Jön a baba - Hadas Krisztával

Van egy kismamánk, aki egy kicsi, hajdú-bihari településen, Nagyrábén él. Éva merészen a boldogságot választotta az elvárások helyett, és ezzel a fél falu a szájára vette. Választania kellett, hogy boldogtalanul marad az első párjával, vagy továbblép és Lajossal, az ő határozott, ügyes emberével folytatja az életét.

Döntésének súlya volt, ezt megláthatjátok a róluk készült filmben, melyben a babavárásukat kísértük végig.

A kis Lali születése nagy testi fájdalmakat, és lassan már múló lelki sebeket okozott Évának.

Jön a baba sorozatunkban ő volt az baba, aki egyszerűen nem fért ki az édesanyjából. Éva több mint félnapos, kimerítő vajúdás után sem tágult elég jó ütemben, és attól kellett tartani, hogy még akár egy napot is szenvedne, mire elkezdődhetne a kitolás. Márpedig akkor nem maradt volta ereje Évának arra, hogy megszülje a babáját. Orvosa ezért úgy döntött, hogy császárral emelik ki a babát.

Évát sírva tolták be a műtőbe. Nagy csalódás volt számára, hogy nem tudta természetesen úton megszülni a kisfiát. Ám az nagy megkönnyebbülés volt, hogy alig fél óra múlva Lali 2900 grammal, és tökéletesen egészségesen látta meg a napvilágot.

Azóta Lajos és Éva keményen tolják a háromgyerekes szülők életét. A családfő Bihartordán, egy állattartó telepen dolgozik. Teheneket ellet, bocikat etet, mellette birkákat nyír. Gyakran reggel öttől délután ötig. Ilyenkor a szoptatós kismama egyedül van a gyerekekkel: az előző kapcsolatából született 6 éves Csillával, Lajossal első közös gyermekükkel Bernivel és a hathetes Lalival. Éva napközben a háztájit is ellátja.

Így ír erről Éva:

"Mi okoz nehézséget? Ha Lajos egész napos, akkor én egyedül vagyok a gyerekekkel, és nagyon nehezen birok velük. Ahogy ez már lenni szokott, nem fogadnak szót. A kisebbik lány állandóan Lali fejét simogatja, puszilgatja, szopizásnál főleg, hiába mondom neki, hogy békén kellene ilyenkor hagynia. A nagyobbik azzal nyúz, hogy játsszak vele, csináljak neki gumikarkötőt.

Ha Lali itthon van, akkor megpróbálja a lányokat magával vinni, mert most van a birkanyírás. Akkor legalább van egy kis időm, de mivel nincs segítségem (csak egy hétig volt) így mosok, főzök, takarítok, sütök, vasalok, apró jószágokat intézem, a kertet kapálom - és mindezt egyedül.

Ez mind nem elég...

Beállítottam a keltetőgépünket is, azt is én kezelem, most kelnek ki a csirkéink.

Este nagyon fáradtan dőlök be az ágyba. Pedig még elalvás előtt a nagyobbik lányomnak szoktam esti mesét is mesélni, aztán elénekeljük a "Jó éjt gyerekek"-et együtt, és úgy alszik el."

És Lalika nem is szopizik, nem olyan ügyes, mint a két lány volt. Nehezen büfizik, viszont akkor jó sok kijön belőle, a pelenkában lévő termés meg túl híg... Hiába háromgyerekes édesanya Éva, ez újdonság neki.

Amikor csípőszűrésen voltak vele, akkor terpeszpelust írtak fel nekik, vélhetőleg inkább csak megelőzésképpen, mert nem mondták, hogy valami nem stimmelne. Ilyen sem volt az első két lánynál, ráadásul Lalikán össze-vissza csúszkál a merevítő része középen... Szóval nem könnyű most Évának.

Ráadásul a párján kívül csak a nagynénje, Manyi néni és a barátnője tud segíteni. A szüleire sajnos továbbra sem számíthat. A családi harag azóta tart, hogy Éva Lajosért elhagyta előző párját. Szülei azóta nem állnak szóba vele, és a két kisebbik unokájukat sem látták még. Nyilván az egész családot nagyon megviseli ez a helyzet, ám békülni - egyelőre - még sem akarnak.

