Jön a baba - Hadas Krisztával

Van egy kismamánk, aki egy kicsi, hajdú-bihari településen, Nagyrábén él. Éva merészen a boldogságot választotta az elvárások helyett, és ezzel a fél falu a szájára vette. Választania kellett, hogy boldogtalanul marad az első párjával, vagy továbblép és Lajossal, az ő határozott, ügyes emberével folytatja az életét.

Döntésének súlya volt, ezt megláthatjátok a róluk készült filmben, melyben a babavárásukat kísértük végig.

A kis Lali születése nagy testi fájdalmakat, és lassan már múló lelki sebeket okozott Évának.

Jön a baba sorozatunkban ő volt az baba, aki egyszerűen nem fért ki az édesanyjából. Éva több mint félnapos, kimerítő vajúdás után sem tágult elég jó ütemben, és attól kellett tartani, hogy még akár egy napot is szenvedne, mire elkezdődhetne a kitolás. Márpedig akkor nem maradt volta ereje Évának arra, hogy megszülje a babáját. Orvosa ezért úgy döntött, hogy császárral emelik ki a babát.

Évát sírva tolták be a műtőbe. Nagy csalódás volt számára, hogy nem tudta természetesen úton megszülni a kisfiát. Ám az nagy megkönnyebbülés volt, hogy alig fél óra múlva Lali 2900 grammal, és tökéletesen egészségesen látta meg a napvilágot.

Azóta Lajos és Éva keményen tolják a háromgyerekes szülők életét. A családfő Bihartordán, egy állattartó telepen dolgozik. Teheneket ellet, bocikat etet, mellette birkákat nyír. Gyakran reggel öttől délután ötig. Ilyenkor a szoptatós kismama egyedül van a gyerekekkel: az előző kapcsolatából született 6 éves Csillával, Lajossal első közös gyermekükkel Bernivel és a hathetes Lalival. Éva napközben a háztájit is ellátja.

Így ír erről Éva:

"Mi okoz nehézséget? Ha Lajos egész napos, akkor én egyedül vagyok a gyerekekkel, és nagyon nehezen birok velük. Ahogy ez már lenni szokott, nem fogadnak szót. A kisebbik lány állandóan Lali fejét simogatja, puszilgatja, szopizásnál főleg, hiába mondom neki, hogy békén kellene ilyenkor hagynia. A nagyobbik azzal nyúz, hogy játsszak vele, csináljak neki gumikarkötőt.

Ha Lali itthon van, akkor megpróbálja a lányokat magával vinni, mert most van a birkanyírás. Akkor legalább van egy kis időm, de mivel nincs segítségem (csak egy hétig volt) így mosok, főzök, takarítok, sütök, vasalok, apró jószágokat intézem, a kertet kapálom - és mindezt egyedül.

Ez mind nem elég...

Beállítottam a keltetőgépünket is, azt is én kezelem, most kelnek ki a csirkéink.

Este nagyon fáradtan dőlök be az ágyba. Pedig még elalvás előtt a nagyobbik lányomnak szoktam esti mesét is mesélni, aztán elénekeljük a "Jó éjt gyerekek"-et együtt, és úgy alszik el."

És Lalika nem is szopizik, nem olyan ügyes, mint a két lány volt. Nehezen büfizik, viszont akkor jó sok kijön belőle, a pelenkában lévő termés meg túl híg... Hiába háromgyerekes édesanya Éva, ez újdonság neki.

Amikor csípőszűrésen voltak vele, akkor terpeszpelust írtak fel nekik, vélhetőleg inkább csak megelőzésképpen, mert nem mondták, hogy valami nem stimmelne. Ilyen sem volt az első két lánynál, ráadásul Lalikán össze-vissza csúszkál a merevítő része középen... Szóval nem könnyű most Évának.

Ráadásul a párján kívül csak a nagynénje, Manyi néni és a barátnője tud segíteni. A szüleire sajnos továbbra sem számíthat. A családi harag azóta tart, hogy Éva Lajosért elhagyta előző párját. Szülei azóta nem állnak szóba vele, és a két kisebbik unokájukat sem látták még. Nyilván az egész családot nagyon megviseli ez a helyzet, ám békülni - egyelőre - még sem akarnak.

Mi azért reméljük, hogy eljön majd az idő, amikor újra egymásra találnak!

Éva történetét, a különleges vidéki hangulatot bociszületéssel, birkanyírással vasárnap 16 órakor láthatjátok a LifeNetwork csatornán! Tartsatok velünk, mert nálunk újra "Jön a baba"!

