Jön a baba - Hadas Krisztával

Tavaly tavasszal meghirdettük, egész nyáron, és még ősszel is forgattuk a Jön a baba 1. évadát. A nézők pedig LifeNetwork csatornán hónapok óta figyelemmel kísérhetik tízrészes dokumentumsorozatunkat, amiben minden és mindenki igazi, hiszen ebben a sorozatban nincsenek beállított jelenetek.

Nálunk valódi érzelmek vannak: szorongás és felszabadultság, bánat és határtalan boldogság - épp úgy, mint az életben. Szerintünk ugyanis a valóság a legérdekesebb. A Jön a baba Hadas Krisztával első évadja 10 várandós nő életét dokumentálta.

11 baba született négy hónap alatt. Ott voltunk a várandósság utolsó hónapjaiban-heteiben, a vajúdás minden percében, a nézők velünk együtt élték meg a születés csodáját és a gyermekágyas időszakot is.

Jöttek a babák Hadas Krisztával - négy hónap alatt tizenegy!

Műsorunkban a nők, anyák, nem idealizáltak, nem celebek. Fiatalok és idősebbek, kis- vagy nagycsaládban élők. Ők olyanok, mint bárki más, mégis különlegesek és főképp nagyon őszinték.

Az első évad filmjei elérhetők online itt!

Az első évadban született babák szépen fejlődnek, a sorozatban szereplő anyák pedig egy összetartó női közösséget alkottak Facebookon: naponta megbeszélik egymással élményeiket, boldogságukat, vagy épp szorongásaikat.

Ilyen volt a szülés utáni baba-mama találkozónk :)

A teljes sorozat első évadját 741 ezer ember látta! A sorozat a teljes lakosságot tekintve megháromszorozta, a 18-29 éves nők körében megötszörözte a műsorsáv átlag nézettségét.

Büszkék vagyunk erre!

A sikerre való tekintettel belevágtunk a második évadba is! Kameránk már forog, néhány kiválasztott családot már követünk. Őket itt, a Postren is megismerhetitek, bemutatunk majd sorra mindenkit.

Tavasszal pedig újabb epizódokkal várunk Titeket ismét a LifeNetwork csatornán!

A 2. évadot tehát megnyitják a műsor készítői:

Hadas Kriszta és Kéky Kira

Biztos emlékeztek rá, hogy a Kovács család negyedik gyerekének születésénél volt néhány perc, amikor mi kívülállók, azt hittük nagy a baj. Bulcsú születésénél ugyanis a köldökzsinór előrecsúszott és beszorult az épp születőben lévő baba feje mellett. A baba feje sötétlila volt és azonnal szívták le a váladékot orrából, szájából, hogy levegőhöz jusson.

Amikor végre kibújt, a szülésznő egy ideig paskolta, mégsem sírt fel. Végtelennek tűnő másodpercek voltak ezek.

Amikor végre felhangzott a már ismert, rekedtes hang, akkor Magdiból, az édesanyából, és Csabából, az apából egyszerre szakadt fel a megkönnyebbült nevetés.

A LifeNetwork TV Jön a baba - Hadas Krisztával című műsor hetedik babája hetedik hó hetedikén született meg Békéscsabán, méghozzá 4200 grammal.

Azóta több mint 3 hónap telt el.

Bulcsú óriási és egészséges! Két nővére mindennap zsírosra simogatja a haját - szegény Bendegúz, az eddigi "kisbaba" most picit háttérbe szorult a lányoknál. Magdi pedig megpróbál sokfelé osztódni, hiszen míg férje dolgozik, ő van a gyerekekkel.