Mi azért reméljük, hogy eljön majd az idő, amikor újra egymásra találnak!

Éva történetét, a különleges vidéki hangulatot bociszületéssel, birkanyírással vasárnap 16 órakor láthatjátok a LifeNetwork csatornán! Tartsatok velünk, mert nálunk újra "Jön a baba"!

Hadas Kriszta

Vasárnap reggel. Vagy inkább hajnal. 4 óra 37 perc. Csörög a telefonom. Dorina az, Szegedről.

"Szia, ne haragudj, hogy zavarlak, anyának elfolyt a magzatvize!"

Szegény szülésznők hányszor ébredhetnek hasonló hívásra! Nagyon tudom becsülni érte őket. Én nem szülésznő vagyok, de mióta Hadas Krisztával a LifeNetworkon a Jön a baba sorozaton forgatom a szüléseket és vállaltuk, hogy a második évad 10 szülésénél (az első évadhoz hasonlóan) mindenképp ott leszünk, ilyen az életünk. Nem panaszként mondom, mert gyönyörű munka. Csak kissé kiszámíthatatlan.

Én például épp egy órával előtte, hajnali fél 4-kor feküdtem le aludni. De ez a munka együtt jár a fegyelmezettséggel is: amikor hívom Krisztát, és felveszi a telefont, azonnal újságíró-üzemmódba kapcsol, pedig - mint kiderült - ő is csak 3 órával előtte feküdt le. Mégis azonnal éber lesz, intézkedik, hívja Ottót, a műsor állandó operatőrét, akivel ma egyébként épp mentek volna Szegedre forgatni a másik anyukához, Emeséhez, hogy a késő délelőtti indulásból hajnal lesz. Mert helyzet van.

Bő két óra az út, a múltkor nem értünk oda időben, Emese sürgősségi császárral megszült, mikor mi nagyjából félúton voltunk. Drukkolunk, hogy Klaudia babája ne akarjon nélkülünk megszületni.

Ezúttal szerencsénk volt :) 7 óra után megérkezünk. A folyosón Klaudia nagylánya, a 14 éves Dorina és a barátnők várják a híreket bentről.

Még egyben találtuk Klaudiát, intenzív, rendszeres fájások közepette. A szülésznő, Katalin hozott neki nevetőgázt, amitől kissé elbódul az ember és kevésbé viselik meg a fájások. Kapott a popsijába egy "koktélt" is, ami segíti a méhszáj lazulását. De persze ezek csak kicsit, tényleg kicsit könnyítenek egy szülő nő terhein.

Ez van, Klaudia is tudta, hogy ezzel jár a szülés, hiszen 14 éve ugyanígy, ugyanitt szülte meg Dorinát. Csak most már több lehetőség van a csillapításra, mint akkor volt.

Míg kinn a nagylány izgult (aki azt mondta, nagyon izgult pánikban volt hajnalban, mert nem tudta, mit kell ilyenkor csinálni), addig benn Attila teszi ugyanezt.

Ő Klaudia volt barátja, aki a babája édesapja. Megígérte, hogy bejön, hogy legalább a jelenlétével próbáljon támogatást nyújtani, ha már mást nem is tud tenni ilyenkor egy férfi.

Mert mást nem tud. Mi sem, pedig szinte tapinthatóan igyekeztünk minden édesanyának valamit nyújtani, minden szülésnél. Bátorítást, egy kis humort, együttérzést - kinek mire volt szüksége.

De ez a harc mindig az anyáé, mindenki más csak kibic ebben a játszmában.

Tulajdonképpen nem tartott soká, egész gyorsan tágult Klaudia, és azt, hogy elementáris fájdalom szülni, a belőle kiszakadt kiáltásokból is tudtuk. Ősi volt, ösztönös.