Hadas Kriszta

Amikor Bernadették szülésének első húsz percét végigröhögtük, mert olyan "szőkék" voltunk, hogy képesek voltunk számtalanszor eltévedni éjjek a kórházban, akkor már tudtam, hogy Bernadett nagyon laza, jó fej, hogy ő nem egy parázós típus,

Vágni is nagyon jó volt a filmjöket, nagyon remélem, hogy Ti is felváltva fogtok vigyorogni és könnyezni, mert persze lesznek a filmben szívbemarkoló pillanatok is.

A forgatás óta is tartjuk Berniékkel a kapcsolatot, és azt mesélik, hogy mikor hazamentek a kórházból, akkor nagy nyugodtan azt gondolták, hogy majd szépen beáll a rendszer, megszokják, hogy egy "Mannányival" többen vannak és minden rendben lesz.

Ám a helyzet ennél néha kaotikusabb, Bernadett így ír erről:

"Hétköznapokon van egy biztos pont az életünkben, Márkónak (ő a nagy fiú) be kell érnie a suliba. Ezt a feladatát több-kevesebb sikerrel abszolválja. Délután az én megyek Márkóért és bevallom én sem teljesítek 100%-on. Ne aggódjon senki, Márkó minden nap suliban van, amikor van iskola és minden nap haza is hozzuk, csak nem mindig a tervezett időben... Míra (a középső gyerek) hetente kétszer van családi napköziben és péntekenként van nagymamánál. Természetesen az érkezési időpontjaink ebben az esetben is hektikusak.

Manna (a sorozatban született legkisebb kislány) folyton úton van. Ő nem késik el a saját programjairól egyelőre (talán azért mert még nincs neki), de biztos vagyok benne, hogy idővel változni fog ez a helyzet is. Néha azt gondolom az élet tréfálkozik velünk, vagy csak egyszerűen teszteli a terhelhetőségünket, mert a munkánkban most kapjuk meg azokat a lehetőségeket, amikre hosszú idő óta vágytunk.

Feltételezésem szerint egy normális család életében most az következne, hogy a hétvégéket együtt töltjük, kirándulunk, romantikázunk. Nálunk ez sincs így. Az említett vágyak teljesülése miatt Manna és én úton vagyunk, apa meg a nagyokkal próbál túlélni itthon.

Hamarosan nyári szünet lesz és tartok tőle, hogy a gyerekeink idegbajt fognak kapni tőlünk. Ha azzal kezdtem, hogy minden rendben van, azzal is zárom. Tényleg minden rendben van, csak kicsit másképp, mint azt sokan képzelik. 20 év múlva talán kipihenjük magunkat."

Hát így van!

Bernadették példát mutatnak rögtönzésből, alkalmazkodásból és lazaságból - ne hagyjátok ki a részüket a Jön a baba - Hadas Krisztával sorozatban, amelynek új epizódja vasárnap 16 órakor kezdődik a LifeNetworkön!

Kéky Kira

Volt egy kamaszlány Klaudia. Szülei elváltak, majd összeköltöztek, aztán megint elváltak. A családban volt sok veszekedés, alkoholprobléma, betegség. Nem csoda hát, hogy az igazán sehová sem tartozó lány gimnáziumból gimnáziumba, kollégiumból nevelőotthonba vándorolt. Sehol sem találta a helyét, mert sehol sem volt igazi helye. Míg a nővére jól teljesített, kiegyensúlyozottabban vette a családi kanyarokat, addig ő – ahogy mondani szokták - nehezen kezelhető, devianciára hajlamos fiatallá vált. 16 éves intézetis lány volt, amikor úgy gondolta egy fiú oldalán önálló életet kezdhet.

Valakibe, bárkibe, kapaszkodni akart.

"Míg bent voltam sokszor elszöktem Gáborhoz és többször voltam az utcán is, mint bent, ahol szörnyű volt. Mire kikerültem, már terhes voltam Dórival. Apa elvitt, hogy szakítsuk meg a terhességem, de úgy sírtam, hogy végül megkegyelmezett nekünk és megszületett Dorina."

Gondolom senkit sem ér meglepetésként, (Klaudia története ugye sajnos nem egyedi), hogy a kamaszlány végül egyedül vágott neki az anyaságnak. Dorina apjával ugyanis hamar szétmentek. Elmondása szerint édesapja segített leginkább neki. És múltak az évek. Dorina ma már 14 éves nagylány. Azzal a tudattal él, hogy őt csak az anyukája akarta, de ő viszont nagyon akarta. Anya és lánya szinte együtt nőttek fel. Most egy egyszobás albérletben laknak Szegeden, de nemsokára hárman lesznek. Klaudia a második gyermekét várja. És ismét egyedül!

