Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Antónia Zoé Ő Császári Fensége - és a most már csöppet sem csalódott apuka története

Biztos emlékeztek arra az édesanyára, akinek a szülésére csak vártunk és vártunk... aztán beelőzte őt Timi, és beelőzte Virág is az ikrekkel.

De – mivel baba még benn nem maradt – eljött Eszter napja is.

És mivel a szülés óta eltelt pár hét, itt az ideje, hogy beszámoljunk arról, hogy mire emlékszik vissza a vidám szüléséből az édesanya, és hogyan telnek a hétköznapjaik azóta.

"2014. július 1-n hajnali 2.10-kor született Csiki Antónia Zoé, ahogy én hívom, Picur! :-)

Ha visszagondolok, még most is érzem, ahogy "kicsusszant". Elmondhatatlanul fantasztikus érzés! És most nem a fájdalom megszűnésére, a megkönnyebbülésre gondolok. Olyan érzés volt, mintha először simítanám végig a kicsi testét, először éreztem valójában a fizikai mivoltját.

Kicsit később, amikor apa hozta vissza, hogy szoptassam meg, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne (és tényleg az) magam mellé fogtam és szoptattam. Belülről, ösztönből... Senki sem mondta, hogy mit, hogyan... Csak tettem, amit a belsőm diktált..."

Eszter a kórházban mindent megtett, amit meg lehetett, hogy minél gyorsabban legyen teje. 4 litert ivott, tejserkentőt ivott, és egyszercsak arra ébredt, hogy megjött a teje. Ez is teljesen ismeretlen érzés, mint ahogy az is, amikor az első éjszakát vállalta be – még a kórházban – a babával, aki majdnem végig sírt.

"Aztán másnap este, amikor kikísértem apát, betoltam a csecsemősökhöz a babát addig. És akkor hirtelen rám tört! Aggódás, szerelem hiány! Alig vártam, hogy visszamenjek és kihozzam és mellettem legyen Antónia, a kislányom. :-) Aznap este ölelve őt - zokogtam. Ő az enyém, és szeretem, és én vagyok neki AZ ANYA! A MINDEN!

Ekkor tudatosult bennem, hogy anya lettem!"

Eszter kapott tanácsokat a húgától is, aki most 7 hónapos várandós a második babájával. De megélni mindazt, amit eddig csak mondtak neki - na, az nagyon más :)

Antal a kórházban azért "kicsomagolta" a gyereket, ellenőrizte, hogy biztosan lány-e... De már kezd hozzászokni a gondolathoz. Olyannyira, hogy mire Eszterrel hazamentek a babával, a gyerekszoba halványlilára volt festve.

Ahogy mondta: nem a gyerekért, hanem Eszterért tette, hogy a kórház pár napja alatt a barátai segítségével befejezték a házban az addig félbehagyott munkákat, így a kedvesét hatalmas meglepetéssel várta.

Eszter kapott szoptatós fotelt bentre és a kertbe is, virágot... A kutyusok is megismerkedtek Toncsival.

A család tehát egy tündéri leányzóval bővült és ahogy Antal fogalmaz: már egyáltalán nem bánja, hogy kislánya született.

Erről így ír:

"Kezdetben vala az egész ötlet tőlem származott. Szerettem volna, ha mindaz ami én vagyok, azt tovább örökítsem egy kisfiúnak. Más - az életvitelemből, az érdeklődési körömből adódóan - szóba sem jöhetett. 

Nekem.

Az ötletet - egy fagylaltozó teraszán - azonnal akceptálta Eszter, majd a tettek mezejére leptünk, ami szinte rögtön sikert eredményezett: jön a baba, jön a fiam!!!
Aztán az első UH után az arcomon a mosoly frozen...és off és black out.
Azt mondtak kislány...
...egy hétig nem szóltam a páromhoz/!/, utaltam a világot és utáltam mindent, ami kiscsajos: a lepkét, a szájnelkülicicát, a királynőket, a babázást,a rózsaszínt, a ...és...és...és... Sorolhatnám. Mit csinálok egy kislánnyal? Milyen lesz nemfocizni, nemboxolni, nemautozni??
Egy hét után oldódott a feszkó. Bennem. Persze ez akkor a kapcsolatunknak nem tett jót, de közben mégis: én akkor újrarendeztem magamban a jövőt.
A közös jövőt. A mi közös jövőnket.
És Eszter megfelelő intelligenciával bírta ezt. Maximális respekt ezert / is!"