A Gynotal szülést könnyítő gél vélhetőleg gyorsabbá tette kislánya útját, mert 8 óra 25 perckor Dr. Bitó Tamás szülész-nőgyógyász és Simon Katalin kezei közé szinte teljesen kerek fejjel jött világra Kamilla Fruzsina, úgy tűnik, nem sok időt töltött a szülőcsatornában. 10-es APGAR értéket kapott az orvostól, minden tökéletesen rendben volt rajta.

A kitolásnál nem volt benn az édesapa, így az orvos feltette a kérdést, ki vágja el a köldökzsinórt? Klaudia nem akarta (egy kismamánk korábban megtette ügyesen), rábeszéltük gyorsan Hadas Krisztát, hogy vállalja ő.

Életében először megtette ezt a mozdulatot, amellyel a baba eddigi 9 hónapos léte visszavonhatatlanul véget ér és az új élet elkezdődik számára. Levették a köldökzsinórvért és szövetet is, melyet a műsorban szereplő kismamák számára az FHBiobank tárol el 20 évre.

Gyors mérés és csutakolás után klasszikus, fehér pólyába öltöztették Kamillát. Az édesanyjának még volt némi dolga: megszülni a méhlepényt, kibírni a gátmetszés sebének ellátását és saját lábon átsétálni az újszülöttes ágyikóba. Kamilla eléggé elanyátlanodva kiáltotta világgá, hogy megérkezett, bár a pólya melege és érintése állítólag emlékezteti a babákat az eddigi szűk helyre, de Kamilla kitartóan követelte édesanyját.

Alighogy Klaudia lefeküdt, már vitték is ki neki a kisasszonykáját. 

Mellre tette, Kamilla pedig nem túl lelkesen, de azért szopizott egy kicsit. Végre bejöhetett az édesapa és Dorina is, úgy hagytuk őket ott, hogy lelkesen bámulták az újszülött babát.

Drukkolunk, hogy minden szépen alakuljon körülöttük és sok boldogságot kívánunk nekik!

Klaudia történetével a LifeNetwork csatornán ismerkedhettek meg a Jön a baba - Hadas Krisztával sorozat 2. évadában, ahol ismét 10 édesanya babavárásába pillanthattok bele.

Tartsatok velünk vasárnap délutánonként 16 órától! 

Kéky Kira

Szóval ott tartottam ebben a tegnapi posztban (aki nem olvasta, ne hagyja ki!), hogy azon a péntek reggelen, alig 6 óra után a crohn-beteg kismamánk sürgősségi császármetszésén voltunk. Délelőtt Hadas Kriszta forgatni ment Matkó Zsuzsiékhoz, akiknél 2 hete született baba, majd vissza a frissen szült Adriennhez.

Én pedig mindezek alatt előkészítettem a következő részek alapanyagát. Nyugodtak voltunk, hogy újabb szülés kipipálva, mindenki jól van, már csak 3 maradt hátra.

Rutinból töltöttem le a forgatott anyagot a számítógépre, és rutinból töltöttem fel mindhárom aksit.

Amikor este 9-kor megjelent a telefonom kijelzőjén Kriszta neve, nem gondoltam semmi rosszra, mert gyakran még este 10-11 körül is beszélünk, éjfél után meg e-mailezünk egymásnak, szöveget egyeztetünk, megbeszéljük a teendőket.

Ám Kriszta hangja ideges volt, már a köszönésnél is. Nem csoda, hiszen pillanatokon belül kiderült: egy kismamánknál beindult a szülés és sürgősségi császármetszése lesz.

SZEGEDEN.

És ahogy reggel, Adrienn szülésénél, úgy most sem volt Krisztával otthon senki az 5 éves fián kívül. Hirtelen csak a nagylányát, a 21 éves Sárit tudta előrántani, hogy jöjjön át a kisfiúhoz éjszakára. Benke Ottó, a műsor operatőre pedig már száguldott felénk. Szerencsénkre épp akkor tette volna le az autót és a kamerát, amikor Kriszta telefonon utolérte.

Újratervezés: egy munkanap után ő is újabb munkanapba kezdett - velünk együtt.

