Jön a baba - Hadas Krisztával

11 kórházban töltött nap után Kozmáné Varga Andi végre hazatért Benedekkel, aki kicsit fogyott, de szépen eszik.

A császármetszés helye még sajog, a varratokat kivették (és ez valamiért nagyon-nagyon kellemetlen volt Andinak, kicsit nehezen jár-kel), a méhizom összehúzódások sem voltak éppen fájdalommentesek. De Andi nem panaszkodik, már megszokta, hogy magában tartja a rossz élményeit, mert azokkal csak férjét, Józsit aggasztja, aki Ausztriában közben rommá izgulja magát.Igen, harmadik gyerekük megszületése után mindössze két nappal, József fájdalmas búcsút vett a feleségétől. Mindössze négy nap szabit kapott, vissza kellett utaznia a hegyi panzióba, ahol szakácsként dolgozik.

A Kistarcsai Flór Ferenc Kórházban a tomboló influenzajárvány miatt látogatási tilalom van. Józsit és engem is csak azért engedtek be 10 percre Andihoz, mert már hetekkel korábban beoltattuk magunkat, és vittük magunkkal az oltásról szóló bizonyítványunkat is. (Ajánlom mindenkinek, akinek influenzaszezonban szül a párja, hogy oltassa be magát, mert különben - a teljesen indokolt biztonsági intézkedések miatt - a közelébe sem mehet majd a mamának és babájának. És persze otthon sem szabad ráragasztani a kismamára a vírust, szóval kérjen oltást, aki szeretné látni a gyermeke(i) anyját a szülés után.)Szóval a szülők 10 percet kaptak a búcsúzkodásra. Közben a nagyobb gyerekek Jázmin és Botond a folyosón várakoztak türelmesen. A kórteremben a szülők még tartották magukat, felváltva ölelték egymást és a babát. De amikor Józsi elszakadt feleségétől és legkisebb gyerekétől, mindketten a sírással küszködtek. Kint pedig Jázmin és Boti akkor kezdett keserves sírásba, amikor meglátták könnyes szemű apjukat. Sajnálták a szüleiket és sajnálták magukat, hisz csak két hónap múlva láthatják apát, és annak is érezték a súlyát, hogy apa legközelebb már két hónapos korában tartja újra a karjaiban Benedeket.Most azt kérdezik, minek ez az egész szenvedés? Hát azért, mert a csődbe ment családi vállalkozás, a hitelek miatt a családfő Ausztriából tudja biztonsággal eltartani a családját. Sok ezren élnek így…

József azóta kora reggeltől késő estik dolgozik, nem csak főz, a panzió "mindenesi" feladatait is ellátja. Havat lapátol, szerel, mindent megcsinál, ami munka. Azt mondja, azért fárasztja ki magát teljesen, hogy késő este csak bezuhanjon az ágyba, és ne járjon az agya, ne gondoljon minden pillanatban arra, hogy mi lehet otthon. És ha tud, skype-on beszélget a feleségével és a gyerekeivel.Andi már otthon van. A kicsi veresegyházi házban egy szobában alszik a gyerekeivel, a másik szobában a szülei laknak. Benedeket éjszaka maga mellé veszi, hogy ha felsír, azonnal megetesse - részben anyatejjel, részben tápszerrel. Nem akarja, hogy a sírás felébressze a testvéreket, akiknek pihenni kell, hisz reggel suliba, óvodába indulnak. A nagyszülők hozzák-viszik a gyerekeket. Andinak még fogalma sincs arról, hogy mi lesz akkor, ha a nagyszülők épp nem tudnak segíteni a hurcolászásban, autó híján ugyanis, a csecsemővel a kezében elég nehéz lenne délutánonként begyűjteni Jázmint és Botondot.

De azt mondja, ne aggódjunk, úgyis meg fogja oldani!

Már 4 szülésen túl vagyunk, túl vannak a mamáink, még hat áll előttünk! Tartsatok velünk!

Hadas Kriszta

Este háromnegyed 11-kor telefoncsörgést hallani - ez csak egyet jelenthet - szülést. Ne hát tegnapelőtt szültünk, most 3 hétig nem várunk semmit - villant át a gondolat az agyamon, miközben igyekeztem nagyon gyorsan felvenni a telefont, hiszen a 10 éves lányom már aludt.

