A Jön a baba - Hadas Krisztával sorozat negyedik részében a Timi és Gyuri (Gyurma) történetét mutatjuk be. 
Nagyon bíztunk benne, hogy megható filmet sikerült csinálnunk - hát, amikor Timiék jöttek megnézni a róluk, velük készült filmet, akkor ezt láttuk:
Timi egyébként így ír anyaságáról és jelenlegi élethelyzetéről, így emlékszik vissza:
Amikor kislány voltam, úgy gondoltam soha nem lesz gyerekem, mert nagyon rossz gyerekkorom volt. Apám korán ott hagyott minket, 3 vagyunk testvérek. Anyám évekig egyedül nevelt. Szükségem lett volna az anyámra, de ő mindig dolgozott...
Soha nem számíthattam rá sem anyagilag sem érzelmileg. Pedig néha szükségem lett volna rá! És főleg érzelmileg. Aztán megismerkedett a férjével az anyám és végleg eltávolodtunk egymástól. 13 éves voltam...
15 éves koromban elkezdtem dolgozni és kirepültem otthonról: albérletben laktam és dolgoztam. Aztán 28 éves koromban kimentem Franciaországba dolgozni egy folyami hajóra. Megismertem egy férfit és új családom lett! De mikor a gyerekkérdés felvetődött minden porcikám tiltakozott elenne, nekem gyerek? Dehogy! Nem akarom, hogy olyan rossz élete legyen, mint nekem volt! Ki tudja, milyen anya leszek? Nem volt jó példa előttem!
Amikor aztán mégis megszületett Csenge, mindent megtettem, hogy jó legyek, és megpróbáltam minden elvárásnak megfelelni! Nem kaptam ebben támogatást, nem is éltem meg a terhességet és az anyaságot jól. És amikor egyedül maradtunk Csengével, akkor magam hibáztattam, hogy na, ugye én megmondtam: nem vagyok képes családban felnevelni egy gyereket, így ő sem fog engem szeretni, vagy kötődni hozzám, ahogy én sem anyámhoz!
Ha valami rosszaságot csinált, akkor magamat hibáztattam, hogy biztos azért, mert egyedül nevelem, mert csonka családban nő fel, blablabla...
Amikor viszont megismertem Gyurit, akkor tudtam, éreztem, hogy ő az igazi!
Szép lassan beleszerettem, pedig nem akartam, hogy miattam elhagyja a feleségét. Sőt soha még csak meg sem említettem, nehogy azt gondolja, mennyire akarom, hogy velem, velünk éljen! Minden hétvégét egyedül töltöttünk, és csak vártam, hogy egyszer ez megváltozik, talán. És akartam neki, nekünk szülni, mert tudtam, hogy ő más! Akartam ezt az anyaságot és igazam lett!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen későn találkoztunk, de biztos így volt ez megírva valahol! De remélem sok az időnk és együtt szeretetben és szerelemben tudjuk felnevelni a két kislányunkat - mert most már Ő Csenge életében is az apa. Nagyon szeretem őt! Megadta nekem életem legnagyobb ajándékát! Most már nem terhes az anyaság, nem érzem úgy, hogy szar vagyok!
Köszönöm!
***
Hát ez Timi sorsa, élete, és hogy milyen volt a várandóssága, a rohamszülése, amire alig értünk oda, illetve milyen nehézségekkel kellett megküzdenie Katica születése után, azt megtudhatjátok vasárnap délután 3-kor a LifeNetworkön!
Tartsatok velünk!
És persze várunk benneteket a képernyő elé minden vasárnap 15 órakor egy újabb kismama és családja valódi történetével!
.jpg?full=1)
Ez momentán csak azt jelentette, hogy a hasa egy része viszketett, de van, akinél ez elviselhetetlen érzést is okozhat, és ha nem tesznek semmit, akkor egyre nagyobb bajba sodorják őt is és a méhében növekvő kislányát is.
Mit tagadjam: a szülés eleje rémesen tétlenül telt: fél 10-től 12-ig gyakorlatilag vártunk a "semmire" - pedig Nóri alaposan elbeszélgetett a méhében mocorgó magzatával, tudatta vele, hogy bizony kívül tágasabb lenne most már.
Ám néhány óra várakozás, sétálgatás és nagyjából 3-4 perces fájások mellett is csak 2 ujjnyira tágult Nóri, itt volt az idő, hogy történjen még valami. Katalin, a szülésznő elmondta Nórinak, hogy ha nem haladnak a dolgok és Lara szívhangja lassulna, akkor mindenképp be kell avatkozni, akkor akár császár is lehet a vége.
Ám a tágulás még mindig nem gyorsult fel eléggé, ezért - és mert láthatóan, de nem hallhatóan! - Nórinak fájtak a méhösszehúzódások, az orvosa fél 5-kor felajánlotta, hogy adhatnak neki epidurális érzéstelenítést. Ekkor már több mint 6 órája voltunk a szülőszobán, Nóri mintaszerűen vette és fújta a levegőt, lazított és lihegett - úgy, ahogy ezt tanácsolták neki, ő tényleg mindent megtett, hogy a kislánya születését segítse.
A gerincérzéstelenítés után érdekes módon Nóri nem érezte azt, hogy már nem fájnának a méhösszehúzódások, csak talán kissé kevésbé voltak erősek. Ám a legnagyobb haszna az eljárásnak az volt, hogy innentől elég gyorsan eljutott a 2 ujjnyiról a 4 ujjnyira nyitott méhszájig, szabaddá vált az út a kislányának. Ekkor már Nóra nem beszélt, maximum annyit, hogy "igen, nem". Bár néha viccelődtünk körülötte és csendesen beszélgettünk, ő már semmit nem érzékelt a külvilágból. Csak fájt, meglepően csendesen.
Innentől már csak egy fél óra kellett, bár Lara picit visszacsúszott, amikor épp fájásszünet volt és Nóra úgy érezte, hogy szétreped, végül este 8 előtt nem sokkal megszületett az óriási kisbaba - ahogy néhány perc múlva kiderült, 4 kiló 16 dekával, 56 centisen, egészségesen! :)
.jpg?full=1)
Nóra megszülte a lepényt, a gátmetszését ellátták, Larát gyönyörű ruhába és hófehér pólyába öltöztették és Nóra visszakapta őt..JPG?full=1)
Nóra nem marad család és támogatás nélkül: népes, szerető, törődő rokonság veszi őt körül, Lara édesapja is azonnal jött meglátogatni újszülött kislányát, hiszen attól még, hogy nem fognak együtt élni, a nevére vette és törődni is fog vele. 
Utolsó kommentek