A két kiskamasz lány Virág és Kamilla, no meg a két és fél éves Bendegúz mellett - elhihetik! - nem könnyű az élet. A gyerekek soha sem alszanak ugyanabban az időben, és mindig van valaki, aki féltékeny a másikra, veszekszik, sír, vagy éppen üt. Magdi megpróbál úrrá lenni a káoszon, de nem mindig sikerül neki, mert még egy egyszerű bevásárlás is nem várt logisztikai bukkanókat tartogat számára. Van, hogy felkapja a vizet, ordibál kicsit, aztán újra nevet, mert ő és férje, Csaba így akarták: nagy családot álmodtak, és pontosan tudták, hogy ezzel mi jár.

És van még valami. Magdi ugyan még bálnának érzi magát és alig várja, hogy legyen egy kis ideje sportolni, de férje egyáltalán nem bántja a súlyával. Mert vannak ilyen férjek is. Mindketten tudják, hogy a nonstop 24 órás jelenlét majd lefogyasztja. A lényeg, hogy az idegeik bírják a gyűrődést.Magdi azt írja, hogy sokat aggódik rajta, hogy vajon elég-e ő nekik, kapnak-e mindig annyi figyelmet, amennyire szükségük van.

"Mindegyikőjükre igyekszem időt szakítani külön-külön is, amikor csak ő van. Mindig kérdezgetnek, hogyan bírom, és röhögve mondom, hogy jól. Nincs pedáns rend, a lakás minden helyiségében találni kisautót, popsitörlőt, egy-egy kupac ruhát. Főzni sem jut időm minden nap, de megesszük az üzemi konyháról hozatott ebédet, a lányok meg külön örülnek az anya által felturbózott félkész pizzának. :)
Nagyon szeretik egymást, és bár vannak csetepaték, de büszkék rá, hogy nagy családban nevelkednek."Ez a Jön a baba dokumentum sorozat valósága, beállított jelenetek nélkül, a várandósságról, szülésről, és a gyermekágyas időszakról. Kameránkkal ott vagyunk végig, hogy lebontsuk a hamis elvárásokat, a hazug önfényezést, és megmutassuk milyenek a nők, az anyák valójában. Mindenki más, mindenki érdekes, Magdi családja is igazán egyedi - érdemes megnézni, nekik hogyan megy a családi élet.

Jön a baba - Hadas Krisztával, Magdi premiere vasárnap 15 órakor!

És persze várunk benneteket a képernyő elé minden vasárnap 15 órakor egy újabb kismama és családja valódi történetével!

Hadas Kriszta

A Jön a baba - Hadas Krisztával sorozat negyedik részében a Timi és Gyuri (Gyurma) történetét mutatjuk be. 

Nagyon bíztunk benne, hogy megható filmet sikerült csinálnunk - hát, amikor Timiék jöttek megnézni a róluk, velük készült filmet, akkor ezt láttuk: 

Timi egyébként így ír anyaságáról és jelenlegi élethelyzetéről, így emlékszik vissza:

Amikor kislány voltam, úgy gondoltam soha nem lesz gyerekem, mert nagyon rossz gyerekkorom volt. Apám korán ott hagyott minket, 3 vagyunk testvérek. Anyám évekig egyedül nevelt. Szükségem lett volna az anyámra, de ő mindig dolgozott...

Soha nem számíthattam rá sem anyagilag sem érzelmileg. Pedig néha szükségem lett volna rá! És főleg érzelmileg. Aztán megismerkedett a férjével az anyám és végleg eltávolodtunk egymástól. 13 éves voltam...

15 éves koromban elkezdtem dolgozni és kirepültem otthonról: albérletben laktam és dolgoztam. Aztán 28 éves koromban kimentem Franciaországba dolgozni egy folyami hajóra. Megismertem egy férfit és új családom lett! De mikor a gyerekkérdés felvetődött minden porcikám tiltakozott elenne, nekem gyerek? Dehogy! Nem akarom, hogy olyan rossz élete legyen, mint nekem volt! Ki tudja, milyen anya leszek? Nem volt jó példa előttem!

