Jön a baba - Hadas Krisztával

Áprilisban még azon izgultunk, hogy nehogy koraszülöttek legyenek a fiúk, most meg, június 1-én ki sem akarnak jönni - ez járt a fejemben reggel, amikor a Szent János kórház felé tartottam, Jármer Katához, Attilához és az ikrekhez. Betöltötte a 38. hetet, a fiúk pedig az ultrahangos becslések szerint elérhetik akár a 3 és fél kilót is. Fejenként!

Fájások, szülésre utaló jel sehol. És bár Kata sokáig reménykedett (bevallom, Krisztával mi is!) egy természetes ikres szülésben, ez nem jött össze, mivel az egyik baba, pont az "A" baba, aki lentebb volt, farosként találta meg a helyét. Így aztán csak a császár jöhetett szóba.

Én most láttam Katát először, és a hatalmas pocakja láttán tátva maradt a szám!

Kata várandóssága nem volt könnyű. Többször bekerült rövidebb időkre a kórházba, egy időben koraszülés veszélye is fennállt, kapott tüdőérlelőt is, aztán az utolsó 2 hónapot szinte fekve töltötte. Megérte.

Azt mondta, néha már a hátában is gyereket érzett, el sem tudja képzelni, hogyan férnek még el benn.

Mikor megérkeztünk, Attilával, a párjával békésen cseverésztek a szülőszobán, Kelenvölgyi Anikó szülésznő tüsténkedett körülötte, a magzati szívhang monitoron pedig két szám látszódott (ilyet sem láttam még!), a két baba szívhangját külön mutatta az eszköz. Részesei lehettünk egy gyors ultrahangnak, amin az operáló orvos, Dr. Hernádi Balázs szülész-nőgyógyász megkapta az információkat arról, hogy melyik babával kell kezdeni, ki lesz az elsőszülött. Aztán Katát előkészítették és Attila - arcán mosollyal palástolt aggodalommal - kísérte be leendő gyermekei édesanyját a műtőbe.

Ott aztán Dr. Hernádi Balázs olyan gyorsan vette ki a fiúkat, hogy alig volt időnk felocsúdni, máris két nagyhangú, roppant formás kispasi üvöltött a lepedőkbe bugyolálva.

Tökéletesen egészségesek voltak, Attila mégis sírt. Sírt az örömtől, megkönnyebbüléstől, sírtak vele a babák is, sírt egy kicsit Hadas Kriszta is.

Míg a műtőben levették a köldökzsinórvért és -szövetet, amit az FHBiobank tárol el 20 évre a műsorban résztvevő mamáknak, addig kinn a babákat mérték, öltöztették.

3350 és 2870 lett a súlyuk, nagyjából stimmelt a becslés, és érdekes volt hogy Attila és Kata már akkor, amikor a srácok még pocakban voltak, eldöntötték, hogy az "A" baba lesz Gergely és a "B" baba Barnabás.

Egyetlen perc különbséggel születtek meg.

Aztán, ahogy azt Attila remélte, megkapta őket egy kicsit, ő is a meztelen mellkasára vehette az ikreket. Hát, itt bizony potyogtak a könnyei a frissen avanzsált édesapának, aki csitítgatta az öklüket a szájukba tömködő, lelkesen oázó gyerekeket.

Aztán kipróbált egy nemrég hallott trükköt is: kézmosás után odaadta az ujjait a fiúknak, akik lelkesen szorongattás és cummogták, és egész jól csendben voltak az új játékszerükkel.

Aztán már csak arra vártunk, hogy Katát is behozzák, és kipróbálhassa, milyen "egyszerű" is lesz egyszerre két gyereket szoptatni.

Aztán eljött egy pillanat, amire nagyon vártunk: Kata édesapja és a babák keresztszülei is bejöhettek, és itt érte őket a meglepetés: a fiúk a két nagypapa után kapták a második nevüket, így lettek végül Gergely Károly és Barnabás András.

Katára most még kemény hetek, hónapok várnak, de hisszük, tudjuk, látjuk, hogy egymást támogatva, segítve mosolyogva veszik majd az akadályokat. Kívánunk a 2. évad utolsó babáinak és szüleinek sok boldogságot!