Aztán persze - ahogy ez várható volt - az, ahogy Antal jelen volt a szülésnél és látta kedvese küzdelmét és azt, ahogy világra hozta közös gyermeküket, mindent felül írt.

"Az én lányom!
Micsoda kisember!
Eszterből és belőlem..!
Szeretem!!!

Azt hiszem, bár igazi APUKA még nem lettem, de törekszem rá, szóval azt hiszem: ennél nincs szebb. Van egy szép új család.
Ez a MI családunk!
... mi vagyunk a legboldogabb, legsikeresebb, legjobb új család a világon:
Toncsi, Eszter és én."

És bár a leírás alapján úgy tűnik, hogy minden rózsaszín (a lányszoba lila inkább :))), de Eszteréket sem kerülik el a súrlódások: Eszter elég féltékeny, és finoman fogalmazva is eléggé "sárkányos" mostanában. De ez a hormonoknak is betudható.

Persze a kismamák réme Esztert sem kerüli el: Antónia sírása komoly fejtörést okoz, ha már nem éhes, tiszta a pelus és anya is kéznél van... ilyenkor Eszter is tehetetlen. Ezért aztán nagyon nehéz Neki is. És bár sok pasinak úgy tűnhet, hogy az anya "nem csinál otthon semmit", az a semmi 24 órás szolgálatot takar.

Ráadásul Eszter maximalista a munkájában - és lehet, hogy emiatt anyaként is: pedig a 100% anya, 100% takarítónő, 100% szakácsnő, 100% feleség - szóval ez a tökéletesség tényleg csak a mesékben létezik.

Egyszóval itt van és kezdi belakni a teret a szépséges kiscsaj, Antónia Zoé Ő Császári Felsége - ez a beceneve a kis diktátornak, akit persze imádnak.

Kívánjuk nekik, hogy mindig kincsnek érezzék ezt a szép pici lányt :)


Kéky Kira

1 Tovább

Életmentő műtétet hajtottak végre műsorunk egyik 3 hetes kisbabáján

Pár napja még az éhhalál fenyegette, most pedig már épp kezdett álomba merülni Zsombor, mikor megérkeztem hozzá a Heim Pál Gyermekkórházba.

Tele volt a pocakja és most már benne is marad, illetve tovább is megy a tápszer a megfelelő úton. Ahogy Betti fogalmazott: nagy csomagokat "gyárt" Zsombi, amelyeket a nővérkék lemérnek, és örülnek, mert stimmel a bemenet és a kimenet aránya :) Zsombor most már mindenképpen életben marad.

Zsombor múlt péntek éjjel még sugárban hányta ki a tápszer minden kortyát, semmi nem maradt meg benne. Egyáltalán semmi. Betti és Antal - babájukat tehetetlenül figyelve - szinte ébren töltötték az éjszakákat.

Máris mesélem, mi történt a kisfiúval, aki július 5-én született meg a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban.

Két hétig minden szép és jó volt otthon: Zsombor hízott rendesen, Csenge imádta az öccsét, Antal szépen gyógyult a vesetranszplantációja után (a szervátültetés után kötelező maszkot hordani a saját védelme érdekében).

Múlt hétfőn egyszer aztán volt egy sugárban hányás, majd az azt követő napokban egyre gyakrabban adta ki magából a kicsi baba a tápszert - szerdán éjjel emiatt már az ügyeletre mentek a szülők. Ám akkor, épp azon a próbaetetésen rendesen benne maradt a kaja, így hazamehettek. Csütörtökön a háziovostól tápszersűrítőt kapott Zsombi, hátha refluxos.

De akkor már fogyott, dekáról dekára élte fel a tartalékait.

A napok összefolytak, Betti, Antal ülve aludt, a testükön altatták Zsombort, de semmi nem használt, a kisbaba már ülve-alvás közben is kihányta a tápszert - ám minden nap új dologgal bíztatták őket, így várták, hogy egyszercsak rendbe jön a fiacskájuk.