Attilával a munkahelyén jött össze. Hamar összeköltöztek. Több félresikerült próbálkozás után Klaudia úgy érezte: na most végre igazi családja lesz.

"Azután jött az első terhességem, aminek mindketten nagyon örültünk. Meséket irt, amiket felolvasott az akkor még nem is gömbölyödő pocakomnak, és én nagyon boldog voltam. Végre hosszú évek után azt gondoltam, egy család leszünk és minden rendben lesz. Olyan nagyon vágytam rá és Dórival is nagyon jó kapcsolatot ápolt Attila. Annyira jó érzés volt és nem akartam elveszíteni a biztonságot, a családot és a szerelmet. Ezért gyáván viselkedve, nem mondtam el, hogy elvetéltem. Még nagyon fiatal volt a terhességem. Reméltem, hogy mihamarabb ismét teherbe esek, mert Attila nagyon szeretett volna egy saját gyereket. Így nem mondtam el neki az igazat, bízva abban, hogy nem veszítem el, és nem fog rám haragudni, hogy bár már nem az első terhességem, mégis a közös gyerekünket hordom a szívem alatt. Sajnos mire erőt vettem magamon és őszintén elmondtam mindent, Attila csalódott bennem és nem tudta megbocsájtani ezt nekem."

Jöttek a sírós, hisztérikus veszekedések, az ajtó előtt való tusakodások, amikor Klaudia megpróbálta visszatartani a férfit, aki menni akart. És mindezek Dorina előtt játszódtak. Attila ma már azt is kétségbe vonja, hogy Klaudia tényleg elvetélt-e, szerinte csak hazudott neki, hogy magához kösse. De egy közös baba most már tényleg, napokon belül megszületik. Ők pedig amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban élnek. Attila azt mondja, az apasági teszt elvégzése után természetesen gondoskodni fog gyermekéről, de Klaudiában többé nem tud megbízni, mert sokat hazudott neki. Közben Dorina hasonlóan nehéz körülmények között készül a ballagására, mint annak idején Klaudia. Imádja az anyját, várja a testvért, és ragaszkodik Attilához is. A kismama már most is alig tudja előteremteni megélhetésükre a pénzt, és hogy a baba születése után mi lesz, arról fogalma sincs.

"Én már százezerszer megbántam a történteket és szeretném helyrehozni a kapcsolatunkat, mert szerintem jó kis család voltunk. Dóri is nagyon megszerette és én is nagyon boldog voltam."

Klaudia gyerekkora óta kényszerpályán él, próbálja valahogy megvetni a lábát, de nem tudja, nincsenek eszközei, senkitől sem tanulhatta meg, hogy kell.

Most ráadásul az albérletből is mennie kell, mert nem kívánatos ott a gyereksírás. De még egyáltalán nem tudja, hogy így, mindenórásan, vagy a pár napos babával hogyan lesz képes új helyet keresni, találni maguknak. Pedig muszáj lesz.

Klaudia babája bármikor megszülethet, mi pedig rohanunk majd hozzá Szegedre.

Hadas Kriszta

Szóval ott tartottam ebben a tegnapi posztban (aki nem olvasta, ne hagyja ki!), hogy azon a péntek reggelen, alig 6 óra után a crohn-beteg kismamánk sürgősségi császármetszésén voltunk. Délelőtt Hadas Kriszta forgatni ment Matkó Zsuzsiékhoz, akiknél 2 hete született baba, majd vissza a frissen szült Adriennhez.

Én pedig mindezek alatt előkészítettem a következő részek alapanyagát. Nyugodtak voltunk, hogy újabb szülés kipipálva, mindenki jól van, már csak 3 maradt hátra.

Rutinból töltöttem le a forgatott anyagot a számítógépre, és rutinból töltöttem fel mindhárom aksit.

Amikor este 9-kor megjelent a telefonom kijelzőjén Kriszta neve, nem gondoltam semmi rosszra, mert gyakran még este 10-11 körül is beszélünk, éjfél után meg e-mailezünk egymásnak, szöveget egyeztetünk, megbeszéljük a teendőket.

Ám Kriszta hangja ideges volt, már a köszönésnél is. Nem csoda, hiszen pillanatokon belül kiderült: egy kismamánknál beindult a szülés és sürgősségi császármetszése lesz.

SZEGEDEN.