- Erikának elfolyt a magzatvize - mondta Hadas Kriszta, mire én csak annyit tudtam mondani: Ó, ne!

Nem mintha nem a világ egyik legfelemelőbb munkája lenne, amit most (és tavaly az első évadban) Hadas Krisztával csinálunk/csináltunk csupán szerettünk volna pihenni kicsit. Mert ez a munka most 30-40 órás ébrenlétekkel jár és azt gondoltuk, a következő szülésig van egy kis időnk pihenni.

Hát nem volt.

Még szerencse, hogy a forgatáshoz mindig elő van készítve minden, így csak az öltözködés, frizura és smink maradt hátra. 11.40-re jött a taxi, és nemsokára már a Szent János Kórház szülészete előtt topogtam.

Én érkeztem leghamarabb, így Erikával és párjával, a kameruni Sebastiennel együtt caplattunk fel a másodikra, ahol Palotai Éva szülésznő már mosolyogva várt minket.

A CTG szerint Erikának fájásai is voltak, ám ez az arcán egyáltalán nem látszott, olyan őszinte derűt, jókedvet sugárzott, olyan hihetetlen bizalmat, hogy szinte tapintani lehetett körülötte az örömét.

Az orvosi vizsgálat megerősítette, hogy a magzatvíz folyik, és épp akkor, amikor az ultrahangon az ügyeletes orvos rátette a vizsgálófejet Erika hasára, befutott a kismama választott orvosa is, így együtt hallottuk az eredményt: Zoé baba továbbra is faros, ebből császármetszés lesz.

- Első babát nem engednek farosan születni, ez a protokoll - mondta dr. Hajdinák Adrienn. Hát, bár Erika nem így tervezte, de a reakciója csak ennyi volt: akkor így lesz, semmi gond!

Egy gondunk volt csupán, de az is csak a mi arcunkat felhősítette el Hadas Krisztával: Zoé baba még csak 36 hetet töltött benn Erika méhében, így hivatalosan koraszülöttnek számít, és ezzel együtt esélyesnek arra, hogy születés után elvigyék egy PIC-re, a koraszülött intenzívre.

Arra esélye sem volt Erikának, hogy a szülést megállítsák, megrepedt magzatburokkal nem maradhat benn a baba még egy hétig. Még egy napig sem igazán. Ha viszont a gyermekorvos rendben találja a kislánykát, ha az értékei jók, akkor nem kötelező PIC-re vinni.

Bár nem akarta az édesanyját jóval éjfél után felébreszteni, de a párja unszolására Erika mégiscsak telefonált. Megegyeztek, hogy nem kell izgulni miatta, mindenki ideért már, a doktornő és Hadas Kriszta is, és majd jelentkezik, ha megszületett Zoé.

Épp senki sem szült az osztályon, Erika átköltözött az egyik nagyon szép, fürdőszobás, kádas szülőszobába, kapott infúziót, amivel előkészítették a műtétre. Ez már a sorozat 14. szülése, de ilyen nagyon erős szeretetmegnyilvánulást, ennyi simogatást, ölelést egyetlen édesapától sem láttunk: Sebastian folyton fogta Erika kezét, puszilta a hasát, duruzsolt neki és követte mindenhová.Nem tudok más szót erre: hatalmas szerelemben élnek és mindketten maximálisan ki is mutatják az érzelmeiket. Seba még csak kicsit tud magyarul, de azt például mondogatta párszor: "nyugi!"

Gyorsan összehívták az ügyeletes anesztes csapatot és alig fél óra múlva már tolták is a műtőbe a kismamánkat.

Közben megismerkedtünk a tündéri gyermekorvossal is, Dr. Flach Edinával, aki a műtő előtt várta készenlétben Zoét, hogy megvizsgálhassa.