Történetük filmen a LifeNetwork csatornán lesz látható, az új részek vasárnaponként 16 órakor kezdődnek. Ugye nézitek?

Kéky Kira

Szóval ott tartottam ebben a tegnapi posztban (aki nem olvasta, ne hagyja ki!), hogy azon a péntek reggelen, alig 6 óra után a crohn-beteg kismamánk sürgősségi császármetszésén voltunk. Délelőtt Hadas Kriszta forgatni ment Matkó Zsuzsiékhoz, akiknél 2 hete született baba, majd vissza a frissen szült Adriennhez.

Én pedig mindezek alatt előkészítettem a következő részek alapanyagát. Nyugodtak voltunk, hogy újabb szülés kipipálva, mindenki jól van, már csak 3 maradt hátra.

Rutinból töltöttem le a forgatott anyagot a számítógépre, és rutinból töltöttem fel mindhárom aksit.

Amikor este 9-kor megjelent a telefonom kijelzőjén Kriszta neve, nem gondoltam semmi rosszra, mert gyakran még este 10-11 körül is beszélünk, éjfél után meg e-mailezünk egymásnak, szöveget egyeztetünk, megbeszéljük a teendőket.

Ám Kriszta hangja ideges volt, már a köszönésnél is. Nem csoda, hiszen pillanatokon belül kiderült: egy kismamánknál beindult a szülés és sürgősségi császármetszése lesz.

SZEGEDEN.

És ahogy reggel, Adrienn szülésénél, úgy most sem volt Krisztával otthon senki az 5 éves fián kívül. Hirtelen csak a nagylányát, a 21 éves Sárit tudta előrántani, hogy jöjjön át a kisfiúhoz éjszakára. Benke Ottó, a műsor operatőre pedig már száguldott felénk. Szerencsénkre épp akkor tette volna le az autót és a kamerát, amikor Kriszta telefonon utolérte.

Újratervezés: egy munkanap után ő is újabb munkanapba kezdett - velünk együtt.

Összeszedett minket gyorsan és téptünk le Szegedre, közben Kriszta elmesélte a részleteket: a gyermekorvos doktornő kismamánk, Emese szokásos vizsgálatra ment be este a Szegedi Tudományegyetem Nőgyógyászati Klinikájára, és ekkor az orvosa azt érezte, hogy 3 ujjnyira nyitva van a kismama, a magzatburok kiboltosul és mintha "kiállna" valami testrész..

Emese orvosa veszélyesnek ítélte a helyzetet, mert ha a magzatburok megrepedt volna, és ha a köldökzsinór előrecsúszott volna, és ha a baba popsija erre rázáródik, akkor oxigénhiány léphetett volna fel. Ezért az azonnali császármetszés mellett döntött.

Kriszta még tudott telefonon pár szót váltani az orvossal a műtét előtt, de aztán se kép, se hang. És szó szerint: hiába csörgettük Emese számát (bízva abban, hogy a férjénél, Lacinál van a telefon és ő felveszi) semmi hírünk nem volt.

Félúton jártunk Szeged felé, amikor sikerült Emese férjét elérnünk, aki boldogan közölte: megszületett Amélia.

Kamera híján (és mert még telefonnal sem engedtek pár képet rögzíteni) született meg Amélia (3720 grammal, 50 centivel).

Persze a mama és a baba egészsége a legfontosabb, nem a műsor! De - be kell valljuk - nem így terveztük, amikor engedélyt kértünk a forgatásra. Eddig mindenhová odaértünk, még Békéscsabára és Debrecenbe is. De a nagy számok törvénye szerint várható volt, hogy ilyen is előfordul.

Mindenesetre amikor éjfél előtt odaértünk és beléptünk a 3 ágyas kórterembe, akkor Emese már megnyugodva, angyali mosollyal az arcán szoptatta a kislányát.

Emese orvosa, Dr. Molnár András elmondta, hogy mi történt, hogy indolkolt volt a gyors beavatkozás, és mindenki egészséges, illetve a köldökzsinórvért és szövetet rendben levették, reggel jönnek érte az FHBiobankból, ahol ezt 20 évre eltárolják.

Nemsokára megérkezett Laci édesanyja is, aki néhány röpke pillantást vethetett új kisunokájára. Aztán felvitték a babát az újszülött osztályra, hogy Emese aludhasson.