Pénteken újra orvosnál voltak, most már gyógyszert is kapott - semmi eredmény - gyerekben SEMMI nem maradt meg.

Kezdett kiszáradni, összeesni, elsorvadni a gyönyörű kisfiú. A bordái beestek, a gerincoszlopa kilátszott. Szombat reggel már cuccokkal felpakolva jöttek be a Heim Pál Gyermekkórházba - tudták, hogy ebből befektetés lesz - és valóban. Betti akkorra már éjjel-nappal sírt, gyönyörű kisbabája a születési súlya alá fogyott.

Az ultrahangos vizsgálat kiderítette, hogy nagyon nagy a baj, életmentő műtétre van szükség, mégpedig azonnal. Bettitől vettek le vért, hogy ha kell vérátömlesztés, akkor kéznél legyen.

Órákba telt, mire folyadékkal feltöltötték annyira Zsombort, hogy a keringése stabil legyen, aztán tolták a műtőbe.  

3 órát volt benn, Betti és Antal sírva várták a híreket - legszívesebben berohantak volna a műtőbe, hogy megtudják: mi történik, mi tart ilyen hosszú ideig, mikor jönnek már az orvosok. Rettegtek - annak ellenére is, hogy az orvosok és nővérek is bámulatosan kedvesek, szakszerűek és figyelmesek voltak - de egy szülőnek azt látni, hogy a gyermeke, akit alig 2 hete hozott a világra a szeme láttára sorvad el, az maga a pokol - mondták.

Végül kitolták Zsombort és közölték, hogy minden rendben, a műtét remekül sikerült.

Zsombor azonnal intenzívre került, ahol még másfél napot töltött - de akkor Betti és Antal már tudták, hogy kisfiúk túl van az életveszélyen, Dr. Hegyi Gábor és csapata sikeresen helyrehozta a problémát, a csöppség meg fog gyógyulni.

Az evési képtelenség oka az volt, hogy a gyomorból a patkóbélbe való átmenet, a gyomorkimenet izmos fala hegesen átalakult, megvastagodott. Így beszűkítette és szinte csatornává alakította ezt a szakaszt, amin a táplálék már nem tudott továbbjutni. Ezért történt, hogy a tápszer hasznosítatlanul, sugárban kihányva távozott, tulajdonképpen Zsombor orrán-száján spriccelt kifelé.

(Magyarázó, keretes írásunk a poszt végén!).

Ez az állapot a baba fokozatos sorvadásához vezet, műtét nélkül ezek az esetek végzetes kimenetelűek.

A műtétnél a hasfal jobb oldalán ejtett nyílásból a rendellenesen megvastagodott heges izomzatot hosszában átvágják - így az érintett terület áteresztő képessége megnő: a táplálék újra áthalad az adott szakaszon.

Az újra jelentkező éhségérzet és az akadálytalan tápanyag- és folyadékfelvétel következtében a súlygyarapodás meglódul.

Tegnap már csak egy pár centis, leragasztott vágás emlékeztetett az elmúlt napok rémálomba illő történésere: Zsombor újra meg tudja inni a tápszert, és fokozatosan egyre többet is kap belőle.

A probléma megoldódott, a gyomorkimenet szűkülete véglegesen megszűnt, gondot többé nem okoz - mondta el Dr. Sült Tamás Péter, a Heim Pál Gyermekkórház gyermeksebész főorvosa a szülőknek, részletesen elmagyarázva a kórkép és a betegség műtéti megoldásának lényegét.

Bettiék a felvétel készítésekor már mosolyogtak, mi több szinte vigyorogtak boldogságukban és megkönnyebbülésükben, pláne, mivel Zsombor többször is megajándékozta őket egy-egy mosollyal, amit nélkülöztek az elmúlt bő egy hétben. 

Most már csak egy dolgot sajnálnak: 2-3 nappal hamarabb kellett volna a sarkukra állni és tápszerváltás, gyógyszerpróbálás helyett hamarabb ragaszkodni az alapos kivizsgáláshoz - akkor nem száradt volna ki Zsombor és kevesebbet szenvedett volna.

