanában viccesen mondom - nincs olyan lyuk a testemben, amibe ne dugtak volna csövet vizsgálat miatt. Azokban az években sokat szenvedtem. Fájdalmak, vizsgálatok, kezelések, és soha nem segített semmi. Erről sokat lehetne beszélni, de végül is minek, ez már a múlt. 2006-ban megműtöttek, mivel az állapotom menthetetlen volt, kivették a teljes vastagbelemet és kiültették a vékonybelemet, így azóta sztóma zsákkal élem az életem. Lehúztam 1 hónapot az intenzív osztályon, aztán még 1 hónapot a sebészeti osztályon, onnan kezdődött a felépülés nehéz folyamata.

Fél év otthoni lábadozás után visszamentem edzeni, egy fantasztikus kínai Tai Ji Mesternél tanulok azóta is. Többször utaztam Kínába, éltem, tanultam ott.

Részt veszek az edzéseken, oktatok és tolmácsolok is. Természetgyógyászok és a kínai gyógyászat segítségével helyrejöttem. Minden leletem tökéletes, nem szedek gyógyszert.”

A most 36 éves Adri még az egyetem alatt „jött össze” Lacival, aki – tudom, pátoszosan hangzik - de igazi példa arra, hogy a szerelemnek végtelen hatalma van. Sokszor cipelte ölben a feleségét, mert annyira gyenge volt. Sokszor kopogtatott a fürdőszoba ajtón, hogy Adrienn ne féljen, ne szégyenkezzen, engedje be. Számára ő nem egy testileg kiszolgáltatott ember, hanem a NŐ, így nagybetűkkel. És a nagybetűs nő, már mindjárt anya is. Első babájukat várják.

"Férjemmel a természetes fogantatás mellett döntöttünk, bár az orvosok azt mondták, ez nem lesz könnyű, inkább menjünk mesterséges beültetésre.

Nyáron hazajöttünk Kínából az éves nyaralásból és megbeszéltük, hogy most már magunkra és a leendő családunkra koncentrálunk, lezárjuk az utazásokat, a pörgős életből visszaveszünk; és ahogy ezt elhatároztuk, már itt is volt a kisfiúnk. Teljesen természetesen, semmi mesterséges ráhatás nem volt. A terhességet jól élem meg, nincs hányás, rosszullét, talán még jobban is viselem, mint a legtöbb kismama. Azóta is pörög az élet, edzek, tolmácsolok. A vizsgálatok is hasonlóak, mint a többi kismamánál, annyi kivétellel, hogy több orvoshoz kell kontrollra járnom, és nem tudok majd természetesen szülni, császár lesz, de ez a legkevesebb."

A kisbaba egyelőre még kisebb az átlagnál, becsült súlya a két és fél kilót sem éri el. Adrienn pocakja is elég apró volt igazán sokáig, a kismama még most is tai jizik, és az étvágya sem az igazi. A sztómazsák és a többször műtött belek miatt a méh egy kicsit bal oldalra van tolódva, talán a magzatnak sincs akkora hely, mint általában, de ezektől eltekintve minden rendben van, mindketten jól vannak.

Mostanában, a 37. héten Adrienn már jóslófájásokat érzett és lassan kitűzik a programozott császár időpontját.

Már hónapok óta forgatok Adriennékkel, és Kéky Kira szerkesztőtársammal ott leszünk a szülésen is.  Tartsatok velünk!

Hadas Kriszta

Alabástrom fehér bőrű, vállára omló hosszú hajú, szelíd mosolyú 29 éves fiatalasszony. Pásti Emese olyan, mint ha egy festményről lépett volna le. Ha hátulról nézem testhez simuló mini ruhájában pont úgy néz ki, mint egy művészi tornára járó bakfis. Amikor megfordul, akkor meg úgy, mint ha ez a vékonyka bakfis lenyelt volna, egy keményre fújt focilabdát.