Mi pedig elindultunk vissza, Budapestre fáradtan, 24 órán belül két váratlan szüléssel a hátunk mögött.

Már csak két kismamánk maradt: egy szintén Szegeden, és egy Budapesten.

Tartsatok velünk  azoknál is!

A sorozat 2. évadának epizódjait (köztük Emese történetét) pedig május 3-tól láthatjátok a LifeNetwork csatornán!

Kéky Kira

Éjfél után még kedélyesen csevegtem Adriennel, az első gyermekét váró crohn-beteg kismamánkkal, aki mondta, hogy fájásai vannak, de nem tudja eldönteni, hogy igaziak-e, vagy csak jóslók. Mondtam, hogy vegyen meleg fürdőt vagy zuhanyt, ha elmúlik, akkor jósló, ha nem, akkor szülés.

Mondjuk nem voltam túl nyugodt, mert Adrienn még csak a 37. hétben volt, a babája pedig a mérések alapján még túl kicsi. Épp ezért a Maternityn, ahol szülni készült, a következő héten akarták eldönteni, hogy mikor végezzék el a programozott császárt.

Mert hogy császár lesz, az biztos volt, hiszen Adrienn számos hasi műtéten volt túl és sztómazsákkal él. A hagyományos szülés épp ezért szóba sem jöhetett.

Szóval még legalább egy, de ideális esetben 2-3 hete lett volna hátra a szülésig, ám a fájások a meleg víz alatt sem múltak el, hanem rendszereződtek.

Így aztán különösebben meg sem lepődtem, amikor reggel 6 után pár perccel csörgött a telefon, a vonalban Hadas Krisztával, hogy nagyon gyorsan szedjem össze magam, mert Adrienn benn van a klinikán és előkészítik császárra, Kriszta pedig egyedül van a kisfiával (a férje 2 napra elutazott), tehát szerezni kell valakit, aki vigyáz Zsigára.

Háromnegyed óra múlva már benn is voltam, és bizony jól tettem, mert így még tudtam 5 percet beszélni Adriennel két fájás között, mielőtt bement a műtőbe.

Kiderült, hogy az eredeti tervtől eltérve nem gerincközeli érzéstelenítéssel végzik a műtétet, hanem teljes altatásban. És kiderült, hogy - bár eddig sosem kerültünk ilyen helyzetbe - csak kintről nézhetjük mindezt, csak akkor szólnak nekünk és az édesapának, ha a baba kiemelése előtt vannak.

Befutott Kriszta, és mindannyian a dupla zsilipajtóra tapadva, benézegetve próbáltuk megfejteni, mi zajlik vajon benn. És persze addig Lacitól, Adrienn férjétől tudakoltuk, bírja-e még idegekkel. (Bírta, stramm pasi!)

Aztán szóltak, hogy mehetünk.

Épp csak kinyílt a zsilipajtó, 7 óra 44-kor kiemelték Adrienn kissé balra csúszott méhéből Áront és levették a köldökzsinórvért, melyet az FHBiobank tárol el a műsorban született babák számára 20 évre.

Ahhoz voltunk szokva, hogy ilyenkor a baba sír, de legalábbis nyöszörög, ám itt nem történt semmi.

Csend volt.

Törölgették, masszírozták és hozták ki a melegítő alá, szívták le az orrát, száját, masszírozgatták, forgatták...

Kétségbeesetten kérdeztük, vagy talán maguktól is mondták, már nem emlékszem, de kiderült, hogy amikor hagyományos altatásban végzik a császármetszést, akkor a kisbabába is jut egy kis altatószer a placentán keresztül. Ezért majdnem úgy alszik, mint a mamája és úgy kell ébresztgetni.

Megnyugodtunk - bár Laci arcán csak mosolyt láttunk, riadalmat nem, nem győzte figyelni a csöpp kisfiát, aki az alapos masszírozgatás után végre felébredt és hangicált.

Aztán megmérték: Áron 2420 gramm 51 cm volt - tényleg elég apró. De azért szerencsére egészséges!

A kis Áron kapott egy pelust (a hónaljáig ért) és édesapja csupasz mellkasára tették.

Itt is megszokott dolog az úgynevezett szőrkontaktus, tehát a császár alatt az édesanya helyett az apuka mellkasán tölti első perceit a baba.