Ezekben a napokban Betti és Antal nagyobbik gyermeke, az öt és fél éves Csenge a család más tagjainál "vendégeskedik", a szülők ugyanis felváltva benn alszanak a kórházban a babájuk mellett - bár Antalt többször haza akarták zavarni, 5 hetes transzplantáltként veszélyes számára ez a közeg és a megterhelés.

"A gyermekemet nem hagyhattam itt - itt kellett lennem mellette!" - sírta el most magát a kamerám előtt megkönnyebbülésében.

Zsombor pár nap múlva hazamehet, megkönnyebbült, felszabadult állapotunkat tükrözi az ágy mellett készült selfie is, háttérben a jóllakottan alvó Zsomborral. 

Bernadett, Antal és Zsombor története a szeptemberben a LifeNetwork-ön induló "Jön a baba - Hadas Krisztával" című műsorban lesz látható.

Kéky Kira

Csecsemőkori gyomorkimenet-szűkület - pylorus-stenosis

(leírás a Gyermeksebész Szakmai Kollégium betegtájékoztatója alapján)

A kórkép szinte kivétel nélkül 2-8 hetes életkorban alakul ki, fiúkban egy kicsit gyakoribb. Oka ismeretlen, lényege azonban az, hogy a kritikus életkorban a gyomorkimenet ürülését szabályozó izomzat néhány nap leforgása alatt a sokszorosára duzzadva elszorítja a gyomorból a patkóbélbe átvezető rövid pyloruscsatornát, melynek következtében a csecsemő által elfogyasztott táplálék alig, vagy egyáltalán nem tud tovább jutni. A gyomorban maradó táplálék miatt szaporodó bő bukások a kórképre jellemzően egy-két nap alatt sugárhányásba torkollnak, ezzel együtt a székletek száma csökken, a csecsemő gyarapodása leáll, sőt a testsúlya esik is. Ez az állapot a normális táplálkozást lehetetlenné teszi, ezért műtéti megoldás nélkül az élettel nem összeegyeztethető.

A műtét során a pyloruscsatornát lefojtó vaskos izommandzsettát hosszant behasítjuk és szétnyitjuk, mely által a gyomorkimenet elfolyási akadálya megszűnik. A szorítás oldása után a nyálkahártya-duzzanat hamar rendeződik, a hányások megszűnnek és átmeneti intravénás táplálás után fokozatosan megkezdhető a szájon át való táplálás.

Érdekes adalék, hogy élsportolók, olimpikonok között e csecsemőkori kórkép magasabb arányban fordul elő, és statisztikailag is kimutatták, hogy pylorus stenosison átesett gyermekek serdülőkorukra kifejezetten jól fejlett izomzatú, atletikus ifjak lesznek.

1 Tovább

Egy hónappal az ikrek születése után végre együtt a család!

Virág, a fiatal kismama a 34. hét betöltése után szülte meg Zalánt és Milánt a Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján, mivel a szülés váratlanul megindult.

Az ikreket a születésük után azonnal egy emelettel feljebb, a Semmelweis Egyetem újszülött intenzív osztályára vitték.

Az egyik koraszülött babával minden rendben volt, de a másik, a kisebb súllyal született fiúcska légzésrásegítést igényelt.

Virág ezek után belázasodott. Legyengült szervezete nem bírta a megpróbáltatást, de ennek ellenére mégis hihetetlenül pozitívan, derűlátóan kezelte a helyzetet. Mindig azt mondta, ő tudja, a gyerekek jó kezekben vannak. És így is volt.

Amikor a kismama végre elhagyhatta a kórházat a fiúkat a Madarász utcai Gyermekkórházba szállították.

A legtöbb nő, teljesen érhetően ilyenkor kiborul, hiszen megszült két babát, akiket nem tarthat a kezében. Nem szoptathat, nem babusgathat. Mintha nem is lennének - én így gondoltam. De Virágot teljesen már fából faragták, mint engem. Számomra hihetetlen, de kicsit sem borult ki. Racionálisan végig gondolta, hogy a babáknak most ez a legjobb. Amikor végre elmúlt a láza, akkor minden reggel ment a Madarász utcába és Ádámmal együtt reggeltől késő délutánig a babáival volt.