És ahogy reggel, Adrienn szülésénél, úgy most sem volt Krisztával otthon senki az 5 éves fián kívül. Hirtelen csak a nagylányát, a 21 éves Sárit tudta előrántani, hogy jöjjön át a kisfiúhoz éjszakára. Benke Ottó, a műsor operatőre pedig már száguldott felénk. Szerencsénkre épp akkor tette volna le az autót és a kamerát, amikor Kriszta telefonon utolérte.

Újratervezés: egy munkanap után ő is újabb munkanapba kezdett - velünk együtt.

Összeszedett minket gyorsan és téptünk le Szegedre, közben Kriszta elmesélte a részleteket: a gyermekorvos doktornő kismamánk, Emese szokásos vizsgálatra ment be este a Szegedi Tudományegyetem Nőgyógyászati Klinikájára, és ekkor az orvosa azt érezte, hogy 3 ujjnyira nyitva van a kismama, a magzatburok kiboltosul és mintha "kiállna" valami testrész..

Emese orvosa veszélyesnek ítélte a helyzetet, mert ha a magzatburok megrepedt volna, és ha a köldökzsinór előrecsúszott volna, és ha a baba popsija erre rázáródik, akkor oxigénhiány léphetett volna fel. Ezért az azonnali császármetszés mellett döntött.

Kriszta még tudott telefonon pár szót váltani az orvossal a műtét előtt, de aztán se kép, se hang. És szó szerint: hiába csörgettük Emese számát (bízva abban, hogy a férjénél, Lacinál van a telefon és ő felveszi) semmi hírünk nem volt.

Félúton jártunk Szeged felé, amikor sikerült Emese férjét elérnünk, aki boldogan közölte: megszületett Amélia.

Kamera híján (és mert még telefonnal sem engedtek pár képet rögzíteni) született meg Amélia (3720 grammal, 50 centivel).

Persze a mama és a baba egészsége a legfontosabb, nem a műsor! De - be kell valljuk - nem így terveztük, amikor engedélyt kértünk a forgatásra. Eddig mindenhová odaértünk, még Békéscsabára és Debrecenbe is. De a nagy számok törvénye szerint várható volt, hogy ilyen is előfordul.

Mindenesetre amikor éjfél előtt odaértünk és beléptünk a 3 ágyas kórterembe, akkor Emese már megnyugodva, angyali mosollyal az arcán szoptatta a kislányát.

Emese orvosa, Dr. Molnár András elmondta, hogy mi történt, hogy indolkolt volt a gyors beavatkozás, és mindenki egészséges, illetve a köldökzsinórvért és szövetet rendben levették, reggel jönnek érte az FHBiobankból, ahol ezt 20 évre eltárolják.

Nemsokára megérkezett Laci édesanyja is, aki néhány röpke pillantást vethetett új kisunokájára. Aztán felvitték a babát az újszülött osztályra, hogy Emese aludhasson.

Mi pedig elindultunk vissza, Budapestre fáradtan, 24 órán belül két váratlan szüléssel a hátunk mögött.

Már csak két kismamánk maradt: egy szintén Szegeden, és egy Budapesten.

Tartsatok velünk  azoknál is!

A sorozat 2. évadának epizódjait (köztük Emese történetét) pedig május 3-tól láthatjátok a LifeNetwork csatornán!

Kéky Kira

Éjfél után még kedélyesen csevegtem Adriennel, az első gyermekét váró crohn-beteg kismamánkkal, aki mondta, hogy fájásai vannak, de nem tudja eldönteni, hogy igaziak-e, vagy csak jóslók. Mondtam, hogy vegyen meleg fürdőt vagy zuhanyt, ha elmúlik, akkor jósló, ha nem, akkor szülés.

Mondjuk nem voltam túl nyugodt, mert Adrienn még csak a 37. hétben volt, a babája pedig a mérések alapján még túl kicsi. Épp ezért a Maternityn, ahol szülni készült, a következő héten akarták eldönteni, hogy mikor végezzék el a programozott császárt.

Mert hogy császár lesz, az biztos volt, hiszen Adrienn számos hasi műtéten volt túl és sztómazsákkal él. A hagyományos szülés épp ezért szóba sem jöhetett.

Szóval még legalább egy, de ideális esetben 2-3 hete lett volna hátra a szülésig, ám a fájások a meleg víz alatt sem múltak el, hanem rendszereződtek.

Így aztán különösebben meg sem lepődtem, amikor reggel 6 után pár perccel csörgött a telefon, a vonalban Hadas Krisztával, hogy nagyon gyorsan szedjem össze magam, mert Adrienn benn van a klinikán és előkészítik császárra, Kriszta pedig egyedül van a kisfiával (a férje 2 napra elutazott), tehát szerezni kell valakit, aki vigyáz Zsigára.