Nem csak genetikailag dobott neki sok jót a gép, tornázik is rendszeresen. Minden nap, hajnali hatkor otthon, amikor a férje és kisfia Leonárd még alszik. Most Szegeden élnek, de vettek egy telket a közeli Deszken, ahol villamosmérnök férje bőszen építkezik. Ott áll majd álmaik otthona.

„Első alkalommal is fájdalomcsillapítás nélkül szültem, 13 órás vajúdást követően. Tudom, hogyan lehet a 10-es skálán 100-as nagyságrendű fájdalmakat átélni és kibírni. Az újdonsült apuka könnyeit látva voltam a legboldogabb, s persze akkor, amikor az egészséges, csúszós kis újszülöttemet a hasamra tették…Ez alkalommal nehezebben viselem a terhességet, de mivel már van tapasztalatom, mik azok a jelek, amik aggasztóak, optimistább és bevállalósabb vagyok.”

Dr. Pásti Emese a Szegedi Tudományegyetem Gyerekklinikáján dolgozik, méghozzá a koraszülött intenzív osztályon. Pontosabban dolgozott, egy hónapja abbahagyta a munkát, a várandósság 12 hete óta veszélyeztetett  terhes. Egyébként nagyon fárasztó is a munka számára, hiszen az intenzív ellátásra szoruló babák gyógyítása óriási felelősség. Emese azt mondja, amikor a csöppnyi, néha alig rebegő életű koraszülöttek között dolgozott, ha nem is mindig sikerült neki, de próbálta az érzelmeket visszafogni, kizárni, hisz csak így tudott higgadt és megfontolt döntéseket hozni.

Azt gondolnánk, hogy egy orvosnő, mivel mindent tud a szervezetében lejátszódó folyamatokról, a szülésről, nem izgul a terhessége alatt. De Emese szerint ez nem így van. Sőt! Mivel pontosan ismeri az esetleges komplikációk veszélyeit, nagyon is izgul.

Folyamatosan figyeli magát, és beszerzett egy otthon is használható, hangerősítővel működő magzati szívhangfigyelő készüléket. Ráadásul Emese már az első gyermekével is veszélyeztetett terhes volt. Most, a másodikkal is az. Szívritmuszavarokkal küszködik és szigorú cukormentes diétát kell tartania.

Mostanság igen erős jósló fájásai vannak, és akkor otthon, maga vizsgálja meg a hasában növekvő babát, aki most két héttel a kiírt időpont előtt még nem fordult be, egyelőre faros fekvésű.

Emese persze nem szeretne császármetszéses szülést, de próbálja lelkileg felkészíteni magát arra, hogy ha nem változik a helyzet, előfordulhat, hogy a műtőbe kell majd mennie.

Mi pedig Budapestről száguldunk hozzá, ha elindul a szülés. Beszámolunk majd arról is - és természetesen a május 3-ától a LifeNetworkön induló 2. évadban láthatjátok is Emesét és a családját.

Hadas Kriszta

A férjem ébresztőórájával hajszálpontosan egyszerre csörgött a telefonom: Hadas Kriszta nagyon-nagyon álmosan közölte, hogy Zsuzsiék elindultak a kórházba. Az már tudtuk, hogy a nyákdugó elment előző nap, na de az még nem garancia a szülésre. Így aztán én nem is aggódtam különösebben, mondtam, hogy várjuk meg, mit mond a doki, ne menjünk feleslegesen Székesfehérvárra, pláne, mert Kriszta aznapra az egyik előző anyukánkhoz ment volna vissza forgatni.

Ám a következő, 1 óra múlva érkező telefontól felgyorsult a szívverésem és mérgezett egér tempóba kapcsoltam, ugyanis kiderült: Zsuzsa 3 ujjnyira van nyitva. Ahogy Hadas Kriszta fogalmazott: zúztunk lefelé.