Amikor aztán mégis megszületett Csenge, mindent megtettem, hogy jó legyek, és megpróbáltam minden elvárásnak megfelelni! Nem kaptam ebben támogatást, nem is éltem meg a terhességet és az anyaságot jól. És amikor egyedül maradtunk Csengével, akkor magam hibáztattam, hogy na, ugye én megmondtam: nem vagyok képes családban felnevelni egy gyereket, így ő sem fog engem szeretni, vagy kötődni hozzám, ahogy én sem anyámhoz!

Ha valami rosszaságot csinált, akkor magamat hibáztattam, hogy biztos azért, mert egyedül nevelem, mert csonka családban nő fel, blablabla... 

Amikor viszont megismertem Gyurit, akkor tudtam, éreztem, hogy ő az igazi!

Szép lassan beleszerettem, pedig nem akartam, hogy miattam elhagyja a feleségét. Sőt soha még csak meg sem említettem, nehogy azt gondolja, mennyire akarom, hogy velem, velünk éljen! Minden hétvégét egyedül töltöttünk, és csak vártam, hogy egyszer ez megváltozik, talán. És akartam neki, nekünk szülni, mert tudtam, hogy ő más! Akartam ezt az anyaságot és igazam lett!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen későn találkoztunk, de biztos így volt ez megírva valahol! De remélem sok az időnk és együtt szeretetben és szerelemben tudjuk felnevelni a két kislányunkat - mert most már Ő Csenge életében is az apa. Nagyon szeretem őt! Megadta nekem életem legnagyobb ajándékát! Most már nem terhes az anyaság, nem érzem úgy, hogy szar vagyok!

Köszönöm!

***

Hát ez Timi sorsa, élete, és hogy milyen volt a várandóssága, a rohamszülése, amire alig értünk oda, illetve milyen nehézségekkel kellett megküzdenie Katica születése után, azt megtudhatjátok vasárnap délután 3-kor a LifeNetworkön! 

Tartsatok velünk!

És persze várunk benneteket a képernyő elé minden vasárnap 15 órakor egy újabb kismama és családja valódi történetével!

A 23 éves Nóra ránézésre nem volt rosszul, de a laborértékei azt mutatták, hogy baj van, nagyon nincs rendben valami odabenn.

Kislánya ugyanis olyan szerencsétlen módon helyezkedett el, hogy elnyomta az édesanyja epevezetékét, így Nóri szervezetében elkezdtek felhalmozódni bizonyos méreganyagok.

Ez momentán csak azt jelentette, hogy a hasa egy része viszketett, de van, akinél ez elviselhetetlen érzést is okozhat, és ha nem tesznek semmit, akkor egyre nagyobb bajba sodorják őt is és a méhében növekvő kislányát is.

Erre az állapotra az egyetlen megoldás a terhesség "befejezése": betöltött 37. hét után az orvosok megindítják a szülést - Nóra pedig már épp a 40. hetében volt, épp mostanra volt kiírva. Így nem halogathatták tovább: mindenképp szülni kellett.

De könnyű ezt mondani, ha egyszer Nórának még semmi fájása nem volt, a méhszáj csak fél ujjnyira volt nyitva!

"Hogy lesz ebből gyerek?" Ezt kérdeztük magunkban reggel, amikor találkoztunk a hatalmas pocakú, vékony, vidám lánnyal, akit nemcsak édesanyja kísért el, de több rokona is. Azt rögtön láttuk: nem mondhatnánk, hogy magára hagyták volna! :)

És külön szerencse, hogy a Semmelweis Egyetem II-es Női Klinikáján, ahol választott orvosánál, Sára Leventénél szült, ott dolgozik nagynénje, Éva, aki vállalta, hogy "kézben tartja" az ügyeket és segít, ahol csak tud. Nóra tehát mosolyogva, szépen befont hajjal indult a szülőszobába, ahol fogadott szülésznője, Bogdánné Laskó Katalin várta.Mit tagadjam: a szülés eleje rémesen tétlenül telt: fél 10-től 12-ig gyakorlatilag vártunk a "semmire" - pedig Nóri alaposan elbeszélgetett a méhében mocorgó magzatával, tudatta vele, hogy bizony kívül tágasabb lenne most már.

