Jön a baba - Hadas Krisztával

A vége felé járunk, nemsokára megszületik Balázs. Krisztina este kilenc óta bent van, mi pedig éjjel fél egy óta. Az oxitocin miatt most már erős és sűrű fájások vannak. 

Jo hírünk van: Kriszta majdnem 3 ujjnyira kitágult, ebből már szülés lesz :))

A vihar meghozhatta sok mamának a várt napot, telt ház van a Bajcsyban. 

Bár Balázs már a negyedik gyereke lesz Krisztának, mégsem jelenthető ki, hogy pikk-pakk meglesz a baba. 

A fájások erősödnek, sűrűsödnek, mi pedig itt vagyunk es várunk. 

Hétfőn hazaküldtek minket, de ma estére ismét fájásai lettek Váradi-Varga Krisztának, így a család ismét felvette a vészhelyzeti pozíciót: nagyi berendelve, gyerekek megnyugtatva, Kriszta és a férje taxival a kórházba.

A doki megvizsgálja és megmondja, hogy ez most szülés vagy sem, és ha szülés, akkor mi is indulunk!

Ez a fotó még hétfőn készült, de reméljük, hogy most már tudunk olyat is csinálni, aminél a kis Balázs Krisztina karjaiban van, nem a pocakjában :)

Jelentkezünk, amint vannak híreink!

Emmer Éva mindig is azt gondolta, bármit megold. És meg is oldotta a dolgokat, bár nem minden ment simán. 46 évesen bevállalta a negyedik gyereket is, mert párjának, aki 11 évvel fiatalabb nála, még nem volt "vérszerinti" gyereke. Éva gyerekeit nevelte, és amikor megfogant Lea, nem volt kérdés, hogy belevágnak.

Itt, a képen Éva 15 hetes várandós.

"A szűk család örült, a barátaim örültek. Mégis majd minden napra kaptam egy "Hú de bátor vagy, merész dolog. Átgondoltad ezt? Te leszel a legöregebb anyuka a szülőin. Volt orvos aki megkérdezte, vannak-e már unokáim."

Ezek Éva emlékei a terhességéről, meg az, hogy próbált nem foglalkozni a problémákkal. Terhességi cukorbetegsége lett, és a vérnyomása néha az egekbe szökött, de ő csak ment, intézte a család körüli dolgokat, zakatolt egész nap, hogy elterelje a gondolatait, hogy ne féljen.

"… elkezdett nőni a vérnyomásom…egy hét alatt már olyan magasra, hogy láttam az aggodalmat a védőnő, és az orvos arcán... beutalót kaptam... pánik, gyorsan haza, még kiteregetek, megfőzök holnapra, virágot locsolok… úristen mit fogok elfelejteni… megint csak tudatos hárítás a problémáról.

Aztán egyszer csak bent a kórházban, ahol minden lelassul, vizsgálatok, gondoskodás, aggodalom, mert nem jó az előző eredményem, és egy brutál éjszaka. Még most sem akarok visszaemlékezni azokra az álmokra… talán sose fogok arról az éjszakáról őszintén beszélni. Elzártam a fejem egy eldugott raktárába, és eldobtam a kulcsát. Reggel ötkor, ágyban fekve, 160 feletti vérnyomással attól rettegtem, hogy a babámnak nehogy baja legyen. Velem mindegy mi lesz, csak neki ne legyen baja...

9-kor egy varázsszó: műtét, mert nem viccelődünk ilyen szép méhszájjal, ekkora vérnyomással."

Lea császárral született, Kéky Kira kolléganőmmel végigforgattuk a szülést.

A kislány szép, egészséges, minden rendben van vele. De Éva nem gondolta, hogy a császár után ennyire gyenge lesz, és elengedte "Bölényt" – aki kamionos – egy újabb útra. Mivel nem volt kire bízni iskolás kislányát, hát Bölény őt is vitte magával Hollandiába és vissza. Éva pedig közben hazatért a pici Leával és azt gondolta: ezt is megoldja egyedül.