A pár perces idill után a fürdetés következett.

Az édesapa nagyon figyelt, amikor a csecsemős megmosdatta a kisfiát, igyekezett ellesni a mozdulatokat, hiszen most egy darabig biztosan sokat kell segíteni a baba ellátásában: Adrienn a császár után - egyébként is nagyon lefogyva - még ne ugráljon sokat.

Aztán, míg Laci babázott, mi visszamentünk a műtőhöz, ahol javában "dolgoztak" még Adrienn hasán. Amikor vége lett, és elkezdték ébreszteni a kismamát, akkor azt láttuk, hogy Adrienn sír.

Sírt, mint a záporeső, ömlöttek a könnyei, nem győzték törölgetni az arcát, mosolyogva hajoltak fölé és nyugtatták őt.

Amikor végre kihozták és tudtunk vele beszélni, akkor azt mondta, hogy nem is igazán tudja az okát a sírásnak, azt mondta, hogy a feszültség tört ki belőle, a megkönnyebbülés.

Dr. Papp Zoltán, a MATERNITY Szülészeti és Nőgyógyászati Magánklinika vezetője, Adrienn szülész-nőgyógyásza igazán megnyugtató hírekkel szolgált: remekül ment minden, nem kellett a sokszor műtött belekhez hozzányúlni (Adrienn crohn-beteg), a sztómazsák sem zavarta a műtétet, Adriennek lehet majd még újra kisbabája.

Laci percek múlva megjelent, karjában békésen szemlélődő Áronnal, és a családi idill úgy vált teljessé, hogy Lenhardt Csilla csecsemős nővér megmutatta, hogyan is kell mellre tenni a kisbabát.

Így hagytuk őket ott a klinikán, feldobódva. Kriszta indult forgatni egy előző kismamánkhoz, én haza, szintén a munkámat végezni. Úgy váltunk el Krisztával, hogy akkor most pár napig újra "csend" lesz.

Hogy mi mekkorát tévedtünk! Azt el sem tudjátok képzelni!

Holnap elmesélem azt is!

Kéky Kira

Az óraátállítás napján, vasárnap, amikor egyébként is csak 23 órás a nap, arra ébredni reggel fél 9-kor, hogy Hadas Kriszta számát látom a kijelzőn, ez csak szülést jelenthet.

Fegyver Éva hajnal óta vajúdik - tőlünk 220 kilométerre, Debrecenben. Harmadik gyerek, ennek fele se tréfa - indulni kell mielőbb!

Délre értünk le a cívis városba, ahol nagy szeretettel fogadtak minket, Éva arca is ragyogott, ahogy beléptünk, és Lajos, az erős, mosolygós férfi Éva fejénél állva tartotta a frontot.

Dr. Juhász Gábor burokrepesztéssel fogadott minket - és bevallom, életemben annyi magzatvizet nem láttam, mint amennyi Évából kijött! Körülbelül 2 és fél liternyi. Nagyon lassan, óvatosan kellett leengedni ennyi vizet, nehogy az áramlás előresodorja a köldökzsinórt vagy a baba egyik kezét - mert akkor azonnal császármetszésre lenne szükség.

A művelet sikeres volt, és Éva eddig is elég erős fájásai tovább durvultak.

Hajnal 3 óta voltak rendszeresek a fájások, de már előző este is voltak ritkán. Szóval már jó ideje nem aludt és tűrte angyali arccal a méhösszehúzódásokat.

Éva 154 centis, vékony asszonyka, Lajos, a párja normál testalkatú, talán 180 körül lehet - valószínűleg a természet okosan rendelkezett, hogy a számított idő előtt 2 héttel beindult a szülés, hiszen Éva kis termetéhez vélhetőleg nagy lesz a születendő baba. Éva első két babáját megszülte sima úton, bár a 2. gyereknél súlyos komplikációk léptek fel. A szülés másnapján életmentő műtétet hajtottak rajta végre, vérátömlesztést is kapott. Épp ezért most nem abban a kissebb, városi kórházban szül, hanem a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján. Ez egy nagyon modern, jól felszerelt és nem utolsósorban bababarát kórház. Gyönyörű épület, szép szülőszoba, bekészített köldökzsinórvér- és szövetlevételi szett, kedves orvosok, mosolygós szülésznő (Győrffy Mónika), rendszeres, erős fájások - minden rendben lévőnek tűnt. De csak tűnt.