Összeszedett minket gyorsan és téptünk le Szegedre, közben Kriszta elmesélte a részleteket: a gyermekorvos doktornő kismamánk, Emese szokásos vizsgálatra ment be este a Szegedi Tudományegyetem Nőgyógyászati Klinikájára, és ekkor az orvosa azt érezte, hogy 3 ujjnyira nyitva van a kismama, a magzatburok kiboltosul és mintha "kiállna" valami testrész..

Emese orvosa veszélyesnek ítélte a helyzetet, mert ha a magzatburok megrepedt volna, és ha a köldökzsinór előrecsúszott volna, és ha a baba popsija erre rázáródik, akkor oxigénhiány léphetett volna fel. Ezért az azonnali császármetszés mellett döntött.

Kriszta még tudott telefonon pár szót váltani az orvossal a műtét előtt, de aztán se kép, se hang. És szó szerint: hiába csörgettük Emese számát (bízva abban, hogy a férjénél, Lacinál van a telefon és ő felveszi) semmi hírünk nem volt.

Félúton jártunk Szeged felé, amikor sikerült Emese férjét elérnünk, aki boldogan közölte: megszületett Amélia.

Kamera híján (és mert még telefonnal sem engedtek pár képet rögzíteni) született meg Amélia (3720 grammal, 50 centivel).

Persze a mama és a baba egészsége a legfontosabb, nem a műsor! De - be kell valljuk - nem így terveztük, amikor engedélyt kértünk a forgatásra. Eddig mindenhová odaértünk, még Békéscsabára és Debrecenbe is. De a nagy számok törvénye szerint várható volt, hogy ilyen is előfordul.

Mindenesetre amikor éjfél előtt odaértünk és beléptünk a 3 ágyas kórterembe, akkor Emese már megnyugodva, angyali mosollyal az arcán szoptatta a kislányát.

Emese orvosa, Dr. Molnár András elmondta, hogy mi történt, hogy indolkolt volt a gyors beavatkozás, és mindenki egészséges, illetve a köldökzsinórvért és szövetet rendben levették, reggel jönnek érte az FHBiobankból, ahol ezt 20 évre eltárolják.

Nemsokára megérkezett Laci édesanyja is, aki néhány röpke pillantást vethetett új kisunokájára. Aztán felvitték a babát az újszülött osztályra, hogy Emese aludhasson.

Mi pedig elindultunk vissza, Budapestre fáradtan, 24 órán belül két váratlan szüléssel a hátunk mögött.

Már csak két kismamánk maradt: egy szintén Szegeden, és egy Budapesten.

Tartsatok velünk  azoknál is!

A sorozat 2. évadának epizódjait (köztük Emese történetét) pedig május 3-tól láthatjátok a LifeNetwork csatornán!

Kéky Kira

Éjfél után még kedélyesen csevegtem Adriennel, az első gyermekét váró crohn-beteg kismamánkkal, aki mondta, hogy fájásai vannak, de nem tudja eldönteni, hogy igaziak-e, vagy csak jóslók. Mondtam, hogy vegyen meleg fürdőt vagy zuhanyt, ha elmúlik, akkor jósló, ha nem, akkor szülés.

Mondjuk nem voltam túl nyugodt, mert Adrienn még csak a 37. hétben volt, a babája pedig a mérések alapján még túl kicsi. Épp ezért a Maternityn, ahol szülni készült, a következő héten akarták eldönteni, hogy mikor végezzék el a programozott császárt.

Mert hogy császár lesz, az biztos volt, hiszen Adrienn számos hasi műtéten volt túl és sztómazsákkal él. A hagyományos szülés épp ezért szóba sem jöhetett.

Szóval még legalább egy, de ideális esetben 2-3 hete lett volna hátra a szülésig, ám a fájások a meleg víz alatt sem múltak el, hanem rendszereződtek.

Így aztán különösebben meg sem lepődtem, amikor reggel 6 után pár perccel csörgött a telefon, a vonalban Hadas Krisztával, hogy nagyon gyorsan szedjem össze magam, mert Adrienn benn van a klinikán és előkészítik császárra, Kriszta pedig egyedül van a kisfiával (a férje 2 napra elutazott), tehát szerezni kell valakit, aki vigyáz Zsigára.

