Jön a baba - Hadas Krisztával

Amikor meghirdettük a Jön a baba 2. évadát, február és április között szülő édesanyákat kerestünk, és persze egy ikres mamát mindenképp (többen is jelentkeztek). Úgy voltunk vele, hogy a május végi ikres Jármer Kata úgyis április végi lesz, mert a duplababák úgysem maradnak benn sokáig. Na jó, legfeljebb május eleje, mondtuk magunkban engedékenyen, de az még belefér. Aztán június 1-jén úgy kellett kiimádkozni a gyerekeket Kata hasából!

Kata szíve szerint természetes úton szült volna, de császár lett belőle, mert az a baba, aki elsőnek bújt volna ki, faros volt. Ez pedig a protokoll szerint - első szülés lévén - császármetszést igényel.

Azt, hogy milyen sírós-nevetős volt az a nap, a filmben láthatjátok, nem fogok most erről többet beszélni.

Viszont a szülés óta eltelt egy hónap. És amikor feltettem a kérdést Katának, hogy milyen ikres anyának lenni, akkor ezt válaszolta: álmos. És a kérdésre így válaszolt a párja, Attila is.

Kata ezt írja: "Álmos vagyok és álmos apa is. Olyan, mintha az a nap tartana még mindig, mikor hazajöttünk a kórházból, csak néha fürdünk is! A terhességem előtt is gyakran tettem fel a kérdést, hogy milyen nap van. Na. Annyi biztosan változott, hogy már nem teszem fel a kérdést. Mert nem érdekel!

Tapasztalatból mondom, hogy a már-már közhelyessé vált tanács, miszerint akkor kell aludnunk, amikor a gyerekek, aranyat ér, és nagy igazság! Pont egy hónapig csináltam végig ezeket a nappalokat és éjszakákat úgy, hogy csak az éjszakai műszak alatt engedélyeztem magamnak némi alvást, ami sokszor csak húsz perceket jelentett. Néha-néha, ha akadt két-három óra csend éjjel, már járkáltam a lakásban, és már kezdtem aggódni, hogy minden rendben van-e, miért nem kelnek.

Aztán egy hónapig bírtam. Ekkor úgy döntöttem, kiveszek egy szabadnapot. Mondtam apának is, ne lepődjön meg, ma nem fog történni semmi a lakásban, nem lesz meleg vacsi, mikor hazaér, fel sem öltözök és a telefont is lenémítom. Ugyanis eljött az a nap, amikor kipróbáltam. Végigmentünk a fent említett procedúrán, majd akárhányszor elaludtak, én melléjük feküdtem és aludtam. Vagyis feküdtem ájultan, hiszen mikor újra kelni kellett 2-3 óra múlva, azon kaptam magam, hogy a nyálam is kifolyt. Szóval Anyukák! Nem csak ikresek, mindenki, aki ilyen fáradtan éli meg az első időszakot, jelentem, aludni kell, amikor a picúrok is alszanak!"

Katáékat váratlanul érte a két baba, egyre számítottak, és - bár örömből is duplát kaptak, a nehézségek néha triplázódni látszódnak. Nincs ugyanis ehhez a hirtelen bővüléshez elég sok mobilizálható rokon, aki segít, bár a fiúk összehozták kissé a családot - de erről sem mondok többet, a filmben benne lesz minden.

Kéky Kira

Ha már az első szegedi szülésünkről lemaradtunk, akkor a másodikra egyszerűen muszáj volt odaérnünk! Szerencsére Klaudia lánya, a 14 éves Dóri időben riasztott minket, hogy édesanyjának elfolyt a magzatvize, és rögtön indulni tudtunk.

Hogy a szülés alatt mi történt Hadas Krisztával (életében először!), azt most nem árulom el, tessék megnézni vasárnap 16 órakor a LifeNetwork televízióban.

Attila, a kisbaba édesapja is bejött a szülésre annak ellenére, hogy amolyan "se veled, se nélküled" állapotban voltak Klaudiával. A kapcsolatuk azóta sem stabilizálódott - de - én szívből remélem - majd alakul ez is.

Viszont a szülés óta eltelt másfél hónap, és a kis Kamilla szépen gyarapodik. Már 55 cm és majd' 4 és fél kiló. Kicsit torkos - a védőnő szerint - de mivel anyatejes baba, az édesanyja - nagyon helyese - úgy gondolja, egyen, amennyire szüksége van.

Egyébként erős baba, már szépen tartja a fejét és rendszerint olyan mozgást produkál, mint aki mászik.