Benn egyszerre két kamerával igyekeztünk résen lenni, hogy ne maradjunk le semmiről, de ne is zavarjuk a műtétet: Hadas Kriszta is kapott egy kis kamerát, hogy míg én a császármetszést figyelem, addig ő feszülten figyelő édesapáról is készíthessen felvételeket. Erika végig mosolygott, nem hittem volna, hogy valakibe ennyi derű fér és még ilyen helyzetben, a műtőben kiterítve is mosolyog az arca, a szeme :)

Aztán egészen gyorsan elérkezett a nagy pillanat, és popsival előre kihúzták a mamájából Zoét, aki azonnal hangos tiltakozásba kezdett, nagyon magas, lányos hangon sírt. A szülésznő már vitte is ki a gyermekorvoshoz, aki megvizsgálta, és mindent tökéletesen rendben lévőnek talált. Zoé 9/10-es Apgarral született, 2450 grammos és 52 centis. Bár édesapja nagyon sötét bőrű, Zoé most még nem tejeskávé bőrű, csak később fog "besötétedni".

Közben levették a köldökzsinórvért és szövetet is, melyet a műsor kismamáinak 20 évre ingyen tárol el az FHBiobank.

Felöltöztetés után édesapja kapta meg a kis babát, és be kell valljam, könnyekig hatódtunk, amikor hallottuk, hogy Seba egy kedves kis dalt, amolyan altatóféleséget dúdol Zoénak, miközben szakszerűen ringatja.

Kiderült, hogy amikor kicsi volt, akkor ezt a dalt az ő édesapja énekelte neki és testvéreinek. Seba egyébként jártas a gyerekgondozásban, kisebb testvérei rendszeresen ő istápolta Kamerunban, nem riad meg a tele pelenkától sem. Erika szerint biztosan rengeteget fog segíteni a baba ellátásában, ezt előre mondta is neki a párja.

Amikor aztán Erikát kitolták a műtőből, és Seba odavitte neki a rózsaszínű, csíkos pokrócba bugyolált csöppséget, mindketten könnyeztek :) Na jó, mi is egy kicsit :)

A rendkívül kedves, mosolygós doktornő szerint minden tökéletesen zajlott, mondta, hogy nagyon megkedvelte a különös párt :)

Erika megkapta a szobáját, felhívta az édesanyját, együtt örültek, aztán egy pár percre kihozták még neki a kislányát a melegítő inkubátorból, hogy dédelgethesse.

Hadas Kriszta értesítette az FHBiobankot, hogy jöhetnek a szettért, elkészítettük ezt az utolsó fotót és hagytuk pihenni őket.

Hát, biztosak vagyunk benne, hogy a kis Zoé sokat lesz édesapja karjaiban, és hisszük, hogy Erika, aki mellrák, sugárkezelés, és egyik mellének eltávolítása után csupa derűvel a szemében most már csak jót kaphat az élettől.

A Szent János Kórháznak köszönjük a segítséget, a családnak gratulálunk és jó egészséget kívánunk a kis Zoénak!

Még 6 szülést kísérünk, tartsatok velünk továbbra is!

A LifeNetworkön a sorozat anyák napján, május 3-án indul, ott meg is nézhetitek a különleges pár igazán nem hétköznapi történetét!

Kéky Kira

Erikát a Szent János Kórház nőgyógyászatának egyik folyosóján szólítottam meg.

Ultrahangon forgattunk az egyik anyukánkkal. Kifelé jövet pillantottam meg őt. Szégyenlősen, befelé mosolyogva ült, egy fekete bőrű férfi kezét szorongatta. Amikor ránéztem, elkapta a tekintetét, a csempét kezdte nézni. Elkomorodott, bezárkózott. Benke Ottó barátom, a Jön a baba operatőre ugyanekkor elkezdett a fülembe duruzsolni. „Kriszta, nem te lennél, ha nem szólítanád meg”- mondta. Egy kicsit tipródtam, cápáztam körülöttük, aztán csak melléjük ültem, és megszólítottam Erikát.

Igen, tévés vagyok, azt gondoltam, nagyon jót tenne a dokumentumsorozatnak, ha egy magyar-afrikai pár életét is bemutathatnám. Ez bulvár? Igen az, de azt gondolom, hogy ez is lehet a bulvár. A „ jó” bulvár. Én ugyanis hiszek a sokszínűségben. Ez például New Yorkban nem kérdés, nem is téma, teljesen természetes, de itt Magyarországon kuriózum, sokak szemében furcsa is.