De mivel ez nem vezetett eredményre, az orvos burkot repesztett, aminek aztán meg is lett az hatása, mert elkezdődtek végre a fájások. Nagynénje Éva, és Anikó, Nóri édesanyja végig ott ült a lánya mellett - a kisbaba apukája helyett is fogva Nóri kezét.

Ám néhány óra várakozás, sétálgatás és nagyjából 3-4 perces fájások mellett is csak 2 ujjnyira tágult Nóri, itt volt az idő, hogy történjen még valami. Katalin, a szülésznő elmondta Nórinak, hogy ha nem haladnak a dolgok és Lara szívhangja lassulna, akkor mindenképp be kell avatkozni, akkor akár császár is lehet a vége.

Így aztán lassan, cseppenként oxitocint kezdett kapni, ennek hatására a fájások hosszabbodni kezdtek, és Lara továbbra is jól volt benn. Ám ekkor már ráfért Nórára a biztatás: az édesanyja és a nagynénje tartotta benne a lelket, mert az eddig mosolygós arcú fiatal lány keze ökölbe szorult, lábai meg-megrándultak a fájdalomtól.Ám a tágulás még mindig nem gyorsult fel eléggé, ezért - és mert láthatóan, de nem hallhatóan! - Nórinak fájtak a méhösszehúzódások, az orvosa fél 5-kor felajánlotta, hogy adhatnak neki epidurális érzéstelenítést. Ekkor már több mint 6 órája voltunk a szülőszobán, Nóri mintaszerűen vette és fújta a levegőt, lazított és lihegett - úgy, ahogy ezt tanácsolták neki, ő tényleg mindent megtett, hogy a kislánya születését segítse.A gerincérzéstelenítés után érdekes módon Nóri nem érezte azt, hogy már nem fájnának a méhösszehúzódások, csak talán kissé kevésbé voltak erősek. Ám a legnagyobb haszna az eljárásnak az volt, hogy innentől elég gyorsan eljutott a 2 ujjnyiról a 4 ujjnyira nyitott méhszájig, szabaddá vált az út a kislányának. Ekkor már Nóra nem beszélt, maximum annyit, hogy "igen, nem". Bár néha viccelődtünk körülötte és csendesen beszélgettünk, ő már semmit nem érzékelt a külvilágból. Csak fájt, meglepően csendesen.

Aztán amikor már állandósult a nyomási inger, a szülészorvosa kért egy "próbanyomást" és kiderült, hogy Nórinak az is tökéletesen ment.Innentől már csak egy fél óra kellett, bár Lara picit visszacsúszott, amikor épp fájásszünet volt és Nóra úgy érezte, hogy szétreped, végül este 8 előtt nem sokkal megszületett az óriási kisbaba - ahogy néhány perc múlva kiderült, 4 kiló 16 dekával, 56 centisen, egészségesen! :)

És igen, Nóra sírt. Nem a fájdalomtól, hanem attól az érzéstől, ami elöntötte akkor, amikor a babáját a mellkasára fektették; és ahogyan ott sírt, mocorgott a kislánya, akinek életéről pár hónapja ő döntött. Ő döntött úgy, hogy mindenképpen megtartja még akkor is, ha az édesapa még nem szeretne családot. Mindketten meghozták a maguk felelős döntését, de talán Nóráé volt nehezebb. Sírt Nóri édesanyja is - nem is csodálkoztunk rajta.

És most - bár ezt az édesapák szokták - most Nóra volt az, aki elvágta a köldökzsinórt. Lara reszketett, kicsit hűvösnek találta ezt a kinti levegőt. Aztán levették a köldökzsinórvért és szövetet, hogy 20 évre eltárolják az FH Biobankban.Nóra megszülte a lepényt, a gátmetszését ellátták, Larát gyönyörű ruhába és hófehér pólyába öltöztették és Nóra visszakapta őt.

