Jön a baba - Hadas Krisztával

Vannak igazi Jedi harcos nők. Ők azok, akik bármilyen iszonyú nehéz is nekik, végül mindig győznek. Mi, könnyen élők, gyakran mondjuk „jaj szegény”, „hogy tudja mindezt csinálni?” De ők nem szeretik, sőt gyakran utálják az ilyen közhelyesen sajnálkozó mondatokat, melyek persze valós együttérzésből fakadnak. Ők azok, akik megcsinálják, amit az élethelyzetükből adódóan meg kell csinálni, fájnak, szenvednek, aztán egy félszeg mosollyal az arcukon lépkednek tovább. Bozsik Adrienn pont ilyen nő. Azt mondta nekem, azért jelentkezett a műsorba, hogy erőt, hitet adjon azoknak, akik úgy élnek, mint ő.

„1997 óta vagyok diagnosztizált crohn-colitis beteg, pont érettségi előtt, pont a legrosszabbkor, bár mikor is jöhet jól egy betegség, természetesen soha, de egy fiatalnak még nehezebb feldolgozni.

Attól az évtől kezdve 2006-ig ahelyett, hogy éltem volna a fiatalok életét, kórházakba, kivizsgálásokra jártam. Többet voltam kórházban, mint otthon - és ahogy mostanában viccesen mondom - nincs olyan lyuk a testemben, amibe ne dugtak volna csövet vizsgálat miatt. Azokban az években sokat szenvedtem. Fájdalmak, vizsgálatok, kezelések, és soha nem segített semmi. Erről sokat lehetne beszélni, de végül is minek, ez már a múlt. 2006-ban megműtöttek, mivel az állapotom menthetetlen volt, kivették a teljes vastagbelemet és kiültették a vékonybelemet, így azóta sztóma zsákkal élem az életem. Lehúztam 1 hónapot az intenzív osztályon, aztán még 1 hónapot a sebészeti osztályon, onnan kezdődött a felépülés nehéz folyamata.

Fél év otthoni lábadozás után visszamentem edzeni, egy fantasztikus kínai Tai Ji Mesternél tanulok azóta is. Többször utaztam Kínába, éltem, tanultam ott.

Részt veszek az edzéseken, oktatok és tolmácsolok is. Természetgyógyászok és a kínai gyógyászat segítségével helyrejöttem. Minden leletem tökéletes, nem szedek gyógyszert.”

A most 36 éves Adri még az egyetem alatt „jött össze” Lacival, aki – tudom, pátoszosan hangzik - de igazi példa arra, hogy a szerelemnek végtelen hatalma van. Sokszor cipelte ölben a feleségét, mert annyira gyenge volt. Sokszor kopogtatott a fürdőszoba ajtón, hogy Adrienn ne féljen, ne szégyenkezzen, engedje be. Számára ő nem egy testileg kiszolgáltatott ember, hanem a NŐ, így nagybetűkkel. És a nagybetűs nő, már mindjárt anya is. Első babájukat várják.

"Férjemmel a természetes fogantatás mellett döntöttünk, bár az orvosok azt mondták, ez nem lesz könnyű, inkább menjünk mesterséges beültetésre.

Nyáron hazajöttünk Kínából az éves nyaralásból és megbeszéltük, hogy most már magunkra és a leendő családunkra koncentrálunk, lezárjuk az utazásokat, a pörgős életből visszaveszünk; és ahogy ezt elhatároztuk, már itt is volt a kisfiúnk. Teljesen természetesen, semmi mesterséges ráhatás nem volt. A terhességet jól élem meg, nincs hányás, rosszullét, talán még jobban is viselem, mint a legtöbb kismama. Azóta is pörög az élet, edzek, tolmácsolok. A vizsgálatok is hasonlóak, mint a többi kismamánál, annyi kivétellel, hogy több orvoshoz kell kontrollra járnom, és nem tudok majd természetesen szülni, császár lesz, de ez a legkevesebb."