A Fejér Megyei Szent György Kórház szülészetén már nagyon vártak minket, mi pedig útközben szétaggódtuk magunkat amikor kiderült, hogy közben megvolt a burokrepesztés is. Ez ugyanis - mi is tapasztaltuk - felgyorsítja a folyamatot. Komolyan attól tartottunk, hogy nélkülünk jön világra Zsuzsáék babája.

De végül teljesen időben érkeztünk, az orgonalila szülőszobában jó hangulat és ritmusos, erős fájásokkal vajúdó Zsuzsa várt minket. Meg persze Csaba a férj, a szülész-nőgyógyász Dr. Schandl Károly, és Kistelekiné Mocsonoki Zsuzsanna szülésznő.

Gyorsan átöltöztünk, kezet mostunk és már forgott is a kamera. A szülőszoba félhomályában előbb csendesen, aztán egyre fájdalmasabb nyögésekkel készülődött Zsuzsa arra, hogy a célegyenesbe érjen. A baba kijutását segítendő Gynotal szülést segítő gélt is felhelyezte az orvos már a vajúdás elején is a méhszájhoz, majd még egyszer később, a kitolás előtt. Ettől a baba könnyebben jut át a szülőcsatornán - ezt Rékánál is tapasztaltuk már. A gyorsasággal egyébként nem volt baja Zsuzsának, mert ahogy megérkeztünk (és Zsuzsa megnyugodott, hogy nem maradunk le gyermeke születéséről) a fájások nagyon produktívak lettek.

Egyébként maga a szülés úgy zajlott, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: a szuszogás, a lazítás és a nyomás lentre is - Zsuzsa mindent pont úgy csinált, ahogy kérték tőle. Az, hogy a fájdalom az elviselhetetlenségig fokozódott, csak abból derült ki, hogy néha felkiáltott és fehérre szorongatta Csaba kezét. Nem nagyon tehettünk mást, mint hogy nyugtattuk: a fájdalmát ne fojtsa vissza, ez természetes, nem kell a kedvünkért viselkednie.

Nem volt szükség oxitocinra, egyedüli beavatkozás egy apró gátmetszés volt, hogy a (szülésznő szerint is) jó tempóban érkező kisbaba ne repessze meg a gátat. Végül 11 óra 35-kor, 5-6 tolófájás után világra jött Zsuzsa és Csaba kislánya: Lilla.

Az első mozdulattal az édesanya mellkasára fektették az éktelenül tiltakozó csöppséget 1 percre. Aztán csak azért vették vissza a fehér lepedőre, hogy az édesapa elvághassa a köldökzsinórt. Az orvos levette a köldökzsinórvért, melyet az FHBiobank tárol (a köldökzsinór szövettel együtt) 20 évre a műsorban részt vevő kismamák gyermekei számára.

Amint ez megvolt, Zsuzsa már véglegesen visszakapta lányát és a következő egy órát úgy töltötték el, hogy Lilla piros törülközőbe bugyolálva az édesanyja meztelen mellkasán pihent (ez a legjobb inkubátor, kutatások szerint az anya szervezete tökéletesen szabályozza a hőfokot, hogy az ideális legyen a baba számára).

Bababarát kórházként itt az a szokás, hogy a születést követő 2 órát az édesanyán pihenve tölti a baba, nem viszik addig sehova, ha állapota nem indokolja, a szoptatást is megmutatja a nővér és a család együtt örül a kisbabának. Csak eztán mérik meg: Lilla 3430 grammal és 54 centivel írja be magát a családi legendáriumba.

Csaba készített néhány fotót, de inkább csak élvezte, kiélvezte a pillanatot, hogy apa lett, hogy ők hárman pedig igazi családdá váltak. Gratulálunk Nekik!

Történetüket a május 3-án, a LifeNetwork csatornán induló 2. évadban, a Jön a baba - Hadas Krisztával című sorozatban ismerhetitek meg!

Még 4 szülésen leszünk ott áprilisban - tartsatok velünk!

Kéky Kira