Órák teltek el, Évának felajánlották, hogy lélegezzen be nevetőgázt (másnéven kéjgázt, nitrogén-oxidot), mivel az csökkenti a fájdalmat és lazítja a kismamát. Így aztán a következő, egyre erősödő fájásoknál ki is próbálta: úgy érezte, valóban segít. Amikor jött egy fájás, a baba szívverése is felgyorsult - ez épp így tökéletes.

A két gyereket elosztották: a nagylány ment Éva szüleihez, a kicsi a keresztmamához - őt ugyanis Éva szülei nem akarják elfogadni.

Lajos egyébként tegnap este még borjat elletett, hajnal 3-kor szólt haza Éva, hogy a párja autóval menjen dolgozni, mert bizony szülés lesz nap közben.

Kérték, hogy kicsit üljön, álljon, mert nem akart folytatódni a tágulás, és felajánlották az EDA-t is, tehát a gerincbe adott fájdalomcsillapítást. Egyre fáradtabb volt ugyanis. És Éva, aki az első két babáját fájdalomcsillapítás nélkül szülte, most örült a felajánlott lehetőségnek, és kérte.

Ám, az élet mást hozott.

A kórházban, tőlünk 20 méterre ugyanis sürgősségi császármetszésre ugrott össze vasárnap az ügyeletes csapat, ugyanis egy 32 hetes kismamát lepényleválással hoztak be. Így nem volt szabad aneszteziológus. Addig is a nevetőgázt használta Éva és várt türelmesen - szűk 4 ujjnyira mondta a helyzetet az adjunktus úr.

Ám a következő órában ez nem nőtt, sőt! Kiderült, hogy - ha lehet ilyet mondani - még rosszabb is lett a helyzet benn. A baba koponyája ugyanis nem úgy forog, ahogy kellene. Ennek az lehet az oka nagy valószínűség szerint, hogy Évához képest, aki - mint mondtam - 154 centi és vékonyka, ez a baba túl nagy. És az utóbbi időben a fájások alatt a magzati szívhang nem felgyorsult, hanem lelassult. És ez nagyon nem jó. Ráadásul az előző szülésnél eléggé megsérült Éva alul, életveszélybe került - ez az előzmény is óvatosságra intette az orvost, aki azért Évának már jó ideje mondogatta, hogy ha nem úgy alakulnak a dolgok, akkor inkább vágnak, minthogy baja essen bármelyikőjüknek is.

Elhangzott tehát a döntés: császármetszés lesz.

Az orvos nagyon kedvesen nyugtatta Évát: "mindent megtett a kismama, mindent szépen csinált, nagyon jól tűrte a vajúdást is, de nem lehet a végtelenségig várni. Lehet, hogy magától is megszületne a kisfiú, de akár 2 napig is tarthatna. Régebben az ilyen helyzetbe bele is halhattak a babák. Sőt akár az édesanya is."

Éva aggódó kérdéseire nyugodt hangú, részletes válaszokat kapott. Ám hiába a szép szavak, Éva bizony sírt egy kicsit, amikor a műtőbe tolták.

És aztán gyorsan történt minden: Lajos, és a kisebbik lány, Bernadett időközben megérkező keresztmamája ott kukucskáltak befelé a műtő ablakán. És itt már Lajos sem volt olyan sziklaszilárd, a szíve szakadt meg az asszonykájáért, amikor látta, hogy előkészítik.

Ám nem volt miért aggódni: benn a csapat (Dr. Kozma Bence szülész-nőgyógyász szakorvos, Dr. Filep Annamária anaesthesiologus szakorvos, Kathy Zsuzsanna anaesthesiologus szakasszisztens, Szabóné Papp Irén műtősnő, Matolcsy Attila műtőssegéd) rutinosan dolgozott össze.

Nagyon gyorsan, komplikációmentesen kiemelték Évából a babát, akiről az derült ki, hogy egyáltalán nem jó irányba kezdett el forogni a beilleszkedéshez. Folyton felfelé rúgta magát ahelyett, hogy előre fúrta volna magát a kijárat felé.