A kisbaba egyelőre még kisebb az átlagnál, becsült súlya a két és fél kilót sem éri el. Adrienn pocakja is elég apró volt igazán sokáig, a kismama még most is tai jizik, és az étvágya sem az igazi. A sztómazsák és a többször műtött belek miatt a méh egy kicsit bal oldalra van tolódva, talán a magzatnak sincs akkora hely, mint általában, de ezektől eltekintve minden rendben van, mindketten jól vannak.

Mostanában, a 37. héten Adrienn már jóslófájásokat érzett és lassan kitűzik a programozott császár időpontját.

Már hónapok óta forgatok Adriennékkel, és Kéky Kira szerkesztőtársammal ott leszünk a szülésen is.  Tartsatok velünk!

Hadas Kriszta

Alabástrom fehér bőrű, vállára omló hosszú hajú, szelíd mosolyú 29 éves fiatalasszony. Pásti Emese olyan, mint ha egy festményről lépett volna le. Ha hátulról nézem testhez simuló mini ruhájában pont úgy néz ki, mint egy művészi tornára járó bakfis. Amikor megfordul, akkor meg úgy, mint ha ez a vékonyka bakfis lenyelt volna, egy keményre fújt focilabdát.

Nem csak genetikailag dobott neki sok jót a gép, tornázik is rendszeresen. Minden nap, hajnali hatkor otthon, amikor a férje és kisfia Leonárd még alszik. Most Szegeden élnek, de vettek egy telket a közeli Deszken, ahol villamosmérnök férje bőszen építkezik. Ott áll majd álmaik otthona.

„Első alkalommal is fájdalomcsillapítás nélkül szültem, 13 órás vajúdást követően. Tudom, hogyan lehet a 10-es skálán 100-as nagyságrendű fájdalmakat átélni és kibírni. Az újdonsült apuka könnyeit látva voltam a legboldogabb, s persze akkor, amikor az egészséges, csúszós kis újszülöttemet a hasamra tették…Ez alkalommal nehezebben viselem a terhességet, de mivel már van tapasztalatom, mik azok a jelek, amik aggasztóak, optimistább és bevállalósabb vagyok.”

Dr. Pásti Emese a Szegedi Tudományegyetem Gyerekklinikáján dolgozik, méghozzá a koraszülött intenzív osztályon. Pontosabban dolgozott, egy hónapja abbahagyta a munkát, a várandósság 12 hete óta veszélyeztetett  terhes. Egyébként nagyon fárasztó is a munka számára, hiszen az intenzív ellátásra szoruló babák gyógyítása óriási felelősség. Emese azt mondja, amikor a csöppnyi, néha alig rebegő életű koraszülöttek között dolgozott, ha nem is mindig sikerült neki, de próbálta az érzelmeket visszafogni, kizárni, hisz csak így tudott higgadt és megfontolt döntéseket hozni.

Azt gondolnánk, hogy egy orvosnő, mivel mindent tud a szervezetében lejátszódó folyamatokról, a szülésről, nem izgul a terhessége alatt. De Emese szerint ez nem így van. Sőt! Mivel pontosan ismeri az esetleges komplikációk veszélyeit, nagyon is izgul.

Folyamatosan figyeli magát, és beszerzett egy otthon is használható, hangerősítővel működő magzati szívhangfigyelő készüléket. Ráadásul Emese már az első gyermekével is veszélyeztetett terhes volt. Most, a másodikkal is az. Szívritmuszavarokkal küszködik és szigorú cukormentes diétát kell tartania.

Mostanság igen erős jósló fájásai vannak, és akkor otthon, maga vizsgálja meg a hasában növekvő babát, aki most két héttel a kiírt időpont előtt még nem fordult be, egyelőre faros fekvésű.

Emese persze nem szeretne császármetszéses szülést, de próbálja lelkileg felkészíteni magát arra, hogy ha nem változik a helyzet, előfordulhat, hogy a műtőbe kell majd mennie.

Mi pedig Budapestről száguldunk hozzá, ha elindul a szülés. Beszámolunk majd arról is - és természetesen a május 3-ától a LifeNetworkön induló 2. évadban láthatjátok is Emesét és a családját.