Akkor ott, a Szent János Kórház egyik épületében nem történt más, mint hogy Erikával telefonszámot cseréltünk. Megkértem, nézze meg a neten a sorozatunkat, és jeleztem, néhány nap múlva felhívom, hogy tetszik-e neki.

Aztán elkezdtünk telefonon beszélgetni, és ismét kiderült számomra, hogy a felszínnél, a láthatónál sokkal érdekesebb, mélyebb történet van minden ember mögött. Sokadszor éltem meg, hogy ha egy várandós nővel elkezdek beszélgetni, kiderül, hogy a nagy pocak mögött elképesztő múlt, tényleg filmre kívánkozó történetek, tanulságok vannak.

Erika az egyik telefonbeszélgetésünk alkalmával elárulta, mellrákos volt. Leoperálták az egyik mellét. Nincs az a profin kifundált casting, ami ilyen történeteket tudna hozni. Nálunk nem volt casting, mi nem tartunk meghallgatásokat, levelek jönnek és a legérdekesebbekkel telefonon beszélgetek. És ekkor jött a képbe a rólunk, a műsorról mit sem tudó Erika.

Amikor már kamerával is először találkoztunk, mindketten tudtuk, hogy én rá fogok kérdezni "arra". Mindketten tudtuk, már nem elsősorban az az érdekes, hogy ő egy, az ELTE-n tanuló, nála fiatalabb kameruni fiatalemberbe lett szerelmes és hozzá is ment feleségül, hanem az, hogy a kemoterápiák, műtétek után, hogyan folytatta az életét.

A férjének, Antem Sebastiennek hét testvére van. Apjának, aki egy óceáni olajfúró bázison dolgozik, arra van pénze, hogy a gyerekei közül egyet Európában taníttasson. Budapest olcsó Londonhoz vagy Párizshoz képest, Sebastien tehát Magyarországra jött, ahol megismerte Erát.

Sebastien bérelt panellakásukban a forgatás alatt épp sült banánt, és babos-kukoricás csirkezúzát készített ebédre. Era közben arról beszélt, hogy Sebas hogyan udvarolta őt körül, milyen udvarias volt, hogy az első csókhoz is engedélyt kért, most pedig 39 évesen végre az első babájukat várják.

Aztán már a virágos tapétás nappaliban, tiszta, nagy kék szemeivel rám néz, és egy szuszra meséli el, hogy egy szerelmi csalódás, és az évekig húzódó mellrák után hogyan állt újra talpra. Látom rajta, elhatározta, hogy nem fog sírni, tényszerűen meséli el, milyen volt az, amikor a műtét után felébredt, és az egyik melle helyén nem volt semmi. Milyen volt az utána következő sokórás helyreállító operáció, milyen volt, amikor jóval utána először vetkőzött le egy férfi előtt.

Sebastien beszélgetésünk közben csendben zizeg, nem érti minden szavunkat, de pontosan tudja, miről beszélünk. Ő mosolyog, másképp lát mindent: sosem gondol rossz dolgokra. Örül, mert nemsokára kislánya születik, és hiszi, hogy az ő babája majd anyukája kék szemeit örökli.

Néhány órával később Erika szüleinek csobánkai házában a nagymama azonnal sírva fakad, amikor lánya betegsége kerül szóba. Nagyon nehéz időszak volt, de túl vannak rajta.

Közben az alagsorban, Era édesapjának asztalosműhelyében már a születendő kisbaba ágyát készítik. A leendő nagypapa először megdöbbent azon, hogy lánya egy afrikai férfiba szerelmes, aztán azon is, hogy neki „ csoki” unokája lesz. Fel kellett dolgoznia mindezeket, hiszen a településen még senkinek sem volt „színes” férje. De nagyon örül lánya boldogságának, és várja a pici göndör hajú kislányt.

Antem Zoé pedig nemsokára megszületik! Mi ott leszünk most is!

Hadas Kriszta

Réka különleges helyzetben szülhetett: édesanyja ugyanis aneszteziológus, és Réka abban az intézményben szült, ahol a mamája dolgozik, így őt kérte meg, hogy legyen vele a szülés alatt és csillapítsa a fájdalmát.