"Sokan jöttek, hívtak és írtak, hogy bármire van szükségem csak szóljak és repülnek. Barátok. Tudtam, hogy éjjel is számíthatok rájuk, ha baj van. De azt is tudtam, hogy hiába lesz itt Niki (a nagylányom) úgy se fogom felkelteni, hanem megpróbálom megoldani a problémát egyedül. Segített, amennyit tudott, de hát neki is kell dolgozni menni. Volt, hogy teregetés közben sírva fakadtam volt, hogy ott álltam a kiságy mellett, és borzalmas magányt éreztem. De akkor se hívtam senkit… vártam… vártam haza a páromat.

Közben Évából a tatabányai Szent Borbála Kórházban kiszedték a varratokat. Hazafelé tartva olyan gyenge volt, hogy lerogyott a járda szélére, de még akkor sem hívott segítséget. Még akkor is úgy érezte, neki kell megoldania mindent, nem lehet gyenge, mert akkor beigazolódik, hogy ilyen "öregen" nem szabad szülni.

Aztán egy hét múlva végre nyílt a kis lakótelepi lakás ajtaja. Megérkezett a középső kislánya Babó, és Bölény a hosszú útról. A nagy ember azonnal átment gyerekbe, és izgalomtól gyöngyöző homlokkal gügyögött a babájához. Két hétig otthon van, és ez idő alatt mindent átvállal.

"Én azt hittem, ilyen csak a hülye szentimentális filmekben van, hogy apuka segít. Eddigi apukáink nem jeleskedtek ebben. Megkeményedtem. 46 évesen valamiért megérdemeltem, hogy átérezhessem: én vagyok a királynő itthon, aki megszülte a hercegnőt, és meg is kapjuk ezt a megkülönböztetést. Élvezem. Lassan megnyugszik a lelkem. De azért még néha sírok egy kicsit magamban."

Aztán Bölényék érkezése után befutott az egész család, és együtt örültek Leának.

A fiúk persze (és a fiúk alatt a sporttársakat kell érteni) pár nappal a szülés után tejfakasztó bulit tartottak Lea ünneplésére, amin Éva és a kislányka csak rövid ideig voltak ott, ahogy Éva fogalmazott: nem neki való ez a program, másra vágyik.

"...ígérem, hogy ugyanúgy, mint a tesóinak, meg fogok teremteni a lehetőségeimhez mérten mindent, amire szüksége van a becsületes, tisztességes, egészséges élethez. Megteszek mindent, hogy sokáig lehessek neki… Meg majd befestem a hajam a szülői értekezlet előtt, és bottal megyek az esküvőjére :-)

Hajrá, Éva!

Hadas Kriszta

Este 8-ra ment be Dr. Nyitray Gábor, a fogadott orvosa Krisztinához a Bajcsy-Zsilinszky Kórházba, mert a kismamának már 5-6 perces fájásai voltak.

Hadas Krisztával mi is ott voltunk, és amikor túl volt a vizsgálaton a kismamánk, akkor az orvos - relative - szomorú hírt közölt: ebből most még nem lesz szülés, a kis Balázs még nem áll készen.

Mindenesetre haza már nem engedték Krisztinát, kapott egy ágyat, minket pedig hazaeresztettek azzal, hogy ugyan most nem szülünk, de ez nem jelenti azt, hogy hajnalban esetleg nem indul be mégis a folyamat.

Vagy holnap. Vagy a héten bármikor.

Szóval várunk, és innen üzejük Váradi-Varga Krisztinának, hogy kitartás! Baba benn nem marad :)

Az éjfél előtti ctg szerint sincs még szülés, Krisztinát aludni küldték, hogy kipihent legyen, ha reggel esetleg elkezdődne végre a várva-várt folyamat...

Telefonjaink bekapcsolva, mi készen állunk!