Hadas Kriszta

A férjem ébresztőórájával hajszálpontosan egyszerre csörgött a telefonom: Hadas Kriszta nagyon-nagyon álmosan közölte, hogy Zsuzsiék elindultak a kórházba. Az már tudtuk, hogy a nyákdugó elment előző nap, na de az még nem garancia a szülésre. Így aztán én nem is aggódtam különösebben, mondtam, hogy várjuk meg, mit mond a doki, ne menjünk feleslegesen Székesfehérvárra, pláne, mert Kriszta aznapra az egyik előző anyukánkhoz ment volna vissza forgatni.

Ám a következő, 1 óra múlva érkező telefontól felgyorsult a szívverésem és mérgezett egér tempóba kapcsoltam, ugyanis kiderült: Zsuzsa 3 ujjnyira van nyitva. Ahogy Hadas Kriszta fogalmazott: zúztunk lefelé.

A Fejér Megyei Szent György Kórház szülészetén már nagyon vártak minket, mi pedig útközben szétaggódtuk magunkat amikor kiderült, hogy közben megvolt a burokrepesztés is. Ez ugyanis - mi is tapasztaltuk - felgyorsítja a folyamatot. Komolyan attól tartottunk, hogy nélkülünk jön világra Zsuzsáék babája.

De végül teljesen időben érkeztünk, az orgonalila szülőszobában jó hangulat és ritmusos, erős fájásokkal vajúdó Zsuzsa várt minket. Meg persze Csaba a férj, a szülész-nőgyógyász Dr. Schandl Károly, és Kistelekiné Mocsonoki Zsuzsanna szülésznő.

Gyorsan átöltöztünk, kezet mostunk és már forgott is a kamera. A szülőszoba félhomályában előbb csendesen, aztán egyre fájdalmasabb nyögésekkel készülődött Zsuzsa arra, hogy a célegyenesbe érjen. A baba kijutását segítendő Gynotal szülést segítő gélt is felhelyezte az orvos már a vajúdás elején is a méhszájhoz, majd még egyszer később, a kitolás előtt. Ettől a baba könnyebben jut át a szülőcsatornán - ezt Rékánál is tapasztaltuk már. A gyorsasággal egyébként nem volt baja Zsuzsának, mert ahogy megérkeztünk (és Zsuzsa megnyugodott, hogy nem maradunk le gyermeke születéséről) a fájások nagyon produktívak lettek.

Egyébként maga a szülés úgy zajlott, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: a szuszogás, a lazítás és a nyomás lentre is - Zsuzsa mindent pont úgy csinált, ahogy kérték tőle. Az, hogy a fájdalom az elviselhetetlenségig fokozódott, csak abból derült ki, hogy néha felkiáltott és fehérre szorongatta Csaba kezét. Nem nagyon tehettünk mást, mint hogy nyugtattuk: a fájdalmát ne fojtsa vissza, ez természetes, nem kell a kedvünkért viselkednie.

Nem volt szükség oxitocinra, egyedüli beavatkozás egy apró gátmetszés volt, hogy a (szülésznő szerint is) jó tempóban érkező kisbaba ne repessze meg a gátat. Végül 11 óra 35-kor, 5-6 tolófájás után világra jött Zsuzsa és Csaba kislánya: Lilla.

Az első mozdulattal az édesanya mellkasára fektették az éktelenül tiltakozó csöppséget 1 percre. Aztán csak azért vették vissza a fehér lepedőre, hogy az édesapa elvághassa a köldökzsinórt. Az orvos levette a köldökzsinórvért, melyet az FHBiobank tárol (a köldökzsinór szövettel együtt) 20 évre a műsorban részt vevő kismamák gyermekei számára.

Amint ez megvolt, Zsuzsa már véglegesen visszakapta lányát és a következő egy órát úgy töltötték el, hogy Lilla piros törülközőbe bugyolálva az édesanyja meztelen mellkasán pihent (ez a legjobb inkubátor, kutatások szerint az anya szervezete tökéletesen szabályozza a hőfokot, hogy az ideális legyen a baba számára).