Este 11 volt, amikor megcsörrent a telefon. Stein Péter, Réka férje jelentkezett be azzal, hogy kórházban vannak, burokrepesztés lesz - szóval szülünk!

Amikor beértünk Rékát éppen vizsgálta orvosa, Dr. Tekse István szülész-nőgyógyász a Róbert Károly Magánkórházban. Megvolt a burokrepesztés is, bizakodóan álltunk az éjszakázás előtt.

Nem találtuk Pétert a barátságos szülőszobában, aztán kiderült, hogy ennek is oka van :) Ugyanis a nagy kapkodásban pár dolog otthon maradt, így Péter még egy útra kényszerült a kórház és a lakás között. Ám Réka nem volt egyedül, hiszen édesanyja, Barbara mellette volt, mint ahogy az előző vakriasztásnál is.

Talán kicsit furcsa, hogy valakinek az édesanyja az aneszteziológus a szülésnél, de Réka azt mondta, hogy neki bizony így a legjobb. Így érzi magát a leginkább biztonságban. Ahogy látható, itt még mindenki mosolygott :)

Mivel a szülés még nagyon az elején járt, Réka fájásai rendszertelenek és rövidek voltak, az orvos azt ajánlotta Rékának hogy nyugodtan dőljenek le a franciaágyon Péterrel, próbáljanak meg aludni kicsit. Az a legjobb, ha gyűjtik az erőt hajnalra.

El is helyezkedtek kényelmesen az ágyon leoltották az összes villanyt, ám negyedóra múlva Réka megjelent Czemmel Franciska szülésznő mellett és közölte: neki melege van és egyébként is kényelmetlen feküdnie a fájások alatt.Így aztán míg Péter nyugodtan szundított a szülőszobában addig Réka, az édesanyja, Franciska és mi vártuk, hogy rendszereződjenek és sűrűsödjenek a fájások. Ám erre hiába vártunk.

Azok a fránya fájások ugyanis eléggé össze-vissza érkeztek és még mindig nem voltak túl hosszúak. Óránként vizsgálta meg Rékát a szülésznő, hogy lássa: hogyan alakul a méhszáj állapota, van-e már valami teendő.

Nagyjából 3-ig szinte semmi nem történt, folyadékpótlást kapott infúzióban (erre a várandóssága alatt is szinte minden nap szüksége volt, mivel állandóan hányt), lassan rendszereződnek a fájások és Réka szeretett volna fájdalomcsillapítást igénybe venni a szüléshez. Ezért (is) volt itt mellette aneszteziológus édesanya. Öt kérte meg ugyanis Réka, hogy kösse be számára az EDA-t.Amikor az orvos megérkezett átbeszélték, hogy innentől milyen ütemben kap Réka fájdalomcsillapítást és oxitocint. Az EDA elsimítja a méhszájat, az oxitocin pedig segít rendszerezni a fájásokat. Azt remélték, hogy a kettő együttes használatával Réka hamarosan világra hozza kisfiát.

Barbara, Réka édesanyja a Róbert Károly Magánkórház részlegvezető aneszteziológus főorvosa. Nagyon furcsa volt számára is, hogy a páciense a saját lánya, egyáltalán nem lett könnyebb ettől a szíve, de - mint minden páciensen - segíteni akart, hogy a szülés a lehetőségekhez képest a legkevésbé fájjon.

Réka még nem szúrt gerincközeli érzéstelenítést, de nagyon sokat látott, most viszont úgy fogalmazott, amikor a folyamat közben a beavatkozás menetéről beszélgetett az édesanyjával: "anya, most én szülő nő vagyok, nem orvostanhallgató".

Közben Péter, a férj néha szundított a franciaágyon, ugyanis a feleségének nem esett jól sem a simogatás, sem az ölelés, így szegény semmilyen módon nem tudott a párja segítségére lenni. Talán amiatt, hogy Réka hatodéves orvostanhallgató, megszállottan figyelte a magzati szívhang monitort, ha nem tudott rápillantani, akkor azonnal kérte, hogy fordítsák úgy, hogy lássa.