Háromnegyed óra múlva már benn is voltam, és bizony jól tettem, mert így még tudtam 5 percet beszélni Adriennel két fájás között, mielőtt bement a műtőbe.

Kiderült, hogy az eredeti tervtől eltérve nem gerincközeli érzéstelenítéssel végzik a műtétet, hanem teljes altatásban. És kiderült, hogy - bár eddig sosem kerültünk ilyen helyzetbe - csak kintről nézhetjük mindezt, csak akkor szólnak nekünk és az édesapának, ha a baba kiemelése előtt vannak.

Befutott Kriszta, és mindannyian a dupla zsilipajtóra tapadva, benézegetve próbáltuk megfejteni, mi zajlik vajon benn. És persze addig Lacitól, Adrienn férjétől tudakoltuk, bírja-e még idegekkel. (Bírta, stramm pasi!)

Aztán szóltak, hogy mehetünk.

Épp csak kinyílt a zsilipajtó, 7 óra 44-kor kiemelték Adrienn kissé balra csúszott méhéből Áront és levették a köldökzsinórvért, melyet az FHBiobank tárol el a műsorban született babák számára 20 évre.

Ahhoz voltunk szokva, hogy ilyenkor a baba sír, de legalábbis nyöszörög, ám itt nem történt semmi.

Csend volt.

Törölgették, masszírozták és hozták ki a melegítő alá, szívták le az orrát, száját, masszírozgatták, forgatták...

Kétségbeesetten kérdeztük, vagy talán maguktól is mondták, már nem emlékszem, de kiderült, hogy amikor hagyományos altatásban végzik a császármetszést, akkor a kisbabába is jut egy kis altatószer a placentán keresztül. Ezért majdnem úgy alszik, mint a mamája és úgy kell ébresztgetni.

Megnyugodtunk - bár Laci arcán csak mosolyt láttunk, riadalmat nem, nem győzte figyelni a csöpp kisfiát, aki az alapos masszírozgatás után végre felébredt és hangicált.

Aztán megmérték: Áron 2420 gramm 51 cm volt - tényleg elég apró. De azért szerencsére egészséges!

A kis Áron kapott egy pelust (a hónaljáig ért) és édesapja csupasz mellkasára tették.

Itt is megszokott dolog az úgynevezett szőrkontaktus, tehát a császár alatt az édesanya helyett az apuka mellkasán tölti első perceit a baba.

A pár perces idill után a fürdetés következett.

Az édesapa nagyon figyelt, amikor a csecsemős megmosdatta a kisfiát, igyekezett ellesni a mozdulatokat, hiszen most egy darabig biztosan sokat kell segíteni a baba ellátásában: Adrienn a császár után - egyébként is nagyon lefogyva - még ne ugráljon sokat.

Aztán, míg Laci babázott, mi visszamentünk a műtőhöz, ahol javában "dolgoztak" még Adrienn hasán. Amikor vége lett, és elkezdték ébreszteni a kismamát, akkor azt láttuk, hogy Adrienn sír.

Sírt, mint a záporeső, ömlöttek a könnyei, nem győzték törölgetni az arcát, mosolyogva hajoltak fölé és nyugtatták őt.

Amikor végre kihozták és tudtunk vele beszélni, akkor azt mondta, hogy nem is igazán tudja az okát a sírásnak, azt mondta, hogy a feszültség tört ki belőle, a megkönnyebbülés.

Dr. Papp Zoltán, a MATERNITY Szülészeti és Nőgyógyászati Magánklinika vezetője, Adrienn szülész-nőgyógyásza igazán megnyugtató hírekkel szolgált: remekül ment minden, nem kellett a sokszor műtött belekhez hozzányúlni (Adrienn crohn-beteg), a sztómazsák sem zavarta a műtétet, Adriennek lehet majd még újra kisbabája.