Bababarát kórházként itt az a szokás, hogy a születést követő 2 órát az édesanyán pihenve tölti a baba, nem viszik addig sehova, ha állapota nem indokolja, a szoptatást is megmutatja a nővér és a család együtt örül a kisbabának. Csak eztán mérik meg: Lilla 3430 grammal és 54 centivel írja be magát a családi legendáriumba.

Csaba készített néhány fotót, de inkább csak élvezte, kiélvezte a pillanatot, hogy apa lett, hogy ők hárman pedig igazi családdá váltak. Gratulálunk Nekik!

Történetüket a május 3-án, a LifeNetwork csatornán induló 2. évadban, a Jön a baba - Hadas Krisztával című sorozatban ismerhetitek meg!

Még 4 szülésen leszünk ott áprilisban - tartsatok velünk!

Kéky Kira

A Jön a baba sorozatunkban nehéz, sokszor fájdalmas, de szerencsére eddig happy end-el végződő családi történeteink között természetesen vannak könnyű lányregényekbe illők is. Nem feltétlenül a két buszmegálló között elolvashatókra gondolok, hanem az olyan felhőtlen, harmonikus, vidám „sztorikra”, mint például Zsuzsa és Csaba története.

A helyszín Székesfehérvár, apró próbaterem, melyben a J.A.M. Showband játszik. A frontember, zenekarvezető Csaba, az énekesnő pedig Zsuzsa, aki nagy pocakkal és teljes erőbedobással nyomja a magyar és külföldi slágereket. Rendezvényeken, esküvőkön szoktak zenélni, szóval - ahogy a kismama mondja - igazi „rákendroll életmódot” élnek. Pontosabban most már csak Csaba utazik sokat, Zsuzsi visszavett a tempóból. De a hetedik hónap végéig dolgozott, civilben ugyanis közgazdász egy multinál, és még arra is jut-jutott ideje, hogy zumbázzon. Várandóssága előtt oktató is volt, aztán ahogy nőtt a pocakja, egyre „lájtosabban” vett részt az órákon.

Zsuzsa és Csaba egyébként úgy ismerkedtek meg, hogy a zenekarvezető új énekesnőt keresett a bandájába, akit - ki másban! - Zsuzsa személyében talált meg. Sokáig kerülgették egymást a fellépések előtt, után, aztán csak egymásba szerelmesedtek. Zsuzsa így ír a boldogságukról:

„Párom egy éve jegyzett el. Közben viszont úgy gondoltunk, hogy a többit a természetre bízzuk, és meglátjuk, mi jön előbb az esküvő, vagy a baba. Hát, a baba nagyon akart jönni, amolyan várt váratlan ő, mert olyan hamar összejött, hogy magunk is meglepődtünk. Mikor kiderült, a párom sokkot kapott. Kb. 2 napig nem tudott beszélni. Nagyon szerencsésnek érzem magunkat, tudom, hogy milyen sokan küzdenek azért, hogy teherbe essenek. Az esküvőt jegeltük, de aztán később mégis úgy gondoltuk, hogy hivatalosan is összekötjük az életünket.”

A pocakos, vidám, laza esküvőn természetesen mi is ott voltunk. Csaba először kicsit feszengett, nem egy öltönyös, nyakkendős típus, de Zsuzsi elragadtatása, boldog izgalma természetesen őt is magával sodorta.

„Mivel elég pörgős életet élünk, szeretünk zizegni, utazni, mindig csinálunk valamit, korábban számomra elképzelhetetlen volt, hogy hogyan fér bele egy baba - most viszont alig várom, hogy itt legyen velünk, és mindent együtt csináljunk. Nagyon nagy a boldogság, amit szeretnék másokkal is megosztani, mert szavakkal kifejezni nehéz. A terhességem nagyon jól telik, egészségesek vagyunk, kirobbanó formában érzem magam, túlcsordulok a boldogságtól.”