Bár az EDA tompította a fájdalmat, látható volt, hogy Réka egyre jobban kizárja a külvilágot akkor, amikor épp méhösszehúzódás jött. 4 óra körül már 3 ujjnyira volt kitágulva. Ha kellett, akkor itt félhomályban is vizsgált a szülésznő, nem az ő kényelme volt fontos, hanem a kismamáé.

Reggel fél 6-kor felrakták Rékának az első adag Gynotal szülést segítő gélt, amit itt a kórházban elég gyakran használnak a hüvelyi szülésnél, mivel úgymond "beolajozza" a kisbaba útját a hüvelyben, használatakor olyan réteg képződik a hüvely falán, amely elősegíti, hogy a baba könnyebben jusson át a szülőcsatornán.

6 előtt jött újra Réka orvosa, és innentől mozgalmasabb volt az élet a szülészeten, lassan beindult a reggeli műszak :)

Előkészítették a köldökzsinórvér- és szövet tárolására szolgáló szettet, és ekkortól győzködték Rékát, hogy ne akarjon annyi fájdalomcsillapítást, mert szüksége lesz valamennyi fájdalomra ahhoz, hogy jól haladjon a szülés.

Barbara nagyon feszült volt, együtt szenvedett a lányával, aki hajnal óta szinte ki sem engedte a szülőszobából édesanyját. Ekkor már 2-3 percesek voltak a fájások.

Réka fájt.Negyed 8 körül kezdte gyakorolni, hogy mit kell majd csinálnia, ha tolni kell. Először sehogy sem ment: hol az arcába nyomta a levegőt, hol a mellkasába, sokadig próbálkozásra érezte meg, hogy hova kell nyomnia.

Előbb a férje fogta, támasztotta a fejét, majd az édesanyja. Azt lehetett látni, hogy Réka kicsit megijedt, sehogy nem volt jó neki és mivel ahhoz van szokva, hogy mindent kontroll alatt tart, mindenről tud, mindent tudományosan is megért, talán nehezen tudott megbirkózni azzal, hogy most valami ösztönös dolog részese, ez olyan, amibe nincs sok beleszólása, egy dolgot tehet: hagyja, hogy sodródjon az eseményekkel és teszi, amit a mellette álló, tapasztalt emberek mondanak neki. Azt javasolták neki, hogy egy fájásban nyomjon, aztán egy-két fájást lihegjen át.

Megkérték, hogy álljon fel kicsit, mossa meg az arcát, és néhány fájást bírjon ki állva, guggolva.

Egyre többen jöttek be a szülőszobába: egyrészt a kisbabát váró gyermekgyógyász főorvos és csecsemőápoló, másrészt - mivel Rékának szinte második otthona volt az intézmény és rengeteget járt be ide gyerekkorától - a "pótmamái" is.

"Csináljatok valamit, nem tudok így nyomni, nagyon fáj!" - nyögte Réka. De el kellett fogadnia, hogy ez a fájdalom kell, ez jó, ezzel haladnak, erre a fájdalomra rá kell nyomnia - erről győzködte a szülészorvos. Jobb híján vizes ruhával törölgették a homlokát és biztatták, kapott egy újabb adag szüléskönnyítő gélt.

Talán az ismerős arcok és a segítő szándék, talán az, hogy úgysem tehetett mást: Réka végül belefeledkezett a szülésbe, már nem beszélt, csak tette, amit kellett, és sokadik tolófájásra, 8 óra 12 perckor végül kicsusszant Péter. Azzal a lendülettel máris Réka mellkasára tették és miközben levették a köldökzsinórvért, melyet az FHBiobank tárol el a műsor kismamáinak 20 évre, Réka már ölelte, babusgatta is kisfiát. Az eddig feszült, komoly nőből egyszerre lágy és csupa mosoly édesanya lett.Péterke 10/10-es Apgart kapott, 53 centis és 3200 grammos, egészséges, kissé csúcsfejű kisbaba lett.

A családnak gratulálunk, a kis Péternek jó egészséget kívánunk!

Még 7 szülésünk van hátra, kövessetek minket továbbra is!