Laci percek múlva megjelent, karjában békésen szemlélődő Áronnal, és a családi idill úgy vált teljessé, hogy Lenhardt Csilla csecsemős nővér megmutatta, hogyan is kell mellre tenni a kisbabát.

Így hagytuk őket ott a klinikán, feldobódva. Kriszta indult forgatni egy előző kismamánkhoz, én haza, szintén a munkámat végezni. Úgy váltunk el Krisztával, hogy akkor most pár napig újra "csend" lesz.

Hogy mi mekkorát tévedtünk! Azt el sem tudjátok képzelni!

Holnap elmesélem azt is!

Kéky Kira

Az óraátállítás napján, vasárnap, amikor egyébként is csak 23 órás a nap, arra ébredni reggel fél 9-kor, hogy Hadas Kriszta számát látom a kijelzőn, ez csak szülést jelenthet.

Fegyver Éva hajnal óta vajúdik - tőlünk 220 kilométerre, Debrecenben. Harmadik gyerek, ennek fele se tréfa - indulni kell mielőbb!

Délre értünk le a cívis városba, ahol nagy szeretettel fogadtak minket, Éva arca is ragyogott, ahogy beléptünk, és Lajos, az erős, mosolygós férfi Éva fejénél állva tartotta a frontot.

Dr. Juhász Gábor burokrepesztéssel fogadott minket - és bevallom, életemben annyi magzatvizet nem láttam, mint amennyi Évából kijött! Körülbelül 2 és fél liternyi. Nagyon lassan, óvatosan kellett leengedni ennyi vizet, nehogy az áramlás előresodorja a köldökzsinórt vagy a baba egyik kezét - mert akkor azonnal császármetszésre lenne szükség.

A művelet sikeres volt, és Éva eddig is elég erős fájásai tovább durvultak.

Hajnal 3 óta voltak rendszeresek a fájások, de már előző este is voltak ritkán. Szóval már jó ideje nem aludt és tűrte angyali arccal a méhösszehúzódásokat.

Éva 154 centis, vékony asszonyka, Lajos, a párja normál testalkatú, talán 180 körül lehet - valószínűleg a természet okosan rendelkezett, hogy a számított idő előtt 2 héttel beindult a szülés, hiszen Éva kis termetéhez vélhetőleg nagy lesz a születendő baba. Éva első két babáját megszülte sima úton, bár a 2. gyereknél súlyos komplikációk léptek fel. A szülés másnapján életmentő műtétet hajtottak rajta végre, vérátömlesztést is kapott. Épp ezért most nem abban a kissebb, városi kórházban szül, hanem a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján. Ez egy nagyon modern, jól felszerelt és nem utolsósorban bababarát kórház. Gyönyörű épület, szép szülőszoba, bekészített köldökzsinórvér- és szövetlevételi szett, kedves orvosok, mosolygós szülésznő (Győrffy Mónika), rendszeres, erős fájások - minden rendben lévőnek tűnt. De csak tűnt.

Órák teltek el, Évának felajánlották, hogy lélegezzen be nevetőgázt (másnéven kéjgázt, nitrogén-oxidot), mivel az csökkenti a fájdalmat és lazítja a kismamát. Így aztán a következő, egyre erősödő fájásoknál ki is próbálta: úgy érezte, valóban segít. Amikor jött egy fájás, a baba szívverése is felgyorsult - ez épp így tökéletes.

A két gyereket elosztották: a nagylány ment Éva szüleihez, a kicsi a keresztmamához - őt ugyanis Éva szülei nem akarják elfogadni.

Lajos egyébként tegnap este még borjat elletett, hajnal 3-kor szólt haza Éva, hogy a párja autóval menjen dolgozni, mert bizony szülés lesz nap közben.

Kérték, hogy kicsit üljön, álljon, mert nem akart folytatódni a tágulás, és felajánlották az EDA-t is, tehát a gerincbe adott fájdalomcsillapítást. Egyre fáradtabb volt ugyanis. És Éva, aki az első két babáját fájdalomcsillapítás nélkül szülte, most örült a felajánlott lehetőségnek, és kérte.

Ám, az élet mást hozott.