Zsuzsa most már bármelyik nap szülhet, április 7-re van kiírva. Azt mondja, nem csak ő, férje is majd szétrobban az izgalomtól, annyira várják a nagy napot. Ha hívnak, mi azonnal rohanunk Székesfehérvárra, hogy kameránkkal végigkövethessük első babájuk születését, akiről már azt is tudjuk, hogy kislány lesz.

Hadas Kriszta
 

Az óraátállítás napján, vasárnap, amikor egyébként is csak 23 órás a nap, arra ébredni reggel fél 9-kor, hogy Hadas Kriszta számát látom a kijelzőn, ez csak szülést jelenthet.

Fegyver Éva hajnal óta vajúdik - tőlünk 220 kilométerre, Debrecenben. Harmadik gyerek, ennek fele se tréfa - indulni kell mielőbb!

Délre értünk le a cívis városba, ahol nagy szeretettel fogadtak minket, Éva arca is ragyogott, ahogy beléptünk, és Lajos, az erős, mosolygós férfi Éva fejénél állva tartotta a frontot.

Dr. Juhász Gábor burokrepesztéssel fogadott minket - és bevallom, életemben annyi magzatvizet nem láttam, mint amennyi Évából kijött! Körülbelül 2 és fél liternyi. Nagyon lassan, óvatosan kellett leengedni ennyi vizet, nehogy az áramlás előresodorja a köldökzsinórt vagy a baba egyik kezét - mert akkor azonnal császármetszésre lenne szükség.

A művelet sikeres volt, és Éva eddig is elég erős fájásai tovább durvultak.

Hajnal 3 óta voltak rendszeresek a fájások, de már előző este is voltak ritkán. Szóval már jó ideje nem aludt és tűrte angyali arccal a méhösszehúzódásokat.

Éva 154 centis, vékony asszonyka, Lajos, a párja normál testalkatú, talán 180 körül lehet - valószínűleg a természet okosan rendelkezett, hogy a számított idő előtt 2 héttel beindult a szülés, hiszen Éva kis termetéhez vélhetőleg nagy lesz a születendő baba. Éva első két babáját megszülte sima úton, bár a 2. gyereknél súlyos komplikációk léptek fel. A szülés másnapján életmentő műtétet hajtottak rajta végre, vérátömlesztést is kapott. Épp ezért most nem abban a kissebb, városi kórházban szül, hanem a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján. Ez egy nagyon modern, jól felszerelt és nem utolsósorban bababarát kórház. Gyönyörű épület, szép szülőszoba, bekészített köldökzsinórvér- és szövetlevételi szett, kedves orvosok, mosolygós szülésznő (Győrffy Mónika), rendszeres, erős fájások - minden rendben lévőnek tűnt. De csak tűnt.

Órák teltek el, Évának felajánlották, hogy lélegezzen be nevetőgázt (másnéven kéjgázt, nitrogén-oxidot), mivel az csökkenti a fájdalmat és lazítja a kismamát. Így aztán a következő, egyre erősödő fájásoknál ki is próbálta: úgy érezte, valóban segít. Amikor jött egy fájás, a baba szívverése is felgyorsult - ez épp így tökéletes.

A két gyereket elosztották: a nagylány ment Éva szüleihez, a kicsi a keresztmamához - őt ugyanis Éva szülei nem akarják elfogadni.

Lajos egyébként tegnap este még borjat elletett, hajnal 3-kor szólt haza Éva, hogy a párja autóval menjen dolgozni, mert bizony szülés lesz nap közben.

Kérték, hogy kicsit üljön, álljon, mert nem akart folytatódni a tágulás, és felajánlották az EDA-t is, tehát a gerincbe adott fájdalomcsillapítást. Egyre fáradtabb volt ugyanis. És Éva, aki az első két babáját fájdalomcsillapítás nélkül szülte, most örült a felajánlott lehetőségnek, és kérte.

Ám, az élet mást hozott.