"Nagyon örülök, hogy ilyen szép kis családom van, minden nap rejteget valami új csodát! Remélem, hogy Attila is felnő a feladathoz és végre valóban egy család tudunk lenni, és Ő is átélheti ezt a sok örömöt amit én."

Nemrég Dóri leesett a lépcsőn és kifordulta a bokája. Volt nagy ijedtség, és persze kórházba kellett menni. Gabi, Klaudia barátnője jött segíteni: Dóri sírt a fájdalomtól, Klaudia egyszerre szoptatott és vigasztalta őt, majd vitték mentővel Dórit kórházba röntgenre. Kiderült, hogy szerencsére törés nincs, de Dóri a következő hetekben kevésbé ugrálhat. Így hűt jó, ha Attila vay Gabi, vagy a másik barátnő be tud segíteni.

És azóta? Ha zavar a zűr és csupa zűr a zavar!

Klaudia azt tapasztalja, hogy a 14 év korkülönbség dacára sem fenékig tejfel kétgyerekes anyának lenni.

"Hiába a 14 év korkülönbség, mégis érződik a féltékenység Dóri részéről. Bár rengeteget segít, tényleg, de talán így, kamaszként kicsit nehezen viseli, hogy nem csak Ő van a figyelem középpontjában.

Csodálom azokat az anyákat, akinek két pici gyermeke van, én nem tudom, hogyan csinálják! Én így is nehezen érem utol néha magam, akár a háztartásban, akár az ügyek intézésében.

Sokszor van úgy, hogy felébred Kamilla hajnalban és nem szeret vissza aludni, én persze folyamatosan próbálom elkerülni, hogy felébressze Dórit. Aztán egyszercsak reggel lesz, és kel a nagy tesó, aki persze szereti, ha anya készíti a reggelit, és igényli, hogy kicsit Vele is törődjek.

De ez természetes.

Aztán jönnek a reggeli teendők, de még alig kezdtem bele valamibe már Kamilla ismét fent! Akkor szopizás és végre jön a nagy lányom játszik a picivel! Dóri imádja ezeket a pillanatokat és számomra is felejthetetlenek" - mondja Klaudia.

Anyának ekkor van ideje megenni pár falatot, gyorsan elkészítenie az ebédet - ami rendszerint kicsit csúszik - és nagyjából ekkorra Kamilla nyűgös lesz. Dóri pedig - hisz maga is gyerek - kétségbe esik, hogy sír a húga.

És ekkor Klaudia ismét próbál a két lány között egyensúlyozni. Mert Dórinak is szüksége van az édesanyjára.

"Sokszor van olyan, hogy Dóri készül táncolni, vagy menne valahova, és nekem Kamilla épp a kezemben van (mint oly gyakran), és akkor jön a 'anya ugye megfésülsz? Segítesz ruhát választani?' És jön, hogy figyeljek rá is, ne csak a húgára."

Szerencsére Dóri sokat segít a házi munkában, akár a bevásárlást is elintézi, időnként besegít Attila és persze a barátnők is. Így alakult Klaudia, Dóri, Kamilla és Attila élete - filmjüket vasárnap 16 órától nézhetitek meg a LifeNetwork csatornán!

Kéky Kira

Ebből a történetből merítsen erőt az, akinek a gyermekvállalása nem sétagalopp! Vasárnap délután bemutatjuk Adriennt, akiről senki nem hitte, hogy édesanya lehet.

Bozsik Adrienn és férje László maguk mögött tudhatják a gyakran megalázóan fájdalmas, szorongó éveket. Adrienn Crohn-beteg. Egész fiatalsága a kórházról kórházra járás, a hosszú és bonyolult műtétek, az intenzív osztályokon való lábadozások jegyében telt. Férje, igazi védőangyalként csinálta vele végig ezeket az éveket.

Majd, amikor Adriennből, ahogy maga fogalmaz "végképp kezdett elszállni az élet", egy műtét alkalmával kivezették a vékonybelét. Azóta sztómazsákkal él, mégis pozitív irányba változtak az életkörülményei. A házaspár utazgatni kezdett és azóta felhőtlenül élvezi az életet. És nekik, akikről senki nem gondolta, hogy gyermekük lehet mégis gyermekük lett. Mégpedig természetes úton fogant.

Adriennek viszont a betegsége miatt csak császárral lehetett szülnie. Két hónappal ezelőtt egy hajnalon mégis spontán indult be a szülés, és emiatt nagy volt a riadalom. Ám a Maternity Magánkórház műtőcsapata hamar összeállt, és gyorsan megszületett a kis Áron, aki - mivel édesanyját teljes altatásban műtötték - maga is szundikálva jött a világra.

Ott voltunk, amikor végre felcsendült a várva várt sírás.