A kórházban, tőlünk 20 méterre ugyanis sürgősségi császármetszésre ugrott össze vasárnap az ügyeletes csapat, ugyanis egy 32 hetes kismamát lepényleválással hoztak be. Így nem volt szabad aneszteziológus. Addig is a nevetőgázt használta Éva és várt türelmesen - szűk 4 ujjnyira mondta a helyzetet az adjunktus úr.

Ám a következő órában ez nem nőtt, sőt! Kiderült, hogy - ha lehet ilyet mondani - még rosszabb is lett a helyzet benn. A baba koponyája ugyanis nem úgy forog, ahogy kellene. Ennek az lehet az oka nagy valószínűség szerint, hogy Évához képest, aki - mint mondtam - 154 centi és vékonyka, ez a baba túl nagy. És az utóbbi időben a fájások alatt a magzati szívhang nem felgyorsult, hanem lelassult. És ez nagyon nem jó. Ráadásul az előző szülésnél eléggé megsérült Éva alul, életveszélybe került - ez az előzmény is óvatosságra intette az orvost, aki azért Évának már jó ideje mondogatta, hogy ha nem úgy alakulnak a dolgok, akkor inkább vágnak, minthogy baja essen bármelyikőjüknek is.

Elhangzott tehát a döntés: császármetszés lesz.

Az orvos nagyon kedvesen nyugtatta Évát: "mindent megtett a kismama, mindent szépen csinált, nagyon jól tűrte a vajúdást is, de nem lehet a végtelenségig várni. Lehet, hogy magától is megszületne a kisfiú, de akár 2 napig is tarthatna. Régebben az ilyen helyzetbe bele is halhattak a babák. Sőt akár az édesanya is."

Éva aggódó kérdéseire nyugodt hangú, részletes válaszokat kapott. Ám hiába a szép szavak, Éva bizony sírt egy kicsit, amikor a műtőbe tolták.

És aztán gyorsan történt minden: Lajos, és a kisebbik lány, Bernadett időközben megérkező keresztmamája ott kukucskáltak befelé a műtő ablakán. És itt már Lajos sem volt olyan sziklaszilárd, a szíve szakadt meg az asszonykájáért, amikor látta, hogy előkészítik.

Ám nem volt miért aggódni: benn a csapat (Dr. Kozma Bence szülész-nőgyógyász szakorvos, Dr. Filep Annamária anaesthesiologus szakorvos, Kathy Zsuzsanna anaesthesiologus szakasszisztens, Szabóné Papp Irén műtősnő, Matolcsy Attila műtőssegéd) rutinosan dolgozott össze.

Nagyon gyorsan, komplikációmentesen kiemelték Évából a babát, akiről az derült ki, hogy egyáltalán nem jó irányba kezdett el forogni a beilleszkedéshez. Folyton felfelé rúgta magát ahelyett, hogy előre fúrta volna magát a kijárat felé.

A kis Lajos - mert édesapja után a Lajos nevet kapta - egészséges - állapította meg Dr. Kovács Judit - neonatológus szakorvos. 2900 gramm és 49 centis lett, ám már most 34-es volt a feje, ha tovább nő, akkor elég reménytelen lett volna, hogy azon a szűk medencén kiférjen.

A babát itt is az édesapa veheti a mellére először, ha az édesanyát műtik: Lajos meg is lepődött, de határtalan boldogsággal ölelte meztelen mellkasára a pelenkás, de egyébként csupasz, nagyon magzatmázas kisfiát.

Nemsokára Éva is kikerült a műtőből és Ráczné Nagy Gabriella csecsemő- és gyermekszakápoló segítségével már mellre is tehette kisfiát. Lajos értesítette az FHBiobankot, hogy lehet jönni a levett anyagért, aztán összebújtak és csak csodálták ezt a csöppnyi kisfiút - aki az első fiúgyereke Lajosnak.

A családnak sok boldogságot kívánunk, és gyors gyógyulást, sok tejet Évának!

Köszönjük a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának, hogy fogadtak minket!

Kéky Kira