A kis Lajos - mert édesapja után a Lajos nevet kapta - egészséges - állapította meg Dr. Kovács Judit - neonatológus szakorvos. 2900 gramm és 49 centis lett, ám már most 34-es volt a feje, ha tovább nő, akkor elég reménytelen lett volna, hogy azon a szűk medencén kiférjen.

A babát itt is az édesapa veheti a mellére először, ha az édesanyát műtik: Lajos meg is lepődött, de határtalan boldogsággal ölelte meztelen mellkasára a pelenkás, de egyébként csupasz, nagyon magzatmázas kisfiát.

Nemsokára Éva is kikerült a műtőből és Ráczné Nagy Gabriella csecsemő- és gyermekszakápoló segítségével már mellre is tehette kisfiát. Lajos értesítette az FHBiobankot, hogy lehet jönni a levett anyagért, aztán összebújtak és csak csodálták ezt a csöppnyi kisfiút - aki az első fiúgyereke Lajosnak.

A családnak sok boldogságot kívánunk, és gyors gyógyulást, sok tejet Évának!

Köszönjük a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának, hogy fogadtak minket!

Kéky Kira

Este háromnegyed 11-kor telefoncsörgést hallani - ez csak egyet jelenthet - szülést. Ne hát tegnapelőtt szültünk, most 3 hétig nem várunk semmit - villant át a gondolat az agyamon, miközben igyekeztem nagyon gyorsan felvenni a telefont, hiszen a 10 éves lányom már aludt.

- Erikának elfolyt a magzatvize - mondta Hadas Kriszta, mire én csak annyit tudtam mondani: Ó, ne!

Nem mintha nem a világ egyik legfelemelőbb munkája lenne, amit most (és tavaly az első évadban) Hadas Krisztával csinálunk/csináltunk csupán szerettünk volna pihenni kicsit. Mert ez a munka most 30-40 órás ébrenlétekkel jár és azt gondoltuk, a következő szülésig van egy kis időnk pihenni.

Hát nem volt.

Még szerencse, hogy a forgatáshoz mindig elő van készítve minden, így csak az öltözködés, frizura és smink maradt hátra. 11.40-re jött a taxi, és nemsokára már a Szent János Kórház szülészete előtt topogtam.

Én érkeztem leghamarabb, így Erikával és párjával, a kameruni Sebastiennel együtt caplattunk fel a másodikra, ahol Palotai Éva szülésznő már mosolyogva várt minket.

A CTG szerint Erikának fájásai is voltak, ám ez az arcán egyáltalán nem látszott, olyan őszinte derűt, jókedvet sugárzott, olyan hihetetlen bizalmat, hogy szinte tapintani lehetett körülötte az örömét.

Az orvosi vizsgálat megerősítette, hogy a magzatvíz folyik, és épp akkor, amikor az ultrahangon az ügyeletes orvos rátette a vizsgálófejet Erika hasára, befutott a kismama választott orvosa is, így együtt hallottuk az eredményt: Zoé baba továbbra is faros, ebből császármetszés lesz.

- Első babát nem engednek farosan születni, ez a protokoll - mondta dr. Hajdinák Adrienn. Hát, bár Erika nem így tervezte, de a reakciója csak ennyi volt: akkor így lesz, semmi gond!

Egy gondunk volt csupán, de az is csak a mi arcunkat felhősítette el Hadas Krisztával: Zoé baba még csak 36 hetet töltött benn Erika méhében, így hivatalosan koraszülöttnek számít, és ezzel együtt esélyesnek arra, hogy születés után elvigyék egy PIC-re, a koraszülött intenzívre.

Arra esélye sem volt Erikának, hogy a szülést megállítsák, megrepedt magzatburokkal nem maradhat benn a baba még egy hétig. Még egy napig sem igazán. Ha viszont a gyermekorvos rendben találja a kislánykát, ha az értékei jók, akkor nem kötelező PIC-re vinni.

Bár nem akarta az édesanyját jóval éjfél után felébreszteni, de a párja unszolására Erika mégiscsak telefonált. Megegyeztek, hogy nem kell izgulni miatta, mindenki ideért már, a doktornő és Hadas Kriszta is, és majd jelentkezik, ha megszületett Zoé.