Azt mondja, a szülés után, mivel nem lehetett együtt a fiúkkal csak naponta egy-két órában, sokáig fel sem fogta, hogy tényleg vannak gyerekei, hogy most már nem csak ketten vannak a férjével. Hálás volt azért, hogy később, a Madarász utcai Gyermekkórházban első szülő, tapasztalatlan anyukaként megtanulhatta, hogyan kell gondozni két gyereket egyszerre. (Eredetileg azt terveztük, hogy elvisszük egy ikres családhoz, hogy felkészítsék a teendőkre, de a sors mást akart, kórházba fekvés és szülés lett a családlátogatásból...)

Az ikrek most már végre otthon vannak a szép csobánkai házban, és Virágék továbbra sem stresszelnek. Azt mondják, ők nem akarnak fölöslegesen idegeskedni, mert boldogok, és bíznak magukban.

Most már, hogy lehet, naponta hosszabb sétákra indulnak az ikres babakocsival, melyben két pici fiú, Zalán és Milán oázik. Aztán - mivel Virág nem tudta őket eddig szoptatni - üvegből etetik őket, de Virág azt mondja, ezen sem hajlandó idegeskedni. Az igaz, hogy nem szoptatja a babákat, de ettől függetlenül, ugyanannyi szeretetet, gondoskodást kapnak a fiúk, nem sérül semmi.

Amikor Ádám, aki építési vállalkozóként dolgozik, este hazaér, jöhet a nagy fürdetési szeánsz, amikor is a melegre fűtött babaszobában az apa egyenként megfürdeti a fiúkat. A szülők nagyon fiatalok még. Fogalmuk sem volt ezidáig arról, hogy mit és hogyan kell csinálni, de valahogy mégis ideges irányszavak nélkül, lazán megy nekik. Virág és Ádám nem játsszák meg magukat, ők tényleg ilyenek!

A fürdetés után pedig jön egy kis közös babusgatás, játszás, és az esti etetés.

Virág és Ádám azt mondják, tudják, hogy most még minden könnyebb, de hiszik, ha majd a fiúk elindulnak, és igazán rossz kis kölykök lesznek, akkor is konzekvensen tartják majd magukat a laza, de szigorú szülők elveihez. Majd meglátjuk :-).

Úgy legyen! 

Hadas Kriszta

1 Tovább

Már vágjuk a filmeket! :)

Bár még 2 szülés hátravan, de már elkezdtük vágni a LifeNetwork csatornán szeptember 20-án induló "Jön a baba - Hadas Krisztával" című sorozat epizódjait, és az első készen is van :))

Azt kell mondjuk, hogy az első teszten átmentünk: egy többgyermekes, vágó édesanya elsírta magát a szülésen a meghatottságtól - reméljük, hogy Nektek is tetszeni fog Szomolányi Timi története.

Nemsokára beszámolunk itt néhány édesanya babás hétköznapjairól is, és persze a két szülésről, ami még ránk és a mamákra vár - maradjatok velünk! 

Moór Péter vágó és Hadas Krisztina

0 Tovább

Az eddigi leghosszabb szülés: 12 kedélyes óra a szülőszobán, a kis Balázst várva

Hétfőn éjjel már futottunk egy felesleges kört, mert fájásai voltak Krisztinának, Kriszta az összes cuccával és az  FH Biobank köldökzsinórvér-őssejt gyűjtő csomagjával együtt berohant a kórházba, ám akkor a CTG és a tapintásos vizsgálat is azt mutatta, hogy ez bizony még nem szülés.

Pedig Krisztina nem zöldfülű: három gyermeke van már, mégis be tudta csapni őt a teste, vagy csak annyira akarta már a babát, hogy a szervezete próbált alkalmazkodni az elváráshoz, és próbált szülni. De akkor ez még nem ment.

Viszont csütörtök este jött az üzenet, hogy újra fájások vannak, bemennek a kórházba és onnan jelentkeznek. A három, különösen nagy odafigyelést igénylő gyerkőcöt elhelyezték, ideális volt az alkalom a szülésre.