A kórházban, tőlünk 20 méterre ugyanis sürgősségi császármetszésre ugrott össze vasárnap az ügyeletes csapat, ugyanis egy 32 hetes kismamát lepényleválással hoztak be. Így nem volt szabad aneszteziológus. Addig is a nevetőgázt használta Éva és várt türelmesen - szűk 4 ujjnyira mondta a helyzetet az adjunktus úr.

Ám a következő órában ez nem nőtt, sőt! Kiderült, hogy - ha lehet ilyet mondani - még rosszabb is lett a helyzet benn. A baba koponyája ugyanis nem úgy forog, ahogy kellene. Ennek az lehet az oka nagy valószínűség szerint, hogy Évához képest, aki - mint mondtam - 154 centi és vékonyka, ez a baba túl nagy. És az utóbbi időben a fájások alatt a magzati szívhang nem felgyorsult, hanem lelassult. És ez nagyon nem jó. Ráadásul az előző szülésnél eléggé megsérült Éva alul, életveszélybe került - ez az előzmény is óvatosságra intette az orvost, aki azért Évának már jó ideje mondogatta, hogy ha nem úgy alakulnak a dolgok, akkor inkább vágnak, minthogy baja essen bármelyikőjüknek is.

Elhangzott tehát a döntés: császármetszés lesz.

Az orvos nagyon kedvesen nyugtatta Évát: "mindent megtett a kismama, mindent szépen csinált, nagyon jól tűrte a vajúdást is, de nem lehet a végtelenségig várni. Lehet, hogy magától is megszületne a kisfiú, de akár 2 napig is tarthatna. Régebben az ilyen helyzetbe bele is halhattak a babák. Sőt akár az édesanya is."

Éva aggódó kérdéseire nyugodt hangú, részletes válaszokat kapott. Ám hiába a szép szavak, Éva bizony sírt egy kicsit, amikor a műtőbe tolták.

És aztán gyorsan történt minden: Lajos, és a kisebbik lány, Bernadett időközben megérkező keresztmamája ott kukucskáltak befelé a műtő ablakán. És itt már Lajos sem volt olyan sziklaszilárd, a szíve szakadt meg az asszonykájáért, amikor látta, hogy előkészítik.

Ám nem volt miért aggódni: benn a csapat (Dr. Kozma Bence szülész-nőgyógyász szakorvos, Dr. Filep Annamária anaesthesiologus szakorvos, Kathy Zsuzsanna anaesthesiologus szakasszisztens, Szabóné Papp Irén műtősnő, Matolcsy Attila műtőssegéd) rutinosan dolgozott össze.

Nagyon gyorsan, komplikációmentesen kiemelték Évából a babát, akiről az derült ki, hogy egyáltalán nem jó irányba kezdett el forogni a beilleszkedéshez. Folyton felfelé rúgta magát ahelyett, hogy előre fúrta volna magát a kijárat felé.

A kis Lajos - mert édesapja után a Lajos nevet kapta - egészséges - állapította meg Dr. Kovács Judit - neonatológus szakorvos. 2900 gramm és 49 centis lett, ám már most 34-es volt a feje, ha tovább nő, akkor elég reménytelen lett volna, hogy azon a szűk medencén kiférjen.

A babát itt is az édesapa veheti a mellére először, ha az édesanyát műtik: Lajos meg is lepődött, de határtalan boldogsággal ölelte meztelen mellkasára a pelenkás, de egyébként csupasz, nagyon magzatmázas kisfiát.

Nemsokára Éva is kikerült a műtőből és Ráczné Nagy Gabriella csecsemő- és gyermekszakápoló segítségével már mellre is tehette kisfiát. Lajos értesítette az FHBiobankot, hogy lehet jönni a levett anyagért, aztán összebújtak és csak csodálták ezt a csöppnyi kisfiút - aki az első fiúgyereke Lajosnak.

A családnak sok boldogságot kívánunk, és gyors gyógyulást, sok tejet Évának!

Köszönjük a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának, hogy fogadtak minket!

Kéky Kira