Egy órával később, mikor Adriennt is ébresztgetni kezdték a műtőben, ő is zokogva ébredt. Akkor szakadt ki belőle minden feszültség és persze öröm.

Azóta nyolc hét telt el. Adrienn és Laci fáradt boldogságban élnek Áronnal, és a két sziámi macskájukkal, akik először idegenkedve fogadták az új családtagot.

Adrienn így ír az életükről:

"Az anyaság számomra mit is jelent? Szép, izgalmas, de nehéz feladat az életben. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs benne nehézség, lemondás, fájdalom, de mégis megéri, hiszen ebben az élethelyzetben tudtam végre megismerni magamat, a másikat. Kiteljesedtem és megváltoztam azzal, hogy ezzel a kisemberrel, aki közénk csöppent, foglalkozom minden nap. Minden nap tanít valamire, engem pl. türelemre.

Csak egy gondolat: ma este álltam kint a folyosón kezemben a gyerek, lábamnál a két macska (a cicák minden este szeretnek a folyosón ülni és nézgelődni), felnéztem az ajtóra, ahol a névtáblánk van. Az a névtábla, amit még ideköltözésünk első hetében készítettem, rajta az áll, hogy Bozsik család. Akkor még nem jelentett ez a két szó együtt semmit, ma éreztem azt először, hogy ez a két szó megtelt jelentéssel.

Áron napról napra fejlődik, ez nem csak a testi fejlődésben nyilvánul meg, hogy pl. szopinál superman tartásban már lelóg a kis lába, hanem az értelme is kezd kinyílni, egyre jobban figyel. Mostanában kezdte tanulni majd használni is a mosolyt, amivel mindig két vállra tud fektetni minket.

A cicákkal is rendeződött a helyzet, csak egy kis idő kellet, hogy összeszokjanak. Néha úgy érzem, hogy van 3 gyerekem, akik egyszerre táncolnak az idegeimen. De összességében minden szuper, minden nap van valami, ami más, ami új. Kíváncsi vagyok milyen lesz Áron mondjuk 1 évesen."

Adrienn azt mondja, azért jelentkezett a Jön a baba műsorba, mert erőt szeretne adni a sorstársainak. Azoknak a betegeknek, akik most úgy érzik: nincs tovább és sosem lehet gyermekük.

A Bozsik család történetét vasárnap 16.00-kor láthatjátok a LifeNetwork csatornán! Tartsatok velünk!

Hadas Kriszta

Ismétlés vasárnap éjfélkor, hétfő reggel 8-kor és hétfőn 20 órakor!

A remek hangulatra emlékszem kristálytisztán, a gyönyörű szülőszobára, a nagyon kedves csapatra, akik vártak minket, és arra, hogy nagyon iparkodtunk mindehhez Székesfehérvárra, ahol egy zenész család kislányának megszületését asszisztálhattuk végig Hadas Krisztával.

Szép szülés volt.

Gyors és meghitt. A szülésznő és az orvos is mosolyogva, csak a szükséges mértékben beavatkozva segítettek Lillának világra jönni. És azóta több mint 2 hónap telt el.

Zsuzsa azt írja, hogy nagyon jól vannak.

"Ez egy földöntúli boldogság. Apát idézem: egész előző életedben azt hiszed, hogy örülsz dolgoknak. Aztán megszületik a kislányod, és rájössz, hogy még semminek sem örültél igazán.

Hát így érzünk mi is."

A kicsi Lilla csodásan fejlődik: nap mint nap valami újdonsággal rukkol elő: mosolyog, már gügyög, "beszélget" az emberrel. Az egész család érte rajong.

Zsuzsáék egyre többször tudnak kimozdulni, tervezik a nyaralást, sőt már a téli korizást is, meg azt, hogy majd húzzák magunk után szánkón a kislányukat.

"Csupa családi program, nem hiányzik az arcon pörgés az éjszakában. Jól érzem magam itthon, főleg, hogy jön a nyár, jó dolog a tavaszi baba" - mondja Zsuzsi.

Zsuzsáék esküvője már várandósan volt, a vasárnap délutáni premieren a nem mindennapi szertartásba is bepillanthatunk, és az is kiderül, hogy meddig maradt a sport Zsuzsa életének része a szülés előtt.

Sok zene, mosolygós család - a délutáni filmhez érdemes bekészíteni valami finomságot, és garantáljuk, hogy mosolyogni fognak háromnegyed órán keresztül. Na jó, egy picit talán sírni is. De Zsuzsák története igazán szívderítő - nem érdemes kihagyni!