Óránként váltottunk üzenetet, és egyszer jött a hívás Hadas Krisztától, hogy beszélt a mamánkkal, és induljunk be, mert 2 ujjnyira nyitva van.

Fél 1 körültől tehát Krisztina nemcsak a férje Laci, hanem a mi társaságunkat is élvezhette, és ez alatt azt kell érteni, hogy a következő bő 2 órát szinte végignevettük. Ebben remek partner volt Krisztina orvosa, Dr. Nyitray Gábor, akinek mindenhez volt valami poénja, így aztán felületes szemlélők sokkal inkább valami éjjeli bulit láttak volna a szobában, nem szülést.

Márpedig közönségből bőven kijuthatott volna, mert fullra volt járatva a szülészet: mintha minden, terminusközeli mama egyszerre "akart" volna szülni.

Még a bejáratnál is CTG-ztek a szülésznők.

Viszont mivel Krisztinának hajnal 3-kor még mindig teljesen rendszertelenek voltak a fájásai, burkot repesztett az orvos.

A sztorikból viccekből kifogytunk, és mivel a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban a családi vajúdószobájában kaptunk helyet, amiben egy hatalmas franciaágyon (és kádban, labdán, kötélen, bordásfalon) lehet vajúdni, ezért előbb Hadas Kriszta dőlt le kicsit, aztán Laci is.

Így sem jutottunk azonban sokkal jobb helyzetbe, 2 óra múlva is rendszertelenek, és Krisztina arcáról ítélve abszolút tűrhetőek voltak a fájások.

Eljött aztán 4-kor az oxitocin ideje is, mert a 3 ujjnyiról nem mozdult előre a helyzet. Az egyre növekvő adagoktól aztán egyszercsak Krisztina arca átszellemült: ilyenkor lehetett tudni, hogy befelé figyel, ezek a fájások már "hasznosak", viszik előre a babát.

Mondjuk az este haladtával, ahogy egyre későbbre tolódott reálisan a szülés időpontja, úgy látszódott a csalódás egyre jobban Krisztinán.

Pláne, amikor sortra sírtak fel kinn a csecsemők!

Aztán egyszercsak megérkezett az anyák által annyira kitüntetett figyelemmel járó nyomási inger - akkor átköltöztünk egy hagyományos szülőágyas helyiségbe, mert az orvos jobban oda tudott férni a babához.

És akkor már 3, egymást gyorsan követő nyomásra, gátmetszés nélkül született meg Balázs, aki picit felsírt, majd elhallgatott.

Őszintén szólva meg is ijedtem kicsit, de a szülésznő megnézte, és mondta, hogy tökéletesen lélegzik, csak épp azon picúrok közé tartozik a baba, akik csendesen szemlélődnek születés után a mamájuk mellkasán, nem kiabálnak, sőt Balázs vissza is aludt pillanatokon belül.

Egy gyors mérés, öltöztetés jött, majd Laci visszavitte Krisztinának a kisbabájukat, Balázs pedig olyan hihetetlen figyelemmel szemlélte édesanyja arcát, amit az elmúlt szülések során már többször alkalmunk nyílt megfigyelni.

Az immár négy gyermekes édesanya és édesapa könnyekig meghatódott. Történetük a szeptemberben a LifeNetwork-ön induló "Jön a baba - Hadas Krisztával" című műsorban lesz látható.

Már csak két kismamánk van, akiknek a szülésénél ott leszünk! Kövessetek minket továbbra is!

Kéky Kira


0 Tovább

Jön a baba - Hadas Krisztával

blogavatar

10 édesanya, 11 gyermek - Jön a baba Hadas Krisztával! A LifeNetwork csatornán 2. évadát kezdi az a 10 részes sorozat, mely igazi családi mozi lesz: nem idealizált, hanem valódi családokkal mutatjuk meg, milyen a babavárás, a szülés és a gyermekágyas időszak. Tavasszal láthatóak majd az új részek, addig itt a postr-en bepillanthattok a forgatás kulisszái mögé és élőben izgulhatjátok végig a szüléseket. Tartsatok velünk!

Utolsó kommentek