Egy óra múlva már szoptatta is.Nóra nem marad család és támogatás nélkül: népes, szerető, törődő rokonság veszi őt körül, Lara édesapja is azonnal jött meglátogatni újszülött kislányát, hiszen attól még, hogy nem fognak együtt élni, a nevére vette és törődni is fog vele. 

Jó egészséget kívánunk Neki!

Nóra és Lara történetét is láthatjátok a vasárnap, 15 órakor induló "Jön a baba - Hadas Krisztával" sorozatunkban, melyben 10 kismama 11 kisbabájának hiteles történetét mutatjuk be. Tartsatok velünk!

Kéky Kira

23 éves, most írja a diplomamunkáját, és mindjárt anya lesz. Olyan anya, ki egyedül vállalja a babáját. Az ő kezét a szülőszobában „csak” az édesanyja fogja. Szóval Nóra, aki a Budapesti Gazdasági Főiskolán fejezi be a tanulmányait, nagyon nehéz helyzetben van. Senki sem erről álmodik, de ha már így alakult az élete, nem sírja tele éjszakánként a párnáját, a baba miatt is próbál a lehetőségekhez képest kiegyensúlyozott, sőt derűs lenni.

Nóra mindössze néhány hónapja járt együtt egy fiatalemberrel. Persze, hogy nem terveztek gyereket, még nem is ismerték egymást alaposan.A fiatal kismama és párja védekezett, mégis úgy esett, hogy babájuk fogant.

Ráadásul korábban PCOS-t, azaz policisztás ovárium (petefészek) szindrómát diagnosztizáltak nála, aminek következményeként a ciklusa is nagyon rendszertelen volt.

Nórának tehát először azzal kellett szembesülnie, hogy csupán néhány százaléknyi esélye lesz később az anyaságra, amikor majd családot akar alapítani. Aztán egy nőgyógyászati vizsgálatról azzal jött ki: lehet, hogy nem is beteg, viszont teljesen biztos, hogy most babát vár.Ezek után jött a tépelődés, a dilemma, hisz párja nyilvánvalóvá tette, ő bizony még nem akar apa lenni. „Megéltük az abortusz közelségének érzését, ám úgy döntöttem, szeretném a kislányt, aki a pocakomban növekszik..." - így írt nekünk magáról a rendkívül csinos, és nemsokára gyerekét egyedül nevelő anyuka. Párjával ugyanis a baba miatt veszekedés veszekedést követett, és végül szakítottak.

Nóra most visszaköltözött a lányszobájába, az édesanyjához. Nagymama, anya és a pici lánya együtt fognak élni.Persze őket is elkapta a fészekrakó ösztön, festettek, mázoltak, tapétáztak és berendezték a babaszobát, a bátyja pedig - a hogy a képen látható - a falak kidíszítésében segített.

Nóra azt mondja, talán túl vannak a nagy viharokon, és bár nem felhőtlen a kapcsolata gyermeke apjával, de azért beszélnek, mert az apa kérdezősködik születendő kislányáról. Nóra persze a családján kívül a barátnőire is számíthat, akikkel rendszeresen csajos délutánokat szerveznek.Bulizni persze egyáltalán nincs kedve, de nem azért, mert szégyelli állapotát, hanem mert nem vágyik hangos partykra. 

„Történetem talán erőt ad más lányoknak/anyáknak az élethez, vagy olyan helyzetekhez melyektől rettegnek... ahogy most én is teszem. De kitartok a babámért.”

A JÖN A BABA - HADAS KRISZTÁVAL című sorozatunk premierje szeptember 21-én, vasárnap lesz 15 órakor a LifeNetwork műsorán.

Tartsatok velünk, és nézzétek meg a történeteinket!

Hadas Kriszta