Kéky Kira

Vizsgázik, szül, majd megint vizsgázik. Így telnek majd Stein-Udvardi Réka következő hetei. A 25 éves hatodéves orvostanhallgató az utolsó nagy vizsgáira tanul, és közben van, hogy infúzió csepeg belé. Réka ugyanis nagyon nehezen viseli a várandósságot, gyakoriak a rosszullétei, az étkezések után minden kijön belőle. Rendszeresen, szinte naponta kapott infúziót, hogy ne száradjon ki. 

Még szerencse, hogy édesapja és édesanyja is orvos, mindig van segítség, és persze ő maga is pontosan tudja, mikor mi történik a szervezetében.

Az aneszteziológusnak készülő kismama állandóan figyeli magát, mindent alaposan kielemez, semmit sem bíz a véletlenre. Ez teljesen érthető azután, amiken átment. Réka nem egy kiborulós nő, ő érzelmeit inkább a tudományba fordítja, gyakorlatilag 24 órás szigorú megfigyelés alatt tartja magát. Nagyon megszenvedett a babájáért, most végre már a célegyenesben van, és bár erről nem szívesen beszél, de láthatóan félve várja a szülést. Úgy érzi, nagyon hosszú lesz a vajúdás.Réka és közgazdász férje Péter, 2012 óta házasok. Ahogy mondani szokták, szépen élnek. Az esküvő után rögtön gyerekre vágytak, de nem jött össze a baba. Réka, mivel nagyon tudatos, hamar orvoshoz fordult, és kiderült jól tette. Így írt nekünk bemutatkozó levelében:

„Egy év sikertelen próbálkozás után elkezdtük a meddőségi kivizsgálást a Róbert Károly Magánkórházban. Gyorsan ki is derült, hogy nincs minden rendben, PCOS (polycystas ovarium syndromám) és inzulinrezisztenciám, valamint pajzsmirigy alul működésem van, és el is kezdtük a kezelést.

Eleinte a pajzsmirigyemet kezeltük, illetve hormonokat kaptam, amivel a petefészkeimet stimulálták, és inszeminációs kezeléseket alkalmaztunk, sikertelenül. 3 sikertelen inszemináció után szünetet tartottunk 2013 karácsonyán a vizsgaidőszakom, illetve a szervezetem pihentetése miatt.

Ekkor viszont spontán teherbe estem, amit nem is gondoltunk volna. Ám sajnos skarlátfertőzést kaptam és 6 hetesen elvetéltem.

Ez nagyon megrázott minket. Viszont ezután még jobban szerettünk volna Babát!”

Réka sok, a szervezetét és a lelkét is megviselő beavatkozás, és egy elvesztett magzat után újra felállt és Péterrel folytatták a kezeléseket. Inszeminációk, stimulációk, diéta, a cukorháztartás kezelése és még sorolhatnám. De nem jártak sikerrel. Végül belevágtak a lombik programba, ami viszont rögtön sikerült! Kisfiuk lesz, és a sok rosszullét, izgalom, aggódás közben persze határtalan a boldogságuk.

A Róbert Károly Magánkórházban fog szülni két okból is: nagyon megszerették az ott dolgozókat, illetve Réka édesanyja ott altató orvos.

Réka természetes szülésre készül, de ha bármi komplikáció adódik, anyukája fogja a császárnál elvégezni az érzéstelenítést. Azért mi (is) reméljük, hogy erre nem lesz szükség :)

Réka március 4-re van kiírva, de már most erős jósló fájásai vannak.

Péntek 13-án hajnalban már épp úgy tűnt, hogy a várandósság 37. hetében kikérezkedik a kisfiú, ám a kórházban az orvosi vizsgálat és a CTG is azt mutatta, hogy ez még csak a felkészülés időszaka, a méh "tréningezett egyet" és ráijesztett a fiatal párra.Péter, aki egy multinál dolgozik, ez után a vakriasztás után pár napig épp külföldön volt, Amerikában. Nagyon drukkoltak, hogy a gyermekük ne épp azokban a napokban akarjon világra jönni! 

Mivel Péter azóta már újra itthon van, Réka pedig a 38. hetet is betöltötte, bármikor világra jöhet a baba.

Mi mindenképp ott leszünk vele a szülőszobában. Drukkoljatok nekik!

Hadas Kriszta