Épp senki sem szült az osztályon, Erika átköltözött az egyik nagyon szép, fürdőszobás, kádas szülőszobába, kapott infúziót, amivel előkészítették a műtétre. Ez már a sorozat 14. szülése, de ilyen nagyon erős szeretetmegnyilvánulást, ennyi simogatást, ölelést egyetlen édesapától sem láttunk: Sebastian folyton fogta Erika kezét, puszilta a hasát, duruzsolt neki és követte mindenhová.Nem tudok más szót erre: hatalmas szerelemben élnek és mindketten maximálisan ki is mutatják az érzelmeiket. Seba még csak kicsit tud magyarul, de azt például mondogatta párszor: "nyugi!"

Gyorsan összehívták az ügyeletes anesztes csapatot és alig fél óra múlva már tolták is a műtőbe a kismamánkat.

Közben megismerkedtünk a tündéri gyermekorvossal is, Dr. Flach Edinával, aki a műtő előtt várta készenlétben Zoét, hogy megvizsgálhassa.

Benn egyszerre két kamerával igyekeztünk résen lenni, hogy ne maradjunk le semmiről, de ne is zavarjuk a műtétet: Hadas Kriszta is kapott egy kis kamerát, hogy míg én a császármetszést figyelem, addig ő feszülten figyelő édesapáról is készíthessen felvételeket. Erika végig mosolygott, nem hittem volna, hogy valakibe ennyi derű fér és még ilyen helyzetben, a műtőben kiterítve is mosolyog az arca, a szeme :)

Aztán egészen gyorsan elérkezett a nagy pillanat, és popsival előre kihúzták a mamájából Zoét, aki azonnal hangos tiltakozásba kezdett, nagyon magas, lányos hangon sírt. A szülésznő már vitte is ki a gyermekorvoshoz, aki megvizsgálta, és mindent tökéletesen rendben lévőnek talált. Zoé 9/10-es Apgarral született, 2450 grammos és 52 centis. Bár édesapja nagyon sötét bőrű, Zoé most még nem tejeskávé bőrű, csak később fog "besötétedni".

Közben levették a köldökzsinórvért és szövetet is, melyet a műsor kismamáinak 20 évre ingyen tárol el az FHBiobank.

Felöltöztetés után édesapja kapta meg a kis babát, és be kell valljam, könnyekig hatódtunk, amikor hallottuk, hogy Seba egy kedves kis dalt, amolyan altatóféleséget dúdol Zoénak, miközben szakszerűen ringatja.

Kiderült, hogy amikor kicsi volt, akkor ezt a dalt az ő édesapja énekelte neki és testvéreinek. Seba egyébként jártas a gyerekgondozásban, kisebb testvérei rendszeresen ő istápolta Kamerunban, nem riad meg a tele pelenkától sem. Erika szerint biztosan rengeteget fog segíteni a baba ellátásában, ezt előre mondta is neki a párja.

Amikor aztán Erikát kitolták a műtőből, és Seba odavitte neki a rózsaszínű, csíkos pokrócba bugyolált csöppséget, mindketten könnyeztek :) Na jó, mi is egy kicsit :)

A rendkívül kedves, mosolygós doktornő szerint minden tökéletesen zajlott, mondta, hogy nagyon megkedvelte a különös párt :)

Erika megkapta a szobáját, felhívta az édesanyját, együtt örültek, aztán egy pár percre kihozták még neki a kislányát a melegítő inkubátorból, hogy dédelgethesse.

Hadas Kriszta értesítette az FHBiobankot, hogy jöhetnek a szettért, elkészítettük ezt az utolsó fotót és hagytuk pihenni őket.

Hát, biztosak vagyunk benne, hogy a kis Zoé sokat lesz édesapja karjaiban, és hisszük, hogy Erika, aki mellrák, sugárkezelés, és egyik mellének eltávolítása után csupa derűvel a szemében most már csak jót kaphat az élettől.

A Szent János Kórháznak köszönjük a segítséget, a családnak gratulálunk és jó egészséget kívánunk a kis Zoénak!

Még 6 szülést kísérünk, tartsatok velünk továbbra is!

A LifeNetworkön a sorozat anyák napján, május 3-án indul, ott meg is nézhetitek a különleges pár igazán nem hétköznapi történetét!

Kéky Kira