Ismétlés vasárnap éjfélkor, hétfő reggel 8-kor és 20 órakor is. Tartsatok velünk a 2. évadban is!

Kéky Kira

Van egy kismamánk, aki egy kicsi, hajdú-bihari településen, Nagyrábén él. Éva merészen a boldogságot választotta az elvárások helyett, és ezzel a fél falu a szájára vette. Választania kellett, hogy boldogtalanul marad az első párjával, vagy továbblép és Lajossal, az ő határozott, ügyes emberével folytatja az életét.

Döntésének súlya volt, ezt megláthatjátok a róluk készült filmben, melyben a babavárásukat kísértük végig.

A kis Lali születése nagy testi fájdalmakat, és lassan már múló lelki sebeket okozott Évának.

Jön a baba sorozatunkban ő volt az baba, aki egyszerűen nem fért ki az édesanyjából. Éva több mint félnapos, kimerítő vajúdás után sem tágult elég jó ütemben, és attól kellett tartani, hogy még akár egy napot is szenvedne, mire elkezdődhetne a kitolás. Márpedig akkor nem maradt volta ereje Évának arra, hogy megszülje a babáját. Orvosa ezért úgy döntött, hogy császárral emelik ki a babát.

Évát sírva tolták be a műtőbe. Nagy csalódás volt számára, hogy nem tudta természetesen úton megszülni a kisfiát. Ám az nagy megkönnyebbülés volt, hogy alig fél óra múlva Lali 2900 grammal, és tökéletesen egészségesen látta meg a napvilágot.

Azóta Lajos és Éva keményen tolják a háromgyerekes szülők életét. A családfő Bihartordán, egy állattartó telepen dolgozik. Teheneket ellet, bocikat etet, mellette birkákat nyír. Gyakran reggel öttől délután ötig. Ilyenkor a szoptatós kismama egyedül van a gyerekekkel: az előző kapcsolatából született 6 éves Csillával, Lajossal első közös gyermekükkel Bernivel és a hathetes Lalival. Éva napközben a háztájit is ellátja.

Így ír erről Éva:

"Mi okoz nehézséget? Ha Lajos egész napos, akkor én egyedül vagyok a gyerekekkel, és nagyon nehezen birok velük. Ahogy ez már lenni szokott, nem fogadnak szót. A kisebbik lány állandóan Lali fejét simogatja, puszilgatja, szopizásnál főleg, hiába mondom neki, hogy békén kellene ilyenkor hagynia. A nagyobbik azzal nyúz, hogy játsszak vele, csináljak neki gumikarkötőt.

Ha Lali itthon van, akkor megpróbálja a lányokat magával vinni, mert most van a birkanyírás. Akkor legalább van egy kis időm, de mivel nincs segítségem (csak egy hétig volt) így mosok, főzök, takarítok, sütök, vasalok, apró jószágokat intézem, a kertet kapálom - és mindezt egyedül.

Ez mind nem elég...

Beállítottam a keltetőgépünket is, azt is én kezelem, most kelnek ki a csirkéink.

Este nagyon fáradtan dőlök be az ágyba. Pedig még elalvás előtt a nagyobbik lányomnak szoktam esti mesét is mesélni, aztán elénekeljük a "Jó éjt gyerekek"-et együtt, és úgy alszik el."

És Lalika nem is szopizik, nem olyan ügyes, mint a két lány volt. Nehezen büfizik, viszont akkor jó sok kijön belőle, a pelenkában lévő termés meg túl híg... Hiába háromgyerekes édesanya Éva, ez újdonság neki.

Amikor csípőszűrésen voltak vele, akkor terpeszpelust írtak fel nekik, vélhetőleg inkább csak megelőzésképpen, mert nem mondták, hogy valami nem stimmelne. Ilyen sem volt az első két lánynál, ráadásul Lalikán össze-vissza csúszkál a merevítő része középen... Szóval nem könnyű most Évának.

Ráadásul a párján kívül csak a nagynénje, Manyi néni és a barátnője tud segíteni. A szüleire sajnos továbbra sem számíthat. A családi harag azóta tart, hogy Éva Lajosért elhagyta előző párját. Szülei azóta nem állnak szóba vele, és a két kisebbik unokájukat sem látták még. Nyilván az egész családot nagyon megviseli ez a helyzet, ám békülni - egyelőre - még sem akarnak.

Mi azért reméljük, hogy eljön majd az idő, amikor újra egymásra találnak!

Éva történetét, a különleges vidéki hangulatot bociszületéssel, birkanyírással vasárnap 16 órakor láthatjátok a LifeNetwork csatornán! Tartsatok velünk, mert nálunk újra "Jön a baba"!

Hadas Kriszta