Háromnegyed óra múlva már benn is voltam, és bizony jól tettem, mert így még tudtam 5 percet beszélni Adriennel két fájás között, mielőtt bement a műtőbe.

Kiderült, hogy az eredeti tervtől eltérve nem gerincközeli érzéstelenítéssel végzik a műtétet, hanem teljes altatásban. És kiderült, hogy - bár eddig sosem kerültünk ilyen helyzetbe - csak kintről nézhetjük mindezt, csak akkor szólnak nekünk és az édesapának, ha a baba kiemelése előtt vannak.

Befutott Kriszta, és mindannyian a dupla zsilipajtóra tapadva, benézegetve próbáltuk megfejteni, mi zajlik vajon benn. És persze addig Lacitól, Adrienn férjétől tudakoltuk, bírja-e még idegekkel. (Bírta, stramm pasi!)

Aztán szóltak, hogy mehetünk.

Épp csak kinyílt a zsilipajtó, 7 óra 44-kor kiemelték Adrienn kissé balra csúszott méhéből Áront és levették a köldökzsinórvért, melyet az FHBiobank tárol el a műsorban született babák számára 20 évre.

Ahhoz voltunk szokva, hogy ilyenkor a baba sír, de legalábbis nyöszörög, ám itt nem történt semmi.

Csend volt.

Törölgették, masszírozták és hozták ki a melegítő alá, szívták le az orrát, száját, masszírozgatták, forgatták...

Kétségbeesetten kérdeztük, vagy talán maguktól is mondták, már nem emlékszem, de kiderült, hogy amikor hagyományos altatásban végzik a császármetszést, akkor a kisbabába is jut egy kis altatószer a placentán keresztül. Ezért majdnem úgy alszik, mint a mamája és úgy kell ébresztgetni.

Megnyugodtunk - bár Laci arcán csak mosolyt láttunk, riadalmat nem, nem győzte figyelni a csöpp kisfiát, aki az alapos masszírozgatás után végre felébredt és hangicált.

Aztán megmérték: Áron 2420 gramm 51 cm volt - tényleg elég apró. De azért szerencsére egészséges!

A kis Áron kapott egy pelust (a hónaljáig ért) és édesapja csupasz mellkasára tették.

Itt is megszokott dolog az úgynevezett szőrkontaktus, tehát a császár alatt az édesanya helyett az apuka mellkasán tölti első perceit a baba.

A pár perces idill után a fürdetés következett.

Az édesapa nagyon figyelt, amikor a csecsemős megmosdatta a kisfiát, igyekezett ellesni a mozdulatokat, hiszen most egy darabig biztosan sokat kell segíteni a baba ellátásában: Adrienn a császár után - egyébként is nagyon lefogyva - még ne ugráljon sokat.

Aztán, míg Laci babázott, mi visszamentünk a műtőhöz, ahol javában "dolgoztak" még Adrienn hasán. Amikor vége lett, és elkezdték ébreszteni a kismamát, akkor azt láttuk, hogy Adrienn sír.

Sírt, mint a záporeső, ömlöttek a könnyei, nem győzték törölgetni az arcát, mosolyogva hajoltak fölé és nyugtatták őt.

Amikor végre kihozták és tudtunk vele beszélni, akkor azt mondta, hogy nem is igazán tudja az okát a sírásnak, azt mondta, hogy a feszültség tört ki belőle, a megkönnyebbülés.

Dr. Papp Zoltán, a MATERNITY Szülészeti és Nőgyógyászati Magánklinika vezetője, Adrienn szülész-nőgyógyásza igazán megnyugtató hírekkel szolgált: remekül ment minden, nem kellett a sokszor műtött belekhez hozzányúlni (Adrienn crohn-beteg), a sztómazsák sem zavarta a műtétet, Adriennek lehet majd még újra kisbabája.

Laci percek múlva megjelent, karjában békésen szemlélődő Áronnal, és a családi idill úgy vált teljessé, hogy Lenhardt Csilla csecsemős nővér megmutatta, hogyan is kell mellre tenni a kisbabát.

Így hagytuk őket ott a klinikán, feldobódva. Kriszta indult forgatni egy előző kismamánkhoz, én haza, szintén a munkámat végezni. Úgy váltunk el Krisztával, hogy akkor most pár napig újra "csend" lesz.

Hogy mi mekkorát tévedtünk! Azt el sem tudjátok képzelni!

Holnap elmesélem azt